Esze Tamás Népe, 1981 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
Termelőszövetkezetünkben a fafeldolgozásnak nagy hagyományai vannak. A bérfűrészelés és parkettatermelés mellett sok műemlék helyreállításához is készítenek építőanyagokat, szállítottak épületfát a csarodai templom, a túristvándi vízimalom építéséhez. Beszélgetés a keltetőben Az élet elevenedik szemük láttára Hatalmas fák között van a keltetőállomás. Nem volt nagy a hideg január derekán, amikor ott jártunk. A hőmérő higanyszála éppen csak hogy megközelítette a mínusz öt-hat fokot. Ám az összefüggő, mintegy 8—10 centis hótakaró, na meg a zúzmarával töményen megrakott bokrok, fák lombjai olyan igazi téli tájképet mutatott, amelyet csak itt talál az ember, a Bereg csücskében. •»a'i&aee«.»'. 'tM» **•/■**■ ■ A szemet gyönyörködtető szemlélődés után nyitottunk be a keltetőbe. Ficze Károlyné, aki több mint 15 éve dolgozik az állomáson és Szász Sándorné, akik éppen munkában, illetve ahogy ők mondták, szolgálatban voltak. Ők mutatták be a keltetőgépeket, illetve beszéltek munkájukról és természetesen azokéról is, akik éppen szabadnaposak voltak. — Mikorra várják az első csibéket? Úgy tudom, ebben a szezonban ez az első keltetés. Ficzéné: — Igen, az első keltetést várjuk, mégpedig ma van csütörtök, tehát szombatra, azaz január 17-re. Legalábbis ekkor már meg kell kezdődni a kelésnek, ha jó a tojás. Sajnos félek, hogy nem a legjobb anyagot kaptuk most. Legalábbis az eddigi tapasztalatok ezt mutatják. — Ezt miből lehet megtudni már a kelés előtt? Szászné: — A lámpázásból. Így nevezzük az átvilágítást. Ezt a műveletet elvégezzük kétszer is. Egyszer mielőtt beraknánk a tojást a gépbe, akkor világítjuk át, nagyon gondosan, másodszor öt, de legkésőbb hat nap elteltével. Ekkor ugyanis már meglátszik, melyik az, amelyikben nincs kötés. — Ilyen gondos ellenőrzés mellett gondolom záptojás szinte kizárt, hogy bekerüljön a gépbe? Ficzéné: — Jaj, csak azt ne higgye! Bár így volna! Bekerül az, akárhogy vigyázunk. Pedig nagyon félünk tőle. Illetve undorodunk. Nagyon büdös. Több mint tizenöt éve, ahogy mondtam, itt vagyok, de ennek a szagát nem bírom megszokni. Nem hiába mondják, bűzös, mint a záptojás, de így is van. Egyébként ilyenkor szoktak szétpukkanni, kelés előtt. Megvárják ők is a három hetet. Először megduzzadnak, aztán szétpukkannak és lefolynak a gép aljába. Az asszonyokkal körbejárjuk a termet. Megmutatják a gépeket, szakértően megmagyarázzák a forgatást, aztán hogy mire kell vigyázni, és végül helyet foglalunk a hosszú, szépen letakart asztal mellett, amely a terem közepén van. A rendet, a tisztaságot dicsérem, ami gondolom megszokott a keltetőben, amire egyszerre tiltakoznak az asszonyok. — Jött volna csak az elvtárs egy pár nappal később, — mondja Szászné — vagyis a keltetés után. Amikor a csirkéket már elszállítják és a gépeket takarítjuk. Bizonyára kifordult volna innen. Ez most a legjobb időszak. Nem a legszebb, csak a legcsendesebb, legbékésebb. Ilyenkor az utolsó héten mi is lazítunk egy kicsit. Erőt gyűjtünk az újabb berakásra, mert oda kell ám. Berakás, kétszeri kiszedés a világításhoz és mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb tojás törjön