Esze Tamás Népe, 1974 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1-2. szám

A tar­pa-gulács-tivadari Esze Tamás Termelőszövetkezet lapja I. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM ~ ARA: 1,— FT E Bemutatkozás mberi szokás, emberi tisztesség, hogy az érkező kopogtat, kö­szön és bemutatkozik. Elmondja érkezésének célját, szándé­kát. A magyar sajtó történetének kezdetén átvette ezt a szokást és azóta is hű hozzá, bizonyára azért is, mert minden ne­mes szándékú sajtó becsületes emberként óhajt és tud viselkedni, dolgozni, szolgálni. A tiszta szándékú sajtó emberi már csak azért is, mert mindig az ember nyelvén beszél, ugyanazokkal a szavakkal szól, amelyek­kel az emberek egymással beszélnek, gondolatilag érintkeznek. Ese­tünkben nemzetünk nyelvén, tehát magyarul, de emberi nyelven úgy is, hogy egyszerűen, közvetlenül, könnyen érthetően. Egyszerűen és közvetlenül, az általunk beszélt és szeretett szép magyar nyelven köszönti olvasóit egészen friss, újszülött lapunk, az Esze Tamás Népe is, amely ezután havonta egyszer rendszeresen megjelenik és jelentkezik. Miként címe alatt is olvashatjuk, ez az egészen friss sajtótermék a tarpa—gulács—tivadari Esze Tamás Termelőszövetkezet lapja. Még egyszerűbben: a mi lapunk, minden termelőszövetkezeti tag, de minden tarpai, gulácsi, tivadari ember lapja. Legalábbis az szeretne lenni, hiszen létrehozását is ez a tö­rekvés hatotta át. A lap megalapítását termelőszövetkezetünk vezetősége és párt­­szervezete kezdeményezte, hogy ezzel is előbbre lépjünk, hogy az eddig időszakosan megjelenő, egyszerű sokszorosítási módszerrel ké­szült Híradó helyére egy nyomdailag előállított, tartalmas és a lehe­tőségek szerint ízléses külsejű igazi újság lépjen. Ez az elhatározás — a lap megalapítása és kiadása — törvényszerű következménye an­nak az alapvetően nagy lépésnek, amelyet az egyesüléssel egész termelőszövetkezetünk megtett. Célunk ezzel a lappal a még jobb, a még alaposabb, a még korszerűbb tájékoztatás termelőszövetkezetünk munkájáról, gazdál­kodásáról, belső életéről, kapcsolatainkról, eredményeinkről, gond­jainkról, és mindenkori feladatainkról. Egyben — s ezt sem tagad­juk — fel kívánjuk használni újságunkat a feladatok végrehajtására való szervezésben, mozgósításban életünk és munkánk valamennyi területén, tehát a politikai életben, a gondolkodás formálásában, a szellem, a kultúra, a művelődés tökéletesítésében, ragyogtatásában is. Lenin mondotta, hogy a jó újság — a szocialista újság — kollek­tív szervező, propagandista és agitátor. Ilyen újságot akarunk ki­alakítani mi is. Azt akarjuk, hogy lapunknak pontos és fontos fela­data legyen mindenben, amit csinálunk. Tájékoztat, agitál, mozgósít majd a mindenkori követelményeknek megfelelően. Lapunk elsődleges célja és feladata — természetesen — terme­lőszövetkezetünk termelésének és eredményes gazdálkodásának se­gítése. Ezen belül különösen fontos a korszerű módszerek ismerte­tése, a korszerűségre és a korszerű gondolkodásra való szoktatás, nevelés általában, de a termeléssel kapcsolatban mindig konkrétan. Rendszeresen foglalkozik majd lapunk a pártélettel, a politikai munkával, mert ez is fontos és szerves része életünknek. Nem akar elszakadni, vagy elzárkózni a lap a nagyközség életétől sem, hiszen termelőszövetkezetünk tagjai nem csak dolgoznak, hanem a közsé­gekben társadalmi kollektívákban élnek, mégpedig a helyi szoká­sok, helyi rendeletek és az általános állami törvények szerint. Mindez azt jelenti, hogy az Esze Tamás Népe helyi, termelő­szövetkezeti üzemi lap, tehát