Esze Tamás Népe, 1977 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Üzem a falu végén Az iroda ablaka az utcára néz. Nevezzük irodának annál is inkább, mert az ajtó feletti tábla felirata erre figyelmeztet. Ám a belépőt egészen más kép fogadja. Gondosan bevetett vaságy az olajkályha mellett, dúsan zöldellő mályva és kaktusz az ablakban. Mindez inkább lakószobára, mint irodára emlékeztet. Koncz Gusztáv üzemvezető reggelizik. Hellyel kínál, aztán nem zavartatja magát, eszik tovább. Magyarázatképpen két harapás közben mondja: — sajnos, nekem ezt itt így kell. Különben ha mindig abbahagynám, ha valaki jön, jól sem laknék, de be sem fejezném soha. — Sokan jönnek naponta? — Meddig lesz itt? — Gondolom, egy óra hosszat. — No, akkor meglátjuk, hányan jönnek addig és aztán már könnyű ezt kiszámítani. Mert az üzem éjjel-nappal működik, sőt még vasárnap is. Ezt itthagyni sem nagyon lehet. Azért van itt a vaságy, hogy az ember led üljön rá egy kicsit szunyókálni. Mert aludni azt nem igen lehet. Kopognak. Magas, ötven-ötvenöt körüli bekecses férfi lép az irodába. Kezet fogunk, aztán az üzemvezető hellyel kínálja a belépőt, az rögtön rátér a lényegre. — Azért jöttem Guszti, hogy megtudjam, mikor tudnád kifőzni azt a kis szilvát? — No, várjunk csak, Kálmán bátyám — válaszol az üzemvezető, aztán lapozgatni kezd egy vastag számlatömbben. — Hát, sajnos ebben a hónapban már annyi hely sincs, hogy egy hajszálat bedugjak. — Hogyhogy nincs. Bezzeg az Áronét, azt kifőzted! — Na, igen, mert tudja az az Áron minden áron idehozta. — Na és akkor mikor tudnád besorolni? — Hát, gondolom márciusban, Kálmán bácsi. — Még jó, hogy nem a nyáron. Amikor más már rég megitta az övét. — Hát, az a jó Kálmán bátyám, annál tovább tart. Képzelje, hogy fogják magát irigyelni, mikor már senkinek se lesz. Az ügyfél ezután kicsit bosszúsan, kicsit elégedetlenül, de végül is elment. Koncz Gusztáv meg mintegy magyarázatképpen beszél tovább. Mit tegyünk? így muszáj, türelmesen, kicsit viccesen beszélni velük, mert különben könnyen baj lehet. Annál is inkább, mert a legtöbben amikor már idejönnek, felhajtanak egykét pohárral. Hiszen megkínálják egymást. De az is igazság, hogy tulajdonképpen igazuk van. Most van itt az ideje a főzésnek és az emberek is mostérnek rá leginkább. Újabb vendég jön. Idős, kissé töpörödött bácsi. Ezzel könnyen ment. Ugyanis az üzemvezető még mielőtt hellyel kínálta volna, így fogadta: — Hű, hát maga itt van, Benjamin bátyám! A sajt meg kiment magánál a cefréért. Na, az öregnek sem kellett kétszer mondani, korát meghazudtoló fürgeséggel hagyott ott bennünket. Az üzemvezető meg elrakta a lábast, becsomagolta a maradék kenyeret és nagyot sóhajtva így szólt: valahogy így volna jó fogadni mindegyiket. Vagy ez volna a rossz. Mert azt jelentené, hogy nem volna mit főzni. Az igazság, hogy most nagy a tülekedés. — Ennek mi az oka? — Azt hiszem, elsősorban az, hogy jó szilvatermés volt tavaly. Aztán meg idejönnek a környező községekből, onnan is, ahol egyébként van főző és talán még sorba sem kell állni. — Ezek szerint jobb pálinkát főznek itt? — Azt mondják. Ezt most nemcsak azért mondom, mert illik az embernek a saját lovát dicsérni, de én itt a főzőben nem igen kóstoltam meg. Sőt, amióta itt dolgozok az üzem területén, illetve munkaidőm alatt egyáltalán nem vettem a számba pálinkát. — Nem szereti? — Ezt éppen nem mondanám. Otthon, vagy társaságban megiszok én is egy-két kupicával. De itt nem. Itt az embernek nagyon vigyázni kell. A felelősség nagy. Arról nem is beszélve, hogy akik itt dolgoznak, meg akik