Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1883-04-08 / 29. szám

yv­ i­­EGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER­, VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre............................................ 0 írt — fél évre....................................................3 . — negyedévre...........................................................1 > <r»^ Egyes szám­ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: "PpALZHÁZ ELSŐ EMELET hová ;> lup s­/.t.'nlemi részét illető közlemények küil­lemiRk. kr. KIADÓ H­I­VATAL: • '|SZECHENL-TÉR ^., * hová íi hivatalos s a magán hii'iletééek­, a u^ittlérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézend­ök. HIRDETÉSEK: HIVATALOS IN­líRKTÚSEK : MAGÁNHIRDETÉSEK I szólói |O0 szóig — fi­t ?"> kr. I:>0—ÍÍOO-ig . 1 „ 50 yon —:iO()-ig . 2 „ 25 „ Helyegilít ö0 kr. megállajioilás szerint, lehető egjutányosabmn közültetnek. NYILTTÉV sor a 20 kv közlekedési viszonyainkról. (W. J.) A közlekedési vonalak az államok literei. Mert valamint az emberi élet fon­tar­tóját, a vércirkulációt az erek köz­­vetítik, úgy az ország jólétének egyik talpkövét, a kereskedelmet forgalmával az utak mozdíthatják csak elő. Az államok jólétének régi nemzet­­gazdászati elvek szerint is a kereske­dés és a forgalom leghatósabb eszköze, a­mely ismét szoros lánczszembe van fűzve a közlekedési eszközökkel.­­ S minthogy az államok szellemi művelt­sége is csak a jólét talajában virágoz­­hatik, világosan előtűnik ama viszony, mely nem csak az anyagi jólét, hanem a szellemi műveltség és közlekedés kö­zött fekszik. Egészen mérvadó illustrátióul lehet itt felhozni a műveltség amaz őskori fészkeit, melyeknek szellemi fáklyái még századunkat is bevilágítják, mint oly példákat, hol a művelődési fejlődés karöltve járt a geográfiai helyzet ál­tal nyújtott közlekedési előn­nyel. Az újab­b kor fürkésző és kihatoló szelleme befolyásos mérvben gyakorolt behatást a jólét e fontos tényezőjére, a­mennyiben a gőzt gőzhajó és vasút alakjában, a közlekedés zsoldjába he­lyezte. A gőzhajózást csak a természeti adománnyal, a nagy folyókkal karöltve lehet érvényesíteni, vasúti hálózatunk tekintetében pedig igen elmaradtunk a többi európai államoktól és eme körül­ményben kell keresni gazdászatunk sa­nyarú állapotának egyik gyökerét, mely­nek folytán, daczára a természet bőke­zűségének, mi szegény állam vagyunk. Mi természetesebb azonban, hogy e te­kintetben is rohamos haladást kell con­­statálnunk. A mit azonban a természet meg­vont s a mit a tudomány még nem adományozott némi tekintetben lehet, sőt kell helyettesíteni a közmunka ál­tal , azaz a hajózást és a vasutat nél­külözni kellően, ezeket amennyire le­het jó ország- és megye utak által kell pótolni. A közlekedési vonalak főleg a lokális közlekedés eme nemes közegei és mint ilyenek főleg a megyei hatáskör keretébe sorolandók. Az országutak daczára annak, hogy a megyei pénztárak folyton emésztő férget, mégis aránylag igen kis háló­zatot alkotnak, minőség tekintetében pedig igen sok kívánni valót hagynak hátra. Míg az olasz országutak kétszer oly szélesek mint a mieink, addig Német­országban minden pusztához kitűnően ápolt út vezet, holott nálunk — csak az alföld híres sártengerét említem — az utak híresek rosszaságukban. 