Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)

1880-04-08 / 29. szám

Esztergom, II. évfolyam. 29. szám. _­­ 1 Csütörtök 1880. április 8-án. ISZTERGIMes TIBIKE Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik : hetenkénti­­étszer vasárnap és csütörtökön. Előfizetési­ ár : egész évre........................................6 frt. — kr. fél évre.............................................3„ — évnegyedre........................................1 » 50 „„ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendő!”. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltétnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHENYI TÉR^ 35-IK SZÁM ALATT, intézendő!?. Kéziratok nem adatnak vissza. A 8000 forint. hát A vallás- és közoktatásügyi miniszter­re­nemcsak reményt nyújtott, hanem köte­lezte is magát a városi hatóság által nyolcz­­ezer forint erejéig fölveendő kölcsönt a tanul­mányi alapból évenként kétezer forintjával négy éven át törleszteni, erre, bár azon alap sok ol­dalról van igénybe véve, mégis hiszi úgy Felsége mint a törvényhozás jóváhagyását meg­­­nyerni. A miniszter erre vonatkozó fölterjesztését a koronához már megtette és talán az elintézés nemcsak kedvezően fogja eszközöltetni, hanem sok ideig sem fog magára váratni. Nincs okunk benne kételkedni. A gymnasium építésénél fölmerült költ­ségtöbblet ennélfogva, részint a napokban meg­tartott faárverés alkalmával befolyt és eleve e czélra megszavazott összeggel, részint a felve­endő és a tanulmányi alapból fizetendő köl­csönnel fedezve van. Mellékesen megemlítjük még, hogy a ka­matok fizetéséről a miniszteri leirat nem szól és így az még nem tudatik, hogy a kamato­kat a négy éven át ki fogja fizetni. A miniszteri leirat a holnapi közgyűlés napirendjére valószínűleg ki lesz tűzve. E közgyűlésnek kell gondoskodni helyről is, honnan a kölcsön fölveendő, a módozatok­ról is, hogy az mikép veendő fel, és engedély megszerzéséről is a belügyminisztériumtól, hogy­­ egyátalán felvehető legyen. csön A közgyűlésnek gondoskodni kell a kör­fölvételéről. Talán nem lesz nehéz, a­mennyiben födezetnek miniszteri szó szolgál, de talán mégis nehéz le;­a, mert annak a mi­niszteri szónak beváltása még két más fórum­tól is függ. A negyvenötezer forintos kölcsönnek tör­­énete nagyon tanulságos vola ; mintha a bel­ügyminisztérium keresve kereste volna az oko­kat, melyek a kölcsön felvételét késleltetni képesek voltak; mintha annak a kölcsönnek fölvétele talán épen a m>inisztériumnak oko­zott vagy hozott volna terheket és nem a vá­rosnak, annak a városnál , melynek anyagi vi­szonyai ugyan elég terhesek, de majdnem számszerűn­ kimutatva lett, hogy a kölcsön mennyire előnyös. És épen azért.­­A­ rés okunk kétel­­kedni abban, hogy a közoktatásügyi minisz­­­­­er keresztülviszi a korona jóváhagyását, mégis kétkedve kell tekintenünk a másik, a belügy­minisztériumnak sokszor kimagyarázhatlan aka­rata felé. A közgyűlésnek gondoskodnia kell esetleg a nyolczezer forint kölcsön kamatainak fedezé­séről is, miután erről a miniszter nem beszél és már volt róla szó, hogy — bocsánat a tri­viális kifejezésért, — ajándék lónak nem kell csikófogát nézni. Teljesen helyt adunk a nézetnek. Jó volna, ha a kamatok is a tanulmányi alap ter­hére esnének, de ha a cultusminiszteri végle­­ges intézkedés máskép fog is lenni, nem sza­bad ezért nekünk ellene szólni, mert már a nyolczezer forint is oly segítség, melyet a közgyűlésnek elismerőleg és hálásan kell tu­domásul venni. A miniszteri leirat beszél a befejezés meg­kezdéséről. A képviselőtestület áldozatkész­sége erről már eleve gondoskodott, gondoskodott akkor, midőn a 4—5 ezer forintra becsült erdőrész fáját e czélra felajánlotta és már ed­dig úgy eszközöltette is ennek értékesítését, hogy a befejezése a monumentális épületnek megkezdetett. Mindazonáltal sok megjegyzésünk lehetne e modalitásokhoz , azonban miután a közgyűlés a gymnasium kérdésében eddig mindig a leg­nagyobb tapintatosságot, a legjobb akaratot és a lehető áldozatkészséget­­ tanussta, nem akar­juk ezen