itt megfordulnak, főzetnek, úgyis megisznak egy-két pohárral. Mi volna, ha még én is példát mutatnék nekik ilyen téren? — Nem szokták kínálni? — Akik ismernek, illetve többször is főztek már itt, azok nem. Tudják, hogy úgysem fogadom el. Eleinte persze még olyan is volt, aki megsértődött. Azt hitte, csak az övét nem fogadom el. Ami még az iváshoz tartozik: van annak egy olyan gyakorlati hatása is tudniillik, hogy én nem iszok, hogy az emberek is jóval mérsékeltebben nyúlnak hozzá. Beszélgetésünket újabb vendég érkezése szakítja meg. Az üzemvezető őt is hellyel kínálja csakúgy, mint a többieket. Aztán megkérdi: — Mi szél fújt erre, Berti? — Tudod te azt jól, Guszti. — No, no csak nem nősülsz, tudtommal már nős vagy. — Hagyjuk a viccet. Inkább azt mondd meg, ki tudod-e főzni a szilvámat, vagy sem. Mert eddig mindig utoljára hagytál, de most az egyszer kivételt kell, hogy tegyél. — Na, na Berti. Tudhatnád már ilyen idős fejjel, hogy az utolsókból lesznek az elsők. De hát miért olyan sürgős? — Mert a katonafiam jön haza szabadságra. — Hát ez nem kivételes eset. — Nem? Hát nem te mondtad, hogy esküvő, temetés, bevonulás, ez kivétel. — Az igen. De a szabadságra jövés, az nem. Sajnos, nem tudlak besorolni csak két hét múlva. — Tudom én, hogy rám jár a rúd, Guszti. Bezzeg a cukorrépában, ott húzd meg, Berti. De meglásd, egyszer ha megbosszantottok, még felborítok itt valamit. — Á, nem vagy te olyan, Berti. Megértjük mi egymást. Ez a vendég is elment. Nem fogott velünk kezet, mint a többiek, köszönni is csak duzzogva köszönt. Szemem sarkából az üzemvezetőt figyeltem. A mindig mosolygó, viccelőkedvű ember kicsit keserű szájízzel így summázta a párbeszédet: — Jó a boltosnak. Ha van, kiszolgálja a vevőt, ha nincs, azt mondja kifogyott, jöjjön holnap. Ezzel el van intézve. * Koncz Gusztáv nem egészen fiatal ember már. 1923-ban született Tarpán. Szülei parasztok és ő is ezt a foglalkozást örökölte. Ezt csinálja a felszabadulás után is, egészen a tsz megalakulásáig. Aztán, ahogy a tarpaiak, ő is a közös gazdálkodással jegyezte el magát. Erre az időre így emlékszik vissza. — Belépésem után szinte az első naptól kezdve állattenyésztési telepvezető lettem. Később ezen a szakon kétéves iskolát is végeztem. Ezt a munkát csináltam egészen 1970-ig. Szerettem, és ma is szívesen emlékszem vissza. Azért mondom, mert az emberek általában azt a munkát csinálják, amit szívesen csinálnak és szeretik is. — Akkor miért vált meg tőle? — Abban az időben, 1970-ben elég zűrök voltak itt a főző körül. A vezetőség úgy döntött, hogy ide helyez. Elvállaltam. Csinálom is, tudásomhoz képest a legjobban. Vagyis megteszek tőlem telhetően mindent, hogy a dolgok rendben és jól menjenek. Meddig fogom csinálni, nem tudom. Hiszen hallotta, ez alatt az egy óra alatt, tulajdonképpen milyen itt a helyzetem. Mert az igaz, hogy pénz az van, keresetre nem panaszkodom. De hát, ahogy mondani szokás, a pénz azért nem minden. — Úgy hallottam hobbyja a méhészet? — így igaz. És hadd mondjam meg, ha szereti az ember a hobbyját, akkor én ezeket a kis barátaimat, a méheket nagyon szeretem. Falcsik Ferenc Jó úton jártunk, ezt kell követni (Folytatás az 1. oldalról) járművel ahhoz, hogy a megtermelt termékeket időben a rendeltetési helyére juttassuk. A gazdasági vezetésnek a termelés szervezése és irányítása mellett jelentős szövetkezetpolitikai feladatokat is meg kell oldani. Ezekben milyen eredményeket értek el? — A termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlődése mellett fejlődik és változik a szövetkezeti élet is. Az ágazatok