Esztergom és Vidéke, 1885 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1885-01-01 / 1. szám
Esztergom VII. évfolyam. 1. szám. Csütörtök. 1885. január 1-én MbG.IRI.ENIK hetenkint kétszer VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ÁRP.1.ORiZETF sí eiásiz évin........................................*■’ fél évre............................................... . ( lisg* «dérre........................................ ». Egyes szánt ara 7 kr. — krr.a Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: illető közlemények s<üldendők. HIVATALOSHIRDETÉSEK: MAGÁNHRDETÉSERIVATAL: 1 szótól 100 n óig — fit 75 kr.megállapodás szerint lehető 100— 200-ig 1 „ 50 ; 1 égj si lányosabban kííjiőltetnek.TÉR 2., 200—noo-ig 2 „ 25 „ . __ •tekések, a nyiltk.ee szánt közös reclamillisok intézendők. Bélyegiíj ‘10 kr. NYU,TIER sora 20 kr lm »ő 4P*»» SzÉP HIRDETÉSEK. Lapunk :i hetedik évfolyam küszöbe előtt áll. Nem volt eddig hetenkint, kétszer megjelenő hírlap Esztergomban, mely hetedik esztendejét megérte volna. Az „Esztergom és Vidéke“ megérte. Megérte pedig állandó olvasó közönséggel s kiváló irók és munkatársak közreműködésével. Semmiféle válság meg nem renditette, semmi változás meg nem változtatta. A hetedik esztendő küszöbén rövideden felújítjuk azokat az elveket, melyeket törekvéseink alapjául vallunk. Társadalmi lap vagyunk. A politikával nem törődünk semmit, de a társadalmi élet tanulmányozása, megnemesítése s megélénkítése legfőbb hivatásunk. Akik városunk újabb történetét ismerik, azok előtt nem lesz feltűnő abbeli mondásunk, hogy Esztergom majd mindent a társadalomnak köszön. A társadalom teremtő ereje s fentartó természete városunk szellemi és anyagi világában után útfélen megnyilatkozik benlünket hivatásunk folytatásában megs erősít. A társadalmi erők összhangzó működése bizonyos tényezőkhöz van kapcsolva. Ezek a következők : nem szabad felekezeti meghasonlást s középkori szellemű üldözést helyeselni és gyakorolni. Vegyük az embereket emberségük s ne vallásuk szerint. De a vallást becsüljük meg emberségesen. Egyesületi czivódásoknak nem szabad táplálékot adni, hanem a jó egyetértés nevében mindennemű viszályt el kell fojtani. Hatóság és hatóság között nem szabad hadi állapotokat teremteni vagy végletes súrlódásokat még inkább elmérgesíteni. Ezek a mi alapelveink, melyekhez hozzáadjuk még a következőket. Az anyagi és szellemi jólét minden tisztességes fegyverével fogunk küzdeni Esztergom szebb jövőjéért a kevésbé korhadt nézetű fiatalabb generálióban, mely azonban megadja még a kor gyöngéinek is a köteles tiszteletet. ízlés, ambitió, munkakedv s kellő modern műveltség nélkül nem képzelünk haladást. A haladás ezen facérainak hiányát azonban nem fogjuk koszorúval jutalmazni. Amit megírunk azt lehetőleg élénken és formásan igyekszünk megírni, változatos rovataink, érdekes vezérczikkeink, hasznos és tanulságos közleményeink, mulattató tárczáink által pedig külön bözni akarunk olyan vidéki lapoktól, melyek szánalmasan gyarló ismeretekkel, sőt stilisztikai botlásokkal szerkesztődnek. Lelkesedéssel és új erővel indulunk a hetedik esztendő szolgálatára. T. olvasóink rokonszenve és támogatása lesz legkedvesebb ajándékunk és jutalmunk. A szerkesztőség.