Esze Tamás Népe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1-2. szám

Mit mutat a mérleg „nyelve” ? A termelőszövetkezeti zárszá­madás mindig sokrétű, felelős­ségteljes, szellemileg és fizikai­lag egyaránt fárasztó munkát igényel. Az egyesülés után most készítjük az első zárszámadást. Ez tovább növelte a termelési és a számviteli dolgozók feladatait és felelősségét. Gazdasági vonatkozásban a mérleg valódiságának érdekében a zárszámadás előkészítő mun­kái közé soroljuk a leltározást. 1974. december 14-én ismertet­tük leltározási szabályzatunkat a leltározó csoportok tagjaival. A leltározást ütemtervünk sze­rint december 16-án kezdtük és 1975. január 6-án befejeztük. A leltárak egyeztetése, az esetle­ges eltérések — hiányok, többle­tek — tisztázása a számviteli dolgozókra vár. Termelőszövet­kezetünkben mintegy 130 millió forint értékű eszköz — és ugyanennyi forrás — került lel­tározásra. A leltár kilencezer té­telből állt össze. Aki nem csi­nálja, vagy nem ismeri a mun­kafolyamatokat, el se tudja kép­zelni, hogy egy ilyen óriás érté­kű leltár feldolgozása mennyi munkát, szellemi és fizikai igénybevételt követel. A számviteli dolgozóknak azonban ennél sokkal bonyolul­tabb a feladata a mérlegbeszá­moló készítése előtt. Az érvé­nyes jogszabályok, a termelőszö­vetkezet közgyűlési és vezetősé­gi határozatai szerint a könyve­lést, a nyilvántartásokat olyan állapotba kell hozni, hogy a mérleg és annak mellékletei az előírásoknak megfelelően ki­munkálhatók legyenek. A bér­osztály legfontosabb feladata ugyanebben az időben az, hogy a mintegy 1600 dolgozó mun­kadíjával, föld­járadékával, a háztájival kapcsolatos költsé­gekkel egész évre vonatkozóan pontosan elszámoljon. El kell számolni továbbá a társadalom­­biztosítási költségekkel a felü­gyeleti hatóságok felé, de az anyasági segély és a táppénz vo­natkozásában a tagokkal is. Legsürgősebb munkájuk az anyagkönyvelőknek van. Ők kezdték elsőként a túlórázást is, hiszen amíg a december 31-i helyzetnek megfelelően az összes készletmozgásokat le nem könyvelik — a leltárt se tudják egyeztetni. A leltározás során előfordul, hogy a készlet a nyil­vántartással nem egyezik. Nekik kell az eltérések — hiány, vagy többlet — okait megállapítani. Ha ezzel is elkészülnek — meg­­szabadulnak a túlórázástól. Erre azonban januárban aligha kerül sor. Pénzügyekkel foglalkozó dol­gozóink biztosítják a pénzügyek bonyolítását egész esztendőben úgy, hogy kamatot, vagy bírsá­got ne fizessen termelőszövetke­zetünk. Nem kis munka ez. 1974. évi pénzügyi forgalmunk (kia­dás-bevétel, stb.) várhatóan 279 millió forint lesz. A pénzügyi­­seknek mindig tudniuk kell, hogy egy nap, egy hét, egy hó­nap, vagy több hónap múlva mennyi fizetési eszköz áll ren­delkezésünkre. Termelőszövet­kezetünk csak így tudja teljesí­teni pénzügyi kötelezettségeit, köztük a munkadíjak pontos fi­zetését is. Zárszámadás előtt ki­emelt feladatunk, hogy a terme­lőszövetkezet minden pénzügyi követelését behajtsuk, de arról is gondoskodunk, hogy minden jogos tartozás és kötelezettség bekerüljön a mérlegbe. Külön is nagy feladat és felelősség az ál­lami költségvetéssel való egész évi