Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)
1884-10-09 / 81. szám
Esztergom VI. évfolyam. 81. szám. ja.LGJELENIK HETENKINT KÉTSZER. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre............................................13 fit — toriéi évre ................................................... negyedévre ............................................ 1 Egyes szám óra 7 kr. no Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: 1SZÉCHENYI-TÉR 2. lop szol Imiti részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: .Szegnem-tér ^, hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltkc.pe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamánsok intézendők. Falusi tanítóink, Esztergom, okt. 7. (Gy.J.) Midőn a népoktatási 1868- évi 38. t. sz., gyermekkorát túlélte s mindinkább nyert jelentőségében, az ország azon vidékein, hol a népnevelés fontosságát igazi nevén értelmezték, a tanító helyzete is javulásnak örvendbe tett, amennyiben megadták fizetésül azt, amit a törvény számukra oly szűkmarkúkig megszabott. S ezen állapot, mely a tanító hivatását finomabb szemüvegen tekintve , a tanügy érdekét kellően szolgálta, egyúttal annak értékére is jótékony befolyást gyakorolt. Vajjon sokáig tartott-e ezen állapot? Csak addig, míg a hiányzó 10,000 főnyi tanítói létszám betöltése vége felé közeledett. Ennélfogva míg tanítói hiány észleltetett, nem ígértek havi tíz fit s élelmezésen felül kevesebbet, most azonban hogy a létszám többé-kevesbé betöltöttnek tekintetvén, egész évre összesen 60 frtot kínálnak Egyszerű élelmezéssel. Tessék ebbőlTfi életet vonni arra nézve, mily gondtalan és remek állás a tanitóság s különösen a segédtanitóság. Ehez a jövedelemhez okvetlen megkivántatik 4 középiskolai osztály s 4 évi tanítóképző tanfolyam s mikor kikerül az életbe, aggódva tekintsen a jövő labirintjába : vájjon hol mutatkozik nyugvó pont, mely a mai társadalom művelt tanítójának tisztességes szolgáló bért kínál, hogy legyen miből magát tisztán tartani, jó irányú könyveket vásárolni, tanügyi szaklapokra előfizetni, humánus intézményekre adakozni, szóval ezen összeg arra való, hogy tanítói élethivatásával kapcsolatos kiadások mind ebből nyerjenek fedezetet. Ez a fizetés a tanítói hivatás gúnyjára szolgál, melyet nem lenne szabad megtűrni az illetékes egyházhatósági közegeknek, tulajdonkép a községi lelkészeknek, mint iskolaszéki elnököknek, mert a tanügy nem bitang jószág, melynek ellátása csupán ilyen hitvány összeget érdemelne. Azt mondják, hogy ne vállalkozzék erre az, kinek nem tetszik. De hát azért van az állomás szervezve, hogy ember kerüljön oda, ki azt betölti, s ezen ember, legyen bár a boldogtalanság szülöttje is, a mai kor viszonyához mérten, de még a törvény rendűidetkezése szerint miért legyen ily lealázó fizetésre utalva, melyet megvet a komlás, az ostoros s a kocsis, hiszen ez utóbbiak szolgálata egy polgári évig tart, míg a tanítóé rendszerint 7—8 hónapig s ezen időn túl elmehet akár Kamcsatkába szórakozni. Hány szegény tanító siratja a vacatio közeledtét, mert tudja, hogy nincs számára ilyenkor élelmezés, sőt fizetését is megtagadják néhol, mint az egy-két megyei községünkben már megtörtént. Azt vetették föl ugyanis okul : hátha tanító úr kórházba kerül, mi fizessük a költségeit ? ! Jó lesz hátralévő illetékét e czélra visszatartanunk. És így jön, hogy a különben egészséges tanító nem jutott fizetéséhez. Ilyen a falusi tanítók helyzete mostan, a minek gyökeres megváltoztatását a parancsoló szükség a legerélyesebben követeli. Csütörtök, 1884. október 9-éi HIVATALOS lriDMTÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fit 76 kr. 100-200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNKIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legy 111 ányosabban közöltetnek. NYI/LTlíK sora 20 sr HIRDETÉSEK. Nyílt levél. Báthory Schulz Bódog, 48-iki honvédezredes, réS bajtársamhoz.) Klapka Györgytől a következő levelet kaptuk lapunk számára : Szabad államban, a vélemény szabad nyilvánítása első joga a polgároknak. A 48-kk szabadságharczosok egy része, Görgey Arthurt nem tartja árulónak. A másik rész ellenben azt vallja, hogy 1849-ben, Magyarország romlását egyedül ő idézte elő. Mindaddig míg e vita a két fél közt, a tisztesség és kölcsönös tisztelet határai közt folyt, úgy a mint azt egymástól a hazafiak méltán