* Az „Esztergom és Vidéke“ hetedik évfolyama betonként kétszer fog megjelenni. Az előfizetés ára nem változik. Az uj évfolyam legközelebbi száma már uj betűkészlettel ízlésesen és takarosan lesz kiállítva. Tetemes beruházásaink azonban nem szolgáltatnak ürügyet a lap megdrágítására. Az uj kiadóhivatal átalában készséges figyelemmel s lelkiismeretes pontossággal fogja az előfizető közönséget is szolgálni. A hátrálékok s az előfizetési dijak szives megküldését az első számhoz mellékelt utalvánnyal kéri a kiadóhivatal. (Az elmúlt esztendő története Esztergomban.) Kis városban ritkán születnek nagy események. Megyénk parányisága, városunk szerény hatásköre s a társadalmi élet kevés intelligentiája nem lepheti meg a világot nagy eseményekkel. De a boldogult esztendő friss sirbalma fölött visszatekinthetünk emlékezetesebb ajándékaira s fájdalmas veszteségeinkre. Visszapillantásunk, nekünk esztergomiaknak, elég tanulságos lesz. Az elmúlt év legnevezetesebb ajándéka a Simor-muzeum. Egy nevezetes, művelődéstörténelmi fontossági intézet ez, mely a diprimás egyik legnagyobb szabású alkotása. Városunk a meggyarapodott katonaság számára ideiglenes kaszárnyát emelt s azt meg is nyitotta. A reáliskola állami segélyben részesült s így városi kultúránk egyik hathatós tényezője biztosítva van. Legnevezetesebb gazdasági mozgalmunk a párkányi eke- és arató-verseny volt, mely tanulságos voltánál fogva a múlt év naplójában páratlan. Egyesületi életünkben vezérszerepet játszott a dal- és zenekedvelő-egyesület, mely estélyei és hangversenyei, egyházi énekei és gyászdalai által mindig kitünően érvényesült. Ide sorolhatjuk a Bellovits-estélyt is, mely az elismerés valódi ünnepe volt. Kaszinónk egy előkelő Széchenyi-Ünnepélyt rendezett. A tisztikar, mint a helyi társadalom egy uj factora, cyklikus estélyekkel kötelezte le társadalmunkat. A Sétahangversenyei és műkedvelői estélyei felfrissítették társadalmi életünket. A színművészet valódi apostolait Krecsányi Ignácz vezette be. Olyan előadások s olyan érák voltak akkor napirenden, melyekhez hasonlók még nem ismétlődtek Esztergomban. A hazafiság, a jó ízlés s a művészet gyönyörének fejlesztése a múlt évi színi saison legnemesebb gyümölcsei voltak. Igen lélekemelő ünnepély volt Bátor Schulz Bódog honvéd tábornok születése nyolczvan esztendős évfordulójának lelkes megünneplése. De Farkas József gazdatiszt félszázados érdemeinek elismerése és Feichtinger János kanonok aranymiséje is a lezajlott év legkegyelesebb epizódjaihoz tartozott. A farsangi világ tizenöt kitünően sikerült vigalommal elevenítette meg a téli életet. A képviselőválasztás szenvedélyesen folyt le s egy időre még a társadalmi élet harmóniáját is megrendítette. Ugyancsak a múlt év ajándéka a csendőrség, melynek működésével megyeszerte meg van elégedve a figyelmes közönség. És most emlékezzünk meg azokról a veszteségekről, melyek a letűnt év emlékéhez fűződnek. Halottaink : Szabó József püspök, Seyler Károly főszékesegyházi karnagy és zeneköltő, Appel Nándor lovag ezredes, Ferenczy Jákó kiérdemelt főgymnasiumi igazgató, dr. Hoffmann Vilmos egyik legjelesebb orvosunk, Doszáth káptalani Látlak megint !... Szivem, miként tavasz-mező Az éltető meleg sugárt, Egy édes mosolyoddal, —• c*yepedve, búslakodva várj! Oh jer, ölelj meg Édesen, Ha szived szivemen pihen, Felejtem, hogy a tél milyen kegyetlen, zordul bánt velem!... n. Mióta tőled elszakadtam, Az örömet csak hírből ismerem, Ha sokszor elbolyongva útban , mások sorsán irigykedtem én. S mit hosszan, lassan elfeledtem , mint soha sem reméltem, újra mind... — Csak egy órája, hogy tanítasz — Mint egykor,már is úgy tudom megint! (Budapest, 1882.) FÖLDVÁRY ISTVÁN. elílit a sóz* mzc^tözt. — Rajz. — Megdöbbentő, földig sújtó volt az a fájdalom, mit Győrffy Nagy István érzett, midőn neje koszorúkkal fedett koporsója előtt állott. Merev, hideg, mozdulatlan volt, mint egy kősodor. úgy szeretett volna sírni keservesen, úgy szerette volna könnyekbe önteni zsibbasztó fájdalmát, de szive meg volt dermedve, szemeibe nem jött egyetlen könycsepp sem. Pedig úgy hasogatta szivét az a bús melódia, mellyel a kórus halottjától elbucsúztatta. A fák lombjai közt őszi szellő sirdogált, mintha ez is siratni