elszámolás, aminek összege körülbelül 12—14 millió forint lesz. Hirtelen nehéz lenne meg­mondani, hány száz jogszabályt kell e munka közben helyesen alkalmazni (tehát: ismerni is) hiszen ha itt hiba csúszik a mun­kánkba, azért büntetést, bír­ságot kell fizetni. Ilyesmivel azonban nem szeretnénk terhel­ni termelőszövetkezetünket. Az értékkönyvelés dolgozóinál gyűlik össze a termelőszövetke­zet minden vonatkozású számvi­teli munkája. Ha év közben nem napra kész a könyvelés , nehéz munkára lehet számítani. A december 31-i helyzetnek megfelelően mindennek a helyén kell lennie. 1974-ben termelőszö­vetkezetünk számviteli forgalma pénzértékben másfél milliárd forintnak felel meg. Ez rekord. Ennyi még sohasem volt. Ért­hető, ha most a túlórázás sok­szor az éjszakába nyúlik. Más­ként nem tudnánk időre elké­szülni. Februárban azonban megszűnik a túlórázás, mert az 1974-es évet számviteli szem­pontból befejezzük. De amíg ezt az 1974. évi munkát végez­zük — az idő múlik, az élet megy tovább, a termelés és a gazdálkodás egy percre se szü­netel és 1974 lezárása után kezd­hetjük az addig keletkező lema­radások pótlását, amely megint eltart egy-két hónapig. Hát ilyen ez az irodai munka. Most, a zárszámadás készítése idején a legnehezebb fizikai munkát végző dolgozó se irigyelheti az irodistákat. Elhatározott törekvésünk, hogy minden szempontból jó, pontos, minden kritikát és vizs­gálatot kibíró mérleget készítünk. Nem célunk szépíteni a ténye­ket, de termelőszövetkezetünk­nek szüksége sincs rá, hogy ön­magunkat és a felettes hatósá­gokat bármiben is félrevezessük. Nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen „ostoba ügyeskedések” a kö­vetkező évben, vagy években ki­derülnek és többszörös erővel visszaütnek a könyvelésre is és a gazdaságra is. Bizonyára vannak már tsz-ta­­gok, akik türelmetlenül várják a zárszámadást. Nekik csak azt mondhatom, hogy nagyon sie­tünk, de értsék meg: nagyon sok a munkánk is. Ismétlem: jó, pon­tos, minden tételében valóságos mérleget akarunk készíteni, eh­hez azonban idő is kell. Egy bi­zonyos: február 20-ig megtart­juk a zárszámadó közgyűlést is. A zárszámadás részleteiről — számairól — felelőtlenség lenne előre nyilatkozni. Annyit azon­ban látunk — és ezt elmondha­tom ezúttal is —, hogy a rend­kívül nehéz esztendő, a rossz időjárás ellenére se kerülünk a veszteséges tsz-ek sorába. A jö­vedelmek év közben visszatar­tott 20 százaléka is ki lesz fizet­ve, talán több is. Erről a többről azonban nem nyilatkozom. Hagy­junk egy kis meglepetést a zár­számadó közgyűlésre is. Mint főkönyvelő is szeretném hangsúlyozni, hogy eredményeink nem véletlenül születtek. Mi, „irodisták” is pontosan tudjuk, hogy termelőszövetkezetünk tag­jai és irányítói, nem utolsósor­ban szakemberei rendkívülien nehéz körülmények közt dolgoz­tak, termeltek 1974-ben. Mi most ennek a nagyszerű küzdelemnek, becsületes emberi helytállásnak az eredményeit összegezzük. A számok, a tények máris azt bi­zonyítják, hogy érdemes volt küzdeni, senki se dolgozott hiá­ba. A készülő mérleg „nyelve” máris ezt mutatja. Esze Zoltán főkönyvelő Könyvelők, munka közben. Sütő Bertalanná Vécsei Mihály­né