megjegyzéseinket azon remény miatt elmondani, hogy a felmerülendő nehézségeket és kifogásolható körülményeket a közgyűlés bölcsesége le fogja győzni és ki fogja egyen­líteni. Figyelmeztetjük azonban képviselőinket, hogy a kérdés tárgyalása fontos és teljes figyelmünket megérdemli. „ESZTERGOM Ig VIDÉKE11 T4RGZÍJ4, ^­Rumy sírjára. I. Harm mezhárom esztendőnek Moha lepi sírodat S érdemeid egyre nőnek S hírneved nem hervatag. Harrainczhárom esztendeig . . . Másnak örök elmúlás, Oh, de neked bús sírodból Magasztos feltámadás ! II. Mikor gyászos koporsódat Kivitték a temetőbe, Megnyilallott fájdalmában , Gúnyos hazád szive tőle. Oh, mert téged megtagadtak S mert följajdult fájó vádja Ötvenéves napszámodnak ! Dicsőkóros kortársaid Már nem félték koszorúdat, Csöndes emberekké lettek Néma márványkövek alatt. Már most gátat nem rakhatnak, Hogy emléket emel korunk Ötvenéves napszámodnak ! III. Fényes siro­olt, büszke márvány, Drága szobor, mint a bálvány, Ki sírja az ? — Húsz éves volt száz verset irt, Sok pénzt hagyott, de semmi hirt. Jeltelen hant, töviskóró, Megveti a földön futó , Ki sírja ez ? — Ne piruljunk, nincs rá írva, Hogy a szegény Kumy sirja ! Kőrösy László. Egy elkésett húsvéti tárcza. „ ... de szivemnek kétszer nyílni nem lehet !u Jól van, pirongasson meg csak Szerkesztő ba­rátom, hogy oly sokára teljesítem Ígéretemet , de h­iggje el már egy álló hete töprenkedem azon, mi­ről és miként írjak úgy, hogy soraim az „Esztergom és Vidéke”-ben napvilágot láthassanak. Bizony nem könnyű feladat ez. E kétely, e gond nyomta szivemet még a fel­támadás nagy ünnepén is. Szerkesztő barátom való­ban elronta ünnepeimet. De hála istennek hamar ta­láltam kibúvó ajtóra. Eh mit­­ gondolom magamban, majd leirom híven mindazt, mit az utczán látok, —­­jó lesz ez húsvéti tárczaczikknek s miután az abla­komon betekintő nap is oly kedvesen hívogatott, fogván kalapom és botomat sétára indultam a Ká­­roly­ körúton. Tarka kép tárult itt elém. Mindenki sietett az első szép tavaszi napot élvezni, a levonatok ostrom állapotba kerültek, néhányon ott ékeskedett a sokat ígérő felirat is: „a zug­ligetbe.” A fővárosiak igen jól tudnak reclamot csinálni. Tömve is lett az ily feliratú kocsi legottan s magam is kedvet kaptam egy kis sétára a hegyek közé, hogy legalább ez egyben az elsők között lehessek. Felültem tehát és útközben a Margithidról gyönyör­ködtem Budapestünk világvárosi nagyszerűségem­, mi­hez ugyan most még egy kis képzelő tehetség is fér, de a jövő majd meghoz mindent s elgondolkoztam azon, hogy lesz idő, mikor a Margitsziget fogja a főváros, gyápontját képezni s a Dunapart mindkét oldala Ó-Budától lefelé beláthatlan messzeségben fog palotáival büszkélkedni s a város pénztára adósság­mentes leszen. Ily boldog álmokba merülve élveztem szivarom illatát. Egyszerre a kocsi megáll s vezetője nyersen tudtomra adja, hogy czélnál vagyunk. Körülnézek , ligetet nem látok sehol, hanem helyette szemeim előtt egy más kert terült el, melyre nézve a nyers vezetőnek csakugyan igaza van, hogy itt czélnál va­gyunk. A budai temetőnél voltunk. Mily csodálatos véletlen. Hús­vét vasárnapján, a feltámadás ünnepén akaratom ellen a halálra kel­lett gondolnom. A társaság egy része a még meglehetős távol fekvő Laszlovszky major felé indult, én a kopasz fáktól semmi jót nem remélvén, követve szivem sugal­latát a temetőnek vettem utamat. Ott egy kis sírnál pihenőt tarttam s elgondolkoztam a világ folyásáról. Különös az emberi természet, szereti az ellen­téteket, nekem örömöm telt abban, hogy midőn mindenki örül, vigad, akkor én a halálra gondolok.­­ Gondolataimban igyekeztem a két látszólagos ellen­­i tétet, a feltámadás ünnepét a rideg valósággal, a­­ halállal kiegyeztetni s lelkem megnyugodott, midőn­­ megtalálta a rejtvény kulcsát: a halál után feltá­madunk. Elmélkedésemben hangos kaczaj és lármás be­széd zavart meg. Oh a fővárosiak még a temetőben is vigadni akarnak. Önkénytelenül jutott eszembe Aucun úr egyik Fővárosi Levele, melyben a vidéki ünnepeknek ad előnyt a fővárosiak felett. Bizony

Next