Esze Tamás Népe, 1988 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Beszámoló szövetkezetünk közgyűléséről (Folytatás az 1. oldalról.) Az alma: biztonság Tisztelt Közgyűlés! — Ez az év, de az elmúlt éviek is egyértelműen bizonyít­ják­, hogy a 216 hektár téli al­ma a gazdaság legbiztosabb jö­vedelemforrása. Az elmúlt évi rekordtermés után 550 vagon termést terveztünk, amiből 527 realizálódott. A tél rendkívül hideg volt, hosszúnak is bizo­nyult, emiatt súlyosan károsod­tak a rügyek. A virágzás elhú­zódott, rossz idővel párosult. A virágzás mértékéhez képest még elfogadható is volt a kötődés. A kötődött gyümölcs érdekében mindent megtettünk, s ami lehe­tőségeinktől tellett. A kora nyáron erős varasodás indult meg, amit később sikerült loka­lizálni, így nem jelentett minő­ségi­­ kiesést. A növényvédelmi gondok közül a legérzékenyebb volt­­ az almailanca, főleg a ké­sőn betakarításra kerülő vágási területen. Hadd tegyem hoz­zá: a Túrton viszont az utóbbi évek legszebb termése került betakarításra.­­ A szárazság miatt az al­ma későn fejlődött, egy része nem érte el a méretet, így a b­etakarítást az előző évhez ké­pes­t két héttel később kezdtük meg. A rendkívüli jó ősznek kö­szönhetjük, hogy jó időben és jó minőségben tudtuk ezt a rendkívül nagy munkát elvé­gezni. A tagság jelentős része teljes odaadással kivette részét a munkából, dicséret érte. Gond van viszont azokkal az embe­rekkel, nem kevesen vannak, akik sem az almabetakarrítás­­ban, sem egyéb, év közben je­lentkező munkában nem aktivi­zálják magukat. Meggyőződé­sünk, hogy mindaddig, amíg a tagok foglalkoztatottsága meg­— Miután nem zárszámiadói közgyűlésen vagyunk, még csa­k részben tudunk számokról beszélni. Ha a termésátlagokat nézzük, akkor el kell mondani, hogy hosszú évek óta először a 800 hektár búza termésátlagát jónak ítélhetjük meg. Biztosí­tói térítés nélkül is hozta a tervét. Látjuk, mindennek alap­ja az ősszel időben végzett jó talajm­unka, az optimális ve­tésidő betartása. Lényeges, hogy jelentősen nőtt a fokos vető­mag mennyisége, amit vásárol­­tunk. Először fordult elő­, hogy­­ az előállományban helikopteres növényvédelmet alkalmaztunk gombák ellen. Jó elgondolás volt a 400 hektár őszi búza gyomirtása is, ami által a tava­szi munkacsúcs mérséklődött, kisebb lett a taposási kár. Ki kell tartani azon elképzelés mellett, ami szerint rövid időn belül megszüntetnénk a kalászo­sok vörösherével történő felül­­verését. Eminek az a feltétele, hogy legyen megfelelő területen luflamintelepítés. A repce jól jö­vedelmezett, hektáronkénti ho­zama 19,7 mázsa volt, szomorú, hogy­­ a további években kevés remény vám a termesztésre, mert nehezen eladható.­­ A lóbab termése 16,7 má­zsa, ami nem kimagasló, de a késői tavaszodás miatt csúszott a vetése. Sajnálatos, hogy a kormányzat által ígért mázsán­­kénti 200 forintos támogatástól gazdaságunk elesik, mert a ló­bab exportra került. Sajnálatos, hogy a kukorica nem hozta a várható eredményt, pedig ez az a növény, amit évek óta biz­tonsággal termesztettünk. A szakvezetők által követett KI­­TE-technológi­a ez évben nem­­ jött be, a magas tőszámról vant szó, hiszem a rendkívüli szánaz­o­ldottt, nem engedhetünk a köte­lezően előírt munkanap teljesí­téséből. Úgy ítéljük meg, hogy­ha az almát ezzel a módszerrel, közös művelésben termeljük, ennek a tagságnak 600 vagon lalmával biztonsággal el kell bánni. A vezetésnek az a véle­ménye, hogy a következő éviben­­ is ugyanezzel a módszerrel kell az almatermesztést folytatni.