megkívánhatják, kötelességemnek tartottam hallgatni, daczára az ellenem intézett támadásoknak. A minden oldalról nyilvánosságra jutott történeti adatok, az ügynek ártalmára nem szolgáltak, de igenis a közvéleményt felvilágosíthatták. A pohár azonban csordultig telt, a Függetlenség“ legközelebbi czikke által, mely neved alatt jelent meg. E czikket nem Te írtad. Lehetetlen az, hogy e személyemet sértő szavak, te tőled származzanak. Egykori főnöködet és fegyvertáradat, kivel Tarczaltól kezdve, Komáromban a legutolsó pillanatokig, örömet és but egyformán megosztottál, ily méltatlan módon, Te meg nem támadhattad, nem gyanusishattad. Kezesség nekem e felől, irányomban mindenkor tanusitoit ragaszkodásod, hogy neveddel valaki visszaélt s említett czikkben, áma botor szemrehányást ellenem dobni nem átallotta. A komáromi julius napokról szólva ugyanis ezt mondja:akkor követte el hazája ellen a zavart agyrendszerű Klapka a legnagyobb bűnt, ahelyett, hogy Görgeyt főbe lövette volna, vele kezet fogott, s mint legidősebb tábornok, helyette átvette a vezényletet. Azon tehát, hogy Klapka rehabilitálni igyekszik Görgeyt, senkinek dálkozni. Nobile par fratrum.“sincs oka csody becstelenséget írni s ily gyöngeséget elárulni, bizonyosan magad soha sem lettél volna képes! I A még életben levő tanuk közül, náladnál jobban nem tudhatja senki, hogy ha én akkor Görgeyt főbe lövetem, mi haditörvényszék utján lehetetlen lett volna, ezt a sereg nagyobb része, mely vak bizalommal függött Görgeyi, közönséges gyilkosságnak tekinti vala s véres harcz támad miatta, saját sorainkban. Egy ily váltság pedig, a legjobb sereget, melyre a nemzet, élet-halál harczában még számított, szégyenteljes felbomlásra vezette volna. Hogy én Görgeyvel, Kossuth ellen nem áskálódtam, de a kormány rendeleteinek érvényt szerezni, mindenkori törekvésem volt, e felől is elég alkalmad volt magadnak meggyőződést nyerni. Ha nem emlékeznél már erre, üsd fel Görgey^.Emlékiratait,“ számtalanszor panaszkodik ott, nagy ragaszkodásomért a Kossuth személyéhez. E végzet teljes júliusi napok alatt, csak egy feladatom volt, miszerint közbenjárásom által oda hassak, hogy a kötelék a kormány és felső dunai hadsereg közt teljesen fel ne bomoljék, sőt, hogy e legszilárdabb része véderőnknek, további hadműveleteinkre, megtöretlen megsziáradjufk. . .. S úgy hiszem, e feladatomnak lelkiimeretesen és tökéletesen meg is feleltem. A julius 11-ki ütközet után a sereg rendben elindulhatott, hogy a többi haderőknek az alsó Tiszánál kezet nyújthasson, mi által egy egész hónapon át, a két ellenséges sereg egyesülése meggátolva jon, és a Paskievits alatti orosz főerő teljesen megbénittatott. Az ekképen nyert idő arra is szolgált, hogy a délen működő magyar hadtestek tekintélyes sereggé összpontosulhattak, s önválasztott védelmi állásban, Haynau alatt külön előnyomuló osztrák hadaknak ellene szegülhettek. Az össszeütközés Temesvárnál történt. A magyar harczerők, számra nézve, az osztrák haderőkkel meglehetősen egyenlők valának. Az ütközet szerencsétlenül ütött ki. A magyar déli hadsereg tönkre jutott. Miért akarnánk eltitkolni: a temesvári leveretés volt függetlenségünk sírja. A világosi katastrófa, a nagy drámának csak vég- Az „Esztergom és Vidéke“ tárcája. coonnact, cpij,ua. (Elbeszélés.) Sardou, a francziák szellemes vígjáték írója színdarabot írt egyetlen egy szál fidikusról; egyátalán nem látom át, miért ne volna szabad nekem tárcát írni a gyufáról, amely mindenesetre tekintélyesebb valami a fidikusnál s hozzá még én nem is egy szál, hanem egy egész csomag — úgy nevezett — kénes gyufáról akarok írni, mely Szigetváry miniszeri tanácsos urnái a konyhában még csak néhány szál híjával ott hevert a polcon. Hiába, mióta törekvő munkás korunk ügyes ipara holmi „Rosa-salon-ZündhölzPiket, meg ,Säckerhts-Täudsticker“-okat állít elő, azóta az eredeti, igazi gyufa, a kénes fejű gyufa kiszorult a konyhába. Hja, a dicsőség múlandó ! Csak néhány évtizeddel is előbb minő kincs, minő áldás volt ez a most megvetett mellőzött ősi gyufa s hra e most divatos unokái majnem egészen leszorították az élet színpadáról. Sic transit gloria mundi ! Tehát a csomag gyufa ott hevert a polczon a konyhában s már hetett, mert a por egészen régen ott heverbelepte papirboritékát, nem is igen használhatták, mert a falon függő gyufatartóból már itt is piros