el. — Ha eltörik az már a maguk kára? Ficzéné: — Nem kell megfizetni, de azért mindnyájan úgy igyekszünk, hogy a lehető legkevesebb tojás törjön. Hiszen a tsz-nek kár és így nekünk is. Szóval mindenképpen pénzt jelent, ha sok törik össze. Mi a csibék után kapjuk a fizetést. Darabonként 18 fillért. Korábban húsz volt, de valamiért két fillért elvettek. Na ezért is szurkolunk, hogy jó legyen a kelés, egészséges legyen a kikelt állomány. Mert tulajdonképpen darabszámnak csak az számít, amit elszállítanak. Tehát, ami nem egészséges, nem életre való, azért nem fizetnek. — Az előbb Szászné azt mondta, ez a mostani időszak, illetve a kelés előtti napok nyugodtabbak. De nem a legszebbek. Mi tehát a legszebb ebben a munkában ? Ficzéné: — Nekem mindenképpen az az időszak, amikor megkezdődik a kis pihés állatkák világra jövése. Jó pár éve csinálom már ezt a munkát, de ezt az időt mindig nagy izgalommal várom. Ilyenkor az ember valahogy elfelejti a pénzt a forintot, azt hogy ezután kapjuk a fizetést. Csak az életet látja, amely ott pattog, bomlik ki, elevenedik meg a szeme láttára. A sok-sok kis mozgó, hemzsegő csirkét, amely betölti csiripelésével az egész termet. Nekem nagyon szép látvány. Éppen ezért örömmel és nagynagy szeretettel csinálom. Kár, hogy nem egész éven keresztül. — Tehát csak idénymunka a keltetés ? Szászné: — Mondjuk úgy, hogy az évnek a felét teszi ki. Az év másik felében ki-ki olyan munkát keres magának, amilyen adódik. Cukorrépától kezdve az almaszedésig mindent csinálunk. Volt már róla szó többször, hogy valahogy úgy kellene megcsinálni, hogy egész évi foglalkoztatást jelentene ez nekünk. De hát egyelőre most így van. — Legalább nem kell ilyen sokat éjszakázni? — Megszokja azt az ember. Igaz én nem régen csinálom, de valahogy fel sem veszem. Pedig nem alszunk ám egész éjszaka egyikőnk sem. Nem azért, mintha nem lenne rá éppen lehetőség, éppenséggel egyikőnk, illetve felváltva lehetne szundítani egy keveset. Csakhogy mi történik akkor, ha aztán a másik is elalszik. Hát erről még beszélni sem jó. Amint látja, azért is nincs itt semmilyen fekvőalkalmatosság. Így legalább nem ácsingózunk rá. Dolgozunk, beszélgetünk és eltelik az éjszaka. Egyébként hatan vagyunk, akik váltjuk egymást. Tizenkét órát dolgozunk és huszonnégy, amit odahaza vagyunk, így van az időbeosztás. — Hány csibénél bábáskodott már eddig Ficzéné? — Gondolom úgy félmilliónak megéltem már a születését. Lehet, hogy nem biztos ez a szám, de ha úgy az évek átlagát vesszük, ilyenformán jön ki. — És melyik volt a legjobb év, amire visszaemlékezik? — Talán a tavalyi. Nyolcvanhat százalékot értünk el. Vagyis a veszteség mindössze 14 százalék volt. Hát ez azt hiszem mindenképpen nagyon szép eredmény. A tsz-nek, de nekünk a dolgozóknak is. Bárcsak ez az év is így sikerülne! Nagyon meg volnánk vele elégedve. Ficze Károlyné a keltető legidősebb dolgozója, mindössze három éve van hátra a jól megérdemelt nyugdíjig. Munkáját lelkiismeretesen és nagy hozzáértéssel végezte eddig is és végzi ma is. Emellett a társadalmi munkából, megbízatásból is kiveszi részét. Volt községi vb-tag, tanácstag és jelenleg a megyei tanácsnak is tagja. Falcsik Ferenc A háztáji ágazat termelése közel 