Esze Tamás Népe, 1974 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1-2. szám
A tarpa-gulács-tivadari Esze Tamás Termelőszövetkezet lapja I. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM ~ ARA: 1,— FT E Bemutatkozás mberi szokás, emberi tisztesség, hogy az érkező kopogtat, köszön és bemutatkozik. Elmondja érkezésének célját, szándékát. A magyar sajtó történetének kezdetén átvette ezt a szokást és azóta is hű hozzá, bizonyára azért is, mert minden nemes szándékú sajtó becsületes emberként óhajt és tud viselkedni, dolgozni, szolgálni. A tiszta szándékú sajtó emberi már csak azért is, mert mindig az ember nyelvén beszél, ugyanazokkal a szavakkal szól, amelyekkel az emberek egymással beszélnek, gondolatilag érintkeznek. Esetünkben nemzetünk nyelvén, tehát magyarul, de emberi nyelven úgy is, hogy egyszerűen, közvetlenül, könnyen érthetően. Egyszerűen és közvetlenül, az általunk beszélt és szeretett szép magyar nyelven köszönti olvasóit egészen friss, újszülött lapunk, az Esze Tamás Népe is, amely ezután havonta egyszer rendszeresen megjelenik és jelentkezik. Miként címe alatt is olvashatjuk, ez az egészen friss sajtótermék a tarpa—gulács—tivadari Esze Tamás Termelőszövetkezet lapja. Még egyszerűbben: a mi lapunk, minden termelőszövetkezeti tag, de minden tarpai, gulácsi, tivadari ember lapja. Legalábbis az szeretne lenni, hiszen létrehozását is ez a törekvés hatotta át. A lap megalapítását termelőszövetkezetünk vezetősége és pártszervezete kezdeményezte, hogy ezzel is előbbre lépjünk, hogy az eddig időszakosan megjelenő, egyszerű sokszorosítási módszerrel készült Híradó helyére egy nyomdailag előállított, tartalmas és a lehetőségek szerint ízléses külsejű igazi újság lépjen. Ez az elhatározás — a lap megalapítása és kiadása — törvényszerű következménye annak az alapvetően nagy lépésnek, amelyet az egyesüléssel egész termelőszövetkezetünk megtett. Célunk ezzel a lappal a még jobb, a még alaposabb, a még korszerűbb tájékoztatás termelőszövetkezetünk munkájáról, gazdálkodásáról, belső életéről, kapcsolatainkról, eredményeinkről, gondjainkról, és mindenkori feladatainkról. Egyben — s ezt sem tagadjuk — fel kívánjuk használni újságunkat a feladatok végrehajtására való szervezésben, mozgósításban életünk és munkánk valamennyi területén, tehát a politikai életben, a gondolkodás formálásában, a szellem, a kultúra, a művelődés tökéletesítésében, ragyogtatásában is. Lenin mondotta, hogy a jó újság — a szocialista újság — kollektív szervező, propagandista és agitátor. Ilyen újságot akarunk kialakítani mi is. Azt akarjuk, hogy lapunknak pontos és fontos feladata legyen mindenben, amit csinálunk. Tájékoztat, agitál, mozgósít majd a mindenkori követelményeknek megfelelően. Lapunk elsődleges célja és feladata — természetesen — termelőszövetkezetünk termelésének és eredményes gazdálkodásának segítése. Ezen belül különösen fontos a korszerű módszerek ismertetése, a korszerűségre és a korszerű gondolkodásra való szoktatás, nevelés általában, de a termeléssel kapcsolatban mindig konkrétan. Rendszeresen foglalkozik majd lapunk a pártélettel, a politikai munkával, mert ez is fontos és szerves része életünknek. Nem akar elszakadni, vagy elzárkózni a lap a nagyközség életétől sem, hiszen termelőszövetkezetünk tagjai nem csak dolgoznak, hanem a községekben társadalmi kollektívákban élnek, mégpedig a helyi szokások, helyi rendeletek és az általános állami törvények szerint. Mindez azt jelenti, hogy az Esze Tamás Népe helyi, termelőszövetkezeti