Esze Tamás Népe, 1976 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Kevés a szakmunkás­ oktatás, továbbképzés termelőszövetkezetünkben „Kiművelt emberfők so­kaságára van szükség” — mondotta Széchenyi István, a reformkori mozgalom egyik elindítója a múlt szá­zad harmincas éveiben. Na­gyon aktuális volt ez akkor, de bátran állíthatjuk, az napjainkban is. Az MSZMP XI. kongresszusa kimondta, hogy társadalmunk a fejlett szocializmus felépítésé­nek szakaszába lépett. Céljaink magasabbak, a megvalósítás is nagyobb követelményeket tá­maszt társadalmunk minden dolgozójával szemben. Ponto­sabb, lelkiismeretesebb, hatéko­nyabb munkára van szükség. Alapvető feladat: az általános és a szakmai műveltség fejlesz­tése. A legnagyobb gondot a munkásműveltségre kell fordíta­ni. Bőségesen van tennivaló ezen a területen termelőszövet­kezetünkben is. Aki egy kicsit is nyitott szemmel jár nagyüze­münkben, az láthatja, milyen rohamosan terjed a korszerű technika. Négy fő növényünket — búza, kukorica, napraforgó, cukorrépa — iparszerű terme­lési rendszerben termeljük, két szakosított szarvasmarhatele­pünk van, nagy számban ren­delkezünk korszerű erő- és munkagépekkel. A nehéz fizikai, szakképzetlen munkaerőt igény­lő munkát egyre több terü­leten felváltotta és felváltja a széles körű általános és szakmai ismereteket követe­lő tevékenység. Egyik leg­főbb gondként jelentkezik ma már termelőszövetkezetünkben a megfelelő számú szakmunkás biztosítása. Ezzel párhuzamosan fontos feladat dolgozóink általá­nos műveltségének fejlesztése is. Bár a szakmai és általános ismeretek oktatása elsősorban állami feladat, de a termelő­­egységek, vállalatok, termelőszö­vetkezetek is sokat tehetnek — lehetőségeikhez mérten — azért, hogy ezek a gondok minél ha­marabb megszűnjenek. Nagyüzemünkben ezt a mun­kát az oktatási és kulturális bi­zottság végzi. A célkitűzések megvalósításainál az adott hely­zetből indultunk ki. Felmértük az iskolázottságot az állandó munkát végző dolgozóinknál. Ezek szerint közös gazdaságunk­ban 15 egyetemi és főiskolai végzettségű, 50 érettségizett szakember, és 279 szak-, illetve betanított munkás van. Sajnos elég sok — mintegy 200 — olyan tagunk van, akiknek nincs 8 ál­talános iskolai végzettsége. Zömmel 45 év felettiek. Szeretnénk elérni, hogy a 45 éven aluliak beiratkozzanak a dolgozók iskolájába, és el is vé­gezzék azt. Tavaly sikerült két osztályt beindítani. A szervezés, a „toborzás” elég nehéz, ugyan­is sokan nem érzik szükségét a tanulásnak, vagy félnek tőle, szégyellnek újból, felnőtt fejjel az iskolapadba ülni. Pedig — a felszabadulás után 30 évvel — a nyolc általános iskolai vég­zettség megszerzése társadalmi igény, az egyéni boldogulásnak is alapfeltétele, mivel ez min­denfajta képzés, továbbképzés alapja. 1975-ben húsz szakemberünk vett részt különféle továbbkép­zéseken. Szak-, illetve betaní­tott munkásképző tanfolyamot végzett 14 dolgozónk. 53 hallga­tóval beindult az oktatás a ki­helyezett gimnáziumi osztály­ban. Kulturális alapunkból 110 000 Ft-ot költöttünk a fenti célokra. Ez az összeg a tanul­mányi szabadság és az átlagke­reset biztosításával jóval több, de megéri, mert a több tudás a későbbiekben bőségesen kama­tozik. Már említettem, hogy a szak­munkás-utánpótlás biztosítására egyre nagyobb figyelmet kell fordítani. Minden lehetőséget meg kell ragadni nagyüzemünk­nek, nehogy a későbbiekben fennakadást okozzon a terme­lésben. Egyik módja a szakemberkép­zésnek a különféle központi vagy egy intézmény által szervezett tanfolyam, ahova elküldjük dol­gozóinkat. Itt problémát az okozhat, hogy nincs elég jelent­kező, ugyanis az otthontól való hosszabb-rövidebb ideig tartó távolmaradást kevesen vállal­ják. Újabban a különféle szak­munkásképző intézetek nappali tagozatos hallgatóival is kötünk társadalmi ösztöndíjszerződést. 