8 ez végzetes arányú elmaradás. Mert hol a vasúti hálózat kiterjed­tebb, ott az utakra kisebb feladat vár, hanem hálózatunk korlátoltsága mellett, még utaink is mostoha gyermekei a megyei gondviselésnek. Természetes azonban, hogy e tekintetben is a leg­nagyobb külön­féleséget látunk minőség és mennyiség tekintetében egyaránt. Esztergom megye — pirulással kell bevallani, ha őszinték és igazsá­gosak a­karunk lenni — e tekintetben igen elmaradt a többi megyétől. — Mintha az alföld végtelen sártengeré­ből a felvidék bérczei közé egy dara­bot akart volna varázsolni mutatvány­­képen, úgy emlékeztetnek az esztergom­­megyei utak az alföldre. Hiszen igaz, hogy Esztergom me­gye a viz hullámait s a vágány sik­lonalait egyaránt felhasználja közleke­dési vonalnak, de ezzel még nincs fel­­mentve azon kötelezettség alól, melyet a helyi közlekedés reá ró. Eme hiány igen élénken tűnik szembe, midőn a szomszéd megyékből bejöve a határt átlépjük, a­hol is a két ut különbsége egész eklatáns­n tűnik szembe. Hont vármegye pl. szintén híres útjáról, de épen ellenkező értelemben. Mindenesetre megkövetelheti az adók igája alatt nyögő közönség, hogy jóléte alapjának felépítéséhez hathatós mérvben járuljon hozzá a megye. Egy, a legkompetensebb indokkal álljunk elő, csak az esztergom-uonai utat említsük fel, mint a­mely a leg­élénkebb közlekedésnek örvend. A me­gye szivét közvetve az ország szivével­­ köti össze emez ut, a mennyiben a vas­úti vonal közvetítője és mégis eme rö­vid bár, de fontos itt, oly mostoha gondviselésben részesül, — hogy télen ugyancsak kalandos utazást nyújt a a tengelyig érő járut. Már pedig emez út a megye keres­kedelmének gyúpontja, tekintve akár az erre irányuló vasúti utat, akár ama körülményt, hogy emez ut a megye élés kamrájába is vezet. És mégis a vélet­len, a sors emez udvaroncza idézte elő, hogy nem csak az itt sanyarú és elha­nyagolt, hanem hogy még a hid által nyújtott akadályoknak is ki van téve. Itt az ideje tehát, hogy eme heg­­gedő sebeket begyógyítsák, hogy eme régi baj végre orvosoltassék, hogy a kereskedelem ütereinek cirkulatióját szabályozzák. Az „Iszu­rgam és Vidéke" tárcája. Az egyetlen. Sok szép leány van a világon; Sok jó leány szeretni tud híven. Van, a­ki férfit, boldogíthat . De hozzád nem hasonlít senki sem­. Bejárhatom a nagy világot, Jöhet elém minden szép asszonya ; Jöhetnek a bulik keletről . Hozzád hasonlót nem lelek soha! Neked nincs másod itt a földön . Hiúságos nőihez nincsen közöd. Te vagy a legszebb és a legjobb. Egyetlen vagy az asszonyok között ! Boldog virág, melyet te­tépsz le. Boldog, a melyben élsz, a kis szoba ! És boldog én, hogy rád találtam . . . Hozzád hasonlót nem lelek soha ! Te vagy a szendeség, a hűség . Oly szép s szelíd vagy mint az angyalok. Van szellemed, van tiszta szived S gazdag szerelmed, mel­y nekem ragyog. Te vágj’, kit nem tudok leírni K­eményim, álmim Ígéret hona ! Te vagy, kit oly soká kerestem: Hozzád hasonlót nem lelek soha ! Ha vig fiukkal iddogálok. 8 mindenki föl­dicséri kedvesét: Csak hallgatok, hagyom dicsérni ; Kedves leány van, jó leány elég. De te mind, mind megszégyeníted ! Édesebb, drágább ajkad mosolya, Mint mások csókja, ölelése !... Hozzád hasonlót nem lelek soha ! Ne hagyj el ! Oh, mi lesz belőlem, Ha itt hagyod hű szi­vera’özvegy­ül, Nem tudok én ,más nőt szeretni, Csak tégedet, csak téged egyedül ! Soha, soha se hagylak én el ! Te vagy minden dalom végső sora. Azt fogom zengeni mindörökké : Hozzád hasonlót nem lelek soha! REVICZKY GYULA: A kaszárnyaügyhöz. Három zászlóalj részére építendő gyalogsági kaszárnyánk törvény és díj­táblázat szerint való lakbére a hetedik korosztály után összehasonlítva az ötö­dik kérosztály után eső arányokkal, a következő érdekes kiszámítást mutatja : 3 századosi lakás a 7 i 1c o. 684 frt, az 5-ik szerint 970 frt.szeri­nt 6 tiszti lakás 840 —1224. 18 lakás női altiszteknek 1368—1944. Legénységi helyiségek 1016 embernek 11.979 frt 40 kr. 13 műhely szabóknak és czipészeknek 624—936. 13 raktár alosztályoknak 195—247. 1 alosztályi raktár 11 —14. 1 raktár kiosztásra és kezelésre 76—96. 1 raktár lószerszámoknak 60—76. I­ egy ablakos irodaszoba 528—792. 4 két ablakos iroda. 22A — 336. 1 három ablakos iroda. 68—100. 1 inspectiós szoba 48 — 72. 1 pénztári helyiség 48—72. 