­­ A biztonságos eredmény ér­dekében azonban néhány fela­datot, gondot meg­­ kell oldani. Gond ugyanis, hogy a 100 hek­tár újratelepítés 7X4-es kö­ltésben van, így­­ az ültetvény gépi és kézi munkái, va­l­amint a növényvédelem nehezen old­ható meg. Az állomány egy ré­szét képező Starking nem terem biztonsággal, annak ellenére, hogy minden évben bíztató a virágzása. Le kell rövidíteni a betakarítási­­ időt, hiszen a fel­tételek nem lesznek mindig ide­álisak a munkára. Nagyobb ala­possággal és felkészültebben kell metszeni, a munka minő­ségét jobban számon kell kér­ni. Meg kell találni a mód­ját annak, hogy a szállításban és az átadásban résztvevők anyagilag érdekeltek legyenek a minőség megőrzésében. — Nem mehetünk el szótla­nul a 112 hektáros diós mellett. Ez évben nem hozott kimérhető termést, lefagyott. Nem kis költséggel ez év tavaszán 12 hektár nagypar­aszti dióst rend­­behoztunk, így a következő év­ben már kevesebb ráfordítást igényel. A vezetés véleménye, hogy a diósnak egyértelműen bizalmat kell szavazni, és meg kell győzni azokat, akik a ki­húzás gondolatával foglalkoz­nak. Mág még az alacsony tőszámnál­­ is éreztette hatását. Nagyon re­méljük, hogy a kukorica termé­se csak átmenetileg csökkent, és­­ a további években visszaáll az elvárt szintre. — A növények elemzésénél nem mehetünk el szó nélkül a betakarítási v­eszteségek mel­lett, amelyek nem egy esetben­­ tetemesek. Részben műszaki hi­ányosságokra, de nem egy eset­ben emberi hibákra, mulasztá­sokra vezethetők vissza. A kö­vetkező években ezek nem tör­ténhetnek meg. A növényterme­lés összességében nem fog jó évet zárni, amiben főleg a nagy volumenű kukorica kiesése ját­szik szerepet. Ennek ellenére az erőfeszítések, befektetések, az elvégzett munkáik a követke­ző években fognak jelentkez­ni. Hadd soroljam ezeket. Újra­telepítettük, mégpedig tetemes költséggel a 120 hektár füves­keverék területet, amely elsa­­va­nyodott. A szakmailag előírt tápanyagot és agronómiai­­ igényt kielégítettük, az összes költség egym­illió forint. N­agy gondot fordítottunk az utak, árkok, csatornák rendbehozata­lára, s elmondhatjuk, hogy karbantartásuk is csaknem megoldott. Száz hektár lucerna telepítése az év őszén megtör­tént,­­költsége több mint egymil­lió forint, ötven hektár őszi ta­karmánykeverék került elvetés­re a szűkös szálastakarmány és silótömeg pótlására. Változott a növénytermesztés vezetőinek­­ szemlélete az állattenyésztést illetően, hi­szen a tarpai tele­pen jobb­­ a takarmány minősé­ge. Ez annak is köszönhető, hogy tizenkét hideglevegős áll­ványt készítettek a minőség megóvása érdekében. Jó volt a búzatermés Folytatódik a ládagyártás Tisztelt Közgyűlés, tisztelt Tagok! — Szövetkezetünkben az er­dészet az az ágazat, amely az elmúlt évtizedek megszokott eredményei helyett gondokkal küzd. Munkájukat erdősítés, erdőfelújítás, pótlás és erdő­művelés teszi ki. Az 1986-tól 2000-ig terjedő időszakban je­lentős keményfa-kitermelés nem várható, mivel tölgyállomá­­nyunk vágásérettségi korát az új erdőterv gazdasági megfon­tolások mellett környezet- és természetvédelmi indokok miatt 30 évvel megemelte. A tölgye­sek vágásérettségi kora 90—120 év között van, a mi erdeink je­lentős része 80 év körüli, fiatal erdő. — Ami számottevő, az az 1200—1300 köbméter ipari nyár­fa. Eb­ből oldható meg a mint­egy 100—120 ezer darab Szat­­imár-d­áda előállítása. Gondként jelentkezik, hogy a korábbi er­dőtelepítéseket nem