Esztergom, 1910 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-01 / 1. szám
XV. évfolyam. Esztergom, 1910. január 1. 1. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. lőfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztők: ROSKÓ BÉLA és DVIHALLY GÉZA. Szerkesztőség: Ferencz József út 57. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Jóakarat, boldog újévet! Esztergom, 1909. december 31. Olvastam egy bécsi professzor munkáit. A világokat és a létcélokat akarja megsmerni, közelebb hozni új utakon, új móokon. Analógiák, homológiák, hasonlatoságok, megfelelő voltok az alapjai. A szelmi világát az akarat valósítaná a szemérységben, az értelemmel háttérben. És az karat a tartamnak, az emlékezetnek felelne meg az anyagi, a pszichikai és a művészi életnek az eszményi rendben, az eszmék ilágában. Mellette a szeretet húzódik meg mnt olyan, melynek az érvényesülésben esze van. És igaz. Az akarat számító és ideg, az észnek synderesis-e, belátásai melllt csak katasztrófákat, összeütközéseket, serencsétlenségeket, meghiúsulásokat okozat az érvényesülésben, ha nincs mellette 3 vele és benne a szeretet. Létet, érvényeslést, előrehaladást, kifejlődést okozhat ez ,azat maga is, de csak olyat, mint az istromok áramlása: csupa ütközés, pattás, robbanás. Sima lefolyása a dolgoknak nyíló kifejlődése a lélek, a szellem vitában a jóakarathoz, mint hatótényező>e van kötve. De hát mi az a jóakarat? Az erkölcsi leseletek egyenesvonalas, kockás kimutásai, táblázatai nem mondják meg. Ridek a keretek és hidegek a betűk. Az életet áldozó, fejlesztő, virágoztató tényezőt csak maga megjelenésében, az élet által, az ettől, az Isten adta életben értjük meg. Onnan hangzik a füleinkbe édes harmóniában a bethlehemi mezőkről; nem gépgyártotta papiroson, oson szemeink elé, hanem a születő Jézus örömével ajkakról rezg sziveinkbe: jóakarat! angyali összhangja és összehangzása nem csupán szivünk benső, kitéphetlen vágyaival van, hanem az Isten dicsőségével is! A kettő korrelativ csak egymás mellett és egymással érvényesülhet: az Isten dicsősége és a sziveknek jóakarata. Az Isten nagy ténye a teremtésben és megváltásban, mely Isten szerető akaratából jött és az Isten dicsőségére szolgál és a szerető akaratnak tovább rezgése a teremtésen és teremtésben, mely az Isten szeretetéből gyökerezik és az Isten dicsőségét célozza: a jóakarat az emberekben. Az Isten dicsősége, az Isten akarata, az Isten tervei csak a jóakarat által érvényesülhetnek a létrendekben. Ez az a varázserő, mely a létben csak többletet jelent s az Isten akaratának érvényesülését ! És mintha ebből az isteni varázserőből, mely az Isten lelkéből táplálkozik, volna körülöttünk a legkevesebb! A tudományban, a kutatásban versengés, gyanusítás, félreértés és szándékos meg nem értés akasztja az Isten gondolatainak feltárását, érvényesülését. Piaci lárma zsibong benne és féltudomány: gyermekes féltékenység és büszke önteltség, mely a szemet, a lélek szemeit homályositja. A művészetekben az elvek kihegyezése, alanyi idegbeteg érzések kivetitése tapasztalható nagy elveknek, melyek valóságokat hordoznak. Vonalaknak remek alak gyanánt és félig kész, félig sikerült alakcsoportoknak nagy művészi feltalálások gyanánt való kiadása, epés lebecslések és meg nem érdemlett lángész felmagasztalások napirenden. Kapkodás, ötletszerű próbálgatás az irányokban, és a szép, az igaz szép, mely az életet édessé van hivatva tenni, szenved alatta. A közéletben csak a lökés és nem a törtetés vezeti előbbre az embereket. A közpályán meddő és unalmas az élet, a társadalmi érintkezésben nyegleség és öntelt nagyzás érvényesül. Nem a hivatásbetöltés nemes, Istentől a férfi lélekbe oltott eszményi tudata vonzza az embereket, hanem a tömeg, a megélhetés után keresők száma taszítja. Mulatni vágyás és könnyű élet a jelszó sokaknál. A társadalmi kérdések kialakulásában pedig olyan a helyzet, mint Faust lombikjában : forr, sistereg benne minden és attól lehet félni, hogy a következő pillanatban felrobban. Szétveti nemcsak azt, mi látszólag összetartja az elméleteket, hanem azt is, ami benne van: a társadalmi osztályokat. Idő előtti átalakításvágy, jogszakítás, erőszak: hogy érvényesül ezek között a