Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1883-04-08 / 29. szám
yv iEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre............................................ 0 írt — fél évre....................................................3 . — negyedévre...........................................................1 > <r»^ Egyes számára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: "PpALZHÁZ ELSŐ EMELET hová ;> lup s/.t.'nlemi részét illető közlemények küillemiRk. kr. KIADÓ HIVATAL: • '|SZECHENL-TÉR ^., * hová íi hivatalos s a magán hii'iletééek, a u^ittlérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendök. HIRDETÉSEK: HIVATALOS INlíRKTÚSEK : MAGÁNHIRDETÉSEK I szólói |O0 szóig — fit ?"> kr. I:>0—ÍÍOO-ig . 1 „ 50 yon —:iO()-ig . 2 „ 25 „ Helyegilít ö0 kr. megállajioilás szerint, lehető egjutányosabmn közültetnek. NYILTTÉV sor a 20 kv közlekedési viszonyainkról. (W. J.) A közlekedési vonalak az államok literei. Mert valamint az emberi élet fontartóját, a vércirkulációt az erek közvetítik, úgy az ország jólétének egyik talpkövét, a kereskedelmet forgalmával az utak mozdíthatják csak elő. Az államok jólétének régi nemzetgazdászati elvek szerint is a kereskedés és a forgalom leghatósabb eszköze, amely ismét szoros lánczszembe van fűzve a közlekedési eszközökkel. S minthogy az államok szellemi műveltsége is csak a jólét talajában virágozhatik, világosan előtűnik ama viszony, mely nem csak az anyagi jólét, hanem a szellemi műveltség és közlekedés között fekszik. Egészen mérvadó illustrátióul lehet itt felhozni a műveltség amaz őskori fészkeit, melyeknek szellemi fáklyái még századunkat is bevilágítják, mint oly példákat, hol a művelődési fejlődés karöltve járt a geográfiai helyzet által nyújtott közlekedési előnnyel. Az újabb kor fürkésző és kihatoló szelleme befolyásos mérvben gyakorolt behatást a jólét e fontos tényezőjére, amennyiben a gőzt gőzhajó és vasút alakjában, a közlekedés zsoldjába helyezte. A gőzhajózást csak a természeti adománnyal, a nagy folyókkal karöltve lehet érvényesíteni, vasúti hálózatunk tekintetében pedig igen elmaradtunk a többi európai államoktól és eme körülményben kell keresni gazdászatunk sanyarú állapotának egyik gyökerét, melynek folytán, daczára a természet bőkezűségének, mi szegény állam vagyunk. Mi természetesebb azonban, hogy e tekintetben is rohamos haladást kell constatálnunk. A mit azonban a természet megvont s a mit a tudomány még nem adományozott némi tekintetben lehet, sőt kell helyettesíteni a közmunka által , azaz a hajózást és a vasutat nélkülözni kellően, ezeket amennyire lehet jó ország- és megye utak által kell pótolni. A közlekedési vonalak főleg a lokális közlekedés eme nemes közegei és mint ilyenek főleg a megyei hatáskör keretébe sorolandók. Az országutak daczára annak, hogy a megyei pénztárak folyton emésztő férget, mégis aránylag igen kis hálózatot alkotnak, minőség tekintetében pedig igen sok kívánni valót hagynak hátra. Míg az olasz országutak kétszer oly szélesek mint a mieink, addig Németországban minden pusztához kitűnően ápolt út vezet, holott nálunk — csak az alföld híres sártengerét említem — az utak híresek rosszaságukban. 