Esztergom, 1920 (25. évfolyam, 1-227. szám)
1920-08-01 / 166. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP N Ofh AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. Urn űkC CZÓ1YI «51»a • hétköznap 80 fillér, ^SiCk b/.did did. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv nyomdájában. A második év. Irta: Gábriel István. Esztergom, 1920 augusztus 1. Külön számitjuk a magyar ezredévet minden dicsőségével, szenvedésével és becsületével — a bolsevizmus szégyenletes napjait szeretnénk kiűzni történelmünk fényes csarnokából — és külön számítjuk a bolsevizmus bukása utáni időt, amelyet a nemzeti újjászületés, a keresztény-magyar irányzat idejének szeretünk nevezni. Ennek az időszaknak a második esztendejéhez értünk el ezekben a napokban. A küzdelem veretékes útján visszatekintünk egy pillanatra, hogy azután ismét előre szegezzük elszánt tekintetünket. Mit hozott az elmúlt esztendő és mit rejteget az új ? Látjuk-e már a keresztény Magyarországnak legalább az alapköveit a maguk szilárd helyén, vagy a kontúrjait, vezérfalait, amelyekhez minden keresztény-magyar tényezőnek alkalmazkodnia kell ebben az országban és ha mindez még mindig nincs meg, ha még ezek is csak a nemzet szent akaratában s a parlamenti viták erőfeszítéseiben vannak meg, akkor reménykedhetünk-e a második esztendő keresztény irányzatában ? A magyar végzet pörölyének csapásától megrendül a jövőben bízók lelke és megremeg az államélet új, egyéves idegzete s a frissen alkotott társadalmi konstrukciók csoportozata, amikor ez a kérdés felötlik a második év bizonytalanságából. A magyar nemzet élete beleidegződött a keresztény irányzatba, ez a veleje, ezzel virul vagy sorvad: ez a végzete. Minden munkának, könnynek és szenvedésnek az értéke a keresztény irányzathoz való viszonyától függ és minden bűn, korrupció és visszavonás ezerszeresen nagyobb ma, amidőn a keresztény irányzatú Magyarország az ideálunk. Szeretnénk felrázni egymás agyát a gépies, köznapi munkából és szeretnénk a magyar sorsért remegő érzelmet feljajdítani egymás szívében, hogy törjük magunkat rajta és fájjon, miért nem fejleszthette ki erejét a keresztény iányzat úgy, hogy ma az irányzat munkájának melegénél és fényénél a testvériség és a nemzeti nagyság szellemében egységes munkát folytathasson minden magyar ! ? Hogy milyen bűnöket követtek el és milyen mulasztások történtek e tekintetben, azt az idő és az események pontrólpontra be fogják igazolni. Most nem a hajbakapás és vádaskodás ideje van, a kor halottainak ébresztgetését pedig hagyjuk jobb időkre. Ehelyett inkább jól bele kell néznünk az elmúlt küzdelmes év keresztény irányzatának arculatába és lényegébe, miért volt tehetetlen az élet problémáival szemben. És most nevessük ki saját magunkat, akik friss vérkeringésű, békés társadalmú, keresztény erkölcsű, igazságos és testvéries új Magyarországot akartunk, nevessük ki magunkat a megbánás keserű kacajával és próbáljuk állítani és hinni, hogy szocializmus nélkül van keresztény irányzat! Akik eddig ámították saját lelkiismeretüket és cégérül használták a keresztény jelzőt s akik tisztán a negatív visszatorlásoknak, vagy a „régi jó világ" régi bűneivel való visszahozatalának éltek, hazudjanak még egyszer, nevessék ki saját magukat és próbálják elhitetni a második esztendő közvéleményével, hogy a szocializmus mellékes, hogy a szocializmus nem szükséges, hogy szocializmus nélkül lesz új Magyarország! Maga a keresztény irányzat, amelynek lelkéből ki akarták szakítani a szocializmus gondolatát, vádolja az elmúlt év bűnöseit. A népet elfogulttá tették a szocializmussal szemben, a parlamentben leszóltak a társadalmi kérdésekkel és a keresztény munkások ügyével foglalkozó szónokokat, a kormány összetételénél fogva tehetetlen sakkban állott a szociális kérdéseket illetőleg, a hatóságok mumust csináltak belőlük, a munkásság egy része pedig ismét a szociáldemokráciával kompromittálta a szocializmust. És így akartuk mi megalapozni a keresztény irányzatú Magyarországot! Hogyan is alakulhatnának egészséges és hazafias társadalmi szervezetek, hogyan is tömöríthetnénk a Move-ba, a Tevel-be a társadalmi osztályokat osztálykülönbség nélkül eredményes együttműködésre, ha a társadalmi kérdések axiómái nincsenek