Esze Tamás Népe, 1983 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

A tarpa-galáca-Uvadari Esze Tamás Termelőszövetkezet lapja IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM * ÁRA: 1,80 FORINT f 1983. JANUÁR HO _______________________________________________________________________________________________________________________________________________ _ _ NÖVÉNYTERMESZTÉSI FELADATOK Új munkarend a gépjavításban Nincs téli határ. Januárt mutat a naptár, de zöldell a vetés, déli fekvésű árokpartokon sarjad a fű, a gyom. Mintha tavasz lenne. Nem volt ehhez hasonló időjárás az elmúlt száz évben. Jó-e, hasznos-e? Mindenekelőtt erre kértem választ Szécsi Zoltán főmérnöktől. — Ami biztos, most egyáltalán nem télies az idő. Hó nem esett, de ez a vetésnek nem árt. Nincs felhalmozódott belvíz, nem áll fent annak a veszélye, hogy az éjszakai fagy és a nappali felmelegedés hatására a talajmozgástól károsodjon a búza. Most tehát azt mondhatom, jó volt az ősz, kedvező a meleg tél, őszi kalászosaink állapota megfelelő. Egyébként 1350 hektár búzát és 150 hektár árpát vetettünk. Ha nem jön közbe semmi, úgy jó termésre számíthatunk. Ja! A határt járó ember természetesen nem csak a búzára tekint, de figyel az évelős növényekre is, számon tart mindent, ami a téli hónapokban történik. A pillangósok is jól telelnek. Vörösheretábláink kitűnőek, megerősödött a 85 hektár lucerna is. Na és hadd mondjam mindjárt, bár a tervezett őszi szántást időben befejeztük, néhány erőgépünk még januárban is tudott dolgozni a földeken. Tavasszal ennyivel is könnyebb lesz a dolgunk. A határban természetesen most is van mozgás. A tél, még ha meleg is van, a trágyahordás, a trágyakiszórás időszaka. Ez a munka jól halad, folyamatos. Most mintegy 60 hektárra szórtuk ki a szervesanyagot, arra a területre, ahol a tagok háztáji burgonyát, babot, cukorrépát termelnek majd. Lesz robbantásos trágyaterítés is, úgy 80—100 hektáron. El Az utóbbi néhány mond*“dattal már rá is tértünk beszélgetésünk alaptémájára, az 1983. évi növénytermesztési feladatokra, elképzelésekre. Lesz-e változás ebben az elmúlt évihez viszonyítva ? — Némi módosítás lesz a termékszerkezetben. Mint tudott az össz szántó 3748 hektár, ebből 1500 hektár az őszikalászos, 600 hektár lesz a kukorica és a többi siló, illetve más takarmánytermő terület. A háztáji 200 hektár körüli. Idén nem lesz a közösben cukorrépa és báb. Aki vállalja, az a háztájiban termesztheti ezeket a növényeket. Itt időzzünk el néhány mondat erejéig. Miért szükséges a cukorrépát a vetésszerkezetből kivenni? Nem volt gazdaságos? — A cukorrépa jövedelmezőségével nem volt bajunk, inkább a munkaszervezéssel, ősszel az almaéréskor, eddig is kevés volt, ezután még kevesebb lesz a kézi munkaerő. Sajnos a répa felszedése egybeesik az almaszürettel, így ha megindul a répaszedés, szállítás, a tagok érthetően a részesműveléssel termesztett répával törődnek előbb. Mint mondtam, aki akar, ezután is termelhet répát, de a jogok gyakorlásához szükséges munkanapokat elsősorban a gyümölcsösben teljesítse. Az alma termelőszövetkezetünknek — és így a tagságnak is — fontos, a gazdálkodásra meghatározó ágazat. A téli almametszéstől a kertápoláson keresztül szedésig és csomagolásig rengeteg munkát ad, sok munkáskezet igényel. Nem kell tehát senkinek attól félnie, hogy a kötelező munkanapjait nem tudja teljesíteni. Más indok nincs? — De igen. Közismert, hogy termelőszövetkezetünk szállítókapacitása szűkös. Egyre kevésbé tudjuk megoldani, hogy a répát és almát egyidőben, ütemesen elszállítsuk. Ez még akkor is gond, ha a honvédség minden évben segít. Mivel az almatermésünk egyre több lesz, nyilvánvaló a szállítókapacitást ennek szolgálatába kell állítani. ■H A korábbi években a termékszerkezet sokrétűbb volt. Előbb a napraforgó — most a cukorrépa- és a babtermesztés szűnik meg. Ez, ha szakosodás, mivel indokolható? — Valóban szakosodás, gabona- és hústermelésre. Ez gazdaságos és nyereséges. A kukorica például a legintenzívebb árú növény, sokat javított a gazdálkodás mérlegén. A kukoricasiló, a pillangósok és a kaszálók fűtermése az állattenyésztés miatt fontos. Ezekből többletet is tudunk termelni, amit az elmúlt év is példáz. Egyébként a tájjellegnek megfelelően itt a növénytermesztést az állattenyésztésnek kell alárendelni. Hj Tavaly búzából, kukoricából, fűfélékből jó termés volt. Megismételhető-e ? — Ne felejtsük el, hogy az időjárás nekünk kedvezett, de azért nem minden ezen múlott. Ha jó lesz az idő, biztos, hogy ráduplázhatunk