8 ez végzetes arányú elmaradás. Mert hol a vasúti hálózat kiterjedtebb, ott az utakra kisebb feladat vár, hanem hálózatunk korlátoltsága mellett, még utaink is mostoha gyermekei a megyei gondviselésnek. Természetes azonban, hogy e tekintetben is a legnagyobb különféleséget látunk minőség és mennyiség tekintetében egyaránt. Esztergom megye — pirulással kell bevallani, ha őszinték és igazságosak akarunk lenni — e tekintetben igen elmaradt a többi megyétől. — Mintha az alföld végtelen sártengeréből a felvidék bérczei közé egy darabot akart volna varázsolni mutatványképen, úgy emlékeztetnek az esztergommegyei utak az alföldre. Hiszen igaz, hogy Esztergom megye a viz hullámait s a vágány siklonalait egyaránt felhasználja közlekedési vonalnak, de ezzel még nincs felmentve azon kötelezettség alól, melyet a helyi közlekedés reá ró. Eme hiány igen élénken tűnik szembe, midőn a szomszéd megyékből bejöve a határt átlépjük, ahol is a két ut különbsége egész eklatánsn tűnik szembe. Hont vármegye pl. szintén híres útjáról, de épen ellenkező értelemben. Mindenesetre megkövetelheti az adók igája alatt nyögő közönség, hogy jóléte alapjának felépítéséhez hathatós mérvben járuljon hozzá a megye. Egy, a legkompetensebb indokkal álljunk elő, csak az esztergom-uonai utat említsük fel, mint amely a legélénkebb közlekedésnek örvend. A megye szivét közvetve az ország szivével köti össze emez ut, a mennyiben a vasúti vonal közvetítője és mégis eme rövid bár, de fontos itt, oly mostoha gondviselésben részesül, — hogy télen ugyancsak kalandos utazást nyújt a a tengelyig érő járut. Már pedig emez út a megye kereskedelmének gyúpontja, tekintve akár az erre irányuló vasúti utat, akár ama körülményt, hogy emez ut a megye élés kamrájába is vezet. És mégis a véletlen, a sors emez udvaroncza idézte elő, hogy nem csak az itt sanyarú és elhanyagolt, hanem hogy még a hid által nyújtott akadályoknak is ki van téve. Itt az ideje tehát, hogy eme heggedő sebeket begyógyítsák, hogy eme régi baj végre orvosoltassék, hogy a kereskedelem ütereinek cirkulatióját szabályozzák. Az „Iszurgam és Vidéke" tárcája. Az egyetlen. Sok szép leány van a világon; Sok jó leány szeretni tud híven. Van, aki férfit, boldogíthat . De hozzád nem hasonlít senki sem. Bejárhatom a nagy világot, Jöhet elém minden szép asszonya ; Jöhetnek a bulik keletről . Hozzád hasonlót nem lelek soha! Neked nincs másod itt a földön . Hiúságos nőihez nincsen közöd. Te vagy a legszebb és a legjobb. Egyetlen vagy az asszonyok között ! Boldog virág, melyet tetépsz le. Boldog, a melyben élsz, a kis szoba ! És boldog én, hogy rád találtam . . . Hozzád hasonlót nem lelek soha ! Te vagy a szendeség, a hűség . Oly szép s szelíd vagy mint az angyalok. Van szellemed, van tiszta szived S gazdag szerelmed, mely nekem ragyog. Te vágj’, kit nem tudok leírni Keményim, álmim Ígéret hona ! Te vagy, kit oly soká kerestem: Hozzád hasonlót nem lelek soha ! Ha vig fiukkal iddogálok. 8 mindenki földicséri kedvesét: Csak hallgatok, hagyom dicsérni ; Kedves leány van, jó leány elég. De te mind, mind megszégyeníted ! Édesebb, drágább ajkad mosolya, Mint mások csókja, ölelése !... Hozzád hasonlót nem lelek soha ! Ne hagyj el ! Oh, mi lesz belőlem, Ha itt hagyod hű szivera’özvegyül, Nem tudok én ,más nőt szeretni, Csak tégedet, csak téged egyedül ! Soha, soha se hagylak én el ! Te vagy minden dalom végső sora. Azt fogom zengeni mindörökké : Hozzád hasonlót nem lelek soha! REVICZKY GYULA: A kaszárnyaügyhöz. Három zászlóalj részére építendő gyalogsági kaszárnyánk törvény és díjtáblázat szerint való lakbére a hetedik korosztály után összehasonlítva az ötödik kérosztály után eső arányokkal, a következő érdekes kiszámítást mutatja : 3 századosi lakás a 7 i 1c o. 684 frt, az 5-ik szerint 970 frt.szerint 6 tiszti lakás 840 —1224. 18 lakás női altiszteknek 1368—1944. Legénységi helyiségek 1016 embernek 11.979 frt 40 kr. 13 műhely szabóknak és czipészeknek 624—936. 13 raktár alosztályoknak 195—247. 1 alosztályi raktár 11 —14. 1 raktár kiosztásra és kezelésre 76—96. 1 raktár lószerszámoknak 60—76. I egy ablakos irodaszoba 528—792. 4 két ablakos iroda. 22A — 336. 1 három ablakos iroda. 68—100. 1 inspectiós szoba 48 — 72. 1 pénztári helyiség 48—72. 1 legénységi őrszoba 100 — 152 1 börtön kadét, tiszthelyettes és őrmestereknek 48 — 72. Közös börtön 26 emberre 332 15. 