1975 őszén három fiatal vállal­ta, hogy tanulmányai végeztével termelőszövetkezetünkben dol­gozik legalább annyi ideig, amíg a társadalmi ösztöndíjat kapta. Mi azonban reméljük, hogy szá­mításaikat megtalálva továbbra is itt maradnak. Ezúton is felhí­vom azonban dolgozóink figyel­mét, akiknek nyolcadikos gyer­meke van, és az valamilyen szakmunkásképző intézetben szeretne továbbtanulni, hogy — kérésére — vele társadalmi ösz­töndíjszerződést kötünk, és a tanulmányai végzésének idejére részére havonta 250 Ft ösztön­díjat biztosítunk. Az elmúlt évben 100 ha tör­pe almást telepítettünk. A már eddig is jelentős kertészeti ága­zatunk így alaposan megnőtt. Az igények ma már itt is nagyok. Ezért határoztuk el, hogy gyü­mölcstermesztő szakmunkás­­képző tanfolyamot indítunk nagyüzemünkben. 1978. január 7-én meg is indult az oktatás a Tiszaberceli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet égisze alatt. Örömünkre szolgál, hogy a 34 hetes tanfolyamra Tarpá­­ról, Gulácsról és Tivadarról ös­­­szesen 27 dolgozó jelentkezett. Reméljük, szorgalmasan tanul­nak és mindnyájan megszerzik a szakmunkás-bizonyítványt. Ezzel kertészetünk munkaerő­gondjai hosszú időre megoldód­hatnak. A tanfolyam teljesen a­ mi szervezésünkben folyik — az oktatókat is mi biztosítjuk szak­embereink bevonásával —, a szakmunkásképző intézet a szakfelügyeletet gyakorolja, il­letve a vizsgáztatást végzi. Termelőszövetkezetünk veze­tősége minden feltételt biztosít ahhoz, hogy dolgozóink tanulja­nak Igen sok lehetőséget te­remtünk itt helyben is. Ezekkel élni kell. A magasabb szakmai, illetve általános műveltség kö­zös érdeke nagyüzemünknek és tagjainknak is. Ifj. Faggyas Jenő műv. ág. vez. A kihelyezett gimnázium tanulói. A beszámoló taggyűlésekről A termelőszövetkezet pártszervezetei számadást­ készí­­­­tettek egy év munkájáról. Az elmúlt év a pársszerve­­zeteink életében eseményekben gazdag, politikailag újabb táv­latot meghatározó esztendő volt. A termelőszövetkezet pártszervezetei eredményesen dol­gozták fel a XI. kongresszus határozatait. A gazdaságpolitikai feladatokból az elmúlt évben kiemelten kezelte a pártszerve­zet az 1975. év teljesítésének segítését, a takarékosság beveze­tését a gazdálkodás minden területén. Pártszervezeteink mindkét községben jelentős segítséget adtak a község társadalmi életének továbbfejlesztéséhez, a kulturális élet területén jelentkező igények kielégítéséért. Tag­gyűléseink úgy értékelték, hogy a munkahelyeken dolgozó kommunisták kezdeményezői voltak azoknak az új dolgoknak, amelyeken keresztül a munkafegyelem, a szocialista verseny­mozgalom, a takarékosság tovább javult. A XI. pártkongresszus határozatainak ismertetése, annak feldolgozása, a határozatok időarányos végrehajtása, gazda­ságunk minden területén szigorúbb közéleti fegyelmet ered­ményezett. T­ermelőszövetkezetünk pártszervezetei az éves munka­­ folyamán elvi és gyakorlati egységben dolgozott a gazdasági vezetéssel, a