Északkelet, 1911. december (3. évfolyam, 254–277. szám)

1911-12-01 / 254. szám

lőfeetési árak: Egéss­ évre £ 2 IC Vidéken-­ 16 K. Egy szám, ára: 4 frlfe-Szerkesztőség és kiadóh­ivatal: Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti ____Kazinczy-u. 18. Tetefoe-szám*: 284. Mímieimeialí díjak a sora 20 mér. ^ fcfeüatéseka teg.jutá&yusaup weet je&: Az automobil. A múltkor alkonyatkor egy szürke auto­mobil robogott a piski-h­id felé. Mint a szél­vész nyargalt át a­­ történelmi mezőn, ha­talmas nagy alkotmány volt­, öt­ven is ké­nyelmesen, elterpeszkedve ültetek rajta és élvezték a nyílsebes rohanás gyönyörüséét. Közvetlenül a történelmi nevezetességű hid előtt egyet zökkent a kocsi. A pneumatika riadnak föl a kocsiban ülők. De a soffőr int, hogy nincsen baj és az automobil kettő­zött gyorsaságot vág neki az országú­tr aki Már egy kilométernél is messzebb fut, amikor a hídfőiél nyöszörög és megmozdul egy alaktalan husgombolyog, hogy azután egy rándulással elnyúljon és soha se mozduljon meg többet. Egy földmivesember, akit elütött az automobil. Az ő csontjait roppantotta ös­sze, amikor egyet zökkent a gépkocsi. Ő volt az, akit a soffőr egy kézlegyintéssel intézne el: semmi baj! Egy pneumatik miatt Midit meg kellett volna állani. Egy ember miatt nem szükséges, sőt nem­ is tanácsos, inkább gyorsabb, eszeveszett nyargalásra kell haj­tani az ördög szekereit, mert különben kel­lemetlen vegzatúrák következnek, vallatá­sok, letartóztatások, büntetések. Tehát inkább hajrá! Lehet, hogy a megállna az az auto­mobil, még kötszerrel, gyors orvosi beavat­kozással lehetne segíteni egy szerencsétlen de mintegy, előre és a szürke automobil j­át kéjkocsikázó személ­­ly­el messze nyargal j már f­eltűnik a nyomában kerekedett por­­j felhőben. A múltkor egy úriember, aki gyakori ki­rándulásokat­ szokott tenni automobilon a vi­dékre, így panaszkodott nekünk: Valósággal életveszedelmes ma már jegy­túra. Ahol az ember falukon robog ke­­­resztül, úgy kopog az automobil háta, mint­­­ha jégeső venné, a parasztok megkövezik a gépkocsikat. A minap ökölnyi kő találka És lépten-nyomon kipattan a pneumatik: az emberek vasszöggel szórják tele az utat lelőtte. Hallottam már olyat is, egy bará­tommal törtek­, hogy éjjel, egy falu szé­lén rálőttek az automobiljára. Hát kérem, tez disznóság, igaz á Ázsia. A kirgiz sivata­­gok kellős közepén nem lehet veszedelme­sebb és gonoszabb utazás, mint Magyaror­szág szivében a fővárostól tíz-húsz kilo­méternyire. Ez igaz: jogállamban tarthatatlanok az ilyen állapotok. Ám az éremek a másik­ ol­dala a piski— és a hasonló eset, az au­tomobilok örökös kártevése, gyilkos gáza- Kellemetlen kirándulás. (Folytatás.) Megérkezve Nyilassyékhoz, rohantam e­­gyenesen a konyha felé, üres volt. A tűzhe­lyen egy nagy fazékban víz volt, de tűz nem égett alatta. Szép vendéglátás, gondoltam­ magamban. Benyitok az ebédlőbe, üres!.. Bemegyek a hálószobába és — ott már volt valaki. A Nyulassy felesége betegen fe­küdt az ágyban. Erősen bétát(!) ebédelni s ez megártok mint mondotta. Én kop­lalok huszonnégy óráig más meg megterheli a gyomrát! Hát nem borzasztó ez!... Most már várhatok egy darabig míg a malomba órni való kerül. Kifutottam­ a szobából. Egy ajtó volt a folyosó végében. Benyitok: éles kamra volt. Pillantásom a polcon levő edénybe e­sett. Benyúlok s anélkül, hogy megnéztem volna, hogy mit rejteget magában. — hisz önkivületi állapotban voltam már szinte — egymásután kanalaztam az öt ágú villámmal be a tartalmából. Méz volt. Hát mondják, kérem, nem borzaszstó ez?! Még most is érzem a gyomromban azt a sok éhes jbistóriáat. (Biztosan, azért, hogy ne érezze: egy pohár gyöngyösit bek­­vártélyozott s méz helyére.) Találtam még kenyeret is s a fejem fe­lett lógó szakmából végre-valahára meg­menthettem malmomat a küszöbön levő cső­től. Bementem a két jó pipához, akik már javában borozgattak. Nem szóltam semmit a lakmározásró. Velük tartottam a mennyei nedű élvezésében. Késő éjjel volt már mikor hazafelé in­dultunk. A Miska gyereket is abnormális ál­­­lapotba sodorta Nyilassy,,,, épen úgy, mint­­ a szállásadó gazdámat. A kocsi, úgy repült velünk mint a szél. Bor adta kedvünkben tűzzel daloltuk a szép magyar nótákat. Egy­ fordulón­ál a miska gyerek belekanyarított bennünket egy utszéli árokba. Szekerestől, lovastól, fácánostól, nyúlás­tól, madarastól, szóval mindenestől. Való­ságos állatkertet teremtett egy pillanat alat­t az árokban. Elősször azt hitt­em, hogy a menübe repülünk, már épen keresztet akar­­tam vetni magamra. Akkor tértem csak ész­hez, mikor a fehér, illetve már szürkévé változott nadrágom átázott s egy béka ké­nyelmesen átkozódott ziháló mellemen. Nagy nehezen felpakoltam a kirakatot a kocsira s most már kevésbé jó kedvvel folytattuk az utunkat. A jegyző szerencsés volt most is, mert a gyepre esett. Hiába Crick & Comp egyedüli elárusitója. gs«! Teljesen ingyen­ kap minden jobb vevő, ki nálam cipőt vesz, egy pár cipő sámfát, amely a cipő formáját megtartja — Valódij amerikai cipők! — Szolid árak! — Dús választéki KIM TELEFON: 302. TELEFON: 252

Next