folytattuk, pontosabban a gyenge talak­ mi­att az állomány nem fejlődik, így nem tudjuk kielégíteni az évről évre jelentkező kará­­csonyfá­s igényeket. Egyébként év közben a fenyőlomb jó jöve­. Az 1987-es esztendőiben vásároltunk egy szalagfűrészt, négy fűkaszát, egy boronát, egy­­ ekét, permetezőt, három pótko­csit egy rugós tárcsát, két rend­­terítőt, egy vetőgépet, egy ak­­naperemelőt, két E—152-es ga­bonakombájnt, két cső­törő adaptert, egy ferdefelho­rdót, járművek közül: két pótkocsit, egy MTZ—80-ast, egy IZS te­hergépkocsit, három MTZ—550- est, két I­FIA teherkocsit, egy ARO-k­ocsit, öszesen hatmillió­háromszáznegyvennégyezer­­hé­tszázik­iilenc­venegy forint ér­tékben. Gépműhelyre és szol­gálati lakásra 4,3 milliót­­ költöt­tünk, így az év egészében 10 millió 679 ezer forintot ruház­tunk be.­­ A­­ következő évben anya­gi lehetőségeink jelentős részét a csereszeri beruházás köti le, hiszen 18 milliót kell beruház­ni. A technológia kivételével mindezt saját kivitelezésben, saját épí­tőbrigáddal. Az építő­­­brigádnak emellett ki kell ven­nie részét minden mezőgazdasá­gi tevékenységből. Mivel ez er­dészet az évi 1200 köbméter nyárfatömeget garantálni tudja, a ládaszegezés és az alapanyag­­fűrészelés marad, mint ipari tevékenység. Gondot okoz, hogy a tarpai gatter véglegesen üzemképtelenné vált. Javítani kell a gulá­csi ládaszegzés mos­­toh­a körülményein is. N­agy feladatként jelentkezik, hogy a gépműhelynek 23 MTZ—50-as erőgépet k kel­l levizsgáztatnia tavaszig. Ez egyrészt ma egy költ­ség, másrészt igen nagy munka! Kevés a műhelyben a szakkép­zett munkaerő, annak ellenére, hogy­­ a továbbképzésekhez, beis­kolázáshoz minden feltételt biztosítottunk. Tisztelt Közgyűlés! — Alapvető gondként jelent­kezik, hogy a következő évek labirintusában nehéz lesz eliga­zodni. A változások a gazdaság­ra jelentős terhet rónak, amit csak odaadó, fegyelmezett mun­kával és a tagság, valamint a vezetők egy részének jobb hoz­záállásával lehet megoldani. El kell dönteni,­­hogy megvá­lunk-e végleg azoktól, a­kik nem tesznek eleget kötelezett­ségüknek. Gondot okoz, hogy tovább csőkent­­ az aktív dolgo­zók száma. 1987. január elsején­­ az induló létszám 670 fő volt. Belépett 22, kilépett 34 fő, nyugdíjba vonult 35 tag­társunk,­­elhunyt kettő, összesen tehát 88 elejére 621 fővel számolha­tunk. össztagi létszámun­k így 1222 fő, közülük 601 tag nyug­díjasunk van. delemforrás. Pozitívum, hogy a Komlósi-majorban csemetekert létesül, így a jelentkező igénye­ket ki tudjuk elégíteni. — Leszen a mostani találko­zásunk nem zárszámadás, így minden ágazat értélkelésére nem térek ki, de néhány közérdekű dolgot még szeretnék a­­ tagság­gal közölni — folytatta beszá­molóját a tsz elnöke. Ezek kö­zött is első helyen, hogy a gép­javító ágazatban jelentősen ja­vultak a munkakörülmények, új műhely­­ került átadásra. Költsége 1 millió 800 ezer forint­­ volt, ez saját munkáiból, erő­ből valósult meg. Mintegy 300 ezer forintért vásároltunk szer­számokat a jobb munka érde­kében. Befejeztük a szolgálati lakás­­ építését, melyet fő­kerté­szünk, Székely István kapott. Mivel erről a témáról gyakran es­i­k szó, szükségesnek tartom megjegyezni: a megyei tanács minden szakembernek készülő lakást 400 ezer forinttal támo­gat. Kötelességem közölni, hogy volt egy különösen nagy kárral­­ járó Rába-baleset, amelynek vizsgálatát a rendőrség végzi. A következőkben a beruházá­sokról kívánok számot adni. — A fegyelmezés eszközéhez kell nyúlni