Esztergom, 1932 (37. évfolyam, 1-135. szám)

1932-01-01 / 1. szám

XXXVII. évfolyam, 1. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1932. január 1. ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.­ — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Glatz Gyula Esztergom város új polgármestere Izgalmas választás során 36 szóval győzött dr. Magos Lajos 30 szavazatával szemben. Az összpolgársággal óhajt együttműködni és a békét akarja szolgálni az új polgármester. Nemzeti zászló lengett a Bottyán-palota homlokzatán 1931. december 28-án. E na­pon választotta meg Eszter­gom szab. kir. város viszon­tagságos interregnum után új polgármesterét. Dr. Antóny Béla felfüggesz­tése óta a helyzet — ha nem is volt annyira áldatlan, bé­kétlen és inkriminált, mint amilyennek egyesek beállítani és jellemezni szerették — be kell vallanunk, nem volt elég határozott abban a tekintet­ben, amelyben a város első polgára, a polgárság és a köz­ügyek közötti viszonyt látjuk és érezzük. A helyettes pol­gármester még nem volt pol­gármester és ezt a helyzetet sokszor kihasználták azok, akik a kritika jelentőségét a béke rovására becsülték túl. A helyettes polgármesteri székben egy finomlelkű, szelíd­szavú, csendesen dolgozó úr ült, minek következtében a városházán béke honolt és nyugodt munka folyt, — azon­ban kívülről még ágaskodtak az elfogultság torlaszai, a köz­gyűlési terembe még be­letörtek azok az indulatok, amelyek érvényesülése a vá­ros javáért folyó munka aka­dálya. Nincs ennek a városnak egyetlen polgára sem, aki a polgármesterválasztástól ne a közbéke megerősödését várta volna és azt a tisztult hely­zetet, amelyben a közférfiak, a barátok és ellenfelek, a köz­ügyekben más véleményen lévők is egymással kezet fogva közös munkára találkozzanak össze, — kinek-kinek becsüle­tes szándékait megismerve. A bíboros hercegprímás el­sőnek hirdetett békét a pol­gármesterválasztás alkalmá­ból, és a polgármesterválasztó közgyűlésen való magas meg­jelenésével dokumentálta azt, hogy mennyire óhajtja és még nagyra becsüli azt a békessé­ges állapotot, amely várhatóan folyik abból a tényből, hogy Esztergom város közönségé­nek képviselői alkotmányos úton, titkos szavazással meg­választják a város fejét és első polgárát. Valóban, az amúgy is sok bajjal küzdő Esztergomra és polgárai boldogulására nézve fontosabbnak és eredménye­sebbnek ígérkezik a békessé­ges munka, mint a politikai ellenzékieskedés és a sokszor személyes téren folyó áldat­lan harc. Esztergom város képviselő­testülete Glatz Gyulát válasz­totta meg a város polgármes­terévé, akit helyettesi ideje alatt közelebbről megismert. Ezek után ne tekintsünk mást, mint a puszta tényt, hogy a többség őt tisztelte meg bi­zalmával. Pusztán a tényt tekintsük most, hogy nincs semmi okunk arra, miszerint az új polgármestert ne kö­vessük és ne támogassuk tiszta, becsületes szándékai­ban. Esztergom jobb jövője és minden egyes polgárának eminens érdeke követeli, hogy amikor megválasztottuk a vá­ros első polgárát, aki bizalom­mal fordul támogatásért pol­gártársai felé, senki se keresse többé ebben a városban azt, ami szétválaszt bennünket! „Isten áldd meg a magyart!" énekeltük az eskütétel után együtt a Bottyán-palota nagy­termében. Ha egyek leszünk a munkában is, nemcsak az énekben, akkor nem fog el­maradni az Isten áldása ró­­­lünk és városunkról sem! A városháza zsúfolt nagyterme várta hétfőn délelőtt 11 óra előtt a polgármester választó közgyűl­és meg­nyitását. A közönség érdeklődése óriási volt. A Széchenyi­ téren kisebb­nagyobb