Északkelet, 1912. március (4. évfolyam, 49–74. szám)
1912-03-01 / 49. szám
Szatmárnémeti, 1912. március 1. IV. évfolyam, 49.Zám. 1 északkeleti FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mindennemű dijak a kiadóhivatalba küldendők Helyben: Egész évre 12 K. Vidéken: 16 K. Északkeleti Könyvnyomda Szatmárnémeti Nyilttér sora 20 fillér. Egy szám ára: 4 fillérr—______ j Kazinczy u. 18. Telefonszám: 284. j Hirdetések a legjutányosabb átért közöltetnek. FeptrnetM írta: Kon Béla, sorsa. képv. Ne játszunk a szóval. Ne beszéljünk a békéről .Ismerjük el nyíltan, hogy Khuen nem a békét, hanem kapitulációt, fegyverletételt követel az ellenzéktől. Semmi vívmányt a hadseregnél a magyar nyelv szempontjából nem hoz, új sérelmeket beiktat a nemzeti birtokállomány rovására, mindezeket limonádé szerű miniszteri nyilatkozattal és bármikor felrúgható házhatározattal akarja enyhíteni. Miniszteri nyilatkozat? Fabaktát sem ér. A minisztert elcsapják, a nyilatkozatának súlya és értéke is úgy eloszlik és elszáll, mint a por, melyet utána a bársonyszékből kivernek. Erre a nemzet nem építhet. Házhatározat? Az sem több a semminél. Az önálló bankra nézve is volt ház határozat, hogy szabad keze van rá vonatkozólag az országgyűlésnek, ehhez a koalíciós miniszterek élén Wekerle Sándor is — a király tudtával és felegyezésével — hozzájárult és mégis mi történt? Felrúgták ezt a határozatot is. Sőt mikor Fabriciussal verették szét az országgyűlést, akkor az élő törvényt is felrúgták. A törvény sem egészen biztos garancia lehet a jogtalanságok ellen, csak viszonyilag nyújtja a legtöbb védelmet. Aki tehát a törvényes biztosítékok helyett nyilatkozatszerű határozatok szemfényvesztésével elégszik meg akkor, mikor az obstrukció egyedül célhoz vezető fegyverét elraktározza, az könnyebbben bánik a nemzettel reá ruházott bizalommal, az nem hivatkozhatik a tisztességes békekötés mentségére, az elárulta az ügyet, melynek zászlótartójául felesküdött és a fegyverlerakás, öngyilkos kapituláció szégyenletes lényét követte el. Népjogokat akarunk, kik tovább is becsületesen harcolunk. Megvesztegethető szavazók hatalmi erőszakkal urnákkal csordaként hajtható választók helyett tiszta meggyőződésüket szabadon követhető választókat akarunk, hogy a népfelség eddig megtagadott elve valósuljon, diadalt arasson, hasson, alkosson, gyarapításon és boldog Magyarországot teremtsen! Új választásokkal fenyegetőzik a kormány? Még több erőszakkal akar jönni ellenünk, mint 1910. júniusában? Még jobban takar pénzelni, pörköltöztetni, pálinkáztatni,szuronyoztatni? Hát csak tessék! Allunk elébe! Égövieket pártunkból kibuktathatnak az új választáson, keresztülgázolhatnak sorainkon a Bécsből szabadalmazott zsarnoki erőszak galád fegyvereivel, de egyet nem gázolhatnak le: az elvhűségünket, pártbecsületünket és azt a szent függetlenségi eszmét, mely a népmiliőfe szivét dobogtatja és a régi harcosok helyett mindig életre hív uj harcosokat, akik Kossuth Lajos zászlaját el rem hagyják, örökségét el nem kótyavetyélik, •hanem megmaradnak, az gyedül becsületes után: a nemzeti függetlenség és népjogok követésének utján . Tegyék le a fegyvert a kistütyek, az alkalmazkodók, a labancok, az álkurucok, mi harcolunk! Vicclap? Még csak egy vicclap hiányzik Szatmárion. Akkor aztán— nem érez a magyar semmi hiányt. Boldog lesz. Még akkor is, ha a gyilkos véderőjavaslatokat törvényerőre vontatja a dicső Khuen kormány a még dicsőbb munkafet nemzeti munkapárttal egységesen. Tehát egy vicclap. Lesz! Azaz pardon! Már van is. Megjelent a mai napon. Mellékletként. Az öreg »Szamos« első oldalán, a vezetőcikk után kezdődik. Két egész és két háromnegyed sor a beveztő része. Itt ékeskedik egy nagyszerű vers-zöngemény. Így hangzik: »Zug a jasth jancsi párt, nekimegy a falnak. Majd ha nagyot toppan, szépen el is hallgat.« Ugye nagyszerű! Pompás! Kitűnői — Arany János csak plagizál e kitűnő zöngeménnyel szemben. Hamar koszorút, babért a szerzőnek — egy egész tár szekérrel! Megérdemli. Minél gyorsabban, annál jobb, mert még a feledés ködébe talál fűim és minő nagy kár volna érte? ! Istenem, csak ez ne történjék meg! Mert akkor veszve a költői •ambíció és ami a legnagyobb kár volna, megszűnne Szatmár legújabb vicc-lapja! — Mensz Isten ettől a nagy csapástól. Ezután Pántél j csak az »ínség és nyomor...« »...tengernyi, I Szenvedés....« szakad a nép nyakára. Ekkor szegény magyarnak — befellegzett. * Elvesztette a Fejét. Amióta a »Szamos« él, (44~£ k éve), többször elvesztette a Fejét és ilyenkor kínjában mindig kirúgott a hámból. De nem is volna semmi közünk e változáshoz, ha nem lógna ki a hámból a vén lap és e kirúgások nem volnának oly ’nevetségesek, mint amily nevetséges a mai lap Vezető cikke után levő pár sor. E kirúgás annak tulajdonítható, hogy elveszetette régi Fejét a »Szamos« és ujjal cserélte ki. Nem firtatjuk, hogyan, mi októl történt e változás. Megtörtént. Az elmúlt vasárnapon. Egy pár napig az uj Fej kisibbadtan gubbasztott a törzsön. Tegnap aztán talán úgy kívánta a »természetesség«, hogy a vérkeringés valamelyes folyamatot vegyen. Így történt aztán, hogy a Fej elhatározta: mozgásba hozza a »lábakat« és — »rúg!« Rúgott is, de e cselekvése önmagát találhatja oldalba, mely ismét elzsibbaszthatja a sáméi fit vén tagokat. Így van az, mikor a Fej elvész és rendkívüli, önkivüli állapot aggói da áll be. ‘Az egészséges vérkeringést ne várjuk egyhamar! A Fej elveszett. Az uj pedig nagyon szokatlan az öreg testnek. Országgyűlés. & Hogyan is mondotta Tisza István? * — A helyzet megoldásának kulcsa az cipők kezében van. Ez a mondás a fejébe szállt Návay Lajosnak, a képviselőház elnökének, aki ma olyan lépésre határozta el magát, amely őt lejtőre vezette. Hogy lesz-e elég belátása és elég lelki lerege (magát Tisza s szuggesztiója alól kitagadni s megfordulni a fejtőn, azt a legközelebbi napok meg fogják mutatni. Ha lesz, akkor talán a jövendőben nem kell ,majd olyan sokszor emlegetnie elfogulatlanságát és a párttekinteteken való felülemelkedettségét, mint mostanában teszi, hogy ^ ' • Megnyílt Sárközi József Szatmárnémetiben, Kazinczyutca 21. szám alatt Dr. Wallon orvos úr házában.