Esze Tamás Népe, 1981 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Termelőszövetkezetünkben a fafeldolgozásnak nagy hagyományai vannak. A bérfűrészelés és parket­tatermelés mellett sok műemlék helyreállításához is készítenek építőanyagokat, szállítottak épület­fát a csarodai templom, a túristvándi vízimalom építéséhez. Beszélgetés a keltetőben Az élet elevenedik szemük láttára Hatalmas fák között van a keltetőállomás. Nem volt nagy a hideg január derekán, amikor ott jártunk. A hőmérő higanyszála éppen csak hogy megközelítette a mínusz öt-hat fokot. Ám az összefüggő, mintegy 8—10 centis hótakaró, na meg a zúzmarával töményen megrakott bokrok, fák lombjai olyan igazi téli tájképet mutatott, amelyet csak itt talál az ember, a Bereg csücskében. •»a'i&aee«.­»'. 'tM» **•/■**■ ■ A szemet gyönyörködtető szemlélődés után nyitottunk be a keltetőbe. Ficze Károlyné, aki több mint 15 éve dolgozik az állomáson és Szász Sándorné, akik éppen munkában, illetve ahogy ők mondták, szolgálatban voltak. Ők mutatták be a kel­tetőgépeket, illetve beszéltek munkájukról és természetesen azokéról is, akik éppen szabad­naposak voltak. — Mikorra várják az első csi­béket? Úgy tudom, ebben a sze­zonban ez az első keltetés. Ficzéné: — Igen, az­ első kel­tetést várjuk, mégpedig ma van csütörtök, tehát szombatra, azaz január 17-re. Legalábbis ekkor már meg kell kezdődni a kelés­nek, ha jó a tojás. Sajnos félek, hogy­ nem a legjobb anyagot kaptuk most. Legalábbis az ed­digi tapasztalatok ezt mutatják. — Ezt miből lehet megtudni már a kelés előtt? Szászné: — A lámpázásból. Így nevezzük az átvilágítást. Ezt a műveletet elvégezzük kétszer is. Egyszer mielőtt beraknánk a tojást a gépbe, akkor világítjuk át, nagyon gondosan, másodszor öt, de legkésőbb hat nap eltelté­vel. Ekkor ugyanis már meglát­szik, melyik az, amelyikben nincs kötés. — Ilyen gondos ellenőrzés mellett gondolom záptojás szin­te kizárt, hogy bekerüljön a gépbe? Ficzéné: — Jaj, csak azt ne higgye! Bár így volna! Bekerül az, akárhogy vigyázunk. Pedig nagyon félünk tőle. Illetve un­dorodunk. Nagyon büdös. Több mint tizenöt éve, ahogy mond­tam, itt vagyok, de ennek a sza­gát nem bírom megszokni. Nem hiába mondják, bűzös, mint a záptojás, de így is van. Egyéb­ként ilyenkor szoktak szétpuk­kanni, kelés előtt. Megvárják ők is a három hetet. Először meg­duzzadnak, aztán szétpukkan­nak és lefolynak a gép aljába. Az asszonyokkal körbejárjuk a termet. Megmutatják a gépe­ket, szakértően megmagyaráz­zák a forgatást, aztán hogy mi­re kell vigyázni, és végül he­lyet foglalunk a hosszú, szépen letakart asztal mellett, amely a terem közepén van. A rendet, a tisztaságot dicsérem, ami gon­dolom megszokott a keltetőben, amire egyszerre tiltakoznak az asszonyok. — Jött volna csak az elvtárs egy pár nappal később, — mondja Szászné — vagyis a kel­tetés után. Amikor a csirkéket már elszállítják és a gépeket takarítjuk. Bizonyára kifordult volna innen. Ez most a legjobb időszak. Nem a legszebb, csak a legcsendesebb, legbékésebb. Ilyenkor az utolsó héten mi is lazítunk egy kicsit. Erőt gyűj­tünk az újabb berakásra, mert oda kell ám. Berakás, kétszeri kiszedés a világításhoz és mind­ezt úgy, hogy a lehető legkeve­sebb tojás törjön el. — Ha