addig, amíg nem ké­ső, de arra gondolni kell, hogy egyesek akkor munka nélkül maradnak. Úgy ítéljük meg, hogy a munkalehetőség minden dolgozni akaró tagnak meglesz a következő években, sőt elvég­zett munkája arányában a mun­kabére is. Beszámolójának végén Nagy Zsigmond elnök­­ a vezetőség ne­vében minden tagnak megkö­szönte a munkáját, s kívánt kellemes ünnepeket, boldog új esztendőt. Ezt követően Hegyi Elek, az ellenőrző bizottság tagja beszélt munkájukról. Hozzászólások a közgyűlésen Beszámolt a közgyűlésnek ar­ról, hogy a szövetkezetben nem megfelelő­­ a munkafegyelem, és gond van a társadalmi tulajdon védelmével is. Közölte, hogy 1986-hoz képest emelkedett a szabálysértési feljelentések szá­ma. Elmondta, hogy igen sok a lopás, jószerével mindent el­tu­­­laj­doní­tanak, ami mozog. Sür­gette, hogy a tagság is legyen­­ aktívabb a közös vagyon meg­óvásában. Nagyobb felelősséget sürgetett. Kifejtette, hogy a bi­zottság véleménye szerint a nagy értékek állagának megőr­zése is ebbe a kategóriáiba tar­tozik. Kitért a mezőőrök mun­kájára, akik gyakorta tehetetle­­nek a fát illegálisa­n kivágókkal, a termést dézsmálókkal szem­ben, és kevésnek találta a rend­őrségi közbeavatkozásokat is. Sütő Bertalanné a döntőbizott­ság munkájáról szólt, és hang­súlyozta, hogy a fegyelmi dönté­seket jól meg kell alapozni. Az elmúlt évben 9 fellebbezés volt, ezek közül a bizottság négyet utasított el, kettőt módosított, kettőnek helyt adott . Ezután felszólalások következtek. György Bertalanné tsz-tag elsősorban a bérezéssel foglal­kozott, kifogásolva, hogy a ve­zetők túl sokkal többet keres­nek, mint a tagok. Külön bírál­ta szövetkezetünk főkientészét, mondva, hogy kifogásolja modo­rát, és kétségbe vonta szakér­telmét is. Szűcs Miklós, a nagy­községi pártbizottság titkára a tagság és a vezetés egységét sürgette. Kiemelte, hogy nem könnyű időszak következik, amikor kivételesen nagy szük­ség van arra, hogy minden poszton mindenki a legjobbat produkálja, mégpedig egységes akarattal. Elmondta, hogy le­gyen szó munkáról, anyagfel­használásról, tullajdonvédelem­­ről, ez mind-mind közös ügy, ez mindenkire tartozik. A vá­lasztott bizottságoknak is a he­lyükön kell l­enniök, hiszen a társadalmi ellenőrzés rajtuk ke­resztül valósul meg. Mindenki­nek éreznie kell, hogy a szövet­kezet a sajátja, ebből a szem­pontból kell vizsgálni a dönté­seket is. A válaszadáskor Nagy Zsig­mond elnök keményen bírálta, hogy sokan, akiknek itt lett volna a helyük, távol maradtak. Györgynémek válaszában kifej­tette, hogy a főkertész megítélé­sével nem érthet a vezetőség, de a tagság se egyet, hiszen kiváló szakember, mások is szívesen megszerezték volna, az idei év­ben volt a legjobb az alma ex­­portkihozatala. Éppen az ő kez­deményezése és szakértői vé­leménye nyomán vizsgálják most tudós szakemberek, hogy a gyengén termő kis almásokat hogyan lehet nagyobb teljesít­ményre serkenteni. A vezetői fizetésekről szólva­­ elmondta, adózik is a vezető, nem is ke­veset. De nem is ez a lényeg, hanem az a felelősség, amit vállalnia kell, éppen a közösség érdekében. Befejezésül ismétel­ten hangsúlyozta, hogy 1988-ban a munkafegyelmet szigorítjuk, megszűnik a csel­lengés, mert csak a jól szervezett munka hozhat eredményt egy nem könnyű gazdasági környezetben. Tízmilliós beruházás Hegyi Elek beszámolója Szövetkezetünk vezetősége ebben az érvben is meginUImtja azokat, akik nyugdíjba vonultak. A megbecsülés jelét Nagy Zsigmond elnök adta át.

Next