kialakítása és megerősítése nem csupán a gazdálkodás jobb feltételeit teremtette meg, de erősítette az egyszemélyi vezetést, egyszemélyi felelősséget is. Ennek szükségszerű velejárója, hogy a szövetkezeti demokráciát új formában, új körülmények között kell gyakorolni. Az ágazat eredményeiért, az ott történő gazdasági, politikai munkáért elsősorban az ágazatvezetők felelősek. A jogok és kötelességek gyakorlásában még nem értünk el a kívánt szintre, még előfordul, hogy az ágazatokat irányító vezetőket megkerülve próbálják ügyeiket intézni egyes termelőszövetkezeti tagok, holott, ha közvetlenül vezetőikhez fordulnak gyorsabban és megnyugtatóbban rendezhetik dolgaikat. Új a szövetkezeti demokráciában, és mi már ezt gyakoroljuk, hogy a feladatok, az eredmények megbeszélése kis csoportokban történik, mert nincs lehetőség arra, hogy a szövetkezeti tagság egészét összehíva tartsunk közgyűléseket. Jelentős eredményeket értünk el 1976-ban a nőpolitikai határozatok végrehajtásában, az ifjúsági törvény érvényesítésében. A vezetőségben a női dolgozók megfelelő arányban képviseltetik magukat, de nem ez a legdöntőbb érv, hanem az, hogy a női dolgozóink a munkában helytállásuknak megfelelően a férfiakkal azonos jogokat élveznek. Élen járnak sok területen a feladatvállalásban, s ezt a szövetkezet vezetése erkölcsileg, anyagilag is elismeri. Az ifjúsági törvény végrehajtásában jelentős esemény volt az ifjúsági parlament megtartása, s ezen elhangzott, hogy a fiatalok megbecsülése megfelelő, támogatásuk különböző formában, klublétesítéssel, klubfelszerelésekkel, kirándulások finanszírozásával anyagilag is megfelelő. Most például a gulácsi ifjúsági klub létesítése van napirenden. Az 1976. évi gazdasági, társadalompolitikai feladatok teljesítését összegezve azt mondhatom, objektív okok miatt nem értük el ugyan a kívánt eredményeket, de jó úton járunk és ezt kell követni továbbra is. 1977. évi tervünk feszítettebb, mint volt az 1976. évi, de lehetőségeink, a feltételek jobbak, így a tervek teljesíthetők. Termelőszövetkezetünk tagsága 1976-ban keményen, önfeláldozóan dolgozott, sokszor az emberi erőt is meghaladó feladatokat hajtott végre, s ez elismerést érdemel. Az kell, hogy 1977- ben továbbra is megmaradjon a lelkesedés, a helytállás, a felelősségérzet, és remélem, esztendő múltával a jelenleginél jobb eredményről adhatunk számot. A pártszervezetek szerepe a termelésben A GAZDASÁGI EGYSÉGEK, az intézmények teljesítették az 1976-os termelési tervet és eredményesen végrehajtották a XI. kongresszus gazdaságpolitikai határozatait. Jó eredmény ez, mert nehéz volt ez az esztendő. Nehéz azért is, mert 1970 óta mint az ország más területein, a mi községünkben is igen sok elemi csapás érte a mezőgazdaságot, amelynek kihatása volt más gazdasági egységekre is. A tervek teljesítése nagy figyelmet igényelt, mivel az V. ötéves terv első évének feladatairól volt szó. A pártszervezetek negyedévenként értékelték az adott egységek gazdaságpolitikai munkáját, a tervek teljesítésének helyzetét, a párthatározatok végrehajtását. Az értékelések minden esetben felhívták a figyelmet a következő hónapok feladataira, az addig tapasztalt hiányosságok megszüntetésére. Arra kérte a pártvezetés az adott gazdasági egységek vezetőit, dolgozóit, hogy az elkövetett hibák ne ismétlődjenek meg és ebben a nehéz évben mindenki elsősorban a közös érdeket, a népgazdasági ügyet tartsa elsődlegesnek. A KÖZSÉG DOLGOZÓI megtalálták számításaikat, hisz ilyen gazdálkodási körülmények között is tovább javult és emelkedett a bérszínvonal, a lakosság