Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)
1886-01-03 / 1. szám
Ksyipigom V1IL évfolyam MbGJKI.KMIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN egész évre fél évre , negyedévre előfizetési aranyszám Áru 7 kr Öfit 3 . nő Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: jSZENT y^NNA UTCA 817. Novan lap az olliiii rösKÁt illeti"» !f<>7.1<>mény**Ir I«iiI<mnittlpk-KIADÓHIVATAL: |SZÉCHENI-TÉR Imní :i hivatalos a u magán binlötések,i nyilticroe szánt löz- ImiKMiyeli, okWizftási púniv.ttl. <>s milfimálisok inl.é/.einiol. Úr1. szám. Vasárnap, 1886. január 3-án, HIRDETÉSEK. HIVATAL,ON INlIDIOTÉfIEK : In 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 n nélypg'lí.j 00 Irr iiogállapottS szerint lehetőségjutányosulOmn Irazfilier.iml. M YII. I neu 1 szótól 100 száiir — fit 75 In 100—200-ig munit1m>ioriosiok 0 iir A m. kit. Esztergom, jan. 2 Azon állami intézmények között, melyek a nép takarékossági hajlamának fejlesztését, különösen a szegényes)!) sorsú néposztály vagyonosodásának, anyagi függetlenségének és jólétének előmozdítását czélozzák, kétség kivili legújabb nálunk a. m. kir. postakarékpénztár, mely más országokban létező ily állami takarékpénztárak mintájára nálunk Magyarországon is az 1885. évi LX. t.-cz. által felállít,látni rendeltetvén, működését országszerte már most újév elején tényleg megkezdi. A m. kir. póttakarékpénztár székhelyéül Budapest főváros jelöltetett, ki és mint állami kezelés és jótállás alatt álló intézetet a kir. közmunka- és közlekedésügyi miniszter hatósága alá van rendelve. Az intézet székhelyén kívül az ország minden vidékén lakó egyének részére is könnyen hozzáférhetővé tétetett az által, hogy a közmunka és köziminiszter egyelőre 700 postahivatalt jelölt ki, ezek között az esztergomit is, mely postahivataloknál, mint a kir. postatakarékpénztár közvetítő hivatalainál, épúgy mint az intézet székhelyén készpénzbeli betétek gyümölcsöztetés végett elfogadtatnak, azokról ott mint más takarékpénztárnál betétkönyvecskék kiállíttatnak, mi által oly helyen is, hol takarékpénztárak és bankintézetek nincsenek, lehetőség nyújtazik bárkinek megtakaritott fillérjeit a legfőbb biztositék — állami garantia — mellett gyümölcsözőleg elhelyezni. A legkisebb elfogadható betétösszeg 50 kr., ezen felül sem összegre, sem időre megszorítás alá nem eső tetszés szerinti betétek bármely közvetítő hivatalnál a postaszolgálatra kitűzött órákon belül teljesíthetők, azonban a kamatozó betét legmagasabb összege a törvény által 1000 írtban állapíttatott meg. De nemcsak a legszorosabb értelemben vett takarékpénztári teendőkre, t. i. betétek elfogadására szorítkozik a m. kir. postatakarékpénztár, hanem ügykörbe belevonta még a bankügyletek egyik igen jelentékeny ágát, t. i. a kamatozó és állami garanciát élvező értékpapírok vételét és eladását is. tétela ugyanis valamely betevő fél bekamataival együtt elérte azon összeg nagyságát, mely valamely állami vagy más, de állami jótállást élvező értékpapír árfolyamának megfelel, — akkor az illető takarékpénztári betét tulajdonosának kívánságára a m. kir. postatakarékpénztár az illető kamatozó értékp pirt a betevő fél számlájára megvásárolja s azt betétként megőrzi, — nemkülönben a már megvásárolt értékpapírnak a fél utasítