Esztergom, 1908 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

III. évfolyam. Esztergom, 1908. január 5. 1. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.­­ Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Alapitó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőségi: Szentgyörgymez­ő 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. Boldog újéved­ Esztergom, január 4. (M. J.) A rikkancs, a bakter, az utcaseprő és sok efféle tekintélyes polgártársunk ki­áltja az utcán fülünkbe, a posta és táviró görnyedez alatta, s a szalonok pohárcsengés közt visszhangozták: Boldog újévet! S én keresem az újévet. Felmegyek a várhegyre, körültekintem a világot, benézek a házakba, rátekintek az emberekre és min­den a régi, az uj esztendőt sehol sem talá­lom. Hát nem is lesz? De igen lesz! Az újévet azonban nem az óralapon, nem a ter­mészetben kell keresnem. Nem a Szilveszter­estnek éjféle kikezdése az uj esztendőnek, hanem, hogy megkezdődjék egy uj év, ahhoz az kell, hogy uj vágyak, uj törekvések, uj lergia, uj kiindulások alapköve legyen az a­nuár 1-je. Újév annyit jelent, mint meg­ült, pezsgő és virágzó élet és munkakedv. A régi jót befejezni és tökéletesíteni, a­­mi rosszat ledönteni, sok uj egyéni és tár­sdalmi üdvös kikezdést megalapozni feszülő unkakedvvel, ez egy boldog uj esztendőnek­rogrammja. A­mint a Magas-Tátra vagy Hymalája em tömegekből áll, nem is egy tömeg, hn­em miliárdnyi porszemnek, atomnak áttör­etlen köteléke az összetartásban, ugy a tár­adalomnak is legkisebb alkotó eleme én agyok. Meg kell indítanom a magam kis ilágában, szivemben, lelkemben egy uj, szebb letet. Ha bűnös voltam, leszek tiszta életű, a gyönge voltam, leszek erős, ha tétlen oltam, dolgozom annál többet, s ha töké­ltes voltam, legyek még tökéletesebb; a ökéletesség nyomán fakad a boldogság. Ha minden ember tökéletes volna, a világ bol­og volna. Az »Én«-nél több a család. A család lapja a szeretet, megrontója a széthúzás, oldog újévet kívánsz egy családnak ? Kivánd­okik, hogy apa, anya és gyermekek egy agy, meleg szív legyenek. A férfi törje le, a családba lép, kicsapongó természetét nő a házi tűzhelyen áldozza fel életét. A s­zent család szelleme szerezhet csak nekik­oldog új esztendőt. A legmagasabban áll a nagy isteni és nberi társadalom: az egyház és állam. Itt­­ óriási munkatér, itt már gladiátori mun­k­a fel! Itt már pezsgő munkakedv, itt már irtó szenvedély, tőrész ember, tökéletes jel­m kellenek, hogy boldog uj esztendő le­gyen egyiknek is, másznak is. Sikolt a harci síp, egy bősz tábor jó ére& lobogóval az egyház társadalom­ben, a szociáldemokrácia. Ha azt akarod, hogy az uj esztendő boldog legyen, ragadd meg a keresztény szocializmus zászlaját, gyüjtsd az istenfélelem és honszeretet tábo­rába a népet, tanítsd őt az igazságra, tüzeld és bátorítsd a harcra,­­az igazság csatájára. De im jő egy másik sereg, finom a mosolya, édes a szava, úgy­­ jön, mint kigyó, szabadkőmivesség a neve. Cilinderben a jár, nem durva tömeg. Az édes burokban mérget, maszlagot árul. Harci kardja az újság, a sajtó. Ha azt akarod, hogy az anyaszent­egyháznak boldog újéve legyen, dobj tűzre minden zsidó, liberális, szabadkőmives és szin­telen újságot és támogasd pénzeddel, eszeddel, faliaddal, szavaddal a katholikus sajtót. Harci kardja ennek a seregnek a jóté­konyság is. Krokodilkönnyeket sir az árvák felett, ligát csinál az elhagyott gyermekeknek »megmentésére«, árvaházat, internátust bőven állit — az együgyű katholikusok pénzén. Pén­zedet a jövő esztendőben csak a kath. jóté­konysági intézményeknek add, mert ahány kraj­cárt adsz vallástalan jótékonyságra, annyi lel­ket rontasz el és talán annyi földi életet is. De jer tovább a munka mezején! Nézd a magyar népet, kivándorol, mert nem tud megélni, szociális munkásság segíthet csak rajta, bérlő és fogyasztó szövetkezetek, el­viszik lányainkat a lélekkúfárok, menj dol­gozni a leánykereskedés ellen; tudatlan a magyar nép, menj, tanítsd őt. A rossz poli­tikai irányzatok tették tönkre ezt az országot, légy apostola a keresztény és szociális irányú politikának és sajtónak. És ha valaki azt hiszi, hogy az egyénre, családra, társadalomra boldog új évet hozó munkaprogrammot ily kis helyen le lehet írni, csalódik; a munka­tér óriási, dolgozni lehet, csak energia kell. Íme, e két rövid szó: Boldog új évet, oly mély és oly tágas értelmű, az élet. Ha lesz új munkakedvben mint maga kivirágzó és gyümölcsöző új életünk, akkor lesz Boldog Ujesztendőnk is. Adja Isten! A házasságkötés uj rendje és fegyelme.* Amit a francia püspöki kar egy töredéke ezelőtt majdnem négy évtizeddel nemcsak jámbor óhajtásként megpendített, hanem az épen ülésező vatikáni zsinat atyáihoz intézett előterjesztésében határozottan sürgetett, hogy tudniillik a házas­ságkötés körül való eljárás egyszerüsittessék, ne­vezet szerint pedig könnyittessék az által, hogy a házassági kötelék érvényessége ne függjön többé kizárólag a házasulandók lakóhelyének, vagyis domiciliumának eddigi értelmében vett és napjainkban már túlságosan bonyolult kérdésétől, az végre az apostoli Szentszéknek körültekintésre való elhatározásából nemcsak a lelkipásztorok, hanem a híveknek nagy örömére és lelki hasz­nára immár valóra vált. Szentséges atyánk, X. Pius pápa ugyanis, a mindenünnen fölhangzó és megújuló jogos panaszokból, de különösen a vi­lágegyház püspökeinek utóbbi években mindin­kább ismétlődő hivatalos jelentéseiből meggyő­ződvén arról, hogy a jegyesek lakóhelyének (do­micilium), illetve az ezzel szorosan összefüggő lelkipásztori illetékességnek kérdése eddigi alak­jában, a mai társadalmi és életviszonyok között, a házassági frigyek érvénytelenségének állandó veszedelme nélkül többé fenn nem tartható: a kérdés alapos tanulmányozására és megvitatására a kánonjog kodifikációja céljából kiküldött szak­férfiak bevonásával bizottságot küldött ki, mely hosszabb tanulmányozás és ismételt tanácskozás után munkálatát befejezvén, véleményes jelentése kíséretében az idevonatkozó tervezetet jóváha­gyás és szentesítés végett a pápa elé terjesztette. A kérdés alapos megoldására irányuló és korszakot alkotó intézkedések eredménye a k­enti zsinat határozataira felügyelő bíboros bizottság (S. Congregatio Concilii) közvetítésével 1907. aug. 2-án kiadott »Ne temere« kezdetű apostoli levél, mely fontos okirat njításait és a szóban forgó kérdés rendezésére vonatkozó intézkedéseit rövi­den a következőkben ismertetjük. 1. A trienti zsinat alkotta egyházi törvény (cap. 1. Tametsi, sess. XXIV. de ref. matrim.), melynek értelmében a katholikusok közötti há­zasságok csak az esetben érvényesek, ha az ille­tékes plébános (mint testis qualificatus), illetve az általa delegált pap és két tanú együttes jelen­létében köttetnek, továbbra is változatlanul ér­vényben marad. Ezen rendelkezés csak annyiban képez új jogot, hogy a házasságkötés alakját (formáját) az egész világegyházban mindenütt egységessé teszi, tekintet nélkül arrra, hogy a zsinatnak híres »Tametsi« fejezete annak idején szabályszerűen és annak rendje s módja szerint kihirdettetett-e vagy sem. Vagyis jövőre a katholikusok (tekintet nélkül az országra, vidékre és helyre, ahol lak­nak), érvényes házasságot a plébános közreműkö­dése és két tanú jelenléte nélkül sehol sem köt­hetnek. 2. A plébános (h. plébános, ideiglenes h. plébános, illetve adminisztrátor) csakis tényleges hivatalba lépése után és kizárólag csak saját jog­hatósága területén, vagyis a gondjaira bízott plé­bánián belül működhetik érvényesen (valide) közre a házasságkötéseknél. Mostantól fogva tehát, lévén a plébánosnak a házasságnál való közreműködése helyhez kötve, ezen jogát idegen plébánia területén az illetékes plébános határozottan kifejezett tudta és enge­delme nélkül nem gyakorolhatja. Mihez képest megszűnik az érvényben levő jog, mely szerint a plébános a maga hiveit (vagy ha a jegyesek­nek csak egyike is­ hive volt) bárhol, minden habozás nélkül megeskethette. 3. Kivétel nélkül minden plébános, saját joghatósága vagyis plébániája területén, ugyan­csak kivétel nélkül minden jegyespárt, legyen az akár helybenlakó és hívő, akár idegen, érvé­nyesen (valide) megeskethet, illetve mint erre ki­zárólagosan jogosított és minősített tanú bármely házasságkötésnél jogérvényesen közreműködhetik, feltéve természetesen, ha az egybekelni szándé­kozó felek házasságának semmiféle érvénytele­nítő akadály útját nem állja, amiről, hogy eljá­rása és a házasságkötésnél való közreműködése megengedett is (licita) legyen, előzetesen teljes meggyőződést kell szereznie. Különösen arra is kell ügyelnie, hogy az egyik vagy másik jegyes­fél szabad akarata nincs-e befolyásolva, megfé­lemlítve, avagy kényszerítve. 4. A lelkipásztor saját plébániája területén a házasságkötés körül való ezen jogát érvényesen gyakorolja ugyan bárkivel szemben, ámde közre­működése csak az esetben jár­ jogi következmé­nyekkel, vagyis az előtte kötött házasság csak akkor érvényes, ha az illető jegyesek erre való célzattal külön felkeresték, egybekelési szándé­kukat bejelentették és a plébános közreműködé­sét előzetesen kérték. Miért is a plébános meg­félemlítése avagy meglepetésszerű felkeresése folytán létrejött jelenlét közreműködésnek nem tekinthető és semmi néven nevezendő joghatálya ?) Az »Egyházi Közlöny« 1908. évi I. számából, a szerző engedélyével.

Next