Északkelet, 1911. november (3. évfolyam, 229–253. szám)
1911-11-01 / 229. szám
FÜpCEeXXBttr PÖLFÍEÍAI 1AFH?AP. Etödzetési árak: Kt K- Vidékein ISK. Éa: 4 ffilfeb. Szerküztöség és Macc>l»vajat: Kazinczy«. Mi Myüfkér sora 28 fTifer. FtHTMésekates*ig £ ií* í oIsÍGZSSíNSb Irta: Kun Béla, orsz. gyűl. képv. Bármennyire is vallja azt a Kossuth Ferenc pártja és az Andrássy-csoport, hogy a véderőjavaslatok sorsát nem szabad összekötni a választójog kérdésével, hanem teljesen különállólag kell megoldani, — mégis minduntalan tesznek nyilatkozatokat a választójogról úgy Andrásséig mint Kossuth Ferencék és lépten nyomon eláruják, hogy a válságból való kibontakozáshoz azért nem lehet komoly lépésekkel közelebb jutni, mert a választói reform tekintetében ők még ma sem hajlandók hozzájárulni Justh Gyula és pártja felfogásához, mely a választójogi kérdést teljesen liberális és demokratikus alapon akarja megoldani és a hazai közéletet izgalomban tartó ezen nagy ügynél nem toldozást-foldozást akar eszközölni, hanem teljesen új állapotokat teremtő, gyökeres átalakulást magával hozó munkát akar végezni. Ezzel ellentétben Tisza István gróf, Andrássy Gyula gróf és - sajnos — a Kossuth Ferenc vezetése melletti 48-as párt nagyobbik része a választójogi kérdést úgy akarja megoldani, hogy kitagadottak ezután is maradjanak, tehát általános megkönyebbülés, a mostani kuszáit politikai helyzet és országos forrongás lidércnyomása alól való általános és végleges felszabadulás ne következzék be, hanem a gyu-anyag továbbra is ott maradjon, sustorogjon és izgat is jör a nép fiai egy részének lelkében, várva az ujabb alkalmat, míg előtörhet s míg a választójogi toldozott munkát újra kénytelen lesz majd a parlament a jövőben megfoldozni, vagy keserves csalódások után ujjal kicserélni, ahelyett, hogy most egy csapásra mindent elintéznénk. Tisza István gróf és Andrássy Gyula gr. is belátták, hogy a szakszervezeti munkásoikat szintén megilleti a választói jogosultság, és tovább már ki nem rekeszthetők abból. Ezzel kapcsolatban mondta Andrássy Gyula gróf a minap a képviselőház folyosóján ebben egyezik vele Tisza István gróf is, hogy az ipari munkásoknak választójogot kell adni, mert azoknak »nagyon erős szervezetük van«. A mezőgazdasági proletárokról, a földmunkásokról és általában az anyafölddel foglalkozó kisebb egzisztenciákról azonban már másként vélekednek a gróf urak, azoknak nem akarnak, vagy csak nagyon megkötött módon akarnak választójogot adni. Mintha azok nem emberek volnának, nem lelkes lé TKat_ Irta: Pap Mariska. Kaiból Kél Péter addig oltogatta a mások hajlélos apó lángot, hogy a saját háza tüzére vigyázni nem jutott neki elegendő e földi időből. Kél Péter meghalt huszonnyolc esztendős korában a kórházi ágyon, miután bús kék szemével ébren végignézte ,mint szeli le orvosi fűrész jobb válláról a karját, mely egy tüzes gerenda alatt üszőkké égett. Meghalt egy szép piros májusi estén, miközben szépen, szomorúan ezeket mondta a mellette síró szőke kis fehér efelednek: — Veronika, sohse hagyd magára tüszt közelében a kicsi Pétert... A kisfiú, akiről szó volt, egyelőre még gyászmáslis pólyavánkosban szundikáltá apja temetésén, és mosolygott, mikor a bucsumuzsikát rivalogták a dobok és kürtök. A temetés szép volt; a tűzoltók csákósak voltak, vadonatúj kékben és pirosban; a tiszteken villogott a sok cárra pléh; az ezüstrojtos zászlókat futta a szél, a fátyolos fáklyák remegtek és a gyászdalok búgtak. A simárg a főparancsnok is beszélt; dirigálásra termett éles torka most lelkesen és dicsérve vezényelte a derék Kél Péternek az örök álmot. Egy fényes öreg ur, kinek a gyára füzébe oltotta bele szegény kis életét Péter, a tulajdon kezével hozta a koszorút és dobta a rögöt. És amikor a bársonyhangu kálvinista pap ajakon fölcsendültek a bánatos igék: »Most pedig néktek szól én búcsúzó lelkem, kicsike magzatom, szerelmetes párom« akkor már nagy, keserves kórusban zengett az asszonysírás, sőt a kemény térhállak alatt átkötött csákószíjakon is végigperdült a fájó köny. Az özvegy Veronka hazaballagott. Sirdogálva szoptatta este a kisfiát; a kriptás homályban reszkettek az árnyak; mintha búcsúzóra bólogattak volna feléje a kis fészek holmijai; mintha fájdalmas válási szók pendültek volna feléje a vén bútordeszkák megpattanó rostjai közül. Mintha egy pillanatra élő fájdalom rezzent volna meg bennük; a vén nyoszolyában, mely tüzes fiatal éjszakák titkait viselte szuvas ölében; a nagy barna almáriumban, melynek tiszta polcain oly rendes békén megfért a vasárnapi vigadó és ünnepi csákó, a frissen vassalt ing, a fodrozott pólya és megtakargatott bankó, merev, kap Brimtea jobb ve*ö, ki Tisákua cip-t ve_*, egy pár cipő sámfát, stoeb a cipő formáját megfesd — VfcSésü amerikai cipők! — Szolid árak ! — Des választéki SürOffiFELD SASHUEL DwMeter 9. TEL ML# 4» ü 200. TELEFON 252.