Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)

1884-01-03 / 1. szám

TT i w svi v. s n 1 v-ráÁ v«*I• *!11 t*• r 1, t*i!' 1 - Mink egy kis k .rutai.. Lássuk, hogy készül az ünnepekre Budapest^? Valamennyi ünnep közül a,,karácsony véli leginkabbe I ói''1;;íi I nek a t..' vagy mit. ni"M'lok — tényét,. Már jó par napja, hogy a főv.'.r >s úgyszólván kikelt mindennapos ábrazataból. ezernyi nép tolong, bámul. Az utcakMi és — vásárol. A kirakatuk lökdösődik versenyre kelnek pompa és ujdonság dolgában, lévén ez a bét a kereskedők valóságos „nagy hete.“ Vevőben nincs is hiány, csak győzze, aki adja. A mindennapos sétáló kiszorul a Váczi utczából és helyes csomagokkal megrakott tarka közönség foglalja el. Epen itt szalad egy ösmerőm. Rám se hederit. Azt nézi mit vehetne még, ha volna zsebe, a melyet már tele- és pénze, a melyet már el nem vásárolt volna. Megszólal bennem, az irigység. — „Szegény rabszolga, alig másfél esztendeje házas és már ennyi a — fölaggatni valója !“ „Dehogy szegény, dehogy rabszolga — mondja az őszinteség— alig másfél esztendeje házas és már annyira kijut neki a családi boldogságból.“ S amint megyek odább, a tolongás, a sietés, a túszig! 1ás egyre növekszik. Majd csak hogy le nem kapják azemlbert, a lábáról. j. — Mi az ott, kérdem, valami szó jerencsétlenség ? — Játék kereskedés, feleli a, meg szólított s siet oda. Végre a Loakodás gyúpontján vagyok. I Mintha csak ingyen osztogatás lenne, jl ugy tódul befelé kicsiny jo-nagyja. De van is itt mindenféle tarka-burka, kriszt k kindlinek való, hogy a kijutna belőle. De igazán fél fővárosnak , csak a fec lének. A szegényebbik fele is csak bámulni de irigyelni iivalót lát, megvenni valót alig. De azért a mi házmesterünk Pistik fül déltől fogva itt áll a kirakat előtt , és nem adná oda az ő jussos helyét a semmiért a világon. Ott szorongatja ajti markába azt a fényes pirzulát, amit még tegnap adtam neki látott, rám mosolyog azzal , hogy megaz ökölnyi két szemével, mintha mondaná, hogy itt van az, aki megérti az ő jogát a válogatásra. No de ha innen nem is jut mindenkinek, jut egyebünnen. Annyit a babának meg ma is kell ám, hogy forgó szeme, hosszú sleppje, kontyos haja, meg siró hangja legyen. Hiszen az élő Iimim se i!\,'n. In iirin módos. Ufir iizz ul a^czifra játékkal a mely<, a Bimdeguznak vett a/, ti nagyság»'« napája, az emelőből, a kis Pista jóformán bánni se Ilid na. Többet ér ő néki az a kis czifra huszárdolmány, íi mely be n o) parádézik ő nagy hetykén egész a jövő karácsony iff. Amöllodális divat kereskedések fele s nagyoknak jut ki a magok része. — Egy-egy csellel ellesett óhajtás itt vált testté , és akiknek jut, tudják már, hogy a kriszkindlit ki helyettesíti, de azért a megemlékezést gyermeki rémmel fogadják. Be jó is volna legalább karácsony napjára még egyszer gyermekké lenni! Még egyszer végigérezni azt az áhital teljes türelmetlenkedést, azt a végnélküli örömet, azt a költői ártatlanságot a mellyel egykor a kis Jézus „becsöngetését“ vártuk. Oh ! boldogok a tudatlanok, mert övéké a mennyek országa ! Azt hiszem azonban ezekből a váltakozó oldalbalökésekből, meg lábratiprásokból talán már elég is lenne s nézzünk kissé valami pihenő után. A „Korona“ előkelő törzsvendégei közül, szokott helyén alig ül egy egy is s a főváros egyik leglátogatottabb kávéháza ma kong az ürességtől. Se kinek is jutna eszébe ma vidám Joli honát felcserélni a kávéház fülledt levegőjével ? A ki dolgát végezte siet, háza övéi közé s én is alig hogy felhörpintettem kávémat, siettem folytatni