Esztergom, 1920 (25. évfolyam, 1-227. szám)
1920-01-14 / 10. szám
ESZTERGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 8 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Mátéffy Viktor programmbeszéde. (Elmondotta 1920. január 11.-én a Széchenyi-téren.) Mélyen Tisztelt Választó Polgárnők és Polgárok! Különös érzés fogja el ma lelkemet, midőn Önök előtt megjelenek, hogy programmbeszédemet elmondjam. 17 éve vagyok e városban, ahol életem legszebb korát, ifjúságom munkakedvét és munkaerejét teljesen a köz szolgálatára szenteltem s ahol épen ezért kell, hogy mindenki ismerjen. Programmomat, amely nem más, mint állandó, kitartó törekvés és munka a város anyagi és erkölcsi boldogulásának érdekében, mindenki ismeri. De mert ilyenkor szokás programmot adni, megteszem. Egy programmom van — és ez a keresztény Magyarország. A szabad, a független, önálló Magyarország gondolata élt mindig lelkemben s amikor politikailag szint kellett vallanom, ahhoz a párthoz csatlakoztam, amely ezért a célért küzdött. S mikor a novemberi forradalom látszólag meghozta e régóhajtott önállóságot és függetlenséget s vele édes magyar hazánk kezdődő pusztulását, akkor jóbarátaim előtt sokszor kijelentettem, hogy ma már csak két politikai párt lehetséges mindenütt és nálunk is. Az egyik keresztény és nemzeti, a másik vallástalan és nemzetközi s hogy mennyire igazam volt, azt a múlt szomorú tényekkel igazolta. S mikor ma Magyarország sírja szélén állunk a feltámadás, az ujjáébredés reményével, erős a meggyőződésem, hogy csak a keresztény és erős nemzeti érzés hozhatja meg lelkünk vágyainak megvalósulását. Az a kereszténység, amelynek ezeréves dicsőséges múltunkat köszönhetjük és amelynek örök igazságaiból, szeretetéből fog fakadni jövendő nagyságunk és dicsőségünk. Az a nemzeti érzés, amellyel görcsösen ragaszkodunk az apáink vére által és a mi munkánk verejtékével annyiszor megszentelt hazai földhöz, nemzeti hagyományainkhoz s amellyel szeretjük magyar fajunkat s amely ezért a fajért minden áldozatra, minden munkára képessé tesz. Kereszténység nélkül nincs magyarság és ezért ma minden magyar embernek, mint testvérnek kell egymást megértenie, kell összefognia és egy táborban erős keresztény és magyar lélekkel küzdeni édes magyar hazánk ujjáteremtéséért, feltámadásáért. Ennek a kereszténységből fakadó, nemzetfenntartó erőnek szimbóluma, jelképe a magyar szent korona, amelynek fénye kell, hogy újra bevilágítsa az új Magyarország útjait. Drága kincsünk nekünk az, alapja, forrása, ereje minden jognak, törvénynek, igazságnak. A megalázott koronával együtt járt a mi megaláztatásunk, nyomorúságunk, pusztulásunk s ennek a koronának felmagasztalásával együtt jár a mi nagyságunk és dicsőségünk. S ha majd e korona ott fog ragyogni az új király fején, akkor kezdődik édes hazánk történetében az a korszak, amely régi vágyunkat valóra váltja. Királypárti vagyok, mert a tőlünk most sok izgatás következtében elszakadni nemzetiségeket a királyság, a koronának készülő fénye tudja ismét visszahódítani. Csak így lehet ismét miénk az a föld, amely a Kárpátoktól az Adriáig terjed s amelyről a költő azt zengi: Isten kalapján a bokréta s amely földből nekünk magyaroknak soha egy talpalattnyit feladnunk és másoknak átengednünk nem szabad. Ezért a keresztény, területében meg nem csonkított magyar királyságért