Esztergom és Vidéke, 1882 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1882-01-15 / 5. szám
Esztergom, IV. évfolyam. 5. szám. Vasárnap, 18&2. Január 15én. Előfizet««! ára : egész évi« . fél évié . évnegyedre • 0 fit — Itv 3 „ — „ 1 . 50 . Egye» szám: 7 Icr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kind «»hivjitsi lábor. Széchenyi-tér 85. sz. inlsézeiidő.k. és Városi és megyei érdekeink közlönye. Mi.gyi'mink : le I,eni ki iit kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilvléiétit soronként 20 ki. Hirdetések a legolcsóbb úton közöltétnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz* tőségbe/., J^ŐRINCZ-UTCZA <^0. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Munkásainkhoz. Az ország szivében Budapesten minden jó és részvér összegyűl, minden nemes és nemtelen eszme találkozik s minden nagyobb mozgalom országos jelentőséggel bír. A napokban a magyar munkások tiszteségét igen megalázta az a botrányos gyülekezet, melyet, mint rendesen, ismét a rendőrség erőszakos föllépése oszlatott föl. A fővárosi munkások, kik között nagyon sok külföldi elem van, évenkint ötször-hatszor össze szoktak gyülekezni, hogy „érdekeik megvédésére“ tanácskozzanak. Nagyon örvendünk, hogy ezek a tanácskozások nem összhangzóak. Két nagy párt küzd ott mindig egymás ellen. A magyar árnyalat, melynek külön lapja is van, a Munkás Heti Krónika s a német párt, melynek közlönye valóságos revolver lap, a Socialist. Mindkét pártot hatalmas czivódók vezetik alkalmas s igy a rendőrség mindig talál ürügyet a tanácskozásokon folyt veszedelmes áramlatok meggátlására. Nagyon szomorú azonban az a körülmény, hogy a magyar munkáspárt egyik matadora, bizonyos Horváth János, épen olyan elveket hangoztat, mint a legfanatikusabb német socialista. Ő mondta ki múltkor egész leplezetlenül, hogy nem halna meg éhen, mert ha két keze munkája után nem bírna megélni, akkor onnan venne eledelt ahol találna. Hasonló szellemű beszédének következő részletei a munkásosztálynak már most kell készülnie arra a nagy küzdelemre, mely immár elkerülhetetlen. El kell láb alól tenni mindei akadályt, szembe kell szállani minden veszedelemmel. Csak a gyáva veszthet, a bátor elesik, de mint rabszolga soha. Hagyják abba a munkások a meddő reménykedést és lássanak végre munkához. Mindegy akár a megfeszített munka közben halunk meg, akár az ellenségekkel vívott küzdelemben.“ Hogy hol itt a józan ész, hol itt a tiszta irány, azt senki se tudná megmondani. A socialismus kérdése nálunk nem a mi társadalmi viszonyaink ferdesége, hanem idegen földről, nevezetesen Németországból átplántált betegség. Ott a kóros tünetek még indokolttá teszik a socialismus kifejlődését, habár ott se igazolják és szentesítik. Merő rajongás, érthetetlen vágyak és törekvések zűrzavara az egész irányzat, mely ellen minden jó lelkű becsületes magyar munkásnak frontot kellene képeznie. Az egész magyar sajtó egyhangúlag elitéli a socialistikus mozgalmakat Magyarországon, mert nem hogy semmi jogosultságuk nincsen, de dúló természetüknél fogva vészes irányúak az összes magyar munkásokra. Herczegprímásunk a Szent István társulat egy nagy gyűlésén erősen kárhoztatta a socialismus törekvéseit s ezek kiirtását az iparosítják vallásos nevelésében keresi. Az erdőégést elrekesztéssel gátolják, így kell a socialismus veszélyével is lenni. El kell vágni a megkorhadt tagoktól a még romlatlan részeket s ezekre kell hatni az értelem s meggyőzés minden erejével. Már az iskola kezdje meg a harczot, a