Esze Tamás Népe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Üzem a falu végén Az iroda ablaka az utcára néz. Nevezzük irodának annál is in­kább, mert az ajtó feletti tábla felirata erre figyelmeztet. Ám a belépőt egészen más kép fogad­ja. Gondosan bevetett vaságy az olajkályha mellett, dúsan zöl­dellő mályva és kaktusz az ab­lakban. Mindez inkább lakószo­bára, mint irodára emlékeztet. Koncz Gusztáv üzemvezető reggelizik. Hellyel kínál, aztán nem zavartatja magát, eszik to­vább. Magyarázatképpen két ha­rapás közben mondja: — saj­nos, nekem ezt itt így kell. Kü­lönben ha mindig abbahagynám, ha valaki jön, jól sem laknék, de be sem fejezném soha. — Sokan jönnek naponta? — Meddig lesz itt? — Gondolom, egy óra hosszat. — No, akkor meglátjuk, há­nyan jönnek addig és aztán már könnyű ezt kiszámítani. Mert az üzem éjjel-nappal működik, sőt még vasárnap is. Ezt itt­hagyni sem nagyon lehet. Azért van itt a vaságy, hogy az em­ber led ülj­ön rá egy kicsit szu­nyókálni. Mert aludni azt nem igen lehet. Kopognak. Magas, ötven-öt­­venöt körüli bekecses férfi lép az irodába. Kezet fogunk, aztán az üzemvezető hellyel kínálja a belépőt, az rögtön rátér a lé­nyegre. — Azért jöttem Guszti, hogy megtudjam, mikor tudnád kifőz­ni azt a kis szilvát? — No, várjunk csak, Kálmán bátyám — válaszol az üzemve­zető, aztán lapozgatni kezd egy vastag számlatömbben. — Hát, sajnos ebben a hó­napban már annyi hely sincs, hogy egy hajszálat bedugjak. — Hogyhogy nincs. Bezzeg az Áronét, azt kifőzted! — Na, igen, mert tudja az az Áron minden áron idehozta. — Na és akkor mikor tudnád besorolni? — Hát, gondolom március­ban, Kálmán bácsi. — Még jó, hogy nem a nyá­ron. Amikor más már rég meg­itta az övét. — Hát, az a jó Kálmán bá­tyám, annál tovább tart. Kép­zelje, hogy fogják magát iri­gyelni, mikor már senkinek se lesz. Az ügyfél ezután kicsit bos­­­szúsan, kicsit elégedetlenül, de végül is elment. Koncz Gusztáv meg mintegy magyarázatképpen beszél tovább.­­ Mit tegyünk? így muszáj, türelmesen, kicsit viccesen be­szélni velük, mert különben könnyen baj lehet. Annál is in­kább, mert a legtöbben amikor már idejönnek, felhajtanak egy­két pohárral. Hiszen megkínál­ják egymást. De az is igazság, hogy tulajdonképpen igazuk van. Most van itt az ideje a fő­zésnek és az emberek is most­­érnek rá leginkább. Újabb vendég jön. Idős, kis­sé töpörödött bácsi. Ezzel kön­­­nyen ment. Ugyanis az üzem­vezető még mielőtt hellyel kí­nálta volna, így fogadta: — Hű, hát maga itt van, Ben­jamin bátyám! A sajt meg ki­ment magánál a cefréért. Na, az öregnek sem kellett kétszer mondani, korát megha­zudtoló fürgeséggel hagyott ott bennünket. Az üzemvezető meg elrakta a lábast, becsomagolta a maradék kenyeret és nagyot sóhajtva így szólt: valahogy így volna jó fogadni mindegyiket. Vagy ez volna a rossz. Mert azt jelentené, hogy nem volna mit főzni. Az igazság, hogy most nagy a tülekedés. — Ennek mi az oka? — Azt hiszem, elsősorban az, hogy jó szilvatermés volt ta­valy. Aztán meg idejönnek a környező községekből, onnan is, ahol egyébként van főző és ta­lán még sorba sem kell állni. — Ezek szerint jobb pálinkát főznek itt? — Azt mondják. Ezt most nemcsak azért mondom, mert illik az embernek a saját lovát dicsérni, de én itt a főzőben nem igen kóstoltam meg. Sőt, amióta itt dolgozok az üzem te­rületén, illetve munkaidőm alatt egyáltalán nem vettem a szám­ba pálinkát. — Nem szereti? — Ezt éppen nem mondanám. Otthon, vagy társaságban meg­­iszok én is egy-két kupicával. De itt nem. Itt az embernek na­gyon vigyázni kell. A felelősség nagy. Arról nem is beszélve, hogy akik itt dolgoznak, meg akik itt