kell ma minden magyar embernek összefogni és ezért nem ismerek én különbséget ma magyar és magyar között. Legyen bármilyen foglalkozásban, bármilyen rangban, járjon úri ruhában, vagy paraszt gúnyában. S ezért félek én ma minden pártalakulástól, amely jelszavakkal megbontani és nem összefogni akar. S itt eljutottam az én választóközönségem nagy többségét kitevő földmives kisgazda és földmives munkástestvéreimhez, akiknek itt ünnepélyesen vallom be és ígérem, hogy az a párt, amelyhez tartozom, amelynek zászlaját e városban kibontottam, a földmives gazdák és munkások érdekeit szívén viselte és fogja viselni, legalábbis annyira, mint az a másik párt, amely ma sorainkat megbontani igyekszik. Az a párt, amelyhez tartozni szerencsés vagyok, 25 éve sürgeti az egészséges földbirtokpolitikát és Székesfehérvár lángoló lelkű apostola — püspöke, aki szintén keresztény-szocialista, akit én büszkén vallok mesteremnek s akinek szeretetét bírni szerencsés lehetek az elsők között, hirdette, hogy annak a magyar embernek, aki hazájáért küzdött, szenvedett, vérzett, legkisebb jutalma kell hogy legyen, hogy e hazai földön háza, földje és otthona legyen, mert akinek nincsen háza, annak nincsen hazája, akinek nincsen otthona, annak nincsen hona. Igenis meg akarjuk és meg fogjuk oldani a földkérdést ott, ahol annak szüksége fel fog merülni s meg fogjuk adni az államnak a kisajátítási jogot is. Aki pártunk gazdasági programmját csak hiányosan ismeri is, be fogja látni, hogy akarunk és tudunk is a gazdatársadalomnak és munkásoknak úgy kezére járni, mint az egy év előtt alakult kisgazdapárt. — Mi nem alkalmi politikát, nem osztálypolitikát, hanem keresztény magyar politikát akarunk csinálni. Elismerjük, hogy hazánk jövendő nagysága a szorgalmas, becsületes földmíves nép kezeibe van letéve, de tudjuk azt is, hogy ők maguk elszakadva, elkülönítve az ország többi más foglalkozású lakosaitól, hazánkat naggyá tenni nem tudják. Iparosválasztói közönségemhez szólva, tudom panaszaikat, óhajtásaikat, hisz legszebb, legkellemesebb óráimat közöttük töltöttem el a Kath. Legényegyletben, ahonnan az esztergomi iparosság szine-java került ki s ahol mindig jóbarátjuk, atyjuk, igaz tanácsadójuk voltam és vagyok. Tudom, hogy fáj nekik a kisiparos mellőzése az állami és nagyobb munkáknál, hogy az ipartörvény nem megy szakaszán változtatni, azt revízió alá venni fő óhajtásuk s ebbeni kívánságaikat mindenkor őszinte, meleg szívvel fogom istápolni. A kereskedelemre áttérve, látszólag, mint szövetkezeti elnöknek nehéz szólnom, mert a kereskedők ellenséget látnak bennem. Pedig sem a szövetkezet, sem én, ellensége a tisztességes kereskedelemnek nem vagyunk, de barátjai vagyunk a népnek, a köznek, akit nem engedtünk és nem fogunk soha engedni kiuzsorázni a tisztességtelen lánckereskedelem által. Naggyá akarjuk tenni a kereskedelmet és be akarunk kapcsolódni a világkereskedelembe annál is inkább, mert hiszen városunk falai alatt folyik el a nagy vizi út, amelyen lehajókázik a külföldi tőke, különösen az angol s vele a külföldi áru is. Mélyen tisztelt választópolgárok és polgárnők ! Most egy kényes kérdésről akarok szólni és ez a zsidó-kérdés (közbekiáltás: „le velük"). Nem le velük, mert ezzel a zsidó-kérdés nincs megoldva. Ők is e hazának polgárai s ha tisztességesek, nekik is megvannak a jogaik, csak ismerjék el, hogy