Esztergom, 1923 (28. évfolyam, 1-102. szám)

1923-06-10 / 45. szám

­fel XXVIII. évfolyam.1.szám. -t •W""TT A_ Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 150 korona. Kétoldalas szám ára: 15 K, négyoldalasé 20 K. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lőrinc­ utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. Keresztény magyar sajtó. Vasárnap, 1923. június 10. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP A szövetkezet ünnepe. Esztergomban, 1923. június 10.-én. A Hangya szövetkezet most érkezett el megalapításának negyedszázadik év­fordulójához és a bölcsőjében kicsiny szövetkezet 25 esztendő multán mint az ország legnagyobb és legintenzívebb ke­resztény nemzeti szellemű gazdasági szer­vezete ünnepel. Vele együtt örül a kor­mányzó, a nemzetgyűlés, a nép és min­denki, aki a magyar nemzet gazdasági megerősödését kívánja. Jubiláris közgyű­lésén elismeréssel gratulálnak a negyed­százados működéshez nemcsak az ország erkölcsi és gazdasági tényezői, hanem a külföld hasonló kiváló szövetkezeteinek képviselői is. Mivel pedig a Hangya szövetkezet­nek a mieinkéh­ez hasonló ideáljai van­nak és mivel azoknak a gazdasági elvek­nek gyakorlati megvalósításáért dolgozik, amelyeket mi is évek óta hirdetünk hasábjainkon, azért őszinte elismeréssel üdvözöljük mi is és további munkálkodá­sára az Isten áldását kérjük. A nemzet talpraállításában nagy fontossága van a szövetkezeti társulásban rejlő erőnek. Ma mindenkinek össze kell fognia és nincs az országban hatalmi tényező vagy társadalmi alakulat, amely annyira a nép széles rétegeit ölelné ma­gába és annyi magyar embert serkentene szorgalmas, gyümölcsöző munkára, mint a Hangya szövetkezet! A keresztény népet meg kellett tanítani verejtékes munkája gyümölcseinek értékesítésére, hogy bol­dogulhasson s a boldogulás kapuja a sze­gényebb néposztályok előtt is megnyíljon — és ebben a Hangya szövetkezetnek nagy érdemei vannak. „A Hangya révén sikerült a magyar nép legtipikusabb, leghamisítatlanabb ré­tegét rábírni­ arra, hogy szívvel-lélekkel a kereskedelmi vállalkozás felé forduljon. Tény az, hogy ezekből fog kikerülni az a gárda, amely kereskedelmi téren is becsületet és tisztességet szerez a magyar névnek" — mondotta elnöki megnyitójá­ban Bernát István. Mi azonban ennél a szerény kijelen­tésnél többet állapítunk meg : a Hangya szövetkezet a magyar népet gazdasági erejének tudatára ébresztette és az új Magyarország gazdasági élete számára friss, egészséges, erkölcsös, tisztességes nemzedéket teremtett, pedig A jubiláris szövetkezet érdemeiben méltóképen osztozik a Hangya kötelékéhez tartozó Esztergomi Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet is, amely­nek áldásos működését — nem felejtve a legválságosabb és legínségesebb időkben nyújtott segítségeket sem — a város gaz­dasági életében , közvetlen tapasztalatból ismerjük. Jún­iu­s 17.-én avatják az új esztergomi vitézeket. Az 1923. évi vitézi avatás, mint értesü­lünk, a szokott fényes keretek között f. hó 17.