megfordulnak, főzetnek, úgyis megisznak egy-két pohár­ral. Mi volna, ha még én is példát mutatnék nekik ilyen té­ren? — Nem szokták kínálni? — Akik ismernek, illetve többször is főztek már itt, azok nem. Tudják, hogy úgy­sem fogadom el. Eleinte persze még olyan is volt, aki megsér­tődött. Azt hitte, csak az övét nem fogadom el. Ami még az iváshoz tartozik: van annak egy olyan gyakorlati hatása is tud­niillik, hogy én nem iszok, hogy az emberek is jóval mérsékel­tebben nyúlnak hozzá. Beszélgetésünket újabb ven­dég érkezése szakítja meg. Az üzemvezető őt is hellyel kínál­ja csakúgy, mint a többieket. Aztán megkérdi: — Mi szél fújt erre, Berti? — Tudod te azt jól, Guszti. — No, no csak nem nősülsz, tudtommal már nős vagy. — Hagyjuk a viccet. Inkább azt mondd meg, ki tudod-e főz­ni a szilvámat, vagy sem. Mert eddig mindig utoljára hagytál, de most az egyszer kivételt kell, hogy tegyél. — Na, na Berti. Tudhatnád már ilyen idős fejjel, hogy az utolsókból lesznek az elsők. De hát miért olyan sürgős? — Mert a katonafiam jön ha­za szabadságra. — Hát ez nem kivételes eset. — Nem? Hát nem te mond­tad, hogy esküvő, temetés, be­vonulás, ez kivétel. — Az igen. De a szabadságra jövés, az nem. Sajnos, nem tudlak besorolni csak két hét múlva. — Tudom én, hogy rám jár a rúd, Guszti. Bezzeg a cukor­répában, ott húzd meg, Berti. De meglásd, egyszer ha meg­­bosszantottok, még felborítok itt valamit. — Á, nem vagy te olyan, Berti. Megértjük mi egymást. Ez a vendég is elment. Nem fogott velünk kezet, mint a töb­biek, köszönni is csak duzzog­va köszönt. Szemem sarkából az üzemvezetőt figyeltem. A min­dig mosolygó, viccelőkedvű em­ber kicsit keserű szájízzel így summázta a párbeszédet: — Jó a boltosnak. Ha van, kiszolgálja a vevőt, ha nincs, azt mondja kifogyott, jöjjön hol­nap. Ezzel el van intézve. * Koncz Gusztáv nem egészen fiatal ember már. 1923-ban szü­letett Tarpán. Szülei parasztok és ő is ezt a foglalkozást örö­költe. Ezt csinálja a felszabadu­lás után is, egészen a tsz meg­alakulásáig. Aztán, ahogy a tar­­paiak, ő is a közös gazdálkodás­sal jegyezte el magát. Erre az időre így emlékszik vissza. — Belépésem után szinte az első naptól kezdve állattenyész­tési telepvezető lettem. Később ezen a szakon kétéves iskolát is végeztem. Ezt a munkát csinál­tam egészen 1970-ig. Szerettem, és ma is szívesen emlékszem vissza. Azért mondom, mert az emberek általában azt a mun­kát csinálják, amit szívesen csi­nálnak és szeretik is. — Akkor miért vált meg tő­le? — Abban az időben, 1970-ben elég zűrök voltak itt a főző kö­rül. A vezetőség úgy döntött, hogy ide helyez. Elvállaltam. Csinálom is, tudásomhoz képest a legjobban. Vagyis megteszek tőlem telhetően mindent, hogy a dolgok rendben és jól menje­nek. Meddig fogom csinálni, nem tudom. Hiszen hallotta, ez alatt az egy óra alatt, tulaj­donképpen milyen itt a helyze­tem. Mert az igaz, hogy pénz az van, keresetre nem panaszko­dom. De hát, ahogy mondani szokás, a pénz azért nem min­den. — Úgy hallottam hobbyja a méhészet? — így igaz. És hadd mond­jam meg, ha szereti az ember a hobbyját, akkor én ezeket a kis barátaimat, a méheket na­gyon szeretem. Falcsik Ferenc Jó úton jártunk, ezt kell követni (Folytatás az 1. oldalról) járművel ahhoz, hogy a megter­melt termékeket időben a ren­deltetési helyére juttassuk. A gazdasági vezetésnek a termelés szervezése és irányítá­sa mellett jelentős szövetkezet­­politikai feladatokat is meg kell oldani. Ezekben milyen eredményeket értek el? — A termelőszövetkezeti gaz­dálkodás fejlődése mellett fej­lődik és változik a szövetkezeti élet is. Az ágazatok kialakítása és megerősítése nem