mi keresztények vagyunk többségben s csak vessék ki maguk közül azokat, akik a hazának s a zsidóságnak magának is oly sokat ártottak, akik szégyenére és gyalázatára voltak magának a zsidóságnak, s akkor békében élhetnek közöttünk s haj ezt nem teszik, a zsidókérdést nem mi, hanem ők tartják napirenden. Tanuljunk tőlük munkát, szorgalmat, takarékosságot, élelmességet, mert ezt semmi ellenszenv tőlük elvitatni nem tudja. Most következnének a mi kis országunknak, a mi kis városunknak ügyei. Régen az volt a szokás, hogy a jelöltek ígértek fűt-fát, gyárakat, füstölgő kéményeket, hidakat, nagy és kis üzemeket s ilyenkor mindig eszembe jut az én elődöm, aki 10 év előtt mondotta itt programmbeszédjét, aki nem ígért, de felajánlotta becsületes munkáját, amellyel egész életében a köznek szolgált. Én sem ígérek semmit, mert az a meggyőződésem, hogy aki ebben a nagy szegénységben és nyomorúságban, amelyben országszerte vagyunk, ígéretekkel akarja megnyerni választóit, annak tiszta szándékában kételkedni lehet. Ismerik múltamat, ismerik munkámat, ezt mind oda igérem és oda adom s ha ez önöknek elég, tiszteljenek meg bizalmukkal, segítsenek diadalra vinni a Keresztény Nemzeti Egyesülés kibontott zászlaját s ígérem, hogy bizalmukra hálátlan nem leszek soha. És ha ez nem elég és úgy gondolják, hogy más inkább érdemes bizalmukra, adják oda annak szavukat és én akkor is tovább dolgozom városom, a keresztény Magyarország jövendő nagyságáért és boldogságáért! M. 0. U. E. A Magyar Országos Véderő Egyesület Esztergomi Főosztályának hivatalos rovata. A nagymama harmadik előadása. Vasárnap este adták harmadszor Esztergom műkedvelő művészei Csiky G. „Nagymama" c. színművét, zsúfolásig megtelt ház előtt. A szereplők tökéletes, szép játékot produkáltak. Amidőn hálásan köszönjük szíves közreműködésüket, kérjük mind a hölgyeket, mind az urakat, hogy minél többször gyönyörködtessenek minket s állítsák tudásukat és művészetüket továbbra is a jótékonyság szolgálatába — minél többször ide varázsolván a Nagymama felejthetetlen kedves estéit. Könyveket a katonáknak. Kérelem a közönséghez ! A nemzeti hadsereg esztergomi zászlóaljai önképzésének, lelkük nemesítésének céljából jó könyvekre van szükségük. A nemzeti hadsereg, amely előljár a rendfenntartásban, amely zsoldját ajánlja fel a hadifoglyok hazahozatalára, amely mindenét kész a haza oltárára feláldozni, nélkülözi a jó könyveket és olvasmányokat. Minden háznál van olyan regény, vagy más olvasmány, amelyet tulajdonosa nélkülözhet. Kérjük Esztergom város és megye hazafias közönségét, szíveskedjék a katonák könyvtára részére fölösleges könyveiket (regényeket, novellákat, képes díszműveket, történelmi vagy ismeretterjesztő, végül költői műveket) a MOVE irodájába küldeni, avagy üzenni, s mi a könyvekért el fogunk küldeni. Ezen adományokkal s a már meglevő könyvekkel létesítjük a katonák házi könyvtárát. Az elnökség. * Új kormánybiztos. A lemondott Bartos János kerületi kormánybiztos utódjául — mint jeleztük — Teszelszky Antal volt puhói főszolgabírót nevezte ki a belügyminiszter Esztergom, Fejér, Győr, Komárom és Veszprém vármegyék, továbbá Győr, Komárom és Székesfejérvár városok kerületi kormánybiztosává. * A dorogi választási bizottság F. hó 12.-én alakult meg Dorogon a választási bizottság. A választási biztos: Schlott Vilmos győri törvény-