megoldva és életbevágó ügyek az osztályellentétek elsimítása érdekében elintézve nincsenek? A keresztény irányzat második esztendejének reménysége tehát a keresztényszocializmus, amely sem az irányzatot meghamisítani, sem a magyarságot és kereszténységet egyes osztályok jelszavává aljasítani nem engedi. A keresztényszocializmus fogja a könnyek felszárításával, a veretek letörlésével, a munka feltétlen megbecsülésével, a dolgozók megélhetésének biztosításával a keresztény irányzatnak az élethez való viszonyát realizálni, a magyarságot a nemzet jövőjét megalapozó eszmék, a sok terv kivitele érdekében munkára egyesíteni. Ahhoz a forró vágyakozáshoz pedig, hogy ez a második esztendőben így legyen, az első év rengeteg csalódása, pazar munkája, könnye, nyomora és elszánt akarata tapad. Akarod-e, hogy Esztergom városát közéletének minden megnyilvánulásában keresztény és magyar szellem hassa át ? Ha igen, terjeszd az „Esztergom" című újságot! AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Fekete tó felett... Fekete tó felett sír a sötét bánat, Lengyelország felett sötét felhők járnak. Levele vagy árnyék: síró völgyeken át, Holló szárnyán jött el bús Magyarországnak; Bús Magyarországnak kicsiny falujába... Kegyetlen rovása, méreg a pecsétje; Magyar asszony kapta reszkető kezébe. Tüzes alkonyatkor lengyel hazán túlra könnyes szemű asszony válaszát megírta . . . Rossz fiának irta, keserűen rótta: Elhagyott faludban sír a magyar nóta! Holló hordja szárnyán, szellő viszi szerte. Átkozott fiú a hazát elfeledte . . . Szőke lány siratta, anyja eltemette. Elly: A Galilei-páholyban. — Saját tudósítónktól. — Margit körút 44. Köríves ablakokkal, nagy modern palota. Alul kávéház üzlettel, azután polgári lakások, egészen ártatlan háznak látszik, mint a többi, ahol emberek, családok élik csendes polgári életüket gondban, munkában, gyászban és örömben. De van ennek a háznak egy izgató titka, amely engem is odavonzott. Oldalbejáraton följutunk az első emeleti lépcső kitáguló terraszára a hátulsó épület elé. A benyíló ajtón nagy vörös pecsétek. Megkopogtatjuk ,az ajtó vastag üvegtábláját. Egy leltározó tisztviselő nyitja az ajtót. Az első emeletről vagy 15 méterrel a földszint alá futó sötét lépcsőházba vész el a tekintetünk. A lépcsők korlátfája szecessziós, rajta a két kőtáblára emlékeztető díszek és szabadkőmíves jelvények. Nagy villamos csillár függ a faltól. Akárcsak a jeruzsálemi templom hétágú gyertyatartója. Kisebb villamos égők üvegjén a hatágú csillag. Talán egyik zsinagógának bejárata ? Nem, a Galilei és Hajnal páholy helyisége. A budai szabadkőmivesség centruma. A falon olvasom a vastag betűs figyelmeztetést. A műhelybe lépés előtt minden testvér köteles nevét a látogató könyvbe beírni. Még az első emeleten a lépcsőházból a könyvtárba megyünk, ahol a leltározó tisztviselők dolgoznak. Megnézzük ennek a világosság és haladás után szomjúhozó szabadkőmives páholynak a könyvtárát. Minden rendszer nélkül összehányt könyvtömeg. Többnyire regények. Látszik, hogy a páholy úgy örökölte a könyveit egyes páholytestvérektől. Inkább hivalkodás az egész. Kirakatba kellett néhány könyv a bejárat mellett, még fent az első emeleten, ahol világosság szűrődik be az ablakon. A könyvtári napló mutatja, hogy a testvérek nem is használták a könyveket. A többnyire német zsidó budai és pesti kereskedőknek más gondjuk volt itt a páholyban. Érdekesebbek a képek. Zichy Mihálynak a kath. egyházat gyalázó képét látjuk reprodukcióban. Krisztus Urunk fényt lövelő alakja jelenik meg a kép közepén. Haragos tekintetére összeomlik a pápa trónja, bíbornokok, papok, szerzetesek futnak. Szűz Mária ledőlt szobrát egy barát fanatikus arccal menti Krisztus lábai elől. Az Úr Jézus körül az eretnekek, aposztaták zsidók, pogányok és bűnös nők gyülekeznek. Legbizalmasabban egy zsidó rabbi szorongatja az Úr kezét. Ez a káromló kép igazán jellemző a szabadkömivességre. Más egyház- és papgyalázó képek is jelzik a Galilei páholy gyűlölködő szellemét. Sok iratot, a szabadkömives jelvényeket és ruhákat a testvérek még a kommün kitörése előtt elvitték. Ők persze informálva voltak az elkövetkező bolsevizmusról. , A könyvtárból visszajőve a sötét lépcsőházban alászállunk. Valamivel a földszint alatt