Esztergom, 1895 (0. évfolyam, Mutatványszám)
1895-12-25 / Mutatványszám
Esztergom, 1895. December 25. Mutatványszám: ESZTERGOM POLITIKAI S TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajczár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János utcza 33. szám, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. Hirdetési árak : Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajczár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdíj minden hirdetés után 30 krajczár. A vallás az Istenben egyesülve szereti látni a nemzetet, és bűn-e az, ha e nagy felada tot a katholicismus tudja lendületre juttatni, és épen ezért őt éri az ellenség fegyvere legsúlyosabban? A katholikusok megértették a rájuk mért küzdelmek óráit s átélték a megaláztatás nagy próbáját. A liberális és katholikus küzdelemben vitézül elbuktunk, de erőnket s hivatásunkat nem vesztettük el, mert a jogok, melyekért küzdöttünk, isteniek. Megadtuk magunkat a győzőnek, mert a katholicismus nem polgárháború árán, hanem alkotmányos és törvényes fegyverekkel szokta jogait kivívni. Bármily része is legyen a liberálisoknak az ellenünk indított küzdelmekben, küzdelmünkben mi föléjük emelkedünk, hogy megmutassuk a törvényhozóknak, mint kell törvényes eszközökkel küzdeni. Összezavarták a politikát a válással, mi megmutatjuk, hogy a vallással játszani ép oly veszélyes, mint a Magyarország alkotmányos életében, akik hatalomra jutnak, azt hiszik, hogy a polgárok lelkiismeretét, politikai meggyőződését csak úgy átidomíthatják, mint a kereskedelmi szerződéseket, a közigazgatást vagy a véderő törvényt. Akik kormányozzák, a nemzet polgári érdekeit, azt képzelik, hogy ők egyúttal a lelkek fegyelmezői. Hirdetik a lelkiismeret-szabadságot, de nem tűrik, hogy az katholikus módon megnyilatkozzék, hogy az a társadalomba bevitessék. Nem elégszenek meg a nemzet polgári érdekeinek vezetésével, papi hatalmat akarnak fölötte gyakorolni. Értsék meg azok, kik az államot kormányozzák, hogy az állam nem lelkiatya, a lelkiismerethez semmi köze sincs. Maradjon a maga jogkörében, gondozza az alkotmány szabadságát, de egyre kezet tenni nem szabad, s ez: az én vallásom, az én lelkiismeretem. Legyen bíró, katona, tisztviselő, de ne legyen pap, mert akkor a vallásból politikai eszközt kovácsol. Legyen szövetségese a vallási hatalomnak, de ne legyen elnyomója, mert az elnyomott végre is széttöri a láncokat. Ne a kereszténység szellemét törje meg, hanem vigyázzon az igazságszolgáltatásra, a tulajdon biztosságára, a nemzeti zászló becsületére, a választási szabadságra, a közgazdaság fejlesztésére, fajunk nemesítésére, a tudomány és irodalom nemzeti szellemére az alkotmány megtartására és végrehajtására. Ezekben találja ambícióját, ne pedig a felekezetek összeveszítésében. Ma úgy vagyunk, hogy elismerik minden felekezet követelését, még a felekezetnélküliséget is keblükre szorítják, csak a katholikusoknak nem szabad jogokat, nemhogy követelni, de kérni sem. A szabadkőmivesség markában tartja a modern Magyarország intéző köreit, s a kőmivességnek gondja volt rá. AZ „ESZTERGOM" TÁRCZÁJA. Betlehemesek. Még mindig jönnek-mennek a betlehemesek. Karácson táján falun és városokban, útnak indulnak a betlehemes gyerekek, meg legények, ki pásztornak, ki angyalnak, ki egyébnek öltözve, házról-házra járnak, eléneklik Krisztus Urunk születését hirdető örömteljes versikéket, elmókáznak, megbicsaklik nyelvük az angyal latin mondásain, egy kis Jésusfiát kérnek, azzal szedik a sátorfájukat, hogy a szomszédoknál »fellépésüket« megismételjék. Rendesen valami templomfélét vagy tájképet s barlangot ábrázoló szekrényt hordanak magukkal, benne néhány papír vagy viaszalak, melyek a szent párt, a három királyt, a pásztorokat, s a bölcsőben vagy jászolban fekvő kisded Jézust ábrázolják. Éneklés előtt gyertyát gyújtanak meg a papir építményben a betlehemesek s ez elé térdepelnek, mikor ajándékaikat a csecsemőnek átadják. Már a régi keresztények is állítottak házaikban betlehemet s kegyeletük ezzel ünnepelte külsőleg is a Megváltó születését. Az a mai betlehemjárás elfajult maradéka a régi karácsonyi misztériumoknak. Régente nem volt minden községnek temploma, sokszor hófúvások miatt se mehettek a hívek a távoli templomba. Hogy ezen állapoton segítve legyen, s a híveket valami áhítatra gerjesztő emlékeztesse a szent éjre, előre betanított gyerek, vagy legények kimentek a falukba és templomokban az idő tájt előadott párbeszédes és énekes karácsonyi misztériumok előadásával sorba járták a falusiak házait. Ezzel meg volt adva a mód, hogy a hívek ájtatosságukat kellően végezzék, a látvány meg ünnepi hangulatot ébresztett bennök. Később e szokást annyira megkedvelte a nép, hogy adományaival se fukarkodott: ezt meg az éneklő sereg vette szívesen, ugy hogy maga jószántából, küldetés nélkül is elmentek betlehemezni. így került ki, a szertartásos elemet képező karácsonyi misztérium a templomokból. A templomból kikerülve, tárgyának köre is szélesbül. Nem csak a megváltás nagy titkára vonatkozó események szerepelnek, hanem vegyes bibliai események, allegóriák, komikai intermezzok, népies tréfák szövetnek be a komoly jelenetek közé. Nem tisztán liturgia többé, de világi játék se. Míg másutt külföldön a vándor énekesek, és színészek kivetkőztették betlehemes játékok egyházias jellegét, s ezért az a egyházból kiközösítve lettek, addig nálunk megmaradt liturgiai toldaléknak. A népnek kedvencze maradt, ugy hogy midőn az folyvást egyház a templomokban felhagyott vele, maga vette át. A nép szárnyai alatt természetesen nagy változáson ment át. Egyik cziczomázatlan, másik mesterkélt ; egyik naiv, másik tudákos; egyikben katholikus ének szólal meg, másikban protestáns, sőt némelyikben mindkettő. Némelyikben népdal töredékre találunk, másikban régi költők soraira ismerünk. Néhol latin szavak ütik meg füleinket, másutt modern magyarságú versszakokat énekelnek vagy mondanak el. A pásztorok legtöbbet szerepelnek, ez áll a nép felfogásához, és életéhez legközelebb. Míg egyrészt saját egyéniségét, természetét látta bennök megörökítve, másrészt legalkalmasabbnak találta, hogy velük mondassa ki tréfáit, tolmácsolhassa kedélyvilágát. Leghíresebbek nálunk a székesfehérvári, göcseji, csongrádi, orosházi, szegedi, csíkszéki betlehemes -játékok. A templomi karácsonyi misztérium-játékokról szólva, nem úgy kell azt képzelnünk, mintha régente a templomokban színi-előadásokat tartottak volna. Az egyház ily eszközökkel sosem áll vissza, hanem azt bizonyos józan, tekintélyt nem koczkáztató mérséklettel használta. Mint sok más szertartásnak, ennek is jelképes formát adott. Fölállította a betlehemet is, mind a sz. sirt, s a mellette bemutatott élőszó jelenetek nem voltak egyebek mint szemléltető képek, melyekhez szöveg magyarázatot a prédikáló pap adott. S. Szent a béke. írta : Valnicsek Béla. Csonka Ernőék már két hete tartogatják magukban a szót, ami utóvégre nem is olyan csuda. Csonka azt nem akarja sehogysem megérteni, miért nem maradhatna ő éjfélig vagy tovább is távol hazulról, felesége meg ebben nem hajlandó megnyugodni. Össze is pöröltek emiatt két hét előtt s azóta nyikorog az ajtó, csattog az ablak, törik a pohár, valahányszor Csonka Ernő későn jön. Egy szó kevés, annyit sem szól férj és feleség, legföljebb az a kis ennivaló baba sir bele az ajtó, ablak meg pohár okozta zajba. És Csonka, ez a rosz ember, még szent karácsony előestéjén sem lágyult meg. Mikor haver jött hivatalából, végig olvasta napilapjából, ami estére