csupán a gazdálkodás jobb feltételeit te­remtette meg, de erősítette az egyszemélyi vezetést, egyszemé­lyi felelősséget is. Ennek szük­ségszerű velejárója, hogy a szö­vetkezeti demokráciát új formá­ban, új körülmények között kell gyakorolni. Az ágazat eredmé­nyeiért, az ott történő gazdasá­gi, politikai munkáért elsősor­ban az ágazatvezetők felelősek. A jogok és kötelességek gyakor­lásában még nem értünk el a kívánt szintre, még előfordul, hogy az ágazatokat irányító ve­zetőket megkerülve próbálják ügyeiket intézni egyes termelő­szövetkezeti tagok, holott, ha közvetlenül vezetőikhez fordul­nak gyorsabban és megnyugta­tóbban rendezhetik dolgaikat. Új a szövetkezeti demokráciá­ban, és mi már ezt gyakoroljuk, hogy a feladatok, az eredmé­nyek megbeszélése kis csopor­tokban történik, mert nincs le­hetőség arra, hogy a szövetke­zeti tagság egészét összehíva tartsunk közgyűléseket.­­ Jelentős eredményeket ér­tünk el 1976-ban a nőpolitikai határozatok végrehajtásában, az ifjúsági törvény érvényesítésé­ben. A vezetőségben a női dol­gozók megfelelő arányban kép­viseltetik magukat, de nem ez a legdöntőbb érv, hanem az, hogy a női dolgozóink a mun­kában helytállásuknak megfele­lően a férfiakkal azonos jogo­kat élveznek. Élen járnak sok területen a feladatvállalásban, s ezt a szövetkezet vezetése erköl­csileg, anyagilag is elismeri. Az ifjúsági törvény végrehajtásá­ban jelentős esemény volt az if­júsági parlament megtartása, s ezen elhangzott, hogy a fiatalok megbecsülése megfelelő, támo­gatásuk különböző formában, klublétesítéssel, klubfelszerelé­sekkel, kirándulások finanszíro­zásával anyagilag is megfelelő. Most például a gulácsi ifjúsági klub létesítése van napirenden.­­ Az 1976. évi gazdasági, tár­sadalompolitikai feladatok telje­sítését összegezve azt mondha­tom, objektív okok miatt nem értük el ugyan a kívánt ered­ményeket, de jó úton járunk és ezt kell követni továbbra is. 1977. évi tervünk feszítettebb, mint volt az­­ 1976­. évi, de lehe­tőségeink, a feltételek jobbak, így a tervek teljesíthetők. Ter­melőszövetkezetünk tagsága 1976-ban keményen, önfeláldo­­zóan dolgozott, sokszor az em­beri erőt is meghaladó feladato­kat hajtott végre, s ez elisme­rést érdemel. Az kell, hogy 1977- ben továbbra is megmaradjon a lelkesedés, a helytállás, a fele­lősségérzet, és remélem, eszten­dő múltával a jelenleginél jobb eredményről adhatunk számot. A pártszervezetek szerepe a termelésben A GAZDASÁGI EGYSÉGEK, az intézmények teljesítették az 1976-os termelési tervet és ered­ményesen végrehajtották a XI. kongresszus gazdaságpolitikai határozatait. Jó eredmény ez, mert nehéz volt ez az esztendő. Nehéz azért is, mert 1970 óta mint az ország más területein, a mi községünkben is igen sok elemi csapás érte a mezőgazda­ságot, amelynek kihatása volt más gazdasági egységekre is. A tervek teljesítése nagy figyel­met igényelt, mivel az V. öt­éves terv első évének feladatai­ról volt szó. A pártszervezetek negyed­évenként értékelték az adott egységek gazdaságpolitikai mun­káját, a tervek teljesítésének helyzetét, a párthatározatok végrehajtását. Az értékelések minden esetben felhívták a fi­­­­gyelmet a következő hónapok feladataira, az addig tapasztalt hiányosságok megszüntetésére. Arra kérte a pártvezetés az adott gazdasági egységek veze­tőit, dolgozóit, hogy az elköve­tett hibák ne ismétlődjenek meg és ebben a nehéz évben min­denki elsősorban a közös érde­ket, a népgazdasági ügyet tartsa elsődlegesnek. A KÖZSÉG DOLGOZÓI megtalálták számításaikat, hisz ilyen gazdálkodási körülmények között is tovább javult és emel­kedett a bérszínvonal, a lakos­ság életkörülménye. A