termelőszövetkezet különböző szervei­vel. Igen eredményes a kulturális bizottság munkája, amely a párt- és gazdasági vezetés segítségével megteremtette a dol­gozó tagság jelentős részének az általános és szakműveltség továbbfejlesztéséhez szükséges lehetőséget akkor, amikor be­indította a kihelyezett gimnáziumi osztályt, vagy megszervez­te a gyümölcskertészeti szakmunkástanfolyamot és szervezés alatt áll a gépjárművezetői tanfolyam is. Ezek a tanfolyamok igazolják, hogy a párt- és gazdasági vezetés, ha a feltétele­ket biztosítják, akkor a tagság igényli a­ szakműveltség és az általános műveltség továbbfejlesztését. Pártszervezeteink külön területen működnek, de a fela­datok egységes végrehajtása biztosított mindkét községben. Jónak tartotta mindkét pártszervezet, hogy az elmúlt évben a nagyobb politikai kérdések eldöntésében összevont taggyű­lést tartottunk. A tagság véleménye szerint erre a jövőben is szükség lesz. A pártszervezetek igen pozitívan értékelték a ter­melőszövetkezet gazdasági vezetése részéről azt a támogatást, amelyet a három község községfejlesztési feladatainak meg­valósításához biztosított. A taggyűlések elismerésüket fejezték ki azért, hogy jelentős társadalmi munkával és anyagi támo­gatással tovább szépülhettek mindhárom község kultúrparkjai és közterei. P­ártszervezeteink előtt az 1976-os évben a követelmény­­ megnövekedésével a feladatok is megnőttek. Az V. öt­éves terv első évére meghatározott feladatok végrehajtása minden kommunista részére elsődleges feladat. E gazdasági feladat mellett pártszervezeteink politikailag már felkészül­tek az év végén sorra kerülő tagkönyvcserére, ezzel kapcso­latban még igen sok szervezeti munkát kell elvégeznünk. Minden politikai segítséget meg kell adni a KISZ-szervezetek munkájához, hogy méltóképpen felkészülhessen a KISZ-kong­­resszusra. Segítenünk kell a Hazafias Népfront-bizottságok vá­lasztását és az ezzel összefüggő társadalompolitikai teendő­ket. Még a gazdasági évet csak naptárilag zártuk le, a gazda­sági számadás hátra van. A zárszámadó közgyűlés politikai előkészítése lényegében a beszámoló taggyűlésekkel megkez­dődött. A párttagság megelégedéssel vette tudomásul, hogy ered­ményesen zárult az elmúlt esztendő úgy politikailag, mint gazdaságilag. Ebben jelentős szerepe volt a párt- és gaz­dasági vezetés jó együttműködésének. A pártszervezetek fel vannak készülve a megnövekedett feladatok eredményes vég­rehajtására, arra, hogy a mi gazdaságunk területén maradék­talanul végre legyen hajtva a XI. kongresszus határozatai. Szű­cs László pb-titkár „mondanivalója” E­gy szállítmány 4 és 6 ezer csirke. Nyolc hét a tartási idő, évente hatszor cseré­lődik az állomány. Ez annyit je­lent, hogy egy-egy gondozó­ra évente mintegy 30—35 ezer csirkének a gondja-baja hárul. Nehéz, szép munka-e a baromfi­gondozás? Erről beszélgetünk az illetékessel, Csürke Berta­lanná gondozónővel, tsz-vezető­­ségi taggal. — Nehéz is, szép is — mond­ja a szőke, középkorú asszony. — Tudja, sokat eszembe jut az az idő, amikor egyéni korunk­ban 2—3 kotlóalja csirkét ne­veltem fel egy-egy tavaszon. Ahogy visszaemlékszem, azzal is mennyi rengeteg gond volt. Ha akkor valaki azt mondja, hogy egyszer még ezrekkel fo­gok bajlódni, dehogy hiszem el. — Hány éve végzi ezt a mun­kát? — Már több mint tíz éve. — Kell a neveléshez valami szaktudás? — Nem mondhatnám. Inkább szorgalom, és