Esztergom, 1902 (7. évfolyam, 20-53. szám)
1902-05-11 / 20. szám
VII. évfolyam, Esztergom, 1902. május 11. 1974 ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap, ő fizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Szent Imre leventéi. Esztergom, május 11. (dr. ti.) Esztergom, az ősrégi primási ios ma nagy újdonságra ébred. Egyetemi ak lelkes kis csapata jelenik meg ma kőrnkben, a Szt.-Imre-kör és az Emericanum, igyis a ker. egyetemi internátus tagjai; meglennek itt mint a vallásnak és erkölcsnek ostorai, hogy városunk ifjúságát és közönigét a budapesti egyetemen megindult vallás szellemnek meghóditsák. Újdonság számba megy e tüneményírunk Magyarországon, hol a fiatalság, kiváltó egyetemi, eddig mindig a vallást felforgató ánynak s a kozmopolita erkölcstelenségnek olt mindenkor tüntetésre kész hadapródja. lig jóság egy-két éve annak, hogy a budapesti jobb része, a sár közé keveredett gémánt, különvált s ugy a maga, mint a rvő ifjú nemzedékek hitének és erkölcseiek megmentésére a Szent-Imre-körben területté alakult, s ma már hóditó hadjáratra idul. Célja nem kevesebb, mint az egész ev. magyar ifjúság sziveinek meghóditása, S e célból városról-városra fog járni, vámorgyüléseket tartva, s a középiskolai ifjúágot már előre zászlaja alá toborozva. Valóban ideális eszme, ifjakhoz méltó vállalat! Ifjak még s már nevelni akarnak! neelni vallásosságra, tiszta erkölcsökre! Mégsem foglalnak el tekintélyes állást a társadalombana s ajkukon már a bátor szó: »tartani akarjuk a kort!« Ki ne állna lélekben '.lbüvölve ily álomszerű jelenség előtt, ki rí? látná egy szebb jövő hajnalát piroslani a haza látóhatárán *? Üdvözlünk benneteket szent Imre herceg lelkes ifjú leventéi, üdvözlünk benneteket a keresztény sajtó nevében! Üdvözlünk benneteket, mint hazánk zsengéit,mint nemzetünk aranyifjuságát s egy uj, egy szebb kor előharcosait. Amit a ker. sajtó eddig csak álmodni mert, az Ti megvalósitjátok; önerőtökből keltetek fel megundorodva a kortól annak romlottságától s a mint értelmiségieknél fogva hivatva vagytok az egész országnak irányt adni, a jó irányba, a vallás és erkölcs ösvényeire terelitek azt, melyen haladt hajdanra. Esztergom városa ma oly vendégeket üdvözölhet, kik értik a szót, mely a magyar Siónormára van irva aranybetükkel: Quae sursum sunt quaerite. A magasban levőket keressétek. Nem csak értik, de széjjel akarják vinni az egész országba. »Mi emelkedni s nem sülyedni akarunk.« Nagyon természetes, hogy első sorban a történelmi emlékekben gazdag Esztergomra vetették szemüket, azon városra, melynek története a magyar kereszténység történetével összeforr. Németországban, Franciaországban, Belgiumban már közönséges dolog, hogy a nagyszámú ker. diákegyletek tartanak, szerepelnek, hódítanak commerc-eket s az ottani hitetlen sajtó ezen meg sem ütközik. Nálunk még új kapu lesz a vallástalan újságok előtt a Szent-Imre-egylet vándorgyűlése. De majd megszokják nálunk is idővel, ha kell. Nem felekezetek ellen izgatni jönnek a a Szent-Imre egylet tagjai hozzánk! Nem akarnak más vallású ifjakat hóditani, vagy azoknak ártani. Tudjuk, hogy vallásunknak manapság nem a másvallásúak közt vannak legádázabb ellenségei, hanem saját hűtlen fiai közt. Tehát csak azt keressük, ami a miénk, a saját ifjainkat akarjuk összegyűjteni. Ám alakítsanak más vallások is diákegyleteket, jogukkal élnek, de mi sem hagyjuk háborgatni magunkat senki által jogainkban. Tisztelet és elismerés Esztergom vármegye nemes gondolkozású főispánjának, a vándorgyűlés díszelnökének! Nagyon helyes, ha a kormány és közegei pártfogásba veszik az ifjak vallásos mozgalmát. Hisz kimondta a kultuszminiszter úr a napokban, hogy a jelenlegi kormány a bevett vallásokat nem csak hogy gátolni nem szándékszik, hanem istápolni. Az állam csak örülhet azon, ha az ifjúság az eddigi léhaságnak s erkölcstelenségnek hadat üzen s a vallásosság és a tiszta erkölcs szeplőtelen zászlajára esküszik. Mert a vallásossággal karöltve jár az igaz munkás hazaszeretet. A szülök is térdenállva adhatnak hálát az Istennek, hogyha a Szent-Imrekör intézménye felvirul s igy fiaikat testben lélekben épen kaphatják vissza az egyetemekről, nem pedig elsatnyulva, blazírt lélekkel, mint eddig. dön. Nincs kedvesebb és becsesebb itt a fölmint az ártatlanságban átélt ifjúság. Záloga az egy munkás, férfias életnek. Mint ezen nagy ideálnak apostolait, üdvözlünk benneteket szent Imre leventéi! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. János apostol temetése. — Legenda. — Nyugvóra szállt a nap az égről. Végső sugara még előtör, Pathmosra, a kicsiny szigetre. Búcsúzóul visszatekintve. Az éj nyugalma száll a földre. A tengerhab, egymásra törve, Zúg csak, amint a sziklapartról Foszlányra tépve visszazajdul. Mig zúg a hab és szellő szárnyon Moraja száll-száll át a tájon . Halk, mélabús halotti ének Vegyül belé s száll fel az égnek. Hol elfödik a titkos árnyak, A »hivoke összegyűlve állnak. A »szeretett tanítvány* népe Titokrejtő, sejtelmes éjbe ; Midőn az üldöző hitetlen Alszik, s csak Ő, az Ur virraszt fenn, Ki atyjok, őrült, mindenük volt, Most temetik János apostolt. Hol nem zajong a földi lárma, S zavartalan lesz siri álma, Erdő ölén, virágos téren Ásták a sírt a földbe mélyen. A szeretet a sziv virága, S virág a szeretet jele. Nem lenne édes álma, hogyha Sírján virág nem lengene, ő szeretett, az volt az élete. Érezte is, nemcsak beszélte : >A gyűlölet az égben vétek * Fiacskám, egymást szeressétek!« De ím, beszédes ajka zárva. Testének a föld keble zárva, S amíg a gyászének kesergőn Felzúg s busán sir át az erdőn : Takarva hófehér lepelbe — A sir ölébe most teszik le — Halk zokogás búgát a jégen. A nép »vénje,« hanttal kezében Ott áll, hogy azt a holtra vesse. Könnyes szemét égre emelve, Imát rebeg remegő ajka . . . Egyszerre a csendes morajba, Mintha galamb sereg repülne , Sebes szárnycsattogás vegyül be. És mintha ott fenn a magasba, Az éj felén hajnal hasadna, Mint ifjú nap keleti égen , Fény tör keresztül a setéten, És át a fényen, át homályon, A szívbe hatva lelket rázón, Zeng mennyei harmónia : »Hallelujah! . . . Halleluja! . . . .. . Mig a szivekbe döbbenet száll, Gyorsabban röpke pillanatnál, Öltözve fénybe, napsugárba. Az éj sötéten átcikázva Angyal sereg a földre szárny Kezekben nyíló rózsaszállal Megszállanak a sir felett, S mig zengnek édes éneket, — Amit szivével hall az emÉs visszaálmodik ezerszer : Virágjukat — repülve körbe — Belevetik a sírgödörbe. Mikor betelt a földnek keble, A honnan jöttek, —- fel a mennybe Elszállnak villámröptü szárnyon, Mint pillanatnyi fényes álom, S mig eltűnnek a végtelenbe, A gyászoló nép kicsi serege Még hallja zengni át a légen: Ki szeretett, kedves az égben ! Hallelujah ! Hallelujah ! Borsos István. > A kötéltáncos. — Rajz.— Furcsa mesterség, — keserves kenyér, melyet a halál torkából kell kilopni. Jobbra is, balra is széditő mélység, melyből kajánul vigyorog feléje az enyészet. Oly keskeny az a kötél és oly széles az ür, mely éhesen áhítozik prédája után. De amaz ügyesen balanszírozza magát — hisz mestersége — és ha nehéz verejtékcseppek ütik is ki homlokát, hisz' kenyere, melyről már a paradicsomban mondotta az Úr, hogy verejtékkel lesz áztatva, — szerencsésen áttámolyog