-én, jövő vasárnap lesz d. e. fél 10 órakor Budapes­ten, a MAC margitszigeti sporttelepén, amelyen a tényleges katonák tábori díszben, a nem tény­legesek tetszés szerint vagy katonai, testületi díszben, vagy polgári ruhában, utóbbiak lehető­leg nemzeti, viseletben, vagy ünneplő ruhában jelennek meg. Az avatási ünnepséget díszebéd fogja követni. Ezen csak a felavatott vitézek, vitézi szervek és a Vitézi Rend Főszékhatósága által külön meghívottak vehetnek részt. A mindenkor országos eseményszámba menő vitézi avatás ez idén nekünk esztergomiaknak kü­lönösen emlékezetes lesz, mivel a Vitézi Rend fennállása óta annyi esztergomi és megyebeli hősünk nem került a díszes kitüntetés birtokába, mint ez alkalommal. A vitézi avatásra kerülő esztergomiak ne­veit a következőkben közöljük: Tisztek: Dr. Szomor Aurél alezredes (Esz­tergom), Szomor Kázmér tanuló várományos, Szvoboda Ferenc csendőrszázados, Jegg Ede fő­hadnagy. Legénység: Paulik Károly kiv., tiszthelyet­tes (Esztergom), Riba József t. őrmester, posta­altiszt (Esztergom), Korzinek Gyula t. tizedes, okleveles építész (Esztergom), Rózsa István tart. tiszthelyettes, földműves (Nagysáp), Pech Pál t. szakaszvezető, kőműves (Bajót), Nagy János t. tizedes, gyári munkás (Bajót), idősb Gách Adolf t. közvitéz, földműves (Bajót), ifj. Gách Adolf várományos (Bajót), Benke Ferenc t. törzsőrmes­ter, géplakatos (Dorog), Polacsek József tart. szakaszvezető, földműves, (Esztergom). Zeneegyleti hangverseny. Június 2.-án este tartotta a Zeneegylet Udvardy­­ Eta, Tutsek Sári, Jalovetzky Vilma és Szőnyi Margit kiváló művészi női vokálquartett közreműködésével jól sikerült XIV. hangversenyét. Szép, változatos, művészi és ügyesen összeállított műsora valóságos műélvezetet nyújtott a jelen­volt nagyszámú közönségnek. Nagyon hatásos volt a hangverseny megnyitó száma Ros­sini : Tell Vilmos nyitánya, melyet a zene­kar kellő készültséggel, gyors, tüzes tem­póban, a technikai nehézségeket legyőzve adott elő. A csellórészt Dr. Raymann János tanár ját­szotta szép kidolgozással. Ezután következett a vokálművek sorozata Vittoria: Tenebrae factae sunt és Bach: Jubilacio 4 szólamú női quartett. Mindkét művet, mely valódi gyöngye az ének­irodalomnak, tisztán intonálva, értelmes kifeje­zéssel mutatták be. Schumann: Sommerruhe és Ländliches Lied, két duettjét Tutsek és Szőnyi szépen kidolgozva énekelte. Leoncavallo : trióját a Bajazzó operából, melyet Tutsek Sári nagy készültséggel s finom árnyalatokkal, sima, gör­dülékes hanggal adott elő, a közönség hálásan tapsolta. Az ünneplést a művésznő egy ráadás­sal köszönte meg. Szőnyi a Bibliás ember nagy áriájával mutatkozott be. Csodáltuk mindannyian ritka nagy hangterjedelmét, tökéletesen iskolá­zott szép előadását. Szűnni nem akaró tapsot kapott a közönség részéről. Ezután három vokál­négyest hallottunk. Schubert: Gott ist mein Hirt, Radecke: Aus der Jugendzeit és Kücken : Táncdalát. Mindegyik mű igen hatásos volt. Szünet után a kiválóan képzett és nemeshangú, jól iskolázott Udvardy Eta Stojanovits: Ave Maris Stelláját adta elő, szép és tiszta egyházi stílusban valamint finom dinamikával zeneegy­leti nőikar és zenekar kísérettel. A hegedűszó­lót id. Zsolt Nándor játszotta szép tónussal. A benne előforduló nőikar és zenekar diszkrét alkal­mazkodásával még emelte a mű értékét. Geszler és Horváthtól magyar stílusban komponált két művet hallottunk szépen kidolgozott vokálnégyes előadásában. Verdi: Duett Aida operából, Jalo­vetzky és Udvardy