zagyva felfogású s vészes törekvésű socialismus ellen, a templom szószékéről zúduljon le a felforgató törekvésekre a hit átka s a társadalom vesse meg és rekessze ki mindazokat kebléből, kik a fenálló jólét ellen vak hadjáratot üzentek. A józan magyar iparosok pedig ítéljék el azt a mozgalmat, mely először is az ipar tisztességét másodszor magyar iparos jóhirnevét teszi tönkre. As „Esztergom és Vidéket" tárolij* Dalok. h Mért nem születtem én Illatos virágnak, Kéklő nefelejcsnek, Vagy kis ibolyának? Zöld lombsátor alatt, Ott a völgy ölében, Ott nyílnék s virulnék Elrejtve-szerényen, S ha te a kis völgybe Néha kisétálnál, S engemet meglátva, Előttem megállnák, Halkan megsúgná azt Te néked illatom, Tűzz fel ^ kebledre Drága kis angyalom ! II. Ne higyjetek legények a leánynak Csalogató, édesgető szavának! Miutc a lepke mán marad egy virágon, Ügy a leány szerelme sem Állandó e világon. Lám! nekem is volt szeretőm elég már, De mi haszna, mind elvitte a tatár! A sok közül htt hozzám csak egy maradt S óh!ez az egy is ott pihen A virágos hant alatt! F. Dr. Szmatanay József. Idegen földön pihennek az ő hamvai, mert halált lelt ott, ahol életet keresett. Temetésére nem mehettünk, holnap lesz az ő emlékezetének napja a vízivárosi templomban. Gyülekezzenek tehát oda az ő tisztelői és barátai. Fiatal ember volt. Életrajzot alig adhatunk róla. Csak néhány adatunk van, amit kötelességünk kegyelettel megölőzni városunk évlapjai számára. Szmatanay József Esztergomban született 1852. octóber 16-án tisztes polgári bölcsőből. Első iskoláit és főgym uáslami tanulmányait szülővárosában végezte el azután a papi pályára lépett. Két évet töltött a theologian s akkor más pályára való hivatása kiszólította a papnevelő falai közül. A fiatal ember beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészet karához s két évig hallgatta a tanfolyamot. 1877-ben végezte el a tan V vgálatot s rá két év múlva bök . .l . tudori rangot nyert. Az eszteergom városi rét 1876-tól kezdve volt buzgó Irodalmi működése még csak r. szépet ígérő kezdet stádiumába a v . n. Augustus császár korával kiválóa foglalkozott s egy értekezése a boldog római császárról áliskolai értesítőben.meg is jelent a reAz utóbbi időben lankadatlanul dolgozott egy nagyszabású földtani s néprajzi munkán, ezt azonban már csak olyan befejezetlenül hagyta, mint szép jövőjét, mint szép fiatal korát s mint szép vágyait. Betegsége erős meghűlésből eredt s gégebaja majd két évig képtelenné tette azon szép ismeretei előadására, melyeket magának a saját erejéből gyűjtött. Az utóbbi hónapokban torokbaja annyira megroncsolódott, hogy mindez, jóakarója rendszeres gyógy [UNK]. : kv. ajánlott neki, így ment B.: azzal a szándékkal, hogy ott a kórháza• ban egy hónapi gyógyrendszer ne ve: magát alá. Bécsi tartózkodása azonban igen rövid időre nyúlt. Egyszerre ő a halálhíre érkezett vissza szülővárosába. A halálhír nem volt váratlan, de annál sujtóbb mindazokra kik Szmatanayban a nemes önerejü törekvéseket s a szorgalom és tehetség adományait becsülni tudták. Kórházban hunyt el, idegen emberek között. Ravatalát se állhattuk A doctor bácsi. (Rajz) Tulajdonképen ugrifüles Máténak hívták, de az egész környék csak „doctor úr“-nak ismerte. Reánk kik közelebb álltunk hozzá „doctor“-ért s a „doctor bácsi“ ért is neheztelt, s jogosan, mert minden inkább volt, csak doctor nem. E hibáját leszámítva elég derék ember volt, szómentében szépen ki is lehetett vele jönni! de a ki kételkedni mert szépségében, annak halálos