Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1883-10-14 / 83. szám

Esztergom, V. évfolyam.^________________ 83- szám.­EGJELENIK HETEN­KINT KÉTSZER­. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész éve fél évre , negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR: .......................... . ....................................36 ............................................1 Egyes szám­ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: P­falz-ház első emelet h­ová a­ lap szellemi részét illető Közlemények hii Illendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCH­ENI-TÉR. .., N­ovíí a hivatalos s a magán­hirtalésok­, a nyilbérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és ved­amiLlások intézemtők. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi­t, 75 kr. 100—200-ig . 1 ,, 50 „ 200—.OQO-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutsulyosabban közöl­tetnek. M­­­I ÉTTÉR sora 20 tcr. HIRDETÉSEK. A mi kis gazdáink. 1. Az idei ősz az esztergomi gazdákat igen nevezetesekké tette. Tem­ény-kiál­­litásuk és ekeversenyek kitünően sike­rült, a­mi azt jelenti, hogy gazdasági erőink nem maradtak el a kor vívmá­nyaitól, hogy gazdasági erőink igen jelentékenyek. A gazdasági egyesületek országszerte­­ kitűzték törekvéseik közé a gazdasági állapotok fejlesztését, javítását s mégis úgy tapasztaljuk, hogy tisztán az elmé­letek sehol se szenvednek nagyobb hajó­törést, mint épen azon elemek között, hol nem az elméleti, hanem a gyakor­lati irányzat imponál. Örvendünk a sikernek, a­mit gaz­dáink arattak. A terménykiállítás gyönyörű tartalma gazdasági viszonyaink emelkedését bi­zonyítja s ha volnának is alapos kifo­gásaink a bíráló bizottságok kisebb na­­gyobb fogyatékosságai ellen, a kiállítás eredményével magával igen­is meg va­gyunk elégedve. Gazdasági egyesületünk az idei őszi sikerekkel bebizonyította­, hogy életre­való, bebizonyította, hogy jövője van. És épen azért méltán kapcsolhatunk hozzá olyan igényeket, melyek egészen jogosultak. Tehetetlen emberektől, pangó egye­sületektől nincs mit várnunk, nincs mit követelnünk. De a­hol az életnek és tevékenységnek magasfokú bizonyítékai vannak, ott ho­lyón való várakozás és igénykereset is. Gazdasági viszonyaink átalános fel­virágzásának van egy igény­keresete, a­­­mit egész joggal czímezhet a gazdasági egyesülethez. A gazdasági egyesület hatásköre tud­­tunkkal nem csak a tagok érdekei felé terjed ki. Hanem kiterjed mindenfelé, a­merre csak a gazdasági állapotok ja­vítást és emelést várhatnak. Kiterjedhet különösen a nép elsat­­nyult és óriásilag visszamaradt gazdál­kodásának megváltoztatására és megja­vítására. A gazdasági egyesület tagjai nagy­részt önállóan gondolkodó, képzett és elég jó módú gazda közönségből álla­nak. Ezekre a társulás szintén nélkü­lözhetetlen, mert az eszmék cseréjéből, az egymásrahatás gyümölcsöző erejéből kétségkívül jobbá válik a jó, gazda­gabbá a gazdag s modernebb gazdává az igyekvő gazda. Ezek számára nem is óhajtjuk azt, a­mit az elmaradottak ja­vára sürgetünk. Az esztergomi városi és megyei kis gazdák állapotának restaurálását p­ Mr­dí­tjük meg s erre hivatottnak egyes, egyedü­l a gazdasági egyesületet tartjuk. Kinevetnék azt, a­ki azt vitatná, hogy manapság épúgy művelhetjük a földet, mint a pátriárkák idejében ; ne­vetség tárgyává lenne az, a­ki úgy érvelne, hogy a gazdasági tudomány alkalmazása nélkül csak olyan eredmé­nyeket lehet felmutatni, mint a tudo­mányos elvek és elméletek alkalmazá­sával. A kis­gazdák oktatásáról, a kis­gaz­dák gazdálkodásának reformjáról van a szó. Gazdasági egyesületünk bebizonyí­totta, hogy van benne elég erő és mód az igénykereset elfogadására és bevál­­­tására. A nemzeti jólét nem a legfelső és középső osztályok jólétével van bete­r­tőzve, hanem az alsó osztályok gyara­­­kodásával és emelkedésével is. Addig mig a kis gazdák elhagyatott küszöbén be nem kopogtat a legidege­nebb vendég, addig mig munkájánál a gazdasági