NEM SIKERÜLT az elmúlt év végéig betakarítani a szán­tóföldi növények közül a kuko­ricát és a cukorrépát. A gyü­mölcskertészet viszont csak úgy tudta teljesíteni — sőt, túlteljesíteni — bevételi tervét és az alma betakarítását, hogy termelőszövetkezetünk vezető­sége átcsoportosította a mun­kaerőt, illetve­ a legszorgosabb időszakban biztosította a gyü­mölcsök betakarítását más üzemágak dolgozóinak segítsé­gével is. Ezt szükségesnek tar­tom hangsúlyozni, mielőtt üzemágunk mostani, 1975. évi téli munkájáról írok. Igaz vi­szont, hogy a gyümölcskerté­szet dolgozói se tagadták meg a növénytermesztésben végzendő, a szörnyű időjárás miatt külö­nösen nehéz betakarítási mun­kákat. Úgy vélem, ez így jó, így igazságos és a jövőben is úgy kell dolgoznunk, hogy el­sősorban ne csak az egyes üzemágak feladatait, hanem az egész termelőszövetkezet érde­keit szolgáljuk minden lehetsé­ges munkával. A gyümölcskertészetben vi­szont az a rend, hogy télen is dolgozni kell, bár most — a rendkívüli helyzet miatt — má­sutt is dolgoznak az emberek termelőszövetkezetünk határá­ban. A gyümölcskertészek vi­szont valóban új esztendőt kezdtek. Ez így volt máskor is. A gyümölcsfák ilyenkor, télen, nem törődnek az időjárással. Szigorú szakmai követelmény, hogy a gyümölcsfákat tavasz előtt meg kell metszeni. Ez a munka elkezdődött és teljes lendülettel folytatódik gyümöl­csöseinkben. Feladatunk, hogy 1975. már­cius elejéig a termelőszövetke­zet 200 hektár nagyságú almá­saiban a metszést a lehető leg­jobb minőségben elvégezzük. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy 50—60 ember rendszere­sen dolgozzék, de az is, hogy a lehető legjobb minőségben metsszék meg a fákat, amire üzemágunk dolgozói képesek is. ELSŐDLEGES CÉLUNK az idén se lehet más, mint az, hogy nagy mennyiségben, ki­váló minőségű árugyümölcsöt termesszünk. Ennek biztosítása egész esztendőben szorgalmat, hozzáértést és helytállást kíván. Mégis azt mondom, hogy a majdan szüretelendő alma mennyisége és minősége most, a metszéssel kezdődik. A men­­­nyiségi és minőségi jó terméssel együtt azonban nagyon fontos a termelési költségek leszorítása is a lehető legkisebb összegre. Különösen fontos ez most, az elmúlt nehéz gazdasági év után. Tartalékaink csökkentek. 1974. küzdelmeit ismerve tudnunk kell, hogy a tavalyi negatív té­nyezők az idei esztendő terme­lésére és gazdálkodására is hat­nak. A gyümölcstermesztés csak egyetlen üzemága termelőszö­vetkezetünknek s nem is a leg­nagyobb. Viszont: a rossz idő­járás után jelenleg mi vagyunk a legjobb helyzetben. Időben hozzákezdtünk a metszési és egyéb gyümölcsfaápolási mun­kákhoz. Nem lehet viszont mel­lékes, hogyan dolgozunk, ter­melünk tovább, hiszen a jó gyümölcstermés egyik fontos feltétele — az időjárás mellett — a szakmai hozzáértés, a ki­váló minőségi munka. Ennek lehet csak jövedelmező ered­ménye. Azt mindenki tudja, hogy gyümölcsösünk termő, a fák felnőttek, érettek. A vázágak már kialakultak. Éppen ezért most már nem a tetszetős, ko­rona alakú fák kialakítása a cél, hanem a lehető legjobb biológiai funkció biztosítása. A metszési beavatkozás is elsősor­ban arra irányul, hogy