Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1883-10-14 / 83. szám
Esztergom, V. évfolyam.^________________ 83- szám.EGJELENIK HETENKINT KÉTSZER. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész éve fél évre , negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR: .......................... . ....................................36 ............................................1 Egyes számára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: Pfalz-ház első emelet hová a lap szellemi részét illető Közlemények hii Illendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENI-TÉR. .., Novíí a hivatalos s a magánhirtalésok, a nyilbérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és vedamiLlások intézemtők. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fit, 75 kr. 100—200-ig . 1 ,, 50 „ 200—.OQO-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutsulyosabban közöltetnek. MI ÉTTÉR sora 20 tcr. HIRDETÉSEK. A mi kis gazdáink. 1. Az idei ősz az esztergomi gazdákat igen nevezetesekké tette. Temény-kiállitásuk és ekeversenyek kitünően sikerült, ami azt jelenti, hogy gazdasági erőink nem maradtak el a kor vívmányaitól, hogy gazdasági erőink igen jelentékenyek. A gazdasági egyesületek országszerte kitűzték törekvéseik közé a gazdasági állapotok fejlesztését, javítását s mégis úgy tapasztaljuk, hogy tisztán az elméletek sehol se szenvednek nagyobb hajótörést, mint épen azon elemek között, hol nem az elméleti, hanem a gyakorlati irányzat imponál. Örvendünk a sikernek, amit gazdáink arattak. A terménykiállítás gyönyörű tartalma gazdasági viszonyaink emelkedését bizonyítja s ha volnának is alapos kifogásaink a bíráló bizottságok kisebb nagyobb fogyatékosságai ellen, a kiállítás eredményével magával igenis meg vagyunk elégedve. Gazdasági egyesületünk az idei őszi sikerekkel bebizonyította, hogy életrevaló, bebizonyította, hogy jövője van. És épen azért méltán kapcsolhatunk hozzá olyan igényeket, melyek egészen jogosultak. Tehetetlen emberektől, pangó egyesületektől nincs mit várnunk, nincs mit követelnünk. De ahol az életnek és tevékenységnek magasfokú bizonyítékai vannak, ott holyón való várakozás és igénykereset is. Gazdasági viszonyaink átalános felvirágzásának van egy igénykeresete, amit egész joggal czímezhet a gazdasági egyesülethez. A gazdasági egyesület hatásköre tudtunkkal nem csak a tagok érdekei felé terjed ki. Hanem kiterjed mindenfelé, amerre csak a gazdasági állapotok javítást és emelést várhatnak. Kiterjedhet különösen a nép elsatnyult és óriásilag visszamaradt gazdálkodásának megváltoztatására és megjavítására. A gazdasági egyesület tagjai nagyrészt önállóan gondolkodó, képzett és elég jó módú gazda közönségből állanak. Ezekre a társulás szintén nélkülözhetetlen, mert az eszmék cseréjéből, az egymásrahatás gyümölcsöző erejéből kétségkívül jobbá válik a jó, gazdagabbá a gazdag s modernebb gazdává az igyekvő gazda. Ezek számára nem is óhajtjuk azt, amit az elmaradottak javára sürgetünk. Az esztergomi városi és megyei kis gazdák állapotának restaurálását p Mrdítjük meg s erre hivatottnak egyes, egyedül a gazdasági egyesületet tartjuk. Kinevetnék azt, aki azt vitatná, hogy manapság épúgy művelhetjük a földet, mint a pátriárkák idejében ; nevetség tárgyává lenne az, aki úgy érvelne, hogy a gazdasági tudomány alkalmazása nélkül csak olyan eredményeket lehet felmutatni, mint a tudományos elvek és elméletek alkalmazásával. A kisgazdák oktatásáról, a kisgazdák gazdálkodásának reformjáról van a szó. Gazdasági egyesületünk bebizonyította, hogy van benne elég erő és mód az igénykereset elfogadására és beváltására. A nemzeti jólét nem a legfelső és középső osztályok jólétével van betertőzve, hanem az alsó osztályok gyarakodásával és emelkedésével is. Addig mig a kis gazdák elhagyatott küszöbén be nem kopogtat a legidegenebb vendég, addig mig munkájánál a gazdasági kis gazdáink