együttesében igen jól hatott és szépen érvényesült. Utána Jalovetzky jelleg­zetes és értékes alt hangjával Büchner: Levelek a kálváriáról című dalciklusból a 3. és 8. levelet énekelte zenekar kísérettel. Mindkét modern és hatásos komoly kompozíciót, klasszikus stílusban és nagy drámai hangismerettel juttatta érvényre, a gazdag meglepő változatos harmóniákkal meg­komponált és ügyesen meghangszerelt műveket élvezettel hallgatta a közönség és számos taps jutott ki úgy Jalovetzkynek, mint a szerzőnek. Még két vokálnégyessel szép sikert ért el a négy művésznő. Az élvezetes est méltó befejezője Schubert örökbecsű hatásos h-moll szimfóniája volt, melyet a zenekar tökéletes előadásban mu­tatott be. Általában véve a hangverseny úgy anyagilag, mint erkölcsileg jól sikerült. Az egyes zongora kíséreteket Harmat Artúr zeneszerző látta el ügyesen. Ki kell emelnünk Büchner An­talt, a Zeneegylet igazgató karnagyát, ki teljes odaadással, fáradságot nem ismerve preciz és biztos tudással vezényli a zenekart s­­ valóságos nagymestere a karmesteri pálcának. A közön­ség sokat tapsolt. Valóságosan ünnepelte a közreműködőket és szép emlékekkel távozott. Szinházi levél. Irta: Simándi Béla. Több okból szolgál örömömre, ha módom nyílik arra, hogy a vidéki színházak egy-két előadását megnézhessem. Nem kis szerepet ját­szik ebben az, hogy újságíróságom és íróságom gyerekéveiből a nagyszombati és lévai színházi estéket idézi emlékezetembe, de legfőképen azért, mert felelet ezek az előadások nagyon sok kér­désemre, amelyek a pesti bemutatók tarka, fényes izgalmában merülnek fel bennem. Az a hit, rajongás és szeretet a színház iránt, amely valamikor élt bennem, meglehetősen lelohadt és ennek elsősorban a pesti előadások és azoknak ragyogó kiállítása volt az oka. A legtöbb darab sikerét nem annak értéke, nem a benne szereplő színészek művészi kvalitásai, hanem a kiállítás és a reklám hozza meg és én hányszor kívántam magamnak, amikor a pesti színházban legördült a függöny és a megmámo­rosodott publikum vörösre tapsolt tenyérrel hívta a lámpák elé a szereplőket, a szerzőt vagy sze­retett volna még egy utolsót gyönyörködni abban a ragyogó ravatalban, amelyben a hősnő olyan nagyszerűen cigarettázott, bár elvihetném én ezeket egy kis vidéki színházba, ahol egy egy­szerű fakoporsóban fog majd feküdni, asztalon két gyertya között a színésznő! Szeretném én azt a molnári hiszterikát látni Pesttől Pak­son át egész New­ Yorkig, aki ebbe a koporsóba bele­kívánná magát, de azt az egészséges eszű leányt is, aki ezt meg nem nevetné! Szóval a vidéki színpadok primitívsége nem tudja az előadásban nyújtani azt, ami benne bűvészet és ezért van az, hogy nagyon sok darab, amely nagy színpadokon sorozatos elő­adásokat ér el, a vidéken megbukik. Itt nincs dekoráció, a színpadi mesterség ezerféle fogása nincs a szerző segítségére, itt csak a darabban levő értékek­ vihetik azt diadalra vagy buktat­ják meg. Ezért van az, hogy a vidéki színházak műsorának összeállításánál egész más szempon­tokat kell szem előtt tartani, mint a fővárosban és ideírhatjuk nyugodtan, hogy ezek az irodalom javára vannak. Ott, ahol csak a kimondott szó­val hathat a színész, a darab tartalma, cselek­ménye, a színészek játéka az egyetlen, ami hathat

Next