Esze Tamás Népe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1-2. szám
Mit mutat a mérleg „nyelve” ? A termelőszövetkezeti zárszámadás mindig sokrétű, felelősségteljes, szellemileg és fizikailag egyaránt fárasztó munkát igényel. Az egyesülés után most készítjük az első zárszámadást. Ez tovább növelte a termelési és a számviteli dolgozók feladatait és felelősségét. Gazdasági vonatkozásban a mérleg valódiságának érdekében a zárszámadás előkészítő munkái közé soroljuk a leltározást. 1974. december 14-én ismertettük leltározási szabályzatunkat a leltározó csoportok tagjaival. A leltározást ütemtervünk szerint december 16-án kezdtük és 1975. január 6-án befejeztük. A leltárak egyeztetése, az esetleges eltérések — hiányok, többletek — tisztázása a számviteli dolgozókra vár. Termelőszövetkezetünkben mintegy 130 millió forint értékű eszköz — és ugyanennyi forrás — került leltározásra. A leltár kilencezer tételből állt össze. Aki nem csinálja, vagy nem ismeri a munkafolyamatokat, el se tudja képzelni, hogy egy ilyen óriás értékű leltár feldolgozása mennyi munkát, szellemi és fizikai igénybevételt követel. A számviteli dolgozóknak azonban ennél sokkal bonyolultabb a feladata a mérlegbeszámoló készítése előtt. Az érvényes jogszabályok, a termelőszövetkezet közgyűlési és vezetőségi határozatai szerint a könyvelést, a nyilvántartásokat olyan állapotba kell hozni, hogy a mérleg és annak mellékletei az előírásoknak megfelelően kimunkálhatók legyenek. A bérosztály legfontosabb feladata ugyanebben az időben az, hogy a mintegy 1600 dolgozó munkadíjával, földjáradékával, a háztájival kapcsolatos költségekkel egész évre vonatkozóan pontosan elszámoljon. El kell számolni továbbá a társadalombiztosítási költségekkel a felügyeleti hatóságok felé, de az anyasági segély és a táppénz vonatkozásában a tagokkal is. Legsürgősebb munkájuk az anyagkönyvelőknek van. Ők kezdték elsőként a túlórázást is, hiszen amíg a december 31-i helyzetnek megfelelően az összes készletmozgásokat le nem könyvelik — a leltárt se tudják egyeztetni. A leltározás során előfordul, hogy a készlet a nyilvántartással nem egyezik. Nekik kell az eltérések — hiány, vagy többlet — okait megállapítani. Ha ezzel is elkészülnek — megszabadulnak a túlórázástól. Erre azonban januárban aligha kerül sor. Pénzügyekkel foglalkozó dolgozóink biztosítják a pénzügyek bonyolítását egész esztendőben úgy, hogy kamatot, vagy bírságot ne fizessen termelőszövetkezetünk. Nem kis munka ez. 1974. évi pénzügyi forgalmunk (kiadás-bevétel, stb.) várhatóan 279 millió forint lesz. A pénzügyiseknek mindig tudniuk kell, hogy egy nap, egy hét, egy hónap, vagy több hónap múlva mennyi fizetési eszköz áll rendelkezésünkre. Termelőszövetkezetünk csak így tudja teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit, köztük a munkadíjak pontos fizetését is. Zárszámadás előtt kiemelt feladatunk, hogy a termelőszövetkezet minden pénzügyi követelését behajtsuk, de arról is gondoskodunk, hogy minden jogos tartozás és kötelezettség bekerüljön a mérlegbe. Külön is nagy feladat és felelősség az állami költségvetéssel való egész évi elszámolás, aminek összege körülbelül 12—14 millió forint lesz. Hirtelen nehéz lenne megmondani, hány száz jogszabályt kell e munka közben helyesen alkalmazni (tehát: ismerni is) hiszen ha itt hiba csúszik a munkánkba, azért büntetést, bírságot kell fizetni. Ilyesmivel azonban nem szeretnénk terhelni termelőszövetkezetünket. Az értékkönyvelés dolgozóinál gyűlik össze a termelőszövetkezet minden vonatkozású számviteli munkája. Ha év közben nem napra kész a könyvelés , nehéz munkára lehet számítani. A december 31-i helyzetnek megfelelően mindennek a helyén kell lennie. 1974-ben termelőszövetkezetünk számviteli forgalma pénzértékben másfél milliárd forintnak felel meg. Ez rekord. Ennyi még sohasem volt. Érthető, ha most a túlórázás sokszor az éjszakába nyúlik. Másként nem tudnánk időre elkészülni. Februárban azonban megszűnik a túlórázás, mert az 1974-es évet számviteli szempontból befejezzük. De amíg ezt az 1974. évi munkát végezzük — az idő múlik, az élet megy tovább, a termelés és a gazdálkodás egy percre se szünetel és 1974 lezárása után kezdhetjük az addig keletkező lemaradások pótlását, amely megint eltart egy-két hónapig. Hát ilyen ez az irodai munka. Most, a zárszámadás készítése idején a legnehezebb fizikai munkát végző dolgozó se irigyelheti az irodistákat. Elhatározott törekvésünk, hogy minden szempontból jó, pontos, minden kritikát és vizsgálatot kibíró mérleget készítünk. Nem célunk szépíteni a tényeket, de termelőszövetkezetünknek szüksége sincs rá, hogy önmagunkat és a felettes hatóságokat bármiben is félrevezessük. Nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen „ostoba ügyeskedések” a következő évben, vagy években kiderülnek és többszörös erővel visszaütnek a könyvelésre is és a gazdaságra is. Bizonyára vannak már tsz-tagok, akik türelmetlenül várják a zárszámadást. Nekik csak azt mondhatom, hogy nagyon sietünk, de értsék meg: nagyon sok a munkánk is. Ismétlem: jó, pontos, minden tételében valóságos mérleget akarunk készíteni, ehhez azonban idő is kell. Egy bizonyos: február 20-ig megtartjuk a zárszámadó közgyűlést is. A zárszámadás részleteiről — számairól — felelőtlenség lenne előre nyilatkozni. Annyit azonban látunk — és ezt elmondhatom ezúttal is —, hogy a rendkívül nehéz esztendő, a rossz időjárás ellenére se kerülünk a veszteséges tsz-ek sorába. A jövedelmek év közben visszatartott 20 százaléka is ki lesz fizetve, talán több is. Erről a többről azonban nem nyilatkozom. Hagyjunk egy kis meglepetést a zárszámadó közgyűlésre is. Mint főkönyvelő is szeretném hangsúlyozni, hogy eredményeink nem véletlenül születtek. Mi, „irodisták” is pontosan tudjuk, hogy termelőszövetkezetünk tagjai és irányítói, nem utolsósorban szakemberei rendkívülien nehéz körülmények közt dolgoztak, termeltek 1974-ben. Mi most ennek a nagyszerű küzdelemnek, becsületes emberi helytállásnak az eredményeit összegezzük. A számok, a tények máris azt bizonyítják, hogy érdemes volt küzdeni, senki se dolgozott hiába. A készülő mérleg „nyelve” máris ezt mutatja. Esze Zoltán főkönyvelő Könyvelők, munka közben. Sütő Bertalanná Vécsei Mihályné NEM SIKERÜLT az elmúlt év végéig betakarítani a szántóföldi növények közül a kukoricát és a cukorrépát. A gyümölcskertészet viszont csak úgy tudta teljesíteni — sőt, túlteljesíteni — bevételi tervét és az alma betakarítását, hogy termelőszövetkezetünk vezetősége átcsoportosította a munkaerőt, illetve a legszorgosabb időszakban biztosította a gyümölcsök betakarítását más üzemágak dolgozóinak segítségével is. Ezt szükségesnek tartom hangsúlyozni, mielőtt üzemágunk mostani, 1975. évi téli munkájáról írok. Igaz viszont, hogy a gyümölcskertészet dolgozói se tagadták meg a növénytermesztésben végzendő, a szörnyű időjárás miatt különösen nehéz betakarítási munkákat. Úgy vélem, ez így jó, így igazságos és a jövőben is úgy kell dolgoznunk, hogy elsősorban ne csak az egyes üzemágak feladatait, hanem az egész termelőszövetkezet érdekeit szolgáljuk minden lehetséges munkával. A gyümölcskertészetben viszont az a rend, hogy télen is dolgozni kell, bár most — a rendkívüli helyzet miatt — másutt is dolgoznak az emberek termelőszövetkezetünk határában. A gyümölcskertészek viszont valóban új esztendőt kezdtek. Ez így volt máskor is. A gyümölcsfák ilyenkor, télen, nem törődnek az időjárással. Szigorú szakmai követelmény, hogy a gyümölcsfákat tavasz előtt meg kell metszeni. Ez a munka elkezdődött és teljes lendülettel folytatódik gyümölcsöseinkben. Feladatunk, hogy 1975. március elejéig a termelőszövetkezet 200 hektár nagyságú almásaiban a metszést a lehető legjobb minőségben elvégezzük. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy 50—60 ember rendszeresen dolgozzék, de az is, hogy a lehető legjobb minőségben metsszék meg a fákat, amire üzemágunk dolgozói képesek is. ELSŐDLEGES CÉLUNK az idén se lehet más, mint az, hogy nagy mennyiségben, kiváló minőségű árugyümölcsöt termesszünk. Ennek biztosítása egész esztendőben szorgalmat, hozzáértést és helytállást kíván. Mégis azt mondom, hogy a majdan szüretelendő alma mennyisége és minősége most, a metszéssel kezdődik. A mennyiségi és minőségi jó terméssel együtt azonban nagyon fontos a termelési költségek leszorítása is a lehető legkisebb összegre. Különösen fontos ez most, az elmúlt nehéz gazdasági év után. Tartalékaink csökkentek. 1974. küzdelmeit ismerve tudnunk kell, hogy a tavalyi negatív tényezők az idei esztendő termelésére és gazdálkodására is hatnak. A gyümölcstermesztés csak egyetlen üzemága termelőszövetkezetünknek s nem is a legnagyobb. Viszont: a rossz időjárás után jelenleg mi vagyunk a legjobb helyzetben. Időben hozzákezdtünk a metszési és egyéb gyümölcsfaápolási munkákhoz. Nem lehet viszont mellékes, hogyan dolgozunk, termelünk tovább, hiszen a jó gyümölcstermés egyik fontos feltétele — az időjárás mellett — a szakmai hozzáértés, a kiváló minőségi munka. Ennek lehet csak jövedelmező eredménye. Azt mindenki tudja, hogy gyümölcsösünk termő, a fák felnőttek, érettek. A vázágak már kialakultak. Éppen ezért most már nem a tetszetős, korona alakú fák kialakítása a cél, hanem a lehető legjobb biológiai funkció biztosítása. A metszési beavatkozás is elsősorban arra irányul, hogy elősegítse a fák fejlődését, termékenységét, termelőképességét. Úgy kell metszeni, hogy az a fák életét és a leendő termés nagyságát ne károsítsa. Melyek a legfontosabb feladatok? Hogyan lehet már a téli metszéssel is elősegíteni a leendő gyümölcstermés mennyiségét, minőségét, sőt, egyenletes arányait? Általában szólva: be kell tartani a tájegységünkön kialakult és bevált metszési eljárások követelményeit. Ezek — vázlatosan — a következők. A vázágak és a térkitöltő elágazások vezérvesszőit mindig a megállapítható növekedés erejének megfelelően kell visszametszeni. A konkurrens vesszőket a vezérvesszők alatt tőből kell eltávolítani, hogy a vezérvesszők növekedését ne gátolják. Fontos követelmény, hogy a korona külső felületén az ágak csúcsa ne sűrűsödjön meg. AZ ERŐS VESSZŐK évenkénti rendszeres visszametszése miatt az alatta lévő két-három oldalgyűrűből általában erős hajtások keletkeznek. Ezeket minden évben a csúcsi részen lévő, nagyjából vízszintes helyzetű vesszőkhöz arányosan vágjuk vissza. (Kitörés). A rövid dárdák és sima termőnyársak kivételével az összes vesszőt vissza kell metszeni. Ezzel a lisztharmattal fertőzött vesszőcsúcsokat is eltávolítjuk. Minden szakmunkás és gyümölcskertészeti dolgozó tudja, hogy a jonatán almafa hajlamos rá, hogy koronája elsűrűsödjön. Ezért a jonatán almafa koronáját mindig ritkítani kell. A ritkítás fő követelménye, hogy inkább metsszük le az ágakat tőből, mintsem több ágat megcsonkítsunk. Jelenleg ez különösen fontos követelmény, hiszen almafáink sudaras törzsűek. (Az idén és az 1976-ban telepítendő 170 hektár almásban viszont majd az úgynevezett „termőkaros orsós” koronájú fákat kell kialakítani. Új termesztési mód, szükséges, hogy mindenki megtanulja, megismerje követelményeit. Ezért is szervezzük — többek közt — a szakmai tanfolyamokat. A „termőkáros orsós” almatermesztési mód új metszési eljárásokat követel. Ezt meg kell tanulnia mindenkinek, azoknak is, akik már szakmunkások. Nekik viszont elegendő egy tanfolyam. Mindazoknak viszont, akik gyümölcstermesztési szakmunkások akarnak lenni, szükséges elvégezniük a hároméves szakmunkásképző iskolát, amelyet termelőszövetkezetünk vezetősége szervezett — s máris működik — Tarpán. A költségeket a tsz fedezi. A tanfolyam hallgatói kedvezményekben is részesülnek. Jó lenne, ha minél több nődolgozó jelentkezne erre az iskolára, hiszen ágazatunkban szívesen foglalkoztatunk nőket, sőt, a lehetőségek szerint biztosítjuk részükre a folyamatos foglalkoztatást is. E NÉHÁNY GONDOLAT közlése után kérem üzemágunk valamennyi dolgozóját, hogy legjobb tudása, a gyümölcstermesztési technológiai utasítások szerint végezze munkáját most, a téli metszések idején éppen úgy, mint később, egészen a betakarításig. Hiszem, hogy pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának jubileumi ünnepének esztendejében gyümölcskertészeti ágazatunk dolgozói kiváló munkával, fegyelemmel és szocialista munkaversennyel minden eddiginél jobb eredményeket érnek el. Ehhez lehetőségeink adottak, csak dolgozni és tanulni kell. Nagy György Pál üzemágvezető Téli metszés