kis gazdáink ismeretek és vívmányok szerény körükhöz mért al­kalmazása életbe nem lép , addig egye­temes nemzeti jólétről szó sincsen, addig a terménykiállítás és eke verseny sikere, mint kirívó véglet tűnik föl, addig minduntalan arra gondolunk, hogy a fény és siker olaja csak a felszínen úszik, egészen alant nincsen a jóléthez tápláló erő, csak kioltó anyag. Az „Esztergom­ ás Vidékfi“ tárcája. SOK CSILLAG .. . Sok csillaga van az égnek Örök tűznek, örök fénynek, Mindenkire ráragyognak Biztatóan mosolyognak. Beborult az én csillagom, Keresem de nem találom. Sötét az éj, mint életem — Istenem­­­be árva lettem ! PALÁSTHY ERZSI: ESZTERGOM FELSZABADULÁSA. y. Emlékérmek. Esztergom város emlékérmei Eszter­gom 1683. évi győzelmes bevétele és az 1685. évi győzelmek emlékére. Az alábbiakban az esztergomi emlék­érmeket azért irom le, hogy a nagy felszabadulás emlékét megörökítő tör­téneti anyagból ezek se hiányozzanak. Történeti bevezetést leírásomhoz nem használok, főleg azért, mert szerényte­lenség volna tőlem erre vállalkozni akkor, mikor a készülő ünnepély alkal­mából erre avatottabb kezek fognak vállalkozni. Csak egy szerény megjegyzést kocz­­káztatok. A leírásomban is említett ér­mek eladása épen kapóra jött. Ritkán lesz arra eset, hogy igy együtt lehes­­sen épen a legkiválóbbakat megszerezni nagyon mérsékelt árak mellett. Nagyon szép volna a kedvező alkal­­­mat megragadni s a város tudományo­s j­ó intézetei számára, bármi után megvásá­­­­rolni az áruba bocsátott érmeket.­ Az emlékérmek leírását a követke­zőkben adjuk : I. Esztergom város­á­n­a­k 1683. évi bevételére vert emlék­­é­r­m­e­k. 1. Arany emlékérem. Előlapján a mezőben egy sisakos s hosszú ruhába öltözött női alak (Pallas) török hullá­kon át halad. Jobbjában babérkoszorút babában pálmaágat tart, körülötte tö­rök fegyverek. Körirata:: SERVTAT QVI SAEVIT. Az érem hátlapján az esztergomi vár és vidéke látható. Kör­irata : STRIGONIUM D 21 OCTOB. TURCIS EXTORICTVM. 2. Ugyanezen emlékérem ezüstben. Átmérője 33 mm, súlya 10­5 gr. Ki­adva Wellenél II II. Bt. 372 lp. 7241. szám. Széchenyi catalogusában 33 tábla, 7. szám. Hessnél 938. szám­­­ára 6 márk, egy másik kiváló szép példányé 8 márka.*) 3. Ezüst emlékérem. Első lapján a város és vár látképe. Egy szigeten a tábor, a másikon ágyú ütegek és kis vitorlás hajók, fölül egy sas csőrében olajágat tart, karm­ai közt pedig kardot. Hátlapján 10 soros felirat | GRAN | Au­J 1543 DURCH |­UNTREU YERLOHRN | A„0 1593 LU AUG. WIDER | EROBERT A„0 1605 NOCH| MALS DURCHUNTREU | YERLOHRN *) Hess Adolf majnai-frankfurti érem kereskedő ■ 2 év előtt a nagy herczeg Montenuovo-féle érem­ 1 gyűjteményt vásárolta meg, s most a nagy gyűjte­ményt részletenkint bocsátja áruba. Az esztergomi emlékérmek is föl vannak véve árjegyzékébe, azért adom mindenütt annak számát és az érmek értékét (Hess czim­e : Adolf Hess Frankfurt a. Main Bo­c­kenheimer Landstrasse No. 53. Kecseg Julis özvegysége. Népies rajz. A tavaszon, egy szép költemény azt olvasom­ hogy: „Ez az élet csak elején egy arasz.“ Igaz! gondolom — toldogassuk hát! — Elhagyva a főváros sűrű légkörét s falura, Pérre mentem nyaralni. Nem a saját vil­lámba, mert az nincsen, hanem vettem bérbe egy barátságos parasztházban egy szobát, s kiültem a ház előtti kis kertbe szívni a frissítő falusi levegőt. Házunk előtt folydogál egy kis ér, mely­nek partjairól ezüst levelű fűzfák bocsátják hosszan lelógó ágaikat a vízbe. Kristály­­tiszta medrében pedig pirospozsgás gyer­mekek szaladgálnak felhúzva pendelkéjü­ket s áztatva lábacskáikat. Házunk vagyis Csörgő gazda háza kies liget szélén fekszik s alsó vége kiér a szérüskertekig, ott lenn van a tehénistálló meg az ól is. Ben ki van meszelve, sárga Az eleje szé­porral meg­hintve az udvar, messze fénylik a tejes­­sajtárok abroncsa, és csillognak a czin­­edények a konyhán, csin és rend uralg itt, korán kell a gazda, s vígan dolgozik, sü­­rög-forog a gazdasszony, Csörgéné asszo­nyom. Mikor aztán elvégzi