eltörik az már a maguk kára? Ficzéné: — Nem kell megfi­zetni, de azért mindnyájan úgy igyekszünk, hogy a lehető leg­kevesebb tojás törjön. Hiszen a tsz-nek kár és így nekünk is. Szóval mindenképpen pénzt je­lent, ha sok törik össze. Mi a csibék után kapjuk a fizetést. Darabonként 18 fillért. Koráb­ban húsz volt, de valamiért két fillért elvettek. Na ezért is szur­kolunk, hogy jó legyen a kelés, egészséges legyen a kikelt állo­mány. Mert tulajdonképpen da­rabszámnak csak az számít, amit elszállítanak. Tehát, ami nem egészséges, nem életre va­ló, azért nem fizetnek. — Az előbb Szászné azt mond­ta, ez a mostani időszak, illetve a kelés előtti napok nyugodtab­­bak. De nem a legszebbek. Mi tehát a legszebb ebben a mun­kában ? Ficzéné: — Nekem minden­képpen az az időszak, amikor megkezdődik a kis pihés ál­latkák világra jövése. Jó pár éve csinálom már ezt a munkát, de ezt az időt mindig nagy iz­galommal várom. Ilyenkor az ember valahogy elfelejti a pénzt a forintot, azt hogy ezután kap­juk a fizetést. Csak az életet látja, amely ott pattog, bomlik ki, elevenedik meg a szeme lát­tára. A sok-sok kis mozgó, hem­zsegő csirkét, amely betölti csi­­ripelésével az egész termet. Nekem nagyon szép látvány. Éppen ezért örömmel és nagy­­nagy szeretettel csinálom. Kár, hogy nem egész éven keresztül. — Tehát csak idénymunka a keltetés ? Szászné: — Mondjuk úgy, hogy az évnek a felét teszi ki. Az év másik felében ki-ki olyan munkát keres magának, amilyen adódik. Cukorrépától kezdve az almaszedésig mindent csinálunk. Volt már róla szó többször, hogy valahogy úgy kellene megcsi­nálni, hogy egész évi foglalkoz­tatást jelentene ez nekünk. De hát egyelőre most így van. — Legalább nem kell ilyen sokat éjszakázni? — Megszokja azt az ember. Igaz én nem régen csinálom, de valahogy fel sem veszem. Pedig nem alszunk ám egész éjszaka egyikőnk sem. Nem azért, mint­ha nem lenne rá éppen lehető­ség, éppenséggel egyikőnk, illet­ve felváltva lehetne szundítani egy keveset. Csakhogy mi törté­nik akkor, ha aztán a másik is elalszik. Hát erről még beszélni sem jó. Amint látja, azért is nincs itt semmilyen fekvőal­kalmatosság. Így legalább nem ácsingózunk rá. Dolgozunk, be­szélgetünk és eltelik az éjszaka. Egyébként hatan vagyunk, akik váltjuk egymást. Tizenkét órát dolgozunk és huszonnégy, amit odahaza vagyunk, így van az időbeosztás. — Hány csibénél bábáskodott már eddig Ficzéné? — Gondolom úgy félmillió­nak megéltem már a születését. Lehet, hogy nem biztos ez a szám, de ha úgy az évek átlagát vesszük, ilyenformán jön ki. — És melyik volt a legjobb év, amire visszaemlékezik? — Talán a tavalyi. Nyolcvan­hat százalékot értünk el. Vagyis a veszteség mindössze 14 száza­lék volt. Hát ez azt hiszem min­denképpen nagyon szép ered­mény. A tsz-nek, de nekünk a dolgozóknak is. Bárcsak ez az év is így sikerülne! Nagyon meg volnánk vele elégedve. Ficze Károlyné a keltető leg­idősebb dolgozója, mindössze három éve van hátra a jól meg­érdemelt nyugdíjig. Munkáját lelkiismeretesen és nagy hozzá­értéssel végezte eddig is és vég­zi ma is. Emellett a társadalmi munkából, megbízatásból is ki­veszi részét. Volt községi vb-tag, tanácstag és jelenleg a megyei tanácsnak is tagja. Falcsik Ferenc A háztáji ágazat termelése közel 15 millió forint értékű ám Az 1980-as évi időjárás ked­vezőtlenül érintette a háztáji gazdálkodást is. Ennek ellenére az ágazat teljesítette éves tervét. A háztáji közös értékesítés a kö­vetkezőképpen alakult: Hízómarha: 531 darab, 7 181 163 forint, hízósertés: 253 darab, 675 425 forint, tej: (600 darab te­hén) 1 100 000 liter, 6 589 000 fo­rint, alma: 400 mázsa, 200 000 forint, cukorrépa 1100 mázsa, 91 000 forint, összes értékesítés 14 millió 726 ezer forint. Az eredmények nehéz körülmények között születtek. A szarvasmar­hatartást illetően a csapadékos időjárás miatt nem tudtunk jó legelőt, jó minőségű és elegendő mennyiségű szálas takarmányt biztosítani az állatoknak. A háztáji kukoricaterületeket több esetben érte árvíz, emellett sú­lyos kárt okozott a belvíz is. Termelőszövetkezetünk a le­hetőségekhez mérten területcse­rével, illetve területpótlással igyekezett enyhíteni a természe­ti csapásokon. Ezenkívül a ter­méskieséseket öt vagon száraz cukorrépaszelettel igyekeztük enyhíteni. Juttatásként említhetjük a ré­szes betakarításból eredő dió- és szilvamennyiséget, melyet a tagok saját szükségletére bizto­sítottunk. Diót 650 fő vert, a háztájiba került mennyiség 20 mázsa. Szilvát 350 fő szedett, melyből a tagok 900 mázsát mondhatnak magukénak. A 100 hektár kimért kukoricaterület mellett 15 500 mázsa szemes ku­koricát osztottunk ki, mint ház­táji járandóságot. Az 1981-es évet nézve sajnos nem valami bíztató. Ez év janu­ár 15-ig 100 hízómarha van le­szerződve, melyből 50 tehén. Ez a szám okot ad a csüggedésre. Sajnos az időjárást befolyásolni nem lehet. De jobb hozzáállás­sal, a tagság és a vezetés talál még olyan kiaknázatlan lehető­séget, mely által még több se­gítségben részesül a háztáji kis­termelés. Köztudott, hogy emel­kedett a szarvasmarha és sertés felvásárlási ára. Ez is egy té­nyező ahhoz, hogy a kisterme­lők visszanyerjék a termelői kedvet. Méz, dióbél és házinyúl Néhány adat az ÁFÉSZ munkájáról Joggal szólt dicsérőleg Tarpa, Gulács és Tivadar szorgos né­péről Mihály Dezső a Tarpa és Vidéke ÁFÉSZ felvásárlási osz­tályának vezetője. A múlt évi mostoha időjárás ellenére a mé­hész szakcsoport 28 tagja 220 mázsa mézet adott át forgalma­zásra. Eredményesnek bizonyult a nyúltenyésztőknél a bikali fajta elterjesztése. A HUNNIACOOP 60 mázsa nyulat szállíthatott Tarpáról. Legjelentősebb a közel 80 ta­got számláló sertéstenyésztő és -hizlaló szakcsoport. A leadott félezernyi sertés önmagáért be­szél. A tagok saját szükségletre közel 200 sertést vágtak. Az ÁFÉSZ zavartalanul bizto­sította a tápellátást, TIT-előadá­sokkal segítette a szakmai mun­kát. S hogy a lakosságban is megvan a bizalom és az igény az ÁFÉSZ tevékenységére, ezt bi­zonyítja, hogy a háztájiból 600 ezer tojást, 150 mázsa dióbelet, 500 mázsa szeszipari szilvát, 6100 mázsa téli almát vásároltak fel 1980-ban. 1981-ben megkezdi működését a Hegyközségi Társulás. E szak­csoportba a tarpai hegy szőlős­gazdáit várják. A termelőszövet­kezet megkezdte tevékenységét most az ÁFÉSZ folytatja. Se­gítséget nyújtanak a noah szőlő értékesebb fajtákkal való kicse­réléséhez, így a 100—200 négy­szögöles hobbikertekben termelt értékes gyümölcs komoly segít­séget jelent majd a választék bővítésében. A