Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)
1880-10-14 / 83. szám
Esztergom, 11. évfolyam. Előfizetési ár : egész évre........................................6 írt. — kr. fél évre.............................................3 „ — évnegyedre........................................1 „ 50 „* Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendő!.. „ESZTERGOM ÁS VIBÉKS» TilGZÁJa, Láttalak. .. Láttalak a fényes bálteremben, Láttalak a sürgő raj között, Ünnepelten, mint egy szép királynő, 8 szemeimbe titkon köny szökött. Féltettelek. . . és te csodálkozó! Aggodalmas, borús arczomon, — Elgondoltam , ki itt olyan boldog, Ha nő lesz-e majd az egykoron? !... XI. 8 láttalak lány, escudos otthonodban, Testvéreid ártatlan körében, Mint őrangyal, úgy vezetted őket: Körülötted béke, üdv és éden, És szeretlek ! — imádom szép lelked, Bizton veszlek hányatott hajómra, Hol leküzdve vészeket és ármányt, csak mosolygóink a szirtre, a romra. Klauzál Gábor. 83. szám. Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyílttólpetit soronként 30 kr. Csütörtök 1880. octóber 14 én. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^^ — 11«C SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza: Semita és antisemita. Korunk vastag materiális tipus iránya az az előtt uralkodó idealisinust teljesen kiszorítván, keresztény és nem keresztény iparkodik ezen materialisticus irányban megfutni életpályáját. Maapság tehát meghódolt, már ez iránynak,keresztény és nem keresztény; azonban e meghódolást a keresztény távolról sem képes annyira érvényre juttatni, mint pl. az izraelita ; s innen van a két vallásfelekezetbeliek között a nagy társadalmi súrlódás és ellentét, melynek alapja egy cseppet sem gyökerezik a valláskülömbségen, hanem tisztán azon társadalmi tényen,hogy az izraelita mindenkor jobban tud meggazdagodni, mint a keresztény. Ez látszólag igen viszás állapotnak tűnik fel akkor, midőn a keresztény ember diaijában fiait kiiskoláztatja, tehát kezébe adja a szellemi és anyagi haladhatás kulcsát ; míg az izraelita átaljában, fiait az elemi oktatáson túl semmi képzettségben nem részesíti. Ezen állapot viszássága azonban csak látszólagos, mert ennek oka — nézetem s meggyőződésem szerint — éppen ezen nevelési rendszer ferdeségében rejlik, tehát ezen említett társadalmi állapot, ennek természetes következménye. Korunk materialisticus iránya még a múlt században vette kezdetét s már akkor, a franczia académia nagy jutalmával tüntette ki a később hallhatatlanná vált, de még ekkor 16 éves ifjú J. J. llousseannak „Sur l’origine, et les fondements de F inégalité parmi lés hommes" czimű munkáját, melyben azt bizonyította be, hogy a tudományok ártalmára vannak az embereknek ; s hogy ez mai nap is a közéletben szent igazság, kétségtelenül be kell látnunk, ha csak felületesen is szemügyre vesszük a keresztény és izraelita nevelést. A keresztény ember, ha csak nem földhöz ragadt szegény, minden áron fiából okos embert akar nevelni s mindenek felett okvetlen urat. E czélból glacé kettyüsen feljáratja az iskolába s csekély vagyonát —melyből öreg napjaira nyugodtan élhetne s fiára is ráhagyhatni — fiának 25—30 éves koráig — tehát élettartamának átlag feléig — tartó tanitatására áldozza s igen gyakran még adósságokat is csinál. Az ifjú, ki ezen 25—30 éves koráig a bor, dohány és szépleányok élvezete mellett időt szakított magának iskolába is járni, végre nagy nehezen azzal örvendezteti meg elszegényedett és elaggott szüleit, hogy az iskolákat bevégezte, még csak ekkor kezd az életben járni tanulni, mint a csecsemő, s ha történetesen képességének ruganyosságát kedélyének himporát s átaljában életkedvét —■ mi mai ifjainknál oly gyakori — el nem veszté, akkor csak látás-futás és nagy protects után lesz belőle tiszteletbeli miniszteri segédfogalmazó gyakornok helyettes, amidőn még mindig szüleitől vár anyagi segélyt. A legjobb esetben lesz belőle a nemzet testén éledő proletár, a leggyakrabban pedig egy elzüllött életről szóló újságtöltelék. Bizony-bizony uraim, a keresztények között átaljában csak az urhatnámság, vágy és az érzéki örömök utáni hajsz van elterjedve rangkülönbség nélkül ! Az iskolákban a gyakorlati élettől egészen eltérő, ideális és humanitárius tantárgyakkal egészen