ellensége lett. Nem is volt valami csúnya ember, ámbár a hölgyek „kiállhatatlannak tartották s talán tévesen is — ő mégis nagy tisztelője volt a hölgy világnak, s ugyszólva rögeszméje volt a boldog családi élet. Ha valahol egy szép leányt látott mint a brazíliai azonnal beleszeretett, s magának szánta azzal a különbséggel, hogy a Mungó szerepét is ő vitte, mert bámészkodva nézett a szép leány után mindaddig, mig valamelyik irigy utcza el nem csábitotta. Hogy ennyi jó tulajdonai mellett is „kiállhatatlan“ volt a hölgy világ előtt, az egyedül nem neki róható fel, tőle elég bátorság volt már az is, ha gondolni merészelte hogy: szeret. Egyszer azonban, hogy, hogy nem még most sem értem, oly hallatlan vakmerőségre vetemedett, hogy egy „kis mókus“vak miatc ő nevezé bizalmas barátai előtt —• udvarolni kezdett. Hogy „milyen hangból“ udvarolt azt most is sötét fátyol borítja, annyit azonban tudok, hogy a „kis mókus“ sírva panaszkodott a mamának, s hogy az én „doctor bácsi“-m egy hét múlva azzal állt elő, ha „törik-szakad ” azt a „kis mókust“ a főkötő alá hajtja. — Lelke rajta „doktor bácsi“, csak meg ne bánja, tudja hogy a házasságról mit tartanak hogy az egy vár, aki kívül van erővel, be akar hatolni, s aki bejutott, hogy kiszökhessek, mart a hölgyek nem elégszenek meg . ..... .. . — Tudom, ön ismét gunyolódni akar.. Téved, ha azt véli, hogy lebeszélhet. El képesnek érzem magam egy férj szerepkörét elkölteni. Én szeretem őt s ő enyém lesz s ezzel punctum! (kedvencz szava volt a szerencsétlennek) — Ön szereti őt, de azért neje nem lesz punctum . . Ezért annyira megharagudott rám...hogy egy álló hétig nem beszélt velem, s ha véletlenül találkoznunk kellett volna, inkább háromszor annyi utat tett, csakhogy elkerüljön. Egy ilyen alkalommal hogysem velem találkozzék inkább a piacznak ment, a piacz pedig abban a városban ember emlékezet óta egy sár tenger volt, s az én „doctor bácsi" m is ezt volt kénytelen tapasztalni, mert alig lépett tizet, azon vette észre magát, hogy „czipő nélkül ködik.“ Ez annyira a szívére hatott, szűköshogy jövőre ilyen kellemetlenség ne érje, mikor észrevette, hogy az egész jelenetnek tanúja valék, felém jött és szent lett a béke. Később tudtam meg, e szelíd megadás okát ő ugyanis akkor se kis készült. De mint hallottam ott mókus,ho is pórusz járt, mert az ajtó közt levő deszkában megbotlott, s egész terjedelmével hatolt ae szobába, hol a „kis mókus“ daemeni kaczaja jal felelt e furcsa beköszöntőre. Az én szegény „doctor bácsim“ mintegy vert had visszavonulót fuvatott, s négy napig sehol sem láttatta magát, ez alatt az idő alatt sem nem evett, sem nem ivott hanem egyre az ajtó közt próbált átlépni. A történtek után a paradicsomból angyali kaczajjal kiűzött „doctor bácsi“ nagyon levert volt, alig lehetett vele boldogulni, s ha csak távolról is említettük hamis kis mókusokat, annyira felbőszült, ahogy képes volt a társaságot oldalba rúgni. (szoliden, ott hagyni.) A catastropha után engesztelésül meghívták a szegényt egy „barátságos vacsorára“. A vacsorát a szőlőben tartották, s a vacsorán én is ott voltam. „Doctor bácsi,ugyancsak kitett magáért klakk, frakk, fehér nadrág, lakk cipő. Az asztalnál egy falusi kislány mellé került, akinek félórás kínszenvedés után egész tűzzel beszélt a falusi élet boldogságáról, az idült élet páratclanságáról. A kis leány nem ismervén emberünket szörnyen contrázott neki s duett vége. az lett, hogy az én „doctor bán csiém pogányul "potiios al beaiala:bele melegedett s nagy