Eszmélet, 1989 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1989 / 2. szám - Juhász Pál, Lengyel László, Tütő László, Varga Csaba: Kerekasztal-beszélgetés az önkormányzatról
Kerekasztal az önkormányzatról I. Az önkormányzat, önigazgatás jelszava a legkülönfélébb pártok programjában felbukkant. Divatszavak ezek, valamiképpen a kort jellemzik; az állami mindenhatósággal való szembeszegülés szimbólumaként lényegében ez a közös nevező. Beszélgetőpartnereink munkásságában azonban nem divatszavakként játszottak szerepet ezek a kategóriák. Másként és másként, de az autonómiaelv melletti hitvallás mindegyikük munkásságát jellemezte és jellemzi. Ma - különböző pártok, mozgalmak közismert résztvevőiként - nyilvánvalóvá válik, hogy ugyanazt a kategóriát igencsak eltérő tartalommal használják, használjuk valamennyien. Talán éppen ezért van értelme erről beszélgetni. A beszélgetés résztvevői hol társadalomfilozófiai, hol gazdasági, gazdálkodástechnikai, hol politikai megfontolásokra támaszkodnak, s ezért látnunk kell, hogy nem is mindig ugyanarról beszélnek. Ám az igazi különbség, az igazi vízválasztó a különböző felfogások között az alapvető premissza megválasztásában van (mint ahogy véleményünk szerint ugyanez a kérdés az igazi határvonal ma a közvéleményben is): abból indulunk-e ki, hogy a gazdaság a legfőbb meghatározó, s minden további kérdésfeltevést, döntést, teendőt végső soron a piaci racionalitás határoz-e meg, ill. kellene meghatároznia; vagy pedig az emberi szükségleteket tekintjük kiindulópontnak, s a szükségletek, a humanizáció racionalitásán épülő társadalomban gondolkozunk. A két elv vitája - a gazdaság elsődlegességét sulykoló évtizedek után - egyenlőtlen, de az önkormányzat, önigazgatás szerepének meghatározását, behatárolását, vállalását vagy elutasítását is alapvetően ez a választás határozza meg. Ki mit ért tehát önkormányzaton? Résztvevők: Juhász Pál, Lengyel László, Tütő László, Varga Csaba. (A szerkesztőséget Kapitány Gábor képviselte.) Lengyel L.: Az önkormányzatokra vonatkozóan szerintem nagyon megváltozott a gondolkodás a 80-as években. A 80-as évek elején az önkormányzatban hívők - amennyire én tapasztaltam - nagyon nagy társadalmi lökést kaptak azáltal, hogy Kelet-Európában a lengyel Szolidaritás hatására az üzemi önkormányzat, önigazgatás eszméje ismét valóságos eszmévé vált. Tehát Kelet-Európában 1956 és 1968 után 1980-81-ben részben a Szolidaritás mellett, részben a Szolidaritással párhuzamosan, azáltal támogatva létrejött a munkás-önigazgatás elméleti és gyakorlati eszméje. Ez az egyik, ami 80-as évek elején sokakat - én legalábbis a közgazdasági gondolkodóknál úgy látom, hogy sokakat - befolyásolt, politikai gondolkodókat is. Ebben az időszakban a másik, a területi önkormányzat, kevésbé volt erőteljes gondolat. Én magam is például ebben az időszakban, '81-82-ben egyértelműen egy önkor-ASZTAL KÖRÜLT.