fejű, serczegő salongyufák nyújtogatták ki fejüket. De hát mégis, miért hiányzik néhány szál gyufa a csomagból ?... Ki használta el azokat ?... Hogy ezt megtudhassa a tisztelt olvasóközönség, legyen szíves visszafáradni velem négy öt hónappal a múlt ölébe, mikor Mándi Béla barátom — ki ma tartja kézfogóját a tanácsosok Gizikéjével, — még szigorló jogász és a tanácsos ék lakója volt. Természetes, hogy Béla már akkor fülig szerelmes volt az angyali kis Gizike, amiről mindenki meggyőződhetik, ha előveszi a Hölgyfutár“, .Hölgyek öröme* etc. akkori számait, hova sikerült Bélának néhány zöngeményt az „égszinű kék szemek“ s.arany fürtök“ -ről írni, melyeknek tulajdonosnője a kis Giziké volt. Nem tudom a költeményeknek volt-e hatása, vagy tán még több annak az ügyesen képedzett fekete bajusznak, mely Béla felső ajkát ékesité, de annyi bizonyos, hogy Giziké sem idegenkedett a csinos jószágtól. Aki emellett előkelő gazdag család sarja is lévén, tanácsoséit sem nézték rossz szemmel az ártatlan viszonyt s ők bizony már régen számítottak erre a napra, mikor Béla mint önálló ember, ünnepélyesen megkéri Gizi kacsóit Béla tehát már hónapok óta szerelmes volt Gizibe. Akkor tájban, mikor leghevesebben dúltak keblében az érzelmek, került a házhoz Erzsike a csinos szobacziczus. Béla barátomat az a kis fekete bajusz határozott m szerencséssé tette az emberi nem szebbik fele körül, aminek élő bizonysága volt Erzsiké is, aki alig néhány nap alatt Bélához való vonzalmának igen világos tanújeleit adta. Egy cseppet sem szabadkozott, ha megcsipkedte rózsapiros arcát, sőt mikor egy ízben Béla szobájában az átölelte karcsú derekát, nem is igyekezett lefejteni az ölelő karokat, sőt még azt is eltűrte, hogy az a fekete bajusz közelebbi érintkezésbe lépjen az ő pici, eperpiros ajakéval. Nem lehet csodálkozni, ha Béla az ügyek ilyetén állásában egyszer csak elkezdett okoskodni, hogy : szép, szép dolog az az ideális, platói szerelem, melyet ő Gizike irányában, s az — kétség kívül — iránta érez, hanem azért Erzsike szerelme sem megvetendő dolog ám ... Természetes, hogy ő azért Gizikét imádta! Egy ízben — Béla a hosszú téli estéket ott benn szokta tölteni tanácsoséinál —sokáig elbeszélgettek odabenn. Az óra már éjfél felé járt, a tanácsos ur nejével passiance-ozott, az elfoglalta összes figyelmüket s Bélának alkalma volt halk, suttogó hangon regélni a jövő boldogság édes titkairól. N'dia — egész véletlenül, — közelhajoltak egymáshoz, a szőke fürtök ilyenkor azok mindig Béla arczához értek, s kin delejes áram futott végig és szűknek kezdte érezni a világot. Mindennek vége szakad egyszer s így — fájdalom — a passiancenak is. Béla fájó szívvel volt kénytelen feladni az irigylendő positiót Gizike mellett és búcsút venni. Szobája felé tartott, de könnyen megmagyarázható izgatottságában a sötétben — tessék elhinni egész véletlenül — saját szobája helyett a konyhába nyitott. Természetes mindjárt észretért s a sajátságos illat és a konyhából egy nyugodtan alvónak kihallatszó szabályos pihegése meggyőzte őt arról, hogy Udin jó helyen jár. Vissza akart vonulni, de felébredt benne a kíváncsiság ördöge s mindenáron tudni akarta, hogy vájjon ki lehet az, aki alig három lépésre tőle az igazak álmát alussza. Tapogatózni kezdett maga körül, megtalálta a polczot, ösztönszerüleg a tetejébe nyúlt és kezébe akadt egy csomag gyufa. Egy szálat óvatosan húzott végig a borítékon s mellá kénes gyufa első világánál megismerte a nyugodtan alvó Erzsikét. Béla kerekre nyitott szemekkel nézte a csendesen nyugvót. A gyufa már majdnem a körmére égett, kialudni készült, mikor az álmában is mosolygó Erzsike ajkai megnyíltak és suttogva esték le ezt az egy szót : — Béla ! Odabentán ugyan e pillanatban hajtotta le fürtös fejét a hófehér párnákra Gizike, s tán ugyan e pillanatban hunyta le álomra, .égszínü kék“ szemeit ezzel az édes szóval: — Béla ! Másnap, harmadnap, negyednap Béla már egész biztossággal nyúlt fel a polez tetejére gyufáért, néhány nap múlva pedig annyira tisztában volt a bélszínnel, hogy teljesen nélkülözte a gyufa segítségét és megveté azt. Pedig kár volt ezt tennie!... így tűntek el a hiányzó gyufák a csomagból... A csomag gyufa pedig az elgyújtogatott néhány szál híján ott maradt a polczon edfeledve,pörbelepve... Béla barátom úgy találta, hogy neki nagyon de nagyon irigylendő helyzete van, luR