csak Tarpa, Gulács és Tivadar közsé­gek — nagyközségünk — lakói közt terjesztjük. Külpolitikával azonban nem kívánunk foglalkozni, mert ezt a havontai megjelenés feleslegessé teszi. De foglalkozunk majd a központi intézkedésekkel, a párt és a kormány határozataival, ugyanígy a megyei és a járási határozatokkal, de mindig konkrétan, azt vizsgálva, mi a mi köz­vetlen feladatunk, hogy a központi intézkedéseket, határozatokat a magunk területein a lehető legjobban teljesíthessük. Néhány szót a lap címéről: Esze Tamás Népe. Azért választot­tuk ezt a címet, mert — úgy érezzük — kifejezi mindazt, ami e lapban sajátos és általános. Elsősorban a helyi jelleget, hiszen Esze Tamás — termelőszövetkezetünk névadója — tarpai születésű és elsőként e környék jobbágyait szervezte felkelésre a zsarnokság, a jogtalanság, az igazságtalanság, a földesúri és az osztrák elnyomás ellen. Esze Tamás népe tehát mi vagyunk, és Esze Tamás neve a szabadság, az igazság, a bátorság, a küzdenitudás, a kemény helyt­állás jelképe. Lapunkat termelőszövetkezeti tagokból alakult társadalmi szer­kesztő bizottság szerkeszti hivatásos újságíró irányításával. A mun­ka java és neheze — úgy véljük — ezután következik, hiszen csak az első szám készült el, az Esze Tamás Népe először mutatkozik be, először kerül az olvasó kezébe. Ezt az első számot ezután havonta rendszeresen követi a többi, remélhetően mindig tartalmasabb, mindig mutatósabb, mindig jobban írva és szerkesztve. Új lapunk olyan értelemben is, hogy Szabolcs-Szatmár megyé­ben ez az első nyomdai technikával előállított termelőszövetkezeti üzemi újság. Kiadója a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, készül a Nyírségi Nyomdában Nyíregyházán. Kicsit büszkék is vagyunk, hogy megyénkben termelőszövetkezetünk a saját üzemi lap meg­indításában és kiadásában is első tudott lenni. Bemutatkozásként ennyi elegendő is. A lap szerkesztő bizott­ságának tagjai tudják, hogy szép, nemes, de egyben nehéz, felelős­ségteljes munkára vállalkoztak, amikor az Esze Tamás Népe első számát elkészítették, az olvasó kezébe adták, s ezzel termelőszö­vetkezetünk lapját története útján elindították. Lapunk első számát ezzel átadjuk. Szeretettel köszöntjük az ol­vasót, és kívánjuk, hogy a jövőben mindig elégedettebben vegye kezébe és hasznosan olvassa végig lapunkat, az Esze Tamás Népét. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG Átrendeztük sorainkat Új korszak kezdődött Megidéztük a történelmet 1974. JANUÁR-FEBRUÁR Van egy ősi példázat. Évezre­dek óta ismerik és emlegetik az emberek, mert nagy igazságot tartalmaz, képletesen éppen úgy, mint szó szerinti értelme­zésében. A példázat a következő: Egyetlen szál vesszőt könnyű eltörni, a gyermek is képes rá. Még két-három szál vesszőt egybefogva is viszonylag kön­­­nyen tör el egy ember. Tizet már nehezebben. Hát még szá­zat, ezret, vagy még többet. Próbálja ki bárki: kössön kévé­be száz, vagy ezer szál vesszőt — bármily véknyakat — és tör­je el, ha bírja. Egy ilyen vesszőköteg az óko­riaknak jelvényük, címerük volt. Mert egyszerű a képlet és egyszerű a példázat. A vessző­köteg az összefogásban rejlő megsokszorozódott, törhetetlen erőt jelképezi. Tudjuk ezt a magunk életéből is. Amíg a pa­raszt egyedül dolgozott, bár­mennyire küzdött, gürcölt, könnyen megtört a bajok, csa­pások alatt, miként egy szál vessző. Elmondtuk ezt akkor is, amikor — 25 éve már — ezen a vidéken először szerveztünk, alakítottunk termelőszövetke­zetet. Az első kollektívák — Tarpán, Gulácson, Tivadarban külön-külön — még kicsik