akarná az Ő sírba szálló boldogságát s fönn a komor ólmos felhők közelében a varjak sötét tábora hangoztató: kár-kár! S amint szemeit mereven rászegezte, eltompult lelke előtt, mely mitsem tudott többé ami körülötte történik, elvonult élete boldogságának rövid története. Öt évet töltöttek el együtt. S ez öt év alatt fényes boldogságát a bánatnak még csak bárányfelhője sem zavarta, úgy szerették egymást, olyan forrón, olyan végtelenül, mint ahogy csak két tiszta lélek szeretni képes. S midőn a nő egy gyermeknek, egy rózsás arczú, aranyfürtű leánynak adott életet nem volt többé semmi hiánya az ő boldogságuknak. Ebben a picziny lényben olvadt össze szivük és lelkük, ebben picziny lényben nyert újabb tápot szerelmük a lángja, mely lobogott tiszta fényben, mint az örök tiiz. És minthogy dúsgazdagok voltak, még csak anyagi gondok sora zavarták a boldogságukat. Nem, nem ! nem lehet máskép ; az égben irigyelték meg, hogy lenn a siralom völgyében ennyi boldogság lakozhassék, s az angyarok magukhoz szorították a föld legszerretettebb lényét. S ezért Ion mindennek a , nagy, nagy boldogságnak vége ! A kórus abbahagyta a bús gyászdalt, a pap beszentelte a halottat és a gyászmenet megindult. A boldogtalan férj kezénél vezetve szerelmük gyümölcsét, 4 éves kis Angyalkáját, követte a koporsót. Arcza sápadt volt,hideg, megdöbbentő nyugalom ült rajta. Hej ha valaki a szivébe láthatott volna ! Mily iszonyú kínok, mily szörnyű gyötrelmek tépdesték azt rongyfoszlányokká. De erős férfi volt s nem mutatta mit szenved. Csak mikor a sirba eresztették le a koporsót s a kemény, fagyos rögök dübörögve zuhantak a koporsóra, tört meg a nagy tagbaszakadt ember ereje. Egy velőt rázó kiáltást hallatott, mintha szive húrjai ketté szakadtak volna s aztán eszméletlenül rogyott a fagyos, havas földre... * „Hát a mint a szegény pity-poty halász nagy szomorúan odaér a tóhoz, látja „ám, hogy a tó ugyancsak háborog, hull a „villám bele és körülötte, úgy hogy szegény Pity-poty alig bírta kikerülni, ha„nem azért csak elmondta : — Hallod-e ponty ? Az a Ringy-Rongy, Az én feleségem Mindig pöröl vélem ! „Erre nagy dörgés és vihar közt előjött „a ponty, az elátkozott herczeg s kérdezé : „ — Hát mit akar már megint a te feleséged ? „ — Isten szeretne lenni, —felelt „Pintyponty. „—Eredj haza, — mondja a ponty, meg„találod az ürge-lyukban. „ügy is volt, az ürgelyukból lett császári palota eltűnt, de el ára a halászné„ból lett császárné is, kiből ismét a régi „Ringy-rongy lett s a piszkos ürgelyukban tisztogatott egy pár sovány kárászt és „tán még most is tisztogatná, ha azóta régen „meg nem halt volna.“ A kis Angyélka gyermekies örömmel tapsikolta össze két kis kacsóját mikor édesapja a nagyravágyó halászné meséjét befejezte. Szegény kis Angyélka betegen feküdt ágyacskájában. Anyja temetésén kötötte meg magát. Győrffy Nagy István pedig ott ül éjjel-nappal Angyalkája ágyánál s mondogat neki vig meséket, hogy a kis beteg ezüst kaczagásba tör ki. Ágya előtt egy kis asztalra a legczifrább s legdrágább játékszerek vannak felhalmozva, de ő rájuk sem néz, ha nem kis karjával átfonja a puskája nyakát és súgva kéri, hogy meséljen még neki a Rigó királyról, a Három kígyó levélről meg a Rózsapiroskáról. A kis beteget óránként két orvos látogatja, kik aggódva látják, mint válik komolyabbá a kis Angyalka állapota. Fölismerték a bajt. Diphteritis volt. Angyélka óráról órára gyöngébb is A forró láz vett rajta erőt. Az orvosok nem tágítottak többé ágyától. Az apa ki sejteni kezdte leányának helyzetét, egész vagyonát odaígérte az orvosoknak, ha megmentik az Ő egyetlem kincsét. Majd meg odaborult lánykija fülecskéjéhez és pajzán hangosan dúdolgatta a fülébe! : Hallod-e ponty ? Az a Ringy-rongy, f Ad\