ismeretek és vívmányok szerény körükhöz mért alkalmazása életbe nem lép , addig egyetemes nemzeti jólétről szó sincsen, addig a terménykiállítás és eke verseny sikere, mint kirívó véglet tűnik föl, addig minduntalan arra gondolunk, hogy a fény és siker olaja csak a felszínen úszik, egészen alant nincsen a jóléthez tápláló erő, csak kioltó anyag. Az „Esztergom ás Vidékfi“ tárcája. SOK CSILLAG .. . Sok csillaga van az égnek Örök tűznek, örök fénynek, Mindenkire ráragyognak Biztatóan mosolyognak. Beborult az én csillagom, Keresem de nem találom. Sötét az éj, mint életem — Istenembe árva lettem ! PALÁSTHY ERZSI: ESZTERGOM FELSZABADULÁSA. y. Emlékérmek. Esztergom város emlékérmei Esztergom 1683. évi győzelmes bevétele és az 1685. évi győzelmek emlékére. Az alábbiakban az esztergomi emlékérmeket azért irom le, hogy a nagy felszabadulás emlékét megörökítő történeti anyagból ezek se hiányozzanak. Történeti bevezetést leírásomhoz nem használok, főleg azért, mert szerénytelenség volna tőlem erre vállalkozni akkor, mikor a készülő ünnepély alkalmából erre avatottabb kezek fognak vállalkozni. Csak egy szerény megjegyzést koczkáztatok. A leírásomban is említett érmek eladása épen kapóra jött. Ritkán lesz arra eset, hogy igy együtt lehessen épen a legkiválóbbakat megszerezni nagyon mérsékelt árak mellett. Nagyon szép volna a kedvező alkalmat megragadni s a város tudományos jó intézetei számára, bármi után megvásárolni az áruba bocsátott érmeket. Az emlékérmek leírását a következőkben adjuk : I. Esztergom városának 1683. évi bevételére vert emlékérmek. 1. Arany emlékérem. Előlapján a mezőben egy sisakos s hosszú ruhába öltözött női alak (Pallas) török hullákon át halad. Jobbjában babérkoszorút babában pálmaágat tart, körülötte török fegyverek. Körirata:: SERVTAT QVI SAEVIT. Az érem hátlapján az esztergomi vár és vidéke látható. Körirata : STRIGONIUM D 21 OCTOB. TURCIS EXTORICTVM. 2. Ugyanezen emlékérem ezüstben. Átmérője 33 mm, súlya 105 gr. Kiadva Wellenél II II. Bt. 372 lp. 7241. szám. Széchenyi catalogusában 33 tábla, 7. szám. Hessnél 938. számára 6 márk, egy másik kiváló szép példányé 8 márka.*) 3. Ezüst emlékérem. Első lapján a város és vár látképe. Egy szigeten a tábor, a másikon ágyú ütegek és kis vitorlás hajók, fölül egy sas csőrében olajágat tart, karmai közt pedig kardot. Hátlapján 10 soros felirat | GRAN | AuJ 1543 DURCH |UNTREU YERLOHRN | A„0 1593 LU AUG. WIDER | EROBERT A„0 1605 NOCH| MALS DURCHUNTREU | YERLOHRN *) Hess Adolf majnai-frankfurti érem kereskedő ■ 2 év előtt a nagy herczeg Montenuovo-féle érem 1 gyűjteményt vásárolta meg, s most a nagy gyűjteményt részletenkint bocsátja áruba. Az esztergomi emlékérmek is föl vannak véve árjegyzékébe, azért adom mindenütt annak számát és az érmek értékét (Hess czime : Adolf Hess Frankfurt a. Main Bockenheimer Landstrasse No. 53. Kecseg Julis özvegysége. Népies rajz. A tavaszon, egy szép költemény azt olvasom hogy: „Ez az élet csak elején egy arasz.“ Igaz! gondolom — toldogassuk hát! — Elhagyva a főváros sűrű légkörét s falura, Pérre mentem nyaralni. Nem a saját villámba, mert az nincsen, hanem vettem bérbe egy barátságos parasztházban egy szobát, s kiültem a ház előtti kis kertbe szívni a frissítő falusi levegőt. Házunk előtt folydogál egy kis ér, melynek partjairól ezüst levelű fűzfák bocsátják hosszan lelógó ágaikat a vízbe. Kristálytiszta medrében pedig pirospozsgás gyermekek szaladgálnak felhúzva pendelkéjüket s áztatva lábacskáikat. Házunk vagyis Csörgő gazda háza kies liget szélén fekszik s alsó vége kiér a szérüskertekig, ott lenn van a tehénistálló meg az ól is. Ben ki van meszelve, sárga Az eleje széporral meghintve az udvar, messze fénylik a tejessajtárok abroncsa, és csillognak a czinedények a konyhán, csin és rend uralg itt, korán kell a gazda, s vígan dolgozik, sürög-forog a gazdasszony, Csörgéné asszonyom. Mikor aztán elvégzi