életkörülménye. A pártszervezeteknek a gazdasági egységekkel együtt a feladatok egészének végrehajtását kellett segíteni. A gazdasági tervek teljesítése mellett arra is volt lehetőség, hogy nagyfokú anyagi támogatást biztosítsanak a községfejlesztési feladatok megvalósításához, a gazdasági egységekben dolgozók politikai, szakmai továbbképzéséhez, általános műveltségük emeléséhez, az igen jelentős közművelődési feladatok teljesítéséhez. Nemcsak a párttagok tanulnak szervezett oktatási formában, vagy önképzés útján, hanem az aktív párton kívüli dolgozók egész sokasága. Gimnáziumban, szakmunkásképzésben és különböző szakmai, politikai vetélkedőkön szerzik meg azokat az ismereteket, amelyek szükségesek mai életünk igényeihez. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG 1976. december 1-i határozata újabb feladatokat ró pártszervezeteinkre, gazdasági egységeinkre, de a község minden lakosára. Az 1977. évi népgazdasági tervünk az alapozó év folytatása az ötödik ötéves terv végrehajtásának. Gazdasági egységeink elkészítették, pártszervezeteink megtárgyalták és véleményezték az 1977. évi terveket. Ezek számszerűen is magasabbak az eredetileg előirányzott tervektől. Pártszervezeteink úgy vélik, hogy teljesíthető a megyei pártbizottság határozata a mezőgazdaságban, iparban egyaránt. Év eleji feladatok, hogy minden gazdasági egységünknek a pártvezetés irányításával le kell vonni azokat a következtetéseket az 1976-os évről, amelyek elősegítik az 1977. évi feladatok teljesítését. Gondolunk itt elsősorban a munkafegyelem további javítására, az üzem- és munkaszervezés tökéletesítésére, a takarékosabb anyaggazdálkodásra és az adott optimális idők jobb kihasználására. TERVEINK REÁLISAK, bizonyos tekintetben jobb az indulás a 77-es évben, mint a korábbi esztendőkben. Az ősz kedvezőbb volt a mezőgazdasági munkák végzéséhez, de különösen az ez évi talajmunkák előkészítéséhez, a kenyérgabona vetéséhez. Pártszervezeteink az elkövetkező hetekben az 1977. évi tervet pártcsoportüléseken, munkahelyi kollektívákban ismertetik, s egyben mozgósítják a dolgozókat — e feladatok végrehajtására. Terveink összhangban vannak a gazdasági és társadalompolitikai igényünkkel, a lakosság igényével, így megítélésünk szerint a dolgozók mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a megemelt 1977. évi termelési tervet teljesítsük. A gazdasági egységekben működő pártszervezetek most készülnek a számvetésre, az 1976. évi zárszámadásra. A zárszámadások politikai előkészítése már a taggyűléseken megkezdődött, s folytatódnak a brigádgyűléseken, a pártcsoport-megbeszéléseken. Elmondhatjuk: e nehéz esztendőben a tervek teljesítésének legdöntőbb feltétele volt, hogy a lakosság bízott a párt irányító munkájában, a párt- és gazdasági vezetés cselekvő egységében, s ezért a legnehezebb körülmények között is szinte egy emberként álltak ki a munka frontjára. PÉLDÁZTA ezt a cukorrépa-betakarítás utolsó napja, amikor valóságos „harc” volt. Az ember és technika harca a megtermelt értékek megmentéséért. Az időjárás nemcsak e napon, hanem az elmúlt évek több napjaiban nem egyszer próbára tette az emberek akaratát, idegeit, a korszerű technikát. Minden esetben felülkerekedett az ember, az értelem és megmentette a megtermelt értékeket. Ez az egység a dolgozók részéről, ez a hallatlan akarás, a szorgalom, a párt iránti tisztelet, a közösségért érzett felelősség, az irányító, vezető iránti bizalom biztosíték arra, hogy ebben az évben is minden nehézségen át megvalósulnak az ötödik ötéves terv erre az esztendőre jutó feladatai. Sz. L.