15 millió forint értékű ám Az 1980-as évi időjárás kedvezőtlenül érintette a háztáji gazdálkodást is. Ennek ellenére az ágazat teljesítette éves tervét. A háztáji közös értékesítés a következőképpen alakult: Hízómarha: 531 darab, 7 181 163 forint, hízósertés: 253 darab, 675 425 forint, tej: (600 darab tehén) 1 100 000 liter, 6 589 000 forint, alma: 400 mázsa, 200 000 forint, cukorrépa 1100 mázsa, 91 000 forint, összes értékesítés 14 millió 726 ezer forint. Az eredmények nehéz körülmények között születtek. A szarvasmarhatartást illetően a csapadékos időjárás miatt nem tudtunk jó legelőt, jó minőségű és elegendő mennyiségű szálas takarmányt biztosítani az állatoknak. A háztáji kukoricaterületeket több esetben érte árvíz, emellett súlyos kárt okozott a belvíz is. Termelőszövetkezetünk a lehetőségekhez mérten területcserével, illetve területpótlással igyekezett enyhíteni a természeti csapásokon. Ezenkívül a terméskieséseket öt vagon száraz cukorrépaszelettel igyekeztük enyhíteni. Juttatásként említhetjük a részes betakarításból eredő dió- és szilvamennyiséget, melyet a tagok saját szükségletére biztosítottunk. Diót 650 fő vert, a háztájiba került mennyiség 20 mázsa. Szilvát 350 fő szedett, melyből a tagok 900 mázsát mondhatnak magukénak. A 100 hektár kimért kukoricaterület mellett 15 500 mázsa szemes kukoricát osztottunk ki, mint háztáji járandóságot. Az 1981-es évet nézve sajnos nem valami bíztató. Ez év január 15-ig 100 hízómarha van leszerződve, melyből 50 tehén. Ez a szám okot ad a csüggedésre. Sajnos az időjárást befolyásolni nem lehet. De jobb hozzáállással, a tagság és a vezetés talál még olyan kiaknázatlan lehetőséget, mely által még több segítségben részesül a háztáji kistermelés. Köztudott, hogy emelkedett a szarvasmarha és sertés felvásárlási ára. Ez is egy tényező ahhoz, hogy a kistermelők visszanyerjék a termelői kedvet. Méz, dióbél és házinyúl Néhány adat az ÁFÉSZ munkájáról Joggal szólt dicsérőleg Tarpa, Gulács és Tivadar szorgos népéről Mihály Dezső a Tarpa és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlási osztályának vezetője. A múlt évi mostoha időjárás ellenére a méhész szakcsoport 28 tagja 220 mázsa mézet adott át forgalmazásra. Eredményesnek bizonyult a nyúltenyésztőknél a bikali fajta elterjesztése. A HUNNIACOOP 60 mázsa nyulat szállíthatott Tarpáról. Legjelentősebb a közel 80 tagot számláló sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoport. A leadott félezernyi sertés önmagáért beszél. A tagok saját szükségletre közel 200 sertést vágtak. Az ÁFÉSZ zavartalanul biztosította a tápellátást, TIT-előadásokkal segítette a szakmai munkát. S hogy a lakosságban is megvan a bizalom és az igény az ÁFÉSZ tevékenységére, ezt bizonyítja, hogy a háztájiból 600 ezer tojást, 150 mázsa dióbelet, 500 mázsa szeszipari szilvát, 6100 mázsa téli almát vásároltak fel 1980-ban. 1981-ben megkezdi működését a Hegyközségi Társulás. E szakcsoportba a tarpai hegy szőlősgazdáit várják. A termelőszövetkezet megkezdte tevékenységét most az ÁFÉSZ folytatja. Segítséget nyújtanak a noah szőlő értékesebb fajtákkal való kicseréléséhez, így a 100—200 négyszögöles hobbikertekben termelt értékes gyümölcs komoly segítséget jelent