Esze Tamás Népe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Kevés a szakmunkás oktatás, továbbképzés termelőszövetkezetünkben „Kiművelt emberfők sokaságára van szükség” — mondotta Széchenyi István, a reformkori mozgalom egyik elindítója a múlt század harmincas éveiben. Nagyon aktuális volt ez akkor, de bátran állíthatjuk, az napjainkban is. Az MSZMP XI. kongresszusa kimondta, hogy társadalmunk a fejlett szocializmus felépítésének szakaszába lépett. Céljaink magasabbak, a megvalósítás is nagyobb követelményeket támaszt társadalmunk minden dolgozójával szemben. Pontosabb, lelkiismeretesebb, hatékonyabb munkára van szükség. Alapvető feladat: az általános és a szakmai műveltség fejlesztése. A legnagyobb gondot a munkásműveltségre kell fordítani. Bőségesen van tennivaló ezen a területen termelőszövetkezetünkben is. Aki egy kicsit is nyitott szemmel jár nagyüzemünkben, az láthatja, milyen rohamosan terjed a korszerű technika. Négy fő növényünket — búza, kukorica, napraforgó, cukorrépa — iparszerű termelési rendszerben termeljük, két szakosított szarvasmarhatelepünk van, nagy számban rendelkezünk korszerű erő- és munkagépekkel. A nehéz fizikai, szakképzetlen munkaerőt igénylő munkát egyre több területen felváltotta és felváltja a széles körű általános és szakmai ismereteket követelő tevékenység. Egyik legfőbb gondként jelentkezik ma már termelőszövetkezetünkben a megfelelő számú szakmunkás biztosítása. Ezzel párhuzamosan fontos feladat dolgozóink általános műveltségének fejlesztése is. Bár a szakmai és általános ismeretek oktatása elsősorban állami feladat, de a termelőegységek, vállalatok, termelőszövetkezetek is sokat tehetnek — lehetőségeikhez mérten — azért, hogy ezek a gondok minél hamarabb megszűnjenek. Nagyüzemünkben ezt a munkát az oktatási és kulturális bizottság végzi. A célkitűzések megvalósításainál az adott helyzetből indultunk ki. Felmértük az iskolázottságot az állandó munkát végző dolgozóinknál. Ezek szerint közös gazdaságunkban 15 egyetemi és főiskolai végzettségű, 50 érettségizett szakember, és 279 szak-, illetve betanított munkás van. Sajnos elég sok — mintegy 200 — olyan tagunk van, akiknek nincs 8 általános iskolai végzettsége. Zömmel 45 év felettiek. Szeretnénk elérni, hogy a 45 éven aluliak beiratkozzanak a dolgozók iskolájába, és el is végezzék azt. Tavaly sikerült két osztályt beindítani. A szervezés, a „toborzás” elég nehéz, ugyanis sokan nem érzik szükségét a tanulásnak, vagy félnek tőle, szégyellnek újból, felnőtt fejjel az iskolapadba ülni. Pedig — a felszabadulás után 30 évvel — a nyolc általános iskolai végzettség megszerzése társadalmi igény, az egyéni boldogulásnak is alapfeltétele, mivel ez mindenfajta képzés, továbbképzés alapja. 1975-ben húsz szakemberünk vett részt különféle továbbképzéseken. Szak-, illetve betanított munkásképző tanfolyamot végzett 14 dolgozónk. 53 hallgatóval beindult az oktatás a kihelyezett gimnáziumi osztályban. Kulturális alapunkból 110 000 Ft-ot költöttünk a fenti célokra. Ez az összeg a tanulmányi szabadság és az átlagkereset biztosításával jóval több, de megéri, mert a több tudás a későbbiekben bőségesen kamatozik. Már említettem, hogy a szakmunkás-utánpótlás biztosítására egyre nagyobb figyelmet kell fordítani. Minden lehetőséget meg kell ragadni nagyüzemünknek, nehogy a későbbiekben fennakadást okozzon a termelésben. Egyik módja a szakemberképzésnek a különféle központi vagy egy intézmény által szervezett tanfolyam, ahova elküldjük dolgozóinkat. Itt problémát az okozhat, hogy nincs elég jelentkező, ugyanis az otthontól való hosszabb-rövidebb ideig tartó távolmaradást kevesen vállalják. Újabban a különféle szakmunkásképző intézetek nappali tagozatos hallgatóival is kötünk társadalmi ösztöndíjszerződést. 