Esze Tamás Népe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
A tarpa-guldcs-avadari Esze Tamás Termelőszövetkezet lapja VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM AUA: 1,50 FORINT 1980. JANUÁR HŐ Takarékossági intézkedések Szigorúbb ellenőrzés, fegyelmezettebb munka SOKAT HALLUNK napjainkban a termelést befolyásoló megváltozott viszonyokról. A kialakult új helyzetben, a világpiaci igényekhez népgazdaságunknak is alkalmazkodnia kell. Mivel a világgazdaságban az élelmiszerek iránti kereslet állandóan növekszik, fejlődő mezőgazdaságunk szerepe a népgazdasági gondok megoldásában megnőtt. Kifejezésre juttatja ezt az új szabályzórendszer és annak része, a termelői árrendezés is. Az intézkedéseket együttesen nem úgy kell értékelnünk, hogy azok termelőszövetkezetünkre egyértelműen negatív hatással lesznek. Tény azonban, hogy hatásukat éreztetni fogják üzemünkben is. Véleményem szerint ösztönzően. A megváltozott helyzet az eddiginél nagyobb felelősségérzetet, becsületesebb munkát követel, mind a vezető beosztású, mind a fizikai dolgozóktól egyaránt, főleg ha az eddigiekhez hasonló eredményt akarunk elérni. A reális következtetés tehát, hogy többet és jobban kell dolgoznunk. Ésszerűen és takarékosan kell bánnunk az anyagokkal és az energiával. Meg kell szüntetnünk a termelést hátrányosan befolyásoló tényezőket és ki kell alakítanunk az adottságainknak legjobban megfelelő termelésszerkezetet. ELGONDOLÁSAINK a következők : az üzemanyag-takarékosság érdekében tett intézkedéssel minimálisra csökkentjük a gépek üresjáratát. Az üzemelő gépeknek a reggeli munkakezdéstől az esti befejezésig produktív munkát kell végezniük. Ha napközben a gép vezetőjének elkerülhetetlen okból meg kell állni, álljon le a gép is. Hogy ez meg is valósuljon, állandóan ellenőrizzük gépeink fogyasztását és kellő szigorral járunk el azokkal szemben, akiknek gépe a megengedett határ fölött fogyaszt és azt műszaki okok nem indokolják. Helyesen kell értelmeznünk a gépjavítások fogalmát is. Ki kell javítanunk a meghibásodott alkatrészeket, nem pedig minden esetben újjal kicserélni. Ha ezt így tesszük, az 1979. évi 6,5 millió forint helyett az 1980-as évben 5,2 millió forint is elegendő lesz alkatrészvásárlásra. Nem engedhetjük meg többé a kényelmi okokból minden évben feljebb tornázott raktárkészlet növekedését. MEGSZIGORÍTJUK a vásárlások engedélyezését is. Csak a termelőszövetkezet elnökének engedélyével lehet vásárolni, aki a megrendelőt hetenként egyszer írja alá, miután megbízhatóan informálódott, hogy a szükséges anyag a saját készletünkben nem található meg. Nem akarunk okszerűtlenül takarékoskodni az anyagokkal, ismerjük annak a veszélyeit is, mégis szükségszerű volt felülvizsgálni a műtrágya- és növényvédőszer felhasználásunkat. A műtrágya árának emelkedése arra kényszerít bennünket, hogy éves vásárlásunkat 5,5 millió forintról 4,5 millió forintra csökkentsük. Amint már 1979-ben is tettük, fokozott mértékben használjuk a talajerő-visszapótlás természetesebb módját, a szerves trágyázást Nagyobb gondot fordítunk az istállótrágya termelésére és tárolására. Alomszalma termelésünk és szarvasmarhaállományunk annyi, hogy évente 200 ezer mázsa istállótrágyát tudunk termelni. A korábbi években az évi felhasználásunk csak 100 ezer mázsa volt, az elmúlt évben 220 ezer mázsát sikerült időben a talajban juttatni. TÚLZÁS NÉLKÜL állíthatom, hogy az elmúlt években a vegyszer-felhasználásunk több volt az optimálisnál. Igaz, hogy az általunk termesztett növénykultúrák (kukorica, napraforgó, cukorrépa) gyomirtása már elképzelhetetlen nélkülük. A gyümölcsösök gyomirtása azonban lehetséges mechanikai úton is. Ezzel nemcsak a drága gyomirtószerek vásárlását csökkentjük, hanem részben megoldjuk a kézi munkaerő-foglalkoztatottsági gondokat is.Ezzel a művelettel elvégezzük a talaj szellőztetését és gyéríteni tudjuk a talajlakó rágcsálókat is, amelyek évről évre tetemes károkat okoznak ültetvényeinkben. Ebben az évben tehát a gyümölcsösök gyomirtására nem használunk kémiai szert. Sokat vitatott nálunk az állattenyésztés takarmány-felhasználása. Az elmúlt három évben az országos gondokban osztozva mindent megtettünk alacsony színvonalú tehenészetünk megfelelő szintre emeléséért, ennek érdekében figyelmen kívül hagytuk a költségszint alakulását. Ezek után sem akarjuk állatainkat koplaltatni, de a legcélszerűbbnek látszik a termelést a genetikai képességek ismerete alapján azon a szinten tartani, ami még jövedelmező. TÖBB ÉVES tapasztalatomra alapozom azt a megállapítást, hogy például egy naponta 20 liter tejet termelő tehénnek az utolsó liter tej termelési költsége körülbelül annyi, mint a 15— 19 literig eső 4 liter tejé. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem a mindenároni magas hozam elérését tűztük ki célul, hanem a tejértékesítés mérsékelt (5 százalékos) emelése mellett a gazdaságos termelést. Tehát nem adtuk fel a hozamnövelést sem. Az említett intézkedésekkel nem zárult le a sor. A biztonságos, eredményes gazdálkodáshoz vezető út az, hogy a magunk területén állandóan tisztázzuk feladatainkat, és intézkedések sorát foganatosítsuk. Győri Endre főmérnök Termelőszövetkezetünk két szakosított tehenészeti telepén 576 tehén átlagában 1979-ben 22 ezer 657 hektoliter tejet fejtek. A lap tartalmából újjáválasztották a pártalapszervezetek vezetőségeit. Erről, valamint a XII. kongresszus irányelvének vitáiról a lap 2. oldalán közlünk részletes beszámolót. Jó eredményeket ért el 1979-ben a háztáji ágazat, növekedett a tejtermelés, a szarvasmarha- és hízottsertésértékesítés — erről szól a 3. oldalon közölt cikk. Évek óta nem volt ilyen kemény tél, de ez nemcsak gondot, a gyerekeknek örömet is jelent. Szabó László a tarpai tél örömeit fényképezőgépével örökítette meg. A képriport a 1. oldalon kapott helyet. A hideg, a hó a gyümölcsösök metszésében nem lehet akadály. A kertben mindennap megjelenik a metszőbrigád. Jó ütemű átélt gépjavítás 1979-ben termelőszövetkezetünk gépjavító műhelyeinek nagy feladatot kellett megoldani. Az 1977-es KPM-rendelet értelmében 1979. március 30-ig az addig rendszámmal ellátott , lassú járműnek minősülő erőgépeinket és az ezekhez tartozó pótkocsikat le kellett vizsgáztatni. Ezen túlmenően számolnunk kellett a tehergépkocsik és a mezőgazdasági vontatók műszaki vizsgáztatásával is. Az idő sürgetett, hiszen a tavaszi munkakezdetkor nem állhatott erőgép a műhelyben. Munkánkat több esetben akadályozta az országos mérvű anyaghiány, de a szomszédos községek termelőszövetkezeteinek együttműködésével, valamint túlóráztatásokkal és egyéb munkaszervezéssel a feladatot határidőre teljesítettük. 1979-ben 34 erőgépet, 6 tehergépkocsit, valamint 18 pótkocsit műszaki vizsgáztattunk le. Ez összességében 58 darab, amire a termelőszövetkezet életében nem volt példa. A vizsgáztatások nagyban hozzájárultak a tavaszi gépszemlénk sikeres végrehajtásához. Sajnos a nagy alkatrészigény jelentősen megnövelte az 1979-es év javítási költségeit, de a tervezettet nem léptük túl. A raktárkészletünk viszont év végére a tervtől eltérően növekedett, ami arra utal, hogy ebben az évben fokozott gondot kell fordítani az anyagmegrendelésre és a beszerzésre. Műhelyeink az említetteken kívül elvégezték az egyéb javításokat Az év során kirívó gépkiesés nem volt, így munkánkat úgy értékelem, hogy a gépjavító üzem a kisebb problémák ellenére jó évet zárt. A hosszan tartó száraz, őszi időjárás nagymértékben csökkentette gépeink igénybevételét. E tényező pozitívan befolyásolta a téli gépjavítás indítását, illetve annak folyamatos végzését. A jelenlegi téli javítás időszakában az erőgépeknél, tehergépkocsiknál nem kell olyan nagymértékben hibával, elhasználódással számolni, mint a korábbi években. Gépjárműveink jelenleg viszonylag jó műszaki állapotban vannak. A várható vizsgáztatásokon kívül az erőgépeknél komolyabb főjavításokkal nem számolunk. Viszont mindegyiket leellenőrizzük és a tapasztalt hibákat kijavítjuk, majd elvégezzük a teljes karbantartást. Ez a munka folyamatosan megy mindkét műhelyben, jelenleg az 50 százaléknál tartunk. Folyamatos a tehergépkocsik javítása, átvizsgálása, illetve a további műszaki vizsgákra történő felkészítése. A műhelyek adottságait és az időjárást figyelembe véve végezzük a munkagépek javítását. A koronák javítása túl van az 50 százalékon, jelenleg az SPC- vetőgépek, gyűrűshengerek, tárcsák, permetezőgépek javítását végezzük. A nagy gépek munkagépeit, valamint azon munkagépeket, amelyek nem férnek be a műhelybe, csak kedvezőbb időjárás esetén tudjuk javítani a szabadban. Addig azonban szeretnénk minden olyan kisebb munkagépet kijavítani, amelyek részt vesznek a tavaszi talajelőkészítő és vetési munkálatokban. Felmértük lehetőségeinket, hogy úgy szervezzük munkánkat, amely már nem igényel nagyobb alkatrészvásárlást, így mindkét javítóműhelyben megkezdtük a lejárt műszakis pótkocsik javítását, amely jelenleg is folyamatosan megy, valamint elvégeztük műhelyeink műszaki berendezéseinek javítását, karbantartását. Madai Béla üzemmérnök