párt­­szervezeteknek a gazdasági egy­ségekkel együtt a feladatok egé­szének végrehajtását kellett se­gíteni. A gazdasági tervek tel­jesítése mellett arra is volt le­hetőség, hogy nagyfokú anyagi támogatást biztosítsanak a köz­ségfejlesztési feladatok megva­lósításához, a gazdasági egysé­gekben dolgozók politikai, szak­mai továbbképzéséhez, általános műveltségük emeléséhez, az igen jelentős közművelődési felada­tok teljesítéséhez. Nemcsak a párttagok tanul­nak szervezett oktatási formá­ban, vagy önképzés útján, ha­nem az aktív párton kívüli dol­gozók egész sokasága. Gimná­ziumban, szakmunkásképzés­ben és különböző szakmai, po­litikai vetélkedőkön szerzik meg azokat az ismereteket, amelyek szükségesek mai életünk igé­nyeihez. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG 1976. december 1-i határozata újabb feladatokat ró pártszerve­zeteinkre, gazdasági egységeink­re, de a község minden lako­sára. Az 1977. évi népgazdasá­gi tervünk az alapozó év foly­tatása az ötödik ötéves terv végrehajtásának. Gazdasági egy­ségeink elkészítették, pártszer­vezeteink megtárgyalták és vé­leményezték az 1977. évi terve­ket. Ezek számszerűen is ma­gasabbak az eredetileg elő­irányzott tervektől. Pártszerve­zeteink úgy vélik, hogy teljesít­hető a megyei pártbizottság határozata a mezőgazdaságban, iparban egyaránt. Év eleji feladatok, hogy min­den gazdasági egységünknek a pártvezetés irányításával le kell vonni azokat a következtetése­ket az 1976-os évről, amelyek elősegítik az 1977. évi feladatok teljesítését. Gondolunk itt első­sorban a munkafegyelem továb­bi javítására, az üzem- és mun­kaszervezés tökéletesítésére, a takarékosabb anyaggazdálko­dásra és az adott optimális idők jobb kihasználására. TERVEINK REÁLISAK, bizonyos tekintetben jobb az indulás a 77-es évben, mint a korábbi esztendőkben. Az ősz kedvezőbb volt a mezőgazdasági munkák végzéséhez, de különö­sen az ez évi talajmunkák elő­készítéséhez, a kenyérgabona vetéséhez. Pártszervezeteink az elkövetkező hetekben az 1977. évi tervet pártcsoportüléseken, munkahelyi kollektívákban is­mertetik, s egyben mozgósítják a dolgozókat — e feladatok vég­rehajtására. Terveink összhang­ban vannak a gazdasági és tár­sadalompolitikai igényünkkel, a lakosság igényével, így meg­ítélésünk szerint a dolgozók mindent elkövetnek annak ér­dekében, hogy a megemelt 1977. évi termelési tervet teljesítsük. A gazdasági egységekben mű­ködő pártszervezetek most ké­szülnek a számvetésre, az 1976. évi zárszámadásra. A zárszám­adások politikai előkészítése már a taggyűléseken megkezdő­dött, s folytatódnak a brigád­gyűléseken, a pártcsoport-meg­­beszéléseken. Elmondhatjuk: e nehéz esztendőben a tervek tel­jesítésének legdöntőbb feltétele volt, hogy a lakosság bízott a párt irányító munkájában, a párt- és gazdasági vezetés cse­lekvő egységében, s ezért a leg­nehezebb körülmények között is szinte egy emberként álltak ki a munka frontjára.­ PÉLDÁZTA ezt a cukorrépa-betakarítás utolsó napja, amikor valóságos „harc” volt. Az ember és tech­nika harca a megtermelt érté­kek megmentéséért. Az időjá­rás nemcsak e napon, hanem az elmúlt évek több napjaiban nem egyszer próbára tette az emberek akaratát, idegeit, a korszerű technikát. Minden eset­ben felülkerekedett az ember, az értelem és megmentette a megtermelt értékeket. Ez az egység a dolgozók ré­széről, ez a hallatlan akarás, a szorgalom, a párt iránti tiszte­let, a közösségért érzett felelős­ség, az irányító, vezető iránti bizalom biztosíték arra, hogy ebben az évben is minden ne­hézségen át megvalósulnak az ötödik ötéves terv erre az esz­tendőre jutó feladatai. Sz. L.

Next