majd a választék bővítésében. A tivadariak ivóvize A tervezett 1,6 millióval szemben 2 millió forintnyi társadalmi munkával segítette a tarpai közös tanács közigazgatási területén élő lakosság települése gazdagodását, — tájékoztat dr. Varga Zoltán, a közös tanács elnöke. A tivadariak régi vágya teljesült a múlt év végén: korszerű kutat kapott a község. Ki-ki lehetőségeihez mérten segítette e munkát. Sokat jelentett a KEMÉV tervezője — Kovács Béla, a falu szülötte — társadalmi munkában elkészített terve. A tanácsi felújítási alapból félmilliót fordítottak a kút kiépítésére. A Tisza közelsége lehetővé tette, hogy percenként 360 liter víz jöjjön a felszínre. Megépült 250 méter vezeték, mely később lehetőséget biztosít a lakosságnak is a bekötésekre. A kút bő vizéből jutott az ÁFÉSZ vegyesboltjába, az italboltba és a presszóba is. Eredményesnek bizonyult az a forma, hogy a tanács megvásárolta a járdaépítéshez szükséges anyagot, s a lakosság a munkát elvégezte. Tarpán 300 méter járda épült a Rákóczi utcában. A munkát a tanácstag irányította, az anyagot lakásán tárolták. A KISZ-fiatalok a kultúrház környékének útjait készítették el. Tivadarban 250 m járdaépítés jelzi: kellő szervezéssel komoly eredményeket lehet elérni, így joggal bízhat a tanácsi vezetés abban, hogy ez évben is sikerül 2 milliós társadalmi munkát teljesíteni. Csökkent a kiesett munkanapok száma Kevesebb baleset, kevesebb betegségi segély Táppénzes helyzet alakulásához, összehasonlítási alap 1979. január 1-től november 30-ig és az 1980. év hasonló időszaka. Megvizsgálva a termelőszövetkezetben a táppénzes helyzetet, örömmel állapítható meg, hogy az előző évihez képest ténylegesen kevesebb termelőszövetkezeti tag esett ki a közös munkából betegség vagy baleset miatt. Számszerű adatok szerint 1980. november 30-ig 4652 nappal, ugyanakkor 340 186 forinttal volt kevesebb a betegségi segély az 1979. évinél. Havonkénti megbontásban értékelve minden hónapban csökkenés tapasztalható, csupán 1980 novemberében éri el a táppénzes napok száma az 1979. novemberi szintet. A kifizetett betegségi segély összege arányosan a napokkal szintén kevesebb minden hónapban. A legnagyobb arányú csökkenés a március hónapban jelentkezett, ami 675 napot és 54 453 forintot jelentett. A táppénzes helyzet ilyen irányú változása több tényező hatására alakult. Elsőként kell említeni az üzemi balesetek számának csökkenését. 1980. évben 4 balesettel történt kevesebb, ezért a balesetek miatt kiesett napok száma is kedvezőbben alakult. Ez valószínűleg az elővigyázatos munkavégzés, a balesetvédelmi óvórendszabályok betartásának az eredménye. Véleményem szerint az 1980- as évben kevesebb volt a szülési szabadságot igénybe vevő nők száma, ami a népgazdasági érdeket nézve nem pozitív tényező ugyan, de ebben az esetben a kiesett napok számát jól alakította. Hozzájárult a fentiekhez az a változás is, hogy a termelőszövetkezet tagjai minden évben egészségesebb, kulturáltabb és balesetmentes körülmények között végzik munkájukat. Végül megállapítható, hogy termelőszövetkezetünkben az előző évihez képest és általában nagymértékben javult a táppénzes fegyelem. Erre van szükség 1981- ben is. Sütő Bertalanné sztk-ügyintéző