előse­gítse a fák fejlődését, termé­kenységét, termelőképességét. Úgy kell metszeni, hogy az a fák életét és a leendő termés nagyságát ne károsítsa. Melyek a legfontosabb fel­adatok? Hogyan lehet már a téli metszéssel is elősegíteni a leendő gyümölcstermés men­­­nyiségét, minőségét, sőt, egyen­letes arányait? Általában szól­va: be kell tartani a tájegysé­günkön kialakult és bevált metszési eljárások követelmé­nyeit. Ezek — vázlatosan — a következők. A vázágak és a térkitöltő el­ágazások vezérvesszőit mindig a megállapítható növekedés ere­jének megfelelően kell vissza­metszeni. A konkurrens vessző­ket a vezérvesszők alatt tőből kell eltávolítani, hogy a vezér­vesszők növekedését ne gátol­ják. Fontos követelmény, hogy a korona külső felületén az ágak csúcsa ne sűrűsödjön meg. AZ ERŐS VESSZŐK éven­kénti rendszeres visszametszése miatt az alatta lévő két-három oldalgyűrűből általában erős hajtások keletkeznek. Ezeket minden évben a csúcsi részen lévő, nagyjából vízszintes hely­zetű vesszőkhöz arányosan vág­juk vissza. (Kitörés). A rövid dárdák és sima termőnyársak kivételével az összes vesszőt vissza kell metszeni. Ezzel a lisztharmattal fertőzött vessző­csúcsokat is eltávolítjuk. Minden szakmunkás és gyü­mölcskertészeti dolgozó tudja, hogy a jonatán almafa hajla­mos rá, hogy koronája elsűrű­södjön. Ezért a jonatán alma­fa koronáját mindig ritkítani kell. A ritkítás fő követelmé­nye, hogy inkább metsszük le az ágakat tőből, mintsem több ágat megcsonkítsunk. Jelenleg ez különösen fontos követel­mény, hiszen almafáink suda­­ras törzsűek. (Az idén és az 1976-ban telepítendő 170 hektár almásban viszont majd az úgy­nevezett „termőkaros orsós” koronájú fákat kell kialakítani. Új termesztési mód, szükséges, hogy mindenki megtanulja, megismerje követelményeit. Ezért is szervezzük — többek közt — a szakmai tanfolyamo­kat. A „termőkáros orsós” alma­termesztési mód új metszési el­járásokat követel. Ezt meg kell tanulnia mindenkinek, azoknak is, akik már szakmunkások. Ne­kik viszont elegendő egy tanfo­lyam. Mindazoknak viszont, akik gyümölcstermesztési szak­munkások akarnak lenni, szük­séges elvégezniük a hároméves szakmunkásképző iskolát, ame­lyet termelőszövetkezetünk ve­zetősége szervezett — s máris működik — Tarpán. A költsé­geket a tsz fedezi. A tanfolyam hallgatói kedvezményekben is részesülnek. Jó lenne, ha minél több nődolgozó jelentkezne er­re az iskolára, hiszen ágaza­tunkban szívesen foglalkozta­tunk nőket, sőt, a lehetőségek szerint biztosítjuk részükre a folyamatos foglalkoztatást is. E NÉHÁNY GONDOLAT köz­lése után kérem üzemágunk valamennyi dolgozóját, hogy legjobb tudása, a gyümölcster­mesztési technológiai utasítá­sok szerint végezze munkáját most, a téli metszések idején éppen úgy, mint később, egé­szen a betakarításig. Hiszem, hogy pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának ju­bileumi ünnepének esztendejé­ben gyümölcskertészeti ágaza­tunk dolgozói kiváló munkával, fegyelemmel és szocialista mun­kaversennyel minden eddiginél jobb eredményeket érnek el. Ehhez lehetőségeink adottak, csak dolgozni és tanulni kell. Nagy György Pál üzemágvezető Téli metszés

Next