utamat. De nini mintha valami varázslat, bírverójo munkált volna közre. Az utczák üresek, a boltok csukva, az ablakokból mindenütt fény ömlik alá, hirdetve, hogy irigy is Is adtak már a karácsony fagyostyácskái és a kis Jézus bevonulását tartja a gyermekvilág tündér birodalmába. Oda képzelem magamat haza, abba a kis családba, a melynek a körében olyan ünnepi vigasság közt töltöttem egy esztendeje a mai estét. Mikor megnyíltak az elzárt szoba ajsószárnyai és ott állott az égő fenyőfa a maga káprázatos pompájában, azt az örömet, azt a kedvezésig való meghatottságot, azt a léma átszellemízlést, a melynek tanúja voltam, nem kísértem meg leírni. Talán épen a pillanatban, hogy a képzelem szárnyain elszállók közibek talán épen most látja az én kétszeri lét apró szent, buzgó imája örömteljes foganatját, talán épen most is A korzóra, értem, átlátszó hideg és billszaki szél lobogtatja a gáz lángjait. Az égen ezernyi csillag ragyog, talán fényesebben, mint egyébkor ? A Duna napjai lassan hömpölyögnek tova négy elnézem a futó halunkal, úgy «o > lennék szállni velők oda, ahová annyi öröm és boldogság köt oldhatatlan. Eli, menjünk haza ! ANAKREON. ~ES.TIfiCtóÍ VüÍM^SYI statisztikai, törénelmi és helyrajzi leírása, vázlatosan összeállítva egy történetkedvelő esztergomi polgártól 1827. (Latinból fordította P. J.) (2. Közlemény.) ÁLTALÁNOS KÉSZ. 2. Garam legsebesebb a folyók között. Minthogy hegyek között mindjárt a gömöri fonásától kezdve Zólyom- és Barson keresztül gyorsan rohan, más patakok hozzájárulása következtében könnyen túllépi a partot és akkor, a merre kiárad, mindenütt úgy a vetéseket, mint a szénát tönkre teszi. Megyénkbe Kis-Bény mellett lép, melynek templomát körülbelül 10 év előtt rohamnával majdnem alá mosta, hacsak mesterségesen és nagy költséggel veszélyt meg nem előzték volna. Ahol a miután mintegy domború völgyim lép, megunja ugyan gyors folyását, hanem sok kanyarulatot tesz, de az iszap is egy kevéssé késlelteti. Amint alul távozik, többször kanyarodik, Bényivet ir le s Kéméndhoz érve hozzálát a szigetek képzéséhez, melyek közül a belsőt kevés évvel ezelőtt a hatóság parancsára megsemmisítették, az innensőt pedig a szárazfölddel összekötötték. Miután alsó elhajlásai és folytonos mederváltoztatás következtében sok kárt okozott, 1820. Esztergom és Hontmegyék egyesült erővel úgy segítettek bajon, hogy a gyarmatin, nanai és parakányi területen átvágásokat eszköltek. Megszüntetvén úgy a nagyobb korúiéeket, a mi Darámnak sebes folyásában Kövesdnél a Dunával egyesül. Minthogy léim saját vizbősége folytán, néhai a Duna vize által visszaszorulva megáradt ;iönt a mezőre, s a víznek nem csekély részét mintegy új medret csinálva tololé negyed mérföldnyire visszaszorítja s a visszatérőt mint egy visszatérni s hajtót befogadja. Ezen patakot, mintha nem is jurámhoz tartoznék az oda való lakosok Nánának hasonnevű falutól, ’ melyet mos, nevezik. Ezenkívül van elég más patak, mely Garadibó) táprozik. f 3. Sziki icze a neve, mely D Bais mellett. Gurumból kilép 3 — 4 mérföllyi utat tesz. a Gurummal nagy közt képezvén Hont. megye területén halmi, migyénket Kis-Gyurmath és Páld mellett Hont-tol elválasztja, mikor Keményfioz ér, kevéssel alább a Garam folyóba, ninüin eredt, vissza föl v 4. Ez a mi folyókon kívül vannak árkok és mocsarak, melyeknek vize vizgyakori és bőséges forrásokból kibugyog a részint a párkányi járást szelik, részint pedig Bars megyétől elválasztják. Ez,ha mindegyike azon falutól nyeri neve , mely mellett elfolynak. És pedig Fa iád flötti határ vizárkok, Iklád pusztával, a bor megye Komárom, Bas és Esztergom érintkeznek, jönnek megyébe. Innen csekély patakban tovább terjedvén, később más vizek hozzájarulása folytán kiterjednek. Fámádhoz érve az üreges és puluiföldben mocsárt képeznek, melyet a sár és a nádas átjárhatni Anná Dsznek, azért Kúrál é Kéty mellett levezetik, nem megvetendő nagyságig tóba gyűjtik, szilárd sánc és négyszögű kövekből épült védrácsok által összetartják. Miután egy négy kerekű malmot mozgásba hoztak, szűkebb mederben Leérd puszta és Bény falu között Garamba ömlenek. Hasonló minőséggel azon vizárkok állnak, melyek ugyanazon járás közeiszét áztatják ; ezeknek első forrása Kolta határában van, azután más forrás és esővizeket Csúz, felvévén Fűsér Kürt vidékét) itt-ott megáradva Komárom megyéből a mi megyénkbe jönnek dél Klé tartanak, eleinte csekély mederben, de ez Arad puszta és Kis Ujfalu közút kiszélesedik; ezen helységektől kezdve egész Köböl fitig medrük szélességre és mélységre nézve Dunáéhoz hasonlít. Ezeket nem különben az alsóbb mint sárkányi gyivai és libádi mocsarakat a főméri Pálfy József herczeg a szomszéd földbirtokosok kártalanítása mellett állami engedélylyel 1824. valóban nagy poltatta és kiszállltatta költséggel lecsaugy, hogy a középen ásott csatornán gyarmati határt, szelve lefolyva Garamiul ömlenek. A honnan lefolytak ott jó kaszálók keletkeztek. 5.) Az esztergomi járásban is volt az előbbiekhez csaknem hasonló s törököknek 1585 iki vereségéről nevezetes mocsár. Ezt a sárisápi patak csinálta, mely egy szűk völgyecskén észtül Tokod felé fölvott iszapos kő- és 1 reges talajt találván annyira szokott: Mindig sietősen járt. Mikor hazaért már kilencz óra felé járt az idő s a faczér ember ilyenkor már fölkelő félben volt. Gyorsan befutott neki a kályhába, hamarosan megcsinálta a kávét s odatette az ágya elé az ujonan megtömött pipát s monologizálni kezdett : — No most már rendben vagyunk. Ha úgy tetszik gróf úr már föl méltóztathatik kelni, a terem fűtve s a reggeli készen van. jMilyen édesen alszik a hatalmas gyerek. Szinte megirígylem. Valóságos urnak szüetett, nem kézimunkára való közönséges ember, tollat forgatni, könyvet olvasni, újságot tartani valók ezek a kezek. Aztán az a sok tudomány, ami az alatt a nagy homlok alatt lakik. Ilyen ember kellene a gátra, ilyen képesség bírná a viág sorsát intézni, ilyen ember válnék be nagy férfiúnak, kormányzó erőnek. Ébred már, jó reggelt, mit álmodtál fiam ? Az elkényeztetett nagy gyerek íts ült a ágyban s kigombolta kabátját. — Hány óra lehet ? — volt az első kérdése. — Kilencz múlt. — Apám készíts tollat és papirost ! — folytatta azután fontosan. — Majd előbb reggelizz és gyújts rá. — Nagy eszméim vannak apám! — Azokat akarod leírni ? — Azokat. És egyenesen Becsbe.— Becsbe ? — Igenis őfelségéhez a királyhoz. Az öreg majd elejtette a kávésbögrét, a mit fiinak nyújtott. A —Felséges eszmék lek élnek azok ! fijQzer ember átvette a kávét, szól1 mint 1 reggelizett s azután mikor már rágyújtott, végtelen szomorú arcczat simította végig hatalmas szakálét. Igenis, irok a királynak, öt év óta hiába várakoztam, nem akadt már most magam nézek a végzet szerencsém szemébe s olyan eszméket küldök Bécsbe, hogy azonnal fényes állást fognak biztosítani számomra. Hozzon papirost ás tollat apám. Most vagy soha ! Az öreg izgatott iramodással sietett végig az utcrán , folytonosan hangosan gondolkodott. — Hát i a királynak! Ez azután a gyerek ! Hát fényes álmai voltak s nagy eszméi vannak ! Mire az öreg, mint a léha fiú legalázatosabb