vol­tak, de egyiket se lehetett meg­törni, mind kibírta a nehéz időket is. Azután megnőtt, megvasta­godott a kéve, mindhárom köz­ségben megalakultak a nagy termelőszövetkezetek. Ezek már erősek voltak, de — emlékez­zünk csak —, még sokáig haj­ladoztak. Később Gulács és Ti­vadar egyesült. A két község, a két termelőszövetkezet népe érezte, hogy együtt még erő­sebbek lesznek. Jól érezték. Tarpa bírta egyedül is, mert népesebb község a másik kettő­nél és nagyobb volt a termelő­­szövetkezet is. Az idő és a fejlődés azonban szakadatlan tanítja, okosítja az embert. A két szomszédos ter­melőszövetkezet tagjai és veze­tői évek óta figyelték egymást, mert éreztük, hogy együtt még jobb lenne, hiszen még erősebb­­bek lehetnénk. Még vastagabb, még törhetetlenebb lehetne a kéve, ha a kettő — a két tsz tagsága — egybekötődne. Ezt ismertük fel és mondtuk ki immár visszavonhatatlanul az elmúlt esztendő végén, ami­kor sorra-rendre mindent meg­beszéltünk, megvitattunk. 1974. január 1. óta egységes, erős, nagy, széttörhetetlen a kéve, a két termelőszövetkezet egyesült ereje. Szükségszerű volt ez az egye­sülés? Határozottan válaszolhatunk rá bárhol és bárkinek: igen! Alapja az eddig végzett mun­ka, az eddig elért eredmény, mindaz, amit negyedszázad so­rán csináltunk, tehát egész gaz­dasági, társadalmi, politikai és kulturális fejlődésünk. A köz­­igazgatási — társadalmi — egyesülés már korábban meg­történt, hiszen a három közsé­get már egy éve közös tanács irányítja. A termelésben, a gazdálkodásban elért eredmé­nyek most megkövetelték a ter­melőszövetkezetek összefogását, egyesülését is. Ezzel a nagyüze­mi gazdálkodás nagyközségünk­ben egy korszakot lezárt és az az egyesüléssel az újabb kor­szakot megnyitotta, már a gya­korlatban is elkezdte. Úgy is kifejezhetjük ezt, hogy a fejlődés most minőségi válto­zásba csapott át. Ez egyben azt jelenti, hogy folytatódik a mennyiségi fejlődés is, de az eddiginél gyorsabban és maga­sabb szinten. Más szavakkal ki­fejezve: gazdálkodásunkban új korszak következik. Új — az eddiginél sokkal korszerűbb — gépekkel és eszközökkel, új technológiákkal és új módsze­rekkel folytatjuk a termelést — Tarpa, Gulács és Tivadar ter­melőszövetkezeti tagjai most már közösen, együttes, megnö­vekedett erővel. Az új korszak tehát, amely már el is kezdődött, a minőség korszaka lesz. S annál gyorsab­ban, könnyebben és eredménye­sebben tudunk tovább haladni, tovább fejlődni minél tökélete­sebb lesz egységünk, összefo­gásunk az alkotó-teremtő mun­kában. Ezt az egységet hivatott szolgálni és biztosítani a terme­lőszövetkezeti demokrácia, amelyet a jövőben is maradék­talanul érvényesítünk. De ép­pen az egységre és a szövetke­zeti demokráciára kívánjuk fel­építeni megerősödött és megnö­vekedett gazdaságunk szocialis­ta tartalmú munkafegyelmét s nem utolsósorban: az általános emberi erkölcsöt. Ha ezekkel az erőkkel — tehát az egység­gel, a munkafegyelemmel és az általános emberi erkölccsel — is jól gazdálkodunk, megnöve­kedett termelőszövetkezetünk ereje valóban széttörhetetlen lesz. Jövőnk, célunk világos és tiszta. Tudjuk, mit akarunk. Mindenki nyugodt lehet. A dol­gozó ember még boldogabb, még kényelmesebb és még de­rűsebb életének biztosítása a célunk. Bizonyos, hogy az össze­fogás, az egyesülés meggyorsít­ja haladásunkat azon az úton — a korszerű szocialista nagyüze­mi gazdálkodás útján — ame­lyet magunk választottunk ma­gunknak, amelyen eddig is jöt­tünk, amelyről minket letéríte­ni már nem lehet. Faggyas Jenő tsz-elnök Egységben tovább! Tarpa, Gulács, Tivadar kézfogása.

Next