fejlődés, átalakulás isteni kéz csinálta törvénye? Politikai életünkben pedig mintha éppen lidércek játszanának, mintha Mefisztó keverné a kártyát; nem tudjuk, hányadán vagyunk. Jót alig tudunk várni és kétkedő szemmel nézünk a jövőbe. KI „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Újévi álom. 1910. Mennyi remény fűződik hozzá, s mennyi omorúság lesz belőle ! * =t= * Csendesen nyugszik az indiai királyleány a ili tóra nyiló sátrában. Mellette rabszolganője;rja, míg szemeire száll a boldogító álom! — Mesélj valamit, Gingalin, nem küldi szemimre Isten az álmot. — Miről szóljak, felséges úrnőm ? Szóljak-e tiszta vizéről, a rajta ringadozó vizi rózsákról, gy a tündérekről, melyek éjfélkor lebegik körül, öböl kikelve, sátrunkat! — Nem Gingalin, nem. A boldogságról regélj, ert boldog akarok lenni. — A boldogságról úrnőm? Arról sokan iszélnek és sokat beszélnek. Én is hallottam én kislány koromban szép meséket. Mindig gondolkoztam rajta, mindig szerettem volna egérni. No de te királyleány vagy. Veled megrténhetik, hiszen királyleányról szól úgyis nólam. Azt mesélték nekem kislány koromban, hogy élt egy királyleány, kinek mindene megvolt, észsége, jóléte, pénze; atyja, a király is szerette ; lyja, a királyasszony is csókolta, simogatta. S a királyleány mégsem volt boldog. Jöttek össze országból szebbnél szebb királyfiak, délceg leventék, udvarához csatlakoztak a királyleánynak, bókoltak, hódoltak neki, kegyét keresték, kezét szerették volna megkérni. De a szép királyleányt még ez sem boldogította. Atyja, anyja mindent kigondoltak, csak kedvét találják, örömét fokozzák. De nem jött mosoly az ajkára. Duskálkodott aranyban, ezüstben, jólétben, gazdagságban, udvarlókban és udvaroncokban, s mégis mintha valami hiányzott volna neki. Úgy feküdt álmatlanul díszes kerevetén, miként te is mostan, felséges úrnőm. Elhivatták az ország bölcseit, orvosait, megparancsolták az udvari bohócoknak, vidámítsák fel a királyleányt. Nem tudtak rajta segíteni. Végre a királyleány álmot látott. Mintha messze, messze szállt volna tündérszárnyakon úgy repült, oly könnyedén úszott a levegőben. Már messziről látta, hogy nagy fényességhez közeledik, nagy hegyen, szép város feküdt, s a várost körülvevő fal kapuján e szókat olvasta: Gas Gadza Giklel. S amint be akarta nyitni a város csodakapuját, felébredt. Aztán ezen a három szón törte az egész királyi udvar a fejét. Biztosak voltak benne, hogy ha megfejtik, boldoggá teszik a király leányt . . . Gingalin meséje álmot hozott az indiai királyleány szemére. Ott feküdt a déli tóra nyiló sátrában. Csendesen aludt, csak ajkai mintha azt a három titkos szót rebegnék . . . Gingalin kiosont a sátorból a tó partjára. Éppen éjfél volt, az újév fordulója. Megjelentek a tó tündérei és Gingalinnak megmagyarázták a három szó értelmét... Lágyan suttogott a szellő ... A vizi rózsák integettek a játszó tündéreknek és észre sem vették, hogy kelet felől pirkadni kezd s felvirrad az újév hajnala . . . Addig pedig benn szép álmot álmodott a királyleány, szép városról, s benne szép királyfiról, s a királyfival szép családról és szép családnak szép váráról és a szép várnak szép népségéről, s a szép népségnek szép szokásairól, amely ugyancsak e hármas szóból állott, de az utolsó betűnél kezdve. S reggelre kelve, királyleány és rabszolganője, mindketten tudták a boldogság kulcsát, így kezdték meg az újévet. * * * Az újévben új terveink kelnek, az újévben újat akarunk és örülünk az újév hajnalának, mint a kisgyermek az ő játékának. Mintha örök volna. Pedig minden boldogság csak akkor boldogság, ha magunk tesszük azzá, ha megvan a — boldogság városának kulcsa —, megvan lelki gazdagságunk. __ ._. Monostory Kázmér. ö Újévi gondolatok. Irta: Mészáros Antal. Elgondolkodva ülök Íróasztalomnál, s a késői alkony fekete köntösén keresztül szűrődő halvány fény mellett, a szobám sejtelmes világa, különös gondolatokat ébreszt bennem. Az év óralapja fölött, gyorsan rohan az idő arany mutatója, gyors vágtatásában egymásután maradnak vissza a napok, a szomorúság, a vigság, a kétség, az öröm órái. Ismét lepergett egy év nagyobbítva eggyel az elmúltak számát és útjára indul fiatalon — reményteljesen az uj. A természet e válta-