a tavalyi átlagokra. Sajnos vannak gondjaink is. Például kevés a fejlesztési alap ahhoz, hogy a kiöregedett gépparkot felfrissítsük, kiegészítsük. Ezért is most a gépeknél a téli gépjavítást, az eddigiektől eltérően szervezzük. Csoportokat alakítunk ki, a csoport tagjai az általuk végzett munkáért egész évben felelősek lesznek, a javított gépek mindenkor hozzájuk tartoznak. Mi várható ettől az új munkaszervezéstől ? — Mindenekelőtt a gépek üzembiztonságának növekedése. A csoportok vezetői a legjobb szerelőkből kerülnek ki és feladatuk lesz a munka megszervezése, felelősségük lesz a minőségileg kifogástalan munka. A csoportos gépjavítás nagy előnyét és lehetőségét én abban is látom, hogy így nem fordulhat elő, hogy ma ez, ma az javítja a gépet és senki sem tudja, hogy korábban mit javítottak, cseréltek a traktoron. Most ki-ki ismerni fogja a tartósan rábízott eszközt, tudni fogja mire kell odafigyelni, hol volt korábban hiba, mit kell fokozott figyelemmel ellenőrizni. Ettől nem csak a jobb javítást, de megtakarítást is várunk anyagban, energiában. Hogy szerelőink az új munkaszervezésben tudásuknak megfelelően dolgozzanak, kidolgozzuk a megfelelő anyagi ösztönzés módját. A gazdasági munkának, amely 1983-ban ránk vár, csak része a növénytermesztés. Most egy rövid cikkben nincs mód arra, hogy a többi ágazatról is részletesen szóljunk. Erre a következő hónapokban kerül majd sor. m A Hazafias Népfront megyei elnöksége kitüntetésekkel ismerte el az 1982-ben végzett kimagasló társadalmi munkát. Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést kapott Esze Zoltán főkönyvelő. Az Érdemes Társadalmi Munkáért kitüntetést hárman kapták meg: Szűcs Béla szerelő, Tóth László építésvezető és Szabó Károly. Az elismeréshez gratulálunk. Elismerés Rügyekben duzzad az ígéret Metszik az almafákat. Felvételünkön Debreceni Elekné és Debreceni Jánosné. (Riport a harmadik oldalon.) Új évet írunk: 1983-at. Új év, de a munka régi. Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, hiszen a földeken, az állattenyésztő telepeken, az erdészetben, a kertészetben, a melléküzemekben január első napjaiban is serényen dolgoztank. A fő figyelem tehát a munkáé, a napi feladatoké, ugyanakkor emberi dolog, hogy gondoljunk a múltra és előre tekintsünk. A múlt apró szeletje, az elmúlt esztendő a sok gond és probléma ellenére sikeres volt. Erről a közeljövőben a zárszámadás ad majd tiszta és hű képet. A jövőt, az ez évre szóló gazdálkodás feladatait majd a terv határozza meg. Mindezektől függetlenül már ma, ki-ki tudja és látja, merre tartunk, mire törekszünk. Életünk alapja a munka. Így volt ez mindig, így lesz ezután is. A munkával kapcsolatban viszont elvárások és elvek fogalmazódnak, amelyek nem mindig azonosak. Most a munkával kapcsolatos jelzők sokaságából előtérbe került néhány olyan foga- Nehéz év sem, mint a minőség, a fegyelem, a takarékosság és a következetesség. Mondják, és tudjuk mi is, nehéz évnek nézünk elébe. A nehézség gyökerei mélyek és nem csak itt a beregi kötött talajon, de szerte az országban kerek e világon. De beszéljünk csak a mi gondjainkról. A mi munkánk meghatározója, hogy szűkös eszközökkel kell többet és jobban termelni. A szükség hozta magával, hogy a gépek és kémiai szerek drágulását, a minőséggel, a többlettermeléssel ellensúlyozzuk. Képesek vagyunk-e erre? Minden bizonnyal, hiszen a technológiai fegyelem, és általában a fegyelem olyan tartalék, amellyel a munka jobbá, eredményesebbé válhat. Természetesen a mezőgazdaságban a termelésre az embertől független tényezők is hatnak. Vihar és jég, aszály és csapadék már nem tartoznak az emberi akarat alá. Ettől függetlenül, ha számolunk is a természet szeszélyeivel, ez nem hat ránk bénítóan. Amiben bízunk és bíztató, hogy az új évnek, az 1983-as munkának jó alapokat teremtettünk. Amit terveztünk, azt elvetettük, amit szántani kellett, azt bevégeztük. Jobbak az állattenyésztés kilátásai is, hiszen soha ennyi takarmány nem volt még a teleltetéshez, tej- és hústermeléshez. A bizakodás viszont önmagában kevés. A remény csak akkor válik valósággá, ha akarattal, cselekvési készséggel párosul. A jó alapokra kemény munkával kell építeni az eredményt hozó szigorú gazdálkodást. Ebben érvényesüljön az önállóság, a tulajdonos szemlélet. A föld, az erdő, és minden, ami van a termelőszövetkezet területén, a miénk. Osztoznunk kell tehát a földművelés, a gazdálkodás gondjaiban is. A munkában és mindenben, ami ehhez kapcsolódik legyen egységes közösségi a szemlélet, az akarat.