tivadariak ivóvize A tervezett 1,6 millióval szem­ben 2 millió forintnyi társadal­mi munkával segítette a tarpai közös tanács közigazgatási te­rületén élő lakosság települése gazdagodását, — tájékoztat dr. Varga Zoltán, a közös tanács elnöke. A tivadariak régi vágya telje­sült a múlt év végén: korszerű kutat kapott a község. Ki-ki le­hetőségeihez mérten segítette e munkát. Sokat jelentett a KE­­MÉV tervezője — Kovács Bé­la, a falu szülötte — társadalmi munkában elkészített terve. A tanácsi felújítási alapból fél­milliót fordítottak a kút kiépí­tésére. A Tisza közelsége lehe­tővé tette, hogy percenként 360 liter víz jöjjön a felszínre. Meg­épült 250 méter vezeték, mely később lehetőséget biztosít a lakosságnak is a bekötésekre. A kút bő vizéből jutott az ÁFÉSZ vegyesboltjába, az italboltba és a presszóba is. Eredményesnek bizonyult az a forma, hogy a tanács megvá­sárolta a járdaépítéshez szüksé­ges anyagot, s a lakosság a munkát elvégezte. Tarpán 300 méter járda épült a Rákóczi utcában. A munkát a tanácstag irányította, az anyagot lakásán tárolták. A KISZ-fiatalok a kultúrház környékének útjait készítették el. Tivadarban 250 m járdaépí­tés jelzi: kellő szervezéssel ko­moly eredményeket lehet elérni, így joggal bízhat a tanácsi ve­zetés abban, hogy ez évben is sikerül 2 milliós társadalmi munkát teljesíteni. Csökkent a kiesett munkanapok száma Kevesebb baleset, kevesebb betegségi segély Táppénzes helyzet alakulásá­hoz, összehasonlítási alap 1979. január 1-től november 30-ig és az 1980. év hasonló időszaka. Megvizsgálva a termelőszövet­kezetben a táppénzes helyzetet, örömmel állapítható meg, hogy az előző évihez képest ténylege­sen kevesebb termelőszövetke­zeti tag esett ki a közös mun­kából betegség vagy baleset mi­att. Számszerű adatok szerint 1980. november 30-ig 4652 nappal, ugyanakkor 340 186 forinttal volt kevesebb a betegségi segély az 1979. évinél. Havonkénti meg­bontásban értékelve minden hónapban csökkenés tapasztal­ható, csupán 1980 novemberében éri el a táppénzes napok száma az 1979. novemberi szintet. A kifizetett betegségi segély össze­ge arányosan a napokkal szin­tén kevesebb minden hónapban. A legnagyobb arányú csök­kenés a március hónapban je­lentkezett, ami 675 napot és 54 453 forintot jelentett. A táp­pénzes helyzet ilyen irányú vál­tozása több tényező hatására alakult. Elsőként kell említeni az üzemi balesetek számának csökkenését. 1980. évben 4 bal­esettel történt kevesebb, ezért a balesetek miatt kiesett napok száma is kedvezőbben alakult. Ez valószínűleg az elővigyázatos munkavégzés, a balesetvédelmi óvórendszabályok betartásának az eredménye. Véleményem szerint az 1980- as évben kevesebb volt a szülési szabadságot igénybe vevő nők száma, ami a népgazdasági ér­deket nézve nem pozitív ténye­ző ugyan, de ebben az esetben a kiesett napok számát jól alakí­totta. Hozzájárult a fentiekhez az a változás is, hogy a termelő­­szövetkezet tagjai minden év­ben egészségesebb, kulturáltabb és balesetmentes körülmé­nyek között végzik munkájukat. Végül megállapítható, hogy ter­melőszövetkezetünkben az előző évihez képest és általában nagy­mértékben javult a táppénzes fegyelem. Erre van szükség 1981- ben is. Sütő Bertalanné sztk-ügyintéző

Next