21 egyes börtön 672 — 100932. 1 tiszti oskola és ebédlő szoba 128 —196. 1 egy ablakos könyvtár szoba 48 — 72. 1 két ablakos könyvtár 4S—74. 1 altiszti képző oskola 108—164. 1 önkénytes iskola 56—84. 1 zenepróba szoba 88—132. 3 torna- és vívóterem 264 — 396. Helyiség 24 könnyű beteg és 3 ápoló Rendezvous. (Életkép.) Déli egy óra tájt történt. A Boulevard Montmarte s a Ruo Vivienen sarkán, Páris legélénkebb pontjainak egyikén egy omnibus állt meg. A kocsi hátsó sarkában 35 évesnek látszó fiatalember ült, illetőleg feküdt — és ásításai után ítélvén — szörnyen unatkozott. Ki gondolta volna róla, hogy ő most — hölgyet vár. Hja, a 35 éves ifjúnak van tapintata, gyakorlata a rendezvéus adásában : nem magányos, távol eső helyekre hívja hölgyét, ahogy kezdő balekok szokták.* A fialnl ember órájára nézett. A kitűzött időben itt voltam — dünnyögé magában, — csak aztán ne várakoztasson itt, a szép Margit Ítéletnapig. Ha az embernek nincs kedvese, akkor igyekszik egyet hódítani, — s ha ez megtörtént, akkor majd azon kell törni fejünket, hogy a világ melyik sarkában találkozzunk zavartalanul. Tegyük fel, hogy a nő teljesen szabad: ilyenkor az a baj, hogy Hona, Adelina, vagy nem bánom legyen neve Margit, nem enged lélegzetet sem venni, úgy igénybe vesz, s nem bánnók, ha csak naponkit egyszer találkoznánk rövid időre. Tegyük fel, hogy a kedves akadályozva van, no persze, ez esetben írni fog ,Kedves barátom, ma csupán néhány perez jut számodra ; légy 1 órakor a Boulevard Montmarten stb., s az ember kénytelen a légyottra jönni még akkor is, ha ugyanez időben a boulognei erdőben volna sürgős dolga, így jártam én most. Leonnak és Henrinak azt ígértem, hogy ez órában együtt lövöldözünk galambokra s lám, le kell az élvezetről mondanom. Az igaz, hogy vannak a világon a puskánál kedvesebb teremtmények is ; azt is beismerem, hogy León és Henri nem a legmulatságosabbak. De az is áll, hogy mihelyt Margit visszatér Délijéhez, akkor én megint magamban maradok. — már pedig én se vagyok önmagam számára nagyon mulatságos. Hja, az ember nem szokott kellemes dolgokat mondani önmagának, ha egyedül van. Szinte azt kell hinnem, hogy a kicsike cserben hagy. És csak biztos lehetnék erről, akkor rögtön galamb lőni mennék. De nem, nem tágítok e helyről, egész Fancziaországért se tágítok mindaddig, míg az utcza sarkán egy komorna üde arczát meg nem pillantom. Margit nem rossz, nem kegyetlen. Soha nem tett még szemrehányásokat, még akkor se, ha neki lett volna igaza. Csak rám emeli nagy kék szemeit s én ilyenkor elpirulok, mint a tetten kapott gyermek s bocsánatot kérek. No de olykor magara is szeretném, ha valami asszonyfélével volna dolgom, ki ilyenkor lármát csapna, sírna, deklamálna, stb. Ez nagyon furcsa volna. Különösen az omnibuszban. Mit tennék én ily esetben ? Tán ezt mondanám : — .Kedvesem, cselédnek vagy silbabnak tartasz te engem, e kocsit pedig őrhíznak nézed?“ Egy kissé kipörölnők magunkat, mint a igaz szivíi szeretőkhöz illik s aztán vége volna viszálynak, hogy másnap újra kezdődjék Az ördögbe ! csak volna bátorságom szakitni! Hátha azt mondom neki, hogy dolgom van Nishnel-Novgorodban, vagy el kell utaznom Adámszigetre ? El is hinné. Annál jobb. Ahogy őt ismerem, bizonnyal kerülni fog minden magyarázatot. Ha pedig szemrehányós levelet ír, akkor én pár fanyar szóval válaszolok neki, melyek őt még jobban elkeserítik és . . . Szakítás ! ennél maradunk. Megfontoltam az okokat, van rá ezernyi, s azt hiszem, egy jó levél a legbiztosabb a lánc szétszakítására. Próbáljuk meg. Ezzel a fiatal ember jegyzőkönyvéből kiszakít egy lapot, megnedvesíti irónját s gyorsan leírja, ami it következik .Szeretett kedves Margitom! Hosszú