dolgát, teheneket, megetette malaczait és megfejte a bezárta szárnyasait, felköté a selyemrojtos kerkenyőt és kiült mellém a lóczára s elbeszélgettünk. Egyszer igy szólt mikor kijött : — No itt vagyok kedves, drága pesti nagyságom, szeretem ám én a pestieket. — Hát ismerős Pesten ? Kérdém. — Igen bizony ! Voltam én ott özvegy asszony koromban, jaj! ennek nagy oka volt, kedveském. Ha úgy akarja, elmondom. — Mondja hát lelkem ha ráér, szívesen meghallgatom szólék, mire ő elhelyezkedve mellettem feltologatá dadogó fehér ingyállait s megtörölgetve piros ajkait igy szólt: — Mikor az első uram meghalt, — az isten nyugtassa, — úgy el voltam szánva, hogy majd a tónak mentem ; de talán meg is teszem, ha hogy szerencsémre nem lett volna befagyva. Mit várom itt, gondoltam, mig kienged? Üsse kő! megyek Pestre! Aszongyák, hogy ez a város valóságos pestis, olyan veszedelmes: nyomtatnak ott vagy százféle újságot, és mind a száz tele van írva rablással, veszekedéssel, meg gyilkossággal ; .jobb helyre hát nem is mehetne ilyen elszánt lélek, mint én. Ideértem gyertya gyuj ... oh jaj ! majd mit is mondok, hisz még a vasúton is elmondta a szédom, hogy itt a levegő ég faggyú szemlyett. No hiszen — mondok magamba be— ilyen levegő kell neked Julis! Azsammal mentem a fogadóig. Elállt a tititárszemem, szám a nagy fényességre. Nálunk feltámadáskor se ég annyi világ. Az már igaz, hogy nappal van itt éjszaka is, úgy látnakfutnak a cselédek és éberek mintha az álmoskönyvet csak a falusiak számára írták volna.* Az első éjjel lefeküdtem bizon jó falusi szokás szerint. Úri módon megcsinálták az ágyamat, még rozsdótálat is tettek be, hogy ne kelljen a kúthoz menni mosdani. Az istennek ajáltam a lelkemet és eloltottam gyertyát. — Jól altattam, mert sem a kakasért, se a toronyóra ütését, se hajnali harangszót , de még a kakasokat sem hallottam, miattam ugyan ágyazhattak volna. Ennek az is nagy oka lehetett, mert az ablakom valami ponyvával volt beakasztva Amint felvetem a szememet a nap már magasan volt; rettentő lárma, zörgés, sípolás üli meg a fülemet. — No! itt baj van , itt tűz van ! — gondoltam — s egy perc menet alatt kiugrottam az ágyból. Csak kapkodom magamra, a szoknyákat, prusztikomat; le a garádicson, ki az utczára nézni, merre van a szerencsétlenség és szaladtam a többi után. Már majd kiszakadt a lelkem úgy ziháltam a nagy szakadásba, amint egyszerre egy nagy piaczra értem. Itt már nem múltam, melyik után menjek. Itt mindenik másfelé szaladt. Hányfelé ég hát? Lihegve szólék egy vén „Ugyan kérem, bácsikám hol ég ?!zsidóhoz — „Bácsikhám ! Bácsikhám ! Nűyllát a masinában !“ — No, ez bizonyosan azért haragudott meg, mert bácsikának s nem öcsémnek neveztem. Kit kérdezzek hát? Az utczaszegleten állt egy piros, sapkás ember, ezt kérdeztem meg, hogy hol ég? Az a bolond meg azt feleli, hogy : „A szemedben rózsám !“ De erre meg már én haragudtam meg. Illik is — mondok — hajdú létére ilyeket beszélni! — Nem vagyok én, de az apáim se volt hajdú, galambom. — Aha 1 jó van ! már én csak tudni fogom, mikor a mi falunkban lakik a vicispán. Mi hát az ur ? „Én hivatalban vagyok itt és az a dolgom, hogy amit rám bíznak, azt pénzért ide-oda hordjam. Rám pedig mindent lehet bízni, mert becsületem van, itt ni, a numerusom. Én hordár v a nyolc. — Vigyen engem is vissza a kocsmába, ahonnan eljöttem, szólok ijedten, mert akkor jutott eszembe, hogy talán eltévedek és majd haza sem találok. De hogy melyik az a korcsma, azt nem tudtam ám sehogy sem kieszelni. Nagy gondolkozásra mégis rájöttem, hogy egy nagy szürke paripát láttam a kapu felett festve. Erre aztán otthon volt a numerusom, elindult és intett, hogy csak menjek utána, tudja ő már, hogy hova vezessen. De a tűz, de a tűz !? Azt is elmondta, hogy hisz nincs tűz, s nem is azért hanem a mindennapi kenyere után szalad ez a nép. Valahogyan visszavergődve kvártélyomra, megálltam a kapuajtóban, hog vj