1 legénységi őrszoba 100 — 152 1 börtön kadét, tiszthelyettes és őrmes­tereknek 48 — 72. Közös börtön 26 emberre 332­ 15. 21 egyes börtön 672 — 1009­32. 1 tiszti oskola és ebédlő szoba 128 —196. 1 egy ablakos könyvtár szoba 48 — 72. 1 két ablakos könyvtár 4S—74. 1 altiszti képző oskola 108—164. 1­­ önkénytes iskola 56—84. 1 zenepróba szoba 88—132. 3 torna- és vívó­terem 264 — 396. Helyiség 24 könnyű beteg és 3 ápoló Rendezvous. (Életkép.) Déli egy óra tájt történt. A Boulevard Montmarte s a Ruo Vivienen sarkán, Páris legélénkebb p­ontjainak egyikén egy omnibus állt meg. A kocsi hátsó sarkában 35 éves­nek látszó fiatal­ember ült, illetőleg feküdt — és ásításai után ítélvén — szörnyen unatkozott. Ki gondolta volna róla, hogy ő most — hölgyet vár. Hja, a 35 éves ifjú­­nak van tapintata, gyakorlata a rendezvéus adásában : nem magányos, távol eső helyekre hívja hölgyét, ahogy kezdő balekok szok­ták.* A fialnl ember órájára nézett. A kitűzött időben itt voltam — dün­­­nyögé magában, — csak aztán ne várakoz­tasson itt, a szép Margit Ítéletnapig. Ha az embernek nincs kedvese, akkor igyekszik egyet hódítani, — s ha ez meg­történt, akkor majd azon kell törni fejünket, hogy a világ melyik sarkában találkozzunk zavartalanul. Tegyük fel, hogy a nő tel­jesen szabad: ilyenkor az a baj, hogy Hona, Adelina, vagy nem bánom legyen neve Mar­git, nem enged lélegzetet sem venni, úgy igénybe vesz, s nem bánnók, ha csak na­­ponkit egyszer találkoznánk rövid időre. Tegyük fel, hogy a kedves akadályozva van, no persze, ez esetben írni fog­ ,Kedves barátom, ma csupán néhány perez jut szá­modra ; légy 1 órakor a Boulevard Mont­­marten stb., s az ember kénytelen a lé­gyottra jönni még akkor is, ha ugyanez időben a boulognei erdőben volna sürgős dolga, így jártam én most. Leonnak és Henrinak azt ígértem, hogy ez órában együtt lövöldözünk galambokra s lám, le kell az élvezetről mondanom. Az igaz, hogy vannak a világon a pus­kánál kedvesebb teremtmények is ; azt is beismerem, hogy León és Henri nem a leg­­mulatságosabbak. De az is áll, hogy mi­helyt Margit visszatér Délijéhez, akkor én megint magamban maradok. — már pedig én se vagyok önmagam számára nagyon mulatságos. Hja, az ember nem szokott kellemes dolgokat mondani önmagának, ha egyedül van. Szinte azt kell hinnem, hogy a kicsike cserben hagy. És csak biztos lehetnék erről, akkor rögtön galamb lőni mennék. De nem, nem tágítok e helyről, egész Fancziaorszá­­gért se tágítok mindaddig, m­íg az utcza sarkán egy komorna üde arczát meg nem pillantom. Margit nem rossz, nem kegyetlen. Soha nem tett még szemrehányásokat, még akkor se, ha neki lett volna igaza. Csak rám emeli nagy kék szemeit s én ilyenkor elpirulok, mint a tetten kapott gyermek s bocsánatot kérek. No de olykor magara is szeretném, ha valami asszonyfélével volna dolgom, ki ilyenkor lármát csapna, sírna, deklamálna, stb. Ez nagyon furcsa volna. Különösen az omnibuszban. Mit tennék én ily esetben ? Tán ezt mondanám : — .Kedvesem, cselédnek vagy sil­­bab­nak tartasz te engem, e kocsit pedig őrhíznak nézed?“ Egy kissé kipörölnők magunkat, mint a igaz szivíi szeretőkhöz illik s aztán vége volna viszálynak, hogy másnap újra kez­dődjék Az ördögbe ! csak volna bátorságom szakit­ni! Hátha azt mondom neki, hogy dolgom van Nishnel-Novgorodban, vagy el kell utaznom Adámszigetre ? El is hinné. Annál jobb. Ahogy őt ismerem, bizonnyal kerülni fog minden magyarázatot. Ha pedig szemrehányós levelet ír, akkor én pár fa­nyar szóval válaszolok neki, melyek őt még jobban elkeserítik és . . . Szakítás ! ennél maradunk. Megfontol­tam az okokat, van rá ezernyi, s azt hiszem, egy jó levél a legbiztosabb a lánc szétsza­kítására. Próbáljuk meg. Ezzel a fiatal ember jegyzőkönyvéből kiszakít egy lapot, megnedvesíti irónját s gyorsan leírja, ami i­t következik­­ .Szeretett kedves Margitom! Hosszú

Next