dolgát, teheneket, megetette malacza­it és megfejte a bezárta szárnyasait, felköté a selyemrojtos kerke­­nyőt és kiült mellém a lóczára s elbeszél­gettünk. Egyszer igy szólt mikor kijött : — No itt vagyok kedves, drága pesti nagyságom, szeretem ám én a pestieket. — Hát ismerős Pesten ? K­érdém. — Igen bizony ! Voltam én ott özvegy asszony koromban, jaj! ennek nagy oka volt, kedveském. Ha úgy akarja, elmondom. — Mondja hát lelkem ha ráér, szívesen meghallgatom szólék, mire ő elhelyezkedve mellettem feltologatá dadogó fehér ingyál­­lait s megtörölgetve piros ajkait igy szólt: — Mikor az első uram meghalt, — az isten nyugtassa, — úgy el voltam szánva, hogy majd a tónak mentem ; de talán meg is teszem, ha hogy szerencsémre nem lett volna befagyva. Mit várom itt, gondoltam, mig kienged? Üsse kő! megyek Pestre! Aszongyák, hogy ez a város valóságos pes­tis, olyan veszedelmes: nyomtatnak ott vagy százféle újságot, és mind a száz tele van írva rablással, veszekedéssel, meg gyilkos­sággal ; .jobb helyre hát nem is mehetne ilyen elszánt lélek, mint én. Ideértem gyer­tya gyuj ... oh jaj ! majd mit is mondok, hisz még a vasúton is elmondta a szédom, hogy itt a levegő ég faggyú szem­lyett. No hiszen — mondok magamba be­— ilyen levegő kell neked Julis! Az­sammal mentem a fogadóig. Elállt a tititár­­sze­mem, szám a nagy fényességre. Nálunk fel­támadáskor se ég annyi világ. Az már igaz, hogy nappal van itt éjszaka is, úgy látnak­­­futnak a cselédek és éberek mintha az ál­moskönyvet csak a falusiak számára írták volna.* Az első éjjel lefeküdtem biz­on jó falusi szokás szerint. Úri módon megcsinálták az ágyamat, még rozsdótálat is tettek be, hogy ne kelljen a kúthoz menni mosdani. Az is­tennek ajáltam a lel­kemet és eloltottam gyertyát. — Jól altattam, mert sem a kak­a­sért, se a toronyóra ütését, se hajnali ha­­rangszót , de még a kakasokat sem hallot­tam, miattam ugyan ágyazhattak volna. Ennek az is nagy oka lehetett, mert az ab­lakom valami ponyvával volt beakasztva Amint felvetem a szememet a nap már magasan volt; rettentő lárma, zörgés, sí­polás üli meg a fülemet. — No! itt baj van , itt tűz van ! — gondoltam — s egy perc menet alatt kiugrottam az ágyból. Csak kapkodom magamra, a szoknyákat, pruszti­­k­omat; le a garádicson, ki az utczára­­ nézni, merre van a szerencsétlenség és sza­ladtam a többi után. Már majd kiszakadt a lelkem úgy ziháltam a nagy szakadásba, amint egyszerre egy nagy piaczra értem. Itt már nem múltam, melyik után menjek. Itt mindenik másfelé szaladt. Hányfelé ég hát? Lihegve szólék egy vén „Ugyan kérem, bácsikám hol ég ?!zsidóhoz — „Bácsikhám ! Bácsikhám ! Nűy­llát a masinában !“ — No, ez bizonyosan azért haragudott meg, mert bácsikának s nem öcsémnek ne­veztem. Kit kérdezzek hát? Az utczaszeg­­leten állt egy piros, sapkás ember, ezt kér­deztem meg, hogy hol ég? Az a bolond meg azt feleli, hogy : „A szemedben ró­zsám !“ De erre meg már én haragudtam meg. Illik is — mondok — hajdú létére ilyeket beszélni! — Nem vagyok én, de az apáim se volt hajdú, galambom. — Aha 1 jó van ! már én cs­ak­ tudni fo­gom, mikor a mi falunkban lakik a vicis­­pán. Mi hát az ur ? „Én hivatalban vagyok itt és az a dol­gom, hogy a­mit rám bíznak, azt pénzért ide-oda hordjam. Rám pedig mindent lehet bízni, mert becsületem van, itt ni, a nume­rusom. Én hordár v a nyolc. — Vigyen engem is vissza a kocsmába, a­honnan eljöttem, szólok­ ijedten, mert ak­kor jutott eszembe, hogy talán eltévedek és majd haza sem találok. De hogy melyik az a korcsma, azt nem tudtam ám sehogy sem kieszelni. Nagy gondolkozásra mégis rájöttem, hogy egy nagy szürke paripát lát­tam a kapu felett festve. Erre aztán otthon volt a numerusom, elindult és intett, hogy csak menjek utána, tudja ő már, hogy hova vezessen. De a tűz, de a tűz !? Azt is el­mondta, hogy hisz nincs tűz, s nem is azért hanem a mindennapi kenyere után szalad ez a nép. Valahogyan visszavergődve kvár­télyomra, megálltam a kapuajtóban, hog vj

Next