üzemi lap, tehát csak Tarpa, Gulács és Tivadar községek — nagyközségünk — lakói közt terjesztjük. Külpolitikával azonban nem kívánunk foglalkozni, mert ezt a havontai megjelenés feleslegessé teszi. De foglalkozunk majd a központi intézkedésekkel, a párt és a kormány határozataival, ugyanígy a megyei és a járási határozatokkal, de mindig konkrétan, azt vizsgálva, mi a mi közvetlen feladatunk, hogy a központi intézkedéseket, határozatokat a magunk területein a lehető legjobban teljesíthessük. Néhány szót a lap címéről: Esze Tamás Népe. Azért választottuk ezt a címet, mert — úgy érezzük — kifejezi mindazt, ami e lapban sajátos és általános. Elsősorban a helyi jelleget, hiszen Esze Tamás — termelőszövetkezetünk névadója — tarpai születésű és elsőként e környék jobbágyait szervezte felkelésre a zsarnokság, a jogtalanság, az igazságtalanság, a földesúri és az osztrák elnyomás ellen. Esze Tamás népe tehát mi vagyunk, és Esze Tamás neve a szabadság, az igazság, a bátorság, a küzdenitudás, a kemény helytállás jelképe. Lapunkat termelőszövetkezeti tagokból alakult társadalmi szerkesztő bizottság szerkeszti hivatásos újságíró irányításával. A munka java és neheze — úgy véljük — ezután következik, hiszen csak az első szám készült el, az Esze Tamás Népe először mutatkozik be, először kerül az olvasó kezébe. Ezt az első számot ezután havonta rendszeresen követi a többi, remélhetően mindig tartalmasabb, mindig mutatósabb, mindig jobban írva és szerkesztve. Új lapunk olyan értelemben is, hogy Szabolcs-Szatmár megyében ez az első nyomdai technikával előállított termelőszövetkezeti üzemi újság. Kiadója a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, készül a Nyírségi Nyomdában Nyíregyházán. Kicsit büszkék is vagyunk, hogy megyénkben termelőszövetkezetünk a saját üzemi lap megindításában és kiadásában is első tudott lenni. Bemutatkozásként ennyi elegendő is. A lap szerkesztő bizottságának tagjai tudják, hogy szép, nemes, de egyben nehéz, felelősségteljes munkára vállalkoztak, amikor az Esze Tamás Népe első számát elkészítették, az olvasó kezébe adták, s ezzel termelőszövetkezetünk lapját története útján elindították. Lapunk első számát ezzel átadjuk. Szeretettel köszöntjük az olvasót, és kívánjuk, hogy a jövőben mindig elégedettebben vegye kezébe és hasznosan olvassa végig lapunkat, az Esze Tamás Népét. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG Átrendeztük sorainkat Új korszak kezdődött Megidéztük a történelmet 1974. JANUÁR-FEBRUÁR Van egy ősi példázat. Évezredek óta ismerik és emlegetik az emberek, mert nagy igazságot tartalmaz, képletesen éppen úgy, mint szó szerinti értelmezésében. A példázat a következő: Egyetlen szál vesszőt könnyű eltörni, a gyermek is képes rá. Még két-három szál vesszőt egybefogva is viszonylag könnyen tör el egy ember. Tizet már nehezebben. Hát még százat, ezret, vagy még többet. Próbálja ki bárki: kössön kévébe száz, vagy ezer szál vesszőt — bármily véknyakat — és törje el, ha bírja. Egy ilyen vesszőköteg az ókoriaknak jelvényük, címerük volt. Mert egyszerű a képlet és egyszerű a példázat. A vesszőköteg az összefogásban rejlő megsokszorozódott, törhetetlen erőt jelképezi. Tudjuk ezt a magunk életéből is. Amíg a paraszt egyedül dolgozott, bármennyire küzdött, gürcölt, könnyen megtört a bajok, csapások alatt, miként egy szál vessző. Elmondtuk ezt akkor is, amikor — 25 éve már — ezen a vidéken először szerveztünk, alakítottunk termelőszövetkezetet. Az első kollektívák — Tarpán, Gulácson, Tivadarban külön-külön — még kicsik voltak, de egyiket se lehetett megtörni, mind kibírta a nehéz időket is. Azután megnőtt, megvastagodott a kéve, mindhárom községben megalakultak a nagy termelőszövetkezetek. Ezek már erősek voltak, de — emlékezzünk csak —, még sokáig hajladoztak. Később Gulács és Tivadar egyesült. A két község, a két termelőszövetkezet népe érezte, hogy együtt még erősebbek lesznek. Jól érezték. Tarpa bírta egyedül is, mert népesebb község a másik kettőnél és nagyobb volt a termelőszövetkezet is. Az idő és a fejlődés azonban szakadatlan tanítja, okosítja az embert. A két szomszédos termelőszövetkezet tagjai és vezetői évek óta figyelték egymást, mert éreztük, hogy együtt még jobb lenne, hiszen még erősebbbek lehetnénk. Még vastagabb, még törhetetlenebb lehetne a kéve, ha a kettő — a két tsz tagsága — egybekötődne. Ezt ismertük fel és mondtuk ki immár visszavonhatatlanul az elmúlt esztendő végén, amikor sorra-rendre mindent megbeszéltünk, megvitattunk. 1974. január 1. óta egységes, erős, nagy, széttörhetetlen a kéve, a két termelőszövetkezet egyesült ereje. Szükségszerű volt ez az egyesülés? Határozottan válaszolhatunk rá bárhol és bárkinek: igen! Alapja az eddig végzett munka, az eddig elért eredmény, mindaz, amit negyedszázad során csináltunk, tehát egész gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális fejlődésünk. A közigazgatási — társadalmi — egyesülés már korábban megtörtént, hiszen a három községet már egy éve közös tanács irányítja. A termelésben, a gazdálkodásban elért eredmények most megkövetelték a termelőszövetkezetek összefogását, egyesülését is. Ezzel a nagyüzemi gazdálkodás nagyközségünkben egy korszakot lezárt és az az egyesüléssel az újabb korszakot megnyitotta, már a gyakorlatban is elkezdte. Úgy is kifejezhetjük ezt, hogy a fejlődés most minőségi változásba csapott át. Ez egyben azt jelenti, hogy folytatódik a mennyiségi fejlődés is, de az eddiginél gyorsabban és magasabb szinten. Más szavakkal kifejezve: gazdálkodásunkban új korszak következik. Új — az eddiginél sokkal korszerűbb — gépekkel és eszközökkel, új technológiákkal és új módszerekkel folytatjuk a termelést — Tarpa, Gulács és Tivadar termelőszövetkezeti tagjai most már közösen, együttes, megnövekedett erővel. Az új korszak tehát, amely már el is kezdődött, a minőség korszaka lesz. S annál gyorsabban, könnyebben és eredményesebben tudunk tovább haladni, tovább fejlődni minél tökéletesebb lesz egységünk, összefogásunk az alkotó-teremtő munkában. Ezt az egységet hivatott szolgálni és biztosítani a termelőszövetkezeti demokrácia, amelyet a jövőben is maradéktalanul érvényesítünk. De éppen az egységre és a szövetkezeti demokráciára kívánjuk felépíteni megerősödött és megnövekedett gazdaságunk szocialista tartalmú munkafegyelmét s nem utolsósorban: az általános emberi erkölcsöt. Ha ezekkel az erőkkel — tehát az egységgel, a munkafegyelemmel és az általános emberi erkölccsel — is jól gazdálkodunk, megnövekedett termelőszövetkezetünk ereje valóban széttörhetetlen lesz. Jövőnk, célunk világos és tiszta. Tudjuk, mit akarunk. Mindenki nyugodt lehet. A dolgozó ember még boldogabb, még kényelmesebb és még derűsebb életének biztosítása a célunk. Bizonyos, hogy az összefogás, az egyesülés meggyorsítja haladásunkat azon az úton — a korszerű szocialista nagyüzemi gazdálkodás útján — amelyet magunk választottunk magunknak, amelyen eddig is jöttünk, amelyről minket letéríteni már nem lehet. Faggyas Jenő tsz-elnök Egységben tovább! Tarpa, Gulács, Tivadar kézfogása.