teletömve az ifjú, teljesen idegenen lép az életbe 30 éves korában, amidőn minden reményét csak azon egyben öszpontositja, hogy sikerűlésül magát egy gazdag leány által férj gyanánt megvásároltatni külömben az életben elbukik. Az izraelita nemcsak glacé keztyű nélkül, de sőt még zsebkendő nélkül is adja fel fiát az iskolába s pár év előtt megtanul jól írni és számolni s otthon magyarul és németül beszélni. Ekkor a fiú kereskedésbe alkalmaztatik s pár év alatt már fizetést kap s midőn 16—18 éves lesz, már oly állása van a minő keresztény embernek sokszor egész életében sincs. Igen gyakran hallani dus gazdag öreg izraelitáról, hogy fiatal korában ez is, az is még batyut hordott hátán s most gazdag, s mint ilyen tisztelt, becsült ember. Keresztény emberről szintén igen gyakran lehet hallani, hogy ezen és azon öreg ember is gazdag volt, de tönkre ment. Az izraelita mindent gyakorlati oldalról s kettő a jövő boldog álmaiba merült, Wetterstuck I kisasszony szintén elsülyedt s a Wetterstuck pihenő dombjának laza kerekségből csak a szék ülése nyúlt ki még láthatólag. A gondos atya másnap azonnal segített e bajon, mialatt apró köveket taposott be a dombra s aztán egy réteg májszinű kavicsot teritett rája. Wetterstuckné asszonysága férje előmenetele óta szintén nagy rátörő tervekkel foglalkozott ; legnagyobb terve volt egy kávézó-társaság, melyet néhány ismerős hölgy számára szándékozott rendezni. De minthogy lakása igen korlátolt volt, s uj rangja is kötelességévé tette, hogy egy pár titkáráét fog erre meghivni. De hogy az egésznek valódi fényt adjon, az irodai-tanácsosné ő asszonyságát is fel kellett kérnie, hogy díszítse jelenlétével a kávézó társaságot. Az irodai-tanácsosné ő asszonysága vidám jószivír asszony volt s annyi büszkesége sem volt épen, mint amennyi egy heted rangosztályú hivatalnoknak a feleségét szokta megilletni. Wetterstuckné asszonysága persze nyolczad osztályú volt s ehhez képest a huta igazgatóval és a postamesterrel állott egy sorban, mig ellenben férje a titkár kerttulajdonos és szorgalmas ügyes hivatalnok is volt, egyszersmind ; az irodai tanácsosáé ő asszonysága mindezt jól megfontolta s eltökélte magát arra, hogy elfogadja a meghívást. Mint egy olyan hölgy, aki ért a mance-okhoz az irodai tanácsosáé ő asszonysága nem a magasabb körökbe illő kávés öltözetében jött meg, t. i. fekete selyemruhában, hanem világos barna felső merino ruhában jelent meg, melyben a templomban is ment, mint olyan helyre, ahol igen vegyes társaságot talál az ember. A kávézás egyébiránt fényesen sikerült ; az asztal szürke damaszt abrosszal volt megtérítve, ujdon uj csészékben kínálták erősen az italt s elő vették a veres bélésű ládi- Őszi mulatság. — Hacklauder F. W. elbeszélése. — (Folytatás.) A A'Wetterstuck-pihenő ültetvénye mögött volt egy sivár hely, ahova a köveket meg gyomot dobták volt. Az a gondolat, hogy e gyimdarabot is hasonlókép kellmetessé teszi, hosszabb ideig foglalkoztatta a tulajdonost ; végre tisztába jött önmagával s hathatósan fölkérte madame Wetterstucknét leányával együtt, hogy a legközelebbi 8. nap alatt meg ne látogassák a kertet, hogy annál jobban meglepje őket nagyszerű s új berendezésével. A titkár ugyanis sem több, sem kevesebbet nem szándékozott, minthogy egy kis dombot állítson elő ottan. Evégből fiával, a gymnazistával együtt kimondhatatlan fáradságra adta a fejét s az egész környékről összehurczolta a követ meg a földet, barátságos szomszédok is segítették ebben s csakhamar kicsiny domb emelkedett az ültetvény mögött s több lábnyi magasságban teljes büszkeséggel uralkodott a körülfekvő kertek felett. Tetején két, nem igen erős személy számára való hely volt, ahová egy lábnyi szélességű ösvény vezetett kígyózva a kőasztaltól. Le nem írható madame Wetterstuckénak meg leányának meglepetése, midőn feljöttek. Az utóbbi váltig azt állította, hogy pompásabb hely nincs is ennél az olvasásra nézve, a személy szépen kitekint a tágas vidékre a könyv keskeny határai közül s azonnal kísérletet is tett ebben mert egy széket tett a dombra, s egy Spindler-féle regényt vett elő. Azonban az olvasás közben a szék mindinkább alacsonyabb lön, s midőn a történet végkifejlésénél a hős meg a hősnő egymásnak nyújtotta a kezét az oltár előtt, s mind a