csoportok feketéllettek, a a karzaton pedig egymás hegyén­hátán szorongtak az érdeklődők, sőt sokan helyet próbáltak találni a képviselőtestület számára fenntartott helyen is. Csaknem teljes számban jelentek meg a képviselőtestületi tagok is. Eljöttek olyanok is, akik más alka­lommal egyáltalán nem szoktak résztvenni a gyűléseken, igy dr. Krammer György praef. kanonok és dr. Machovich Gyula prael. kano­nok. Budapestről érkezett a polgár­mesterválasztásra dr. Mattyasovszky Kasszián volt esztergomi gimná­ziumi igazgató. A bíboros hercegprímás megérkezik a választásra. Nagy feltűnést keltett a képvise­lők között az a hír, hogy dr. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás is részt vesz a polgármesterválasztó közgyűlésen, aki 11 óra előtt né­hány perccel meg is érkezett és a jelenvoltak lelkes éljenzése közben lépett a terembe dr. Hamvas Endre prímási titkár kíséretében. A bíboros főpásztor rövid, barát­ságos beszélgetést folytatott a köze­lében állott képviselőtestületi tagok­kal, majd elfoglalta helyét az elnöki asztallal szemben. Az alispán megnyitó beszéde. Pontosan 11 órakor nyitotta meg a gyűlést Palkovics László alispán a következő beszéddel: Főmagasságú Bibornok, Herceg­prímás Úr! Tisztelt Közgyűlés ! Hosszú hónapok után, ennek a küzdelmes esztendőnek immár a vé­gén egy rövid időre ismét elfogla­lom ezt az elnöki széket, hogy a törvény értelmében vezessek egy választást, melynek mikénti kimene­tele bizonyára messzi kihatással lesz a város egész jövőjére... — A múló esztendőnek legna­gyobb része egy nagy, idegfeszítő munka jegyében folyt le, mely munka célkitűzése nemes volt, mert hisz egy város egzisztenciáját volt hivatva szolgálni, vállalása hatal­mas energiát igényelt, mert oly időkre esett, amikor szinte lehetet­lenséggel volt határos a kitűzött cél elérése, ugyanezért idegfeszítő is volt, de még azért is, mert vele annyi minden mellékérdek tornyo­sult föl, melyet épen a végső siker kockáztatása nélkül tekintetbe venni, vagy mindenki szájaize szerint min­dig simán elintézni úgyszólván le­hetetlen volt. — így történt aztán, hogy egyik oldalon az igazság, vagy a köz ja­va érdekében nem egyszer el kel­lett hallgatnia a szívnek, ugyanek­kor a másik oldalon mindig ezt a szivet keresték s ezt sebezték meg minden untalan! — A csendesen indult munka így lett egyre hangosabb küzde­lemmé, a küzdelem pedig felkavarja a porondot, mely aztán természet­szerűleg azt, vagy azokat vakítja el inkább, aki, vagy akik a küzdelem­ben alulmaradnak. — Nem tagadom, — folytatta az alispán — hogy én bizony fájó ér­zéssel láttam annak a békének a bomlását, melyet évek hosszú során oly szívesen szolgáltam s melyet szolgálni ezentúl is őszinte törek­vésem marad. De nekem, aki szin­tén az élen állok,­­ az is köteles­ségem, hogy amennyire emberileg csak lehet, felülemelkedjen minden ellentéten és ellenséges szempon­ton s akkor meg kell hajolnom a végzett munka s az elért eredmény nagysága előtt, mely — innen az elnöki székből hirdetem, nem gárí­esot, de örök és mélységes hálát érdemel! — Ezért oly tiszta szívből óhaj­tanám, hogy a folytonos s oly meddő háborgás legalább a mai aktus után végre elülne. Kerüljön már egyszer a mostani amúgy is nehéz időkben szegre a kard s a toll se mártson vérbe — hanem tintába! Én igazán nem látom cél­ját annak, hogy bárki, mikor mást vél megsebezni, folyton önmagát sebezze meg s ezért mindenáron újra és újra üszköt akarjon dobni a vármegye és a város közé, — melyeknek végeredményben kell, Idény utáni árak Balog Lászlónál!

Next