szeretet. De az az­tán annál több. Olyan ez egy kicsit, mint az óvoda. Arra szokták mondani, hogy aki nem szereti a gyereket, ne menjen óvónőnek. Hát, valahogy mi is így vagyunk. A szakértelem, el­sősorban talán a betegségek megismerése. Az, hogy az ember meg tudja előzni a bajt. Hogy észrevegyük azokat a jeleket, ami a csibét hátráltatja a nö­vekedésben, súlygyarapodásban. — Milyen súlyt kell elérni a nyolc hét alatt? — Úgy szoktuk egymás közt mondani, hogy amit csak ki le­het belőlük venni. Előírás 1,40 kilogramm, de ha több, annál jobb. — A gondozónak is? — Igen, hiszen súlygyarapo­dás után kapjuk a pénzt. De azt hiszem azért a lényegesebb az, hogy a közös vagyon nö­vekszik, ha kisebb az elhullás és nagyobb a súlygyarapodás. Ma pedig már mindannyian tud­juk, hogy ha a közösben több a pénz, nekünk is több jut. — Hány gondozónő van a te­lepen ? — Úgy tudom, tizenketten va­gyunk. — Össze szoktak jönni néha megbeszélni a munkával kap­csolatos problémákat? — Igen. Már csak azért is, mert nagyon unalmas az em­bernek egész nap egyedül. Az­tán, ha már együtt vagyunk, természetes, hogy elmondjuk egymásnak a gondunkat, ha a csirkékkel valami probléma van, és véleményt kérünk egymástól. Ha ezzel a közös gonddal meg­vagyunk, az otthonit is megbe­széljük, ha van. — Milyen a kereset? — Jó, kétezer forint, néha több. Azt ugyan nem mondom, hogy meg vagyok vele elégedve, mert a pénzből nemcsak mond­ják, de úgy is van, hogy soha sem elég. De nem panaszkodom. Jól megélünk. Igaz, a férjem is jól keres, gépszerelő szintén a tsz-ben, és a kislányunk is. Az­tán meg ha azt veszem alapul, hogy nekünk asszonyoknak a tsz megalakulása előtt tarpai vi­szonylatban szinte semmilyen kereseti lehetőségünk nem volt. Az ember csinált ugyan egy-két kézimunkát, de inkább csak a saját szórakozásunkra, hisz eb­ből nagyon kevés pénz jött a házhoz. — A vezetőségi üléseken hoz­zá szokott szólni? — Ha van mondanivalóm. Különben az elnök elvtárs még meg is szokta kérdezni: „no, Csurkéné, nincs valami monda­nivalója”? Egyébként úgy van az, hogy a problémákat már menet közben, helyben el szok­tuk mondani. Az elnök elvtár­­sék is elég gyakran kilátogatnak a telepre, a telepvezetővel meg naponta találkozunk. Úgy, hogy nem kell várni a vezetőségi ülé­sekre. — Szokott aggódni a csirkék miatt? — Ha jaj, különösen az első időkben. Volt, hogy éjjel is fel­keltem, és éppen csak hogy ki nem mentem a telepre meggyő­ződni, hogy nincs-e valami ba­juk. — Később megszokta? — Ezt éppen nem mondanám, mert úgy van az, hogy a csir­kéket napos korban kapjuk. És ez az idő, tehát az első 5—6 nap a legkritikusabb. Pláne, ha rá­adásul még gyenge is a szállít­mány. — Ezt mii­ől lehet megtudni? — Az erős, egészséges csirkét amikor kirakjuk őket, azonnal szaladnak enni, ugrálnak, mo­zognak, éppen csak hogy nem röpködnek. Ezzel szemben a gyengék szomorkodnak, gub­basztanak, nem esznek, ilyenkor tudjuk, hogy ezekkel több ba­junk lesz. És persze több lesz belőlük az elhullás is. Csürke Bertalanná tarpai la­kos, a megalakulás óta tagja a tsz-nek. Az egyéni életet cse­rélte fel a közössel, a bizonyta­lant, a biztossal. És amióta tsz­­vezetőségi tag, az egyéni gon­dok, problémák mellett a közös­ből is kiveszi a részét. Tanácsát, javaslatát meghallgatják, adnak a szavára. Munkáját szereti. Amit az emberekért, a közössé­gért tesz, szívesen csinálja. Falcsik Ferenc

Next