szolgája elhozta az egy árkus miniszterpapirost, a faczér ember egy felboritott ládából íróasztalt rögtönzött s odaült olyan komoly arcczal, mintha csak tőle függne az egész világ sorsa. — És most ne háborgass apám ! Belekezdett, az Írásba. Az öreg pedig odaült az ablak mellé s neki fogott egy elnyűtt nadrág ujjáber‘intéséhez. Egyszer meg is szúrta a kezét, úgy eltalált mélyedés fia szemléletébe. Nem szólt ugyan, de a fejét erősen rázta s szinte szerette volna, ha az egész világ látná, hogy milyen fönséges akkor az ember, mikor egy királynak levelet ir. Delet harangoztak már s az öregnek ebédért kellett mennie. Egy jószivü vendéglős majd ingyen juttatott neki mindennapi eledelt. Az öreg ugy érezte magát, mikor az ebédet a rozzant edényekben hazafelé vitte linin’ mintt már nemsokáig:s vinni a nyomornak, fényes lakása lesz, fényes ebédje lesz, hiszen a fia levelet ír a királynak. A levél elment,. Mindennap volt róla szó. Minden héten várták a választ. Minden hónapban nyugtalanabbak lettek. Végre hozzátörődtek ahoz a gondolathoz, hogy a nevezetes írás nem jutott a király olvasó asztalára. Elkallódott az valamelyik hivatal irigy emberénél. Hiszen a nagy eszméket kis emberek ölik meg. Hanem egyszer nagy nézeteltérés merült föl az apa és fia között. Egy szombat este mikor mindegyikök három pohár borocskával többet Eleinte megivott, csak csöndesen vitatkoztak ugy lefekvés előtt valami politikai kérdés fölött, de végre az apa keményen kimondta, hogy — Hat esztendő alatt el lehet felejteni a munkát, ha nem dolgozunk. Hat esztendő alatt bevándoroltam az egész világot s te itt vagy a nyakamon tehernek és nyomornak. Nincs igazad ! Csak azért sincs igazad ! Az atilláta fölpattant. Ölni tudott volna az első perczben. De a másodikban már nyugodtabban szólott : — Rólam beszélsz apám ? Engem becsmérelsz apám ? — Igenis, még ha még egyszer is olyan olyan óriás volnál. — Hát lásd te nagyon csalódol bennem. Más apa büszkén tekintene reám. Mert tudd ipám, hogy rám fényes jövő vár meg ! — Fényes jövő ? Mármint az én nyomorom. Hát tovább is kiszolgáljalak, tovább is dédelgesselek, tovább is dolgozzam reád? Sülna szived egy hatvannyolcz éves törődött ember nyomom keresetén további élősködőt ? A nagy jövőjű ember arcza lángba borult. Küzdött önmagával, végre legyőzte önmagát. Nem szólt, «sale fogta a kalapját s az apa elé állott nagy páthosszal. — Apám ! Nem fogsz tovább kiszolgálni, nem fogsz tovább dédelgetni, nem fogsz tovább reám gondolni . Kiáltok a piaczra, elszegődöm napszámosnak s szégyent hozok reádtatni az utczán. Mindenki ujjal fog reád muhogy ide űzted a fiadat. És becsapta az ajtót, hogy csak ugy rengett bele az épület. Az öreg utána akart rohanni. Űzte a szeretet, de marasztotta a keserűség, mely hatalmasabb volt. Lefeküdt, de nem bitt elaludni. Fölkelt, de nem birt dolgozni. Dolgozott, de nem tudta már a munkáját dicsérni. Lézengés lett a járása, szenvedés lett az élete kin a nyomora s pokol a lelkiösmeret. Szerette azt a léha embert s átkozta azt az órát, mikor három pohár bor beszélt belőle. Fájt a telke, mikor elhozta a reggelit s nem volt kinek fölszolgálni, sírva tekintett, a fölvágatlan újságra s mindenkit megkérdezett, hogy hová lett a fia. Mindenki gúnnyal válaszolt : — Miniszter lett belőle. — Elment Amerikába. — Dolgozni kezd valahol a dologházban. Az öreg csakugyan vigasztalan volt. A nélkülözések most már egészen meg bírták törni, az erőtlenség most már egészen kifogott, rajta, az aggkor gyarlósága rohamosan előkészítették az utolsó útra.