1975 őszén három fiatal vállalta, hogy tanulmányai végeztével termelőszövetkezetünkben dolgozik legalább annyi ideig, amíg a társadalmi ösztöndíjat kapta. Mi azonban reméljük, hogy számításaikat megtalálva továbbra is itt maradnak. Ezúton is felhívom azonban dolgozóink figyelmét, akiknek nyolcadikos gyermeke van, és az valamilyen szakmunkásképző intézetben szeretne továbbtanulni, hogy — kérésére — vele társadalmi ösztöndíjszerződést kötünk, és a tanulmányai végzésének idejére részére havonta 250 Ft ösztöndíjat biztosítunk. Az elmúlt évben 100 ha törpe almást telepítettünk. A már eddig is jelentős kertészeti ágazatunk így alaposan megnőtt. Az igények ma már itt is nagyok. Ezért határoztuk el, hogy gyümölcstermesztő szakmunkásképző tanfolyamot indítunk nagyüzemünkben. 1978. január 7-én meg is indult az oktatás a Tiszaberceli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet égisze alatt. Örömünkre szolgál, hogy a 34 hetes tanfolyamra Tarpáról, Gulácsról és Tivadarról összesen 27 dolgozó jelentkezett. Reméljük, szorgalmasan tanulnak és mindnyájan megszerzik a szakmunkás-bizonyítványt. Ezzel kertészetünk munkaerőgondjai hosszú időre megoldódhatnak. A tanfolyam teljesen a mi szervezésünkben folyik — az oktatókat is mi biztosítjuk szakembereink bevonásával —, a szakmunkásképző intézet a szakfelügyeletet gyakorolja, illetve a vizsgáztatást végzi. Termelőszövetkezetünk vezetősége minden feltételt biztosít ahhoz, hogy dolgozóink tanuljanak Igen sok lehetőséget teremtünk itt helyben is. Ezekkel élni kell. A magasabb szakmai, illetve általános műveltség közös érdeke nagyüzemünknek és tagjainknak is. Ifj. Faggyas Jenő műv. ág. vez. A kihelyezett gimnázium tanulói. A beszámoló taggyűlésekről A termelőszövetkezet pártszervezetei számadást készítettek egy év munkájáról. Az elmúlt év a pársszervezeteink életében eseményekben gazdag, politikailag újabb távlatot meghatározó esztendő volt. A termelőszövetkezet pártszervezetei eredményesen dolgozták fel a XI. kongresszus határozatait. A gazdaságpolitikai feladatokból az elmúlt évben kiemelten kezelte a pártszervezet az 1975. év teljesítésének segítését, a takarékosság bevezetését a gazdálkodás minden területén. Pártszervezeteink mindkét községben jelentős segítséget adtak a község társadalmi életének továbbfejlesztéséhez, a kulturális élet területén jelentkező igények kielégítéséért. Taggyűléseink úgy értékelték, hogy a munkahelyeken dolgozó kommunisták kezdeményezői voltak azoknak az új dolgoknak, amelyeken keresztül a munkafegyelem, a szocialista versenymozgalom, a takarékosság tovább javult. A XI. pártkongresszus határozatainak ismertetése, annak feldolgozása, a határozatok időarányos végrehajtása, gazdaságunk minden területén szigorúbb közéleti fegyelmet eredményezett. Termelőszövetkezetünk pártszervezetei az éves munka folyamán elvi és gyakorlati egységben dolgozott a gazdasági vezetéssel, a termelőszövetkezet különböző szerveivel. Igen eredményes a kulturális bizottság munkája, amely a párt- és gazdasági vezetés segítségével megteremtette a dolgozó tagság jelentős részének az általános és szakműveltség továbbfejlesztéséhez szükséges lehetőséget akkor, amikor beindította a kihelyezett gimnáziumi osztályt, vagy megszervezte a gyümölcskertészeti szakmunkástanfolyamot és szervezés alatt áll a gépjárművezetői tanfolyam is. Ezek a tanfolyamok igazolják, hogy a párt- és gazdasági vezetés, ha a feltételeket biztosítják, akkor a tagság igényli a szakműveltség és az általános műveltség továbbfejlesztését. Pártszervezeteink külön területen működnek, de a feladatok egységes végrehajtása biztosított mindkét községben. Jónak tartotta mindkét pártszervezet, hogy az elmúlt évben a nagyobb politikai kérdések eldöntésében összevont taggyűlést tartottunk. A tagság véleménye szerint erre a jövőben is szükség lesz. A pártszervezetek igen pozitívan értékelték a termelőszövetkezet gazdasági vezetése részéről azt a támogatást, amelyet a három község községfejlesztési feladatainak megvalósításához biztosított. A taggyűlések elismerésüket fejezték ki azért, hogy jelentős társadalmi munkával és anyagi támogatással tovább szépülhettek mindhárom község kultúrparkjai és közterei. Pártszervezeteink előtt az 1976-os évben a követelmény megnövekedésével a feladatok is megnőttek. Az V. ötéves terv első évére meghatározott feladatok végrehajtása minden kommunista részére elsődleges feladat. E gazdasági feladat mellett pártszervezeteink politikailag már felkészültek az év végén sorra kerülő tagkönyvcserére, ezzel kapcsolatban még igen sok szervezeti munkát kell elvégeznünk. Minden politikai segítséget meg kell adni a KISZ-szervezetek munkájához, hogy méltóképpen felkészülhessen a KISZ-kongresszusra. Segítenünk kell a Hazafias Népfront-bizottságok választását és az ezzel összefüggő társadalompolitikai teendőket. Még a gazdasági évet csak naptárilag zártuk le, a gazdasági számadás hátra van. A zárszámadó közgyűlés politikai előkészítése lényegében a beszámoló taggyűlésekkel megkezdődött. A párttagság megelégedéssel vette tudomásul, hogy eredményesen zárult az elmúlt esztendő úgy politikailag, mint gazdaságilag. Ebben jelentős szerepe volt a párt- és gazdasági vezetés jó együttműködésének. A pártszervezetek fel vannak készülve a megnövekedett feladatok eredményes végrehajtására, arra, hogy a mi gazdaságunk területén maradéktalanul végre legyen hajtva a XI. kongresszus határozatai. Szűcs László pb-titkár „mondanivalója” Egy szállítmány 4 és 6 ezer csirke. Nyolc hét a tartási idő, évente hatszor cserélődik az állomány. Ez annyit jelent, hogy egy-egy gondozóra évente mintegy 30—35 ezer csirkének a gondja-baja hárul. Nehéz, szép munka-e a baromfigondozás? Erről beszélgetünk az illetékessel, Csürke Bertalanná gondozónővel, tsz-vezetőségi taggal. — Nehéz is, szép is — mondja a szőke, középkorú asszony. — Tudja, sokat eszembe jut az az idő, amikor egyéni korunkban 2—3 kotlóalja csirkét neveltem fel egy-egy tavaszon. Ahogy visszaemlékszem, azzal is mennyi rengeteg gond volt. Ha akkor valaki azt mondja, hogy egyszer még ezrekkel fogok bajlódni, dehogy hiszem el. — Hány éve végzi ezt a munkát? — Már több mint tíz éve. — Kell a neveléshez valami szaktudás? — Nem mondhatnám. Inkább szorgalom, és szeretet. De az aztán annál több. Olyan ez egy kicsit, mint az óvoda. Arra szokták mondani, hogy aki nem szereti a gyereket, ne menjen óvónőnek. Hát, valahogy mi is így vagyunk. A szakértelem, elsősorban talán a betegségek megismerése. Az, hogy az ember meg tudja előzni a bajt. Hogy észrevegyük azokat a jeleket, ami a csibét hátráltatja a növekedésben, súlygyarapodásban. — Milyen súlyt kell elérni a nyolc hét alatt? — Úgy szoktuk egymás közt mondani, hogy amit csak ki lehet belőlük venni. Előírás 1,40 kilogramm, de ha több, annál jobb. — A gondozónak is? — Igen, hiszen súlygyarapodás után kapjuk a pénzt. De azt hiszem azért a lényegesebb az, hogy a közös vagyon növekszik, ha kisebb az elhullás és nagyobb a súlygyarapodás. Ma pedig már mindannyian tudjuk, hogy ha a közösben több a pénz, nekünk is több jut. — Hány gondozónő van a telepen ? — Úgy tudom, tizenketten vagyunk. — Össze szoktak jönni néha megbeszélni a munkával kapcsolatos problémákat? — Igen. Már csak azért is, mert nagyon unalmas az embernek egész nap egyedül. Aztán, ha már együtt vagyunk, természetes, hogy elmondjuk egymásnak a gondunkat, ha a csirkékkel valami probléma van, és véleményt kérünk egymástól. Ha ezzel a közös gonddal megvagyunk, az otthonit is megbeszéljük, ha van. — Milyen a kereset? — Jó, kétezer forint, néha több. Azt ugyan nem mondom, hogy meg vagyok vele elégedve, mert a pénzből nemcsak mondják, de úgy is van, hogy soha sem elég. De nem panaszkodom. Jól megélünk. Igaz, a férjem is jól keres, gépszerelő szintén a tsz-ben, és a kislányunk is. Aztán meg ha azt veszem alapul, hogy nekünk asszonyoknak a tsz megalakulása előtt tarpai viszonylatban szinte semmilyen kereseti lehetőségünk nem volt. Az ember csinált ugyan egy-két kézimunkát, de inkább csak a saját szórakozásunkra, hisz ebből nagyon kevés pénz jött a házhoz. — A vezetőségi üléseken hozzá szokott szólni? — Ha van mondanivalóm. Különben az elnök elvtárs még meg is szokta kérdezni: „no, Csurkéné, nincs valami mondanivalója”? Egyébként úgy van az, hogy a problémákat már menet közben, helyben el szoktuk mondani. Az elnök elvtársék is elég gyakran kilátogatnak a telepre, a telepvezetővel meg naponta találkozunk. Úgy, hogy nem kell várni a vezetőségi ülésekre. — Szokott aggódni a csirkék miatt? — Ha jaj, különösen az első időkben. Volt, hogy éjjel is felkeltem, és éppen csak hogy ki nem mentem a telepre meggyőződni, hogy nincs-e valami bajuk. — Később megszokta? — Ezt éppen nem mondanám, mert úgy van az, hogy a csirkéket napos korban kapjuk. És ez az idő, tehát az első 5—6 nap a legkritikusabb. Pláne, ha ráadásul még gyenge is a szállítmány. — Ezt miiől lehet megtudni? — Az erős, egészséges csirkét amikor kirakjuk őket, azonnal szaladnak enni, ugrálnak, mozognak, éppen csak hogy nem röpködnek. Ezzel szemben a gyengék szomorkodnak, gubbasztanak, nem esznek, ilyenkor tudjuk, hogy ezekkel több bajunk lesz. És persze több lesz belőlük az elhullás is. Csürke Bertalanná tarpai lakos, a megalakulás óta tagja a tsz-nek. Az egyéni életet cserélte fel a közössel, a bizonytalant, a biztossal. És amióta tszvezetőségi tag, az egyéni gondok, problémák mellett a közösből is kiveszi a részét. Tanácsát, javaslatát meghallgatják, adnak a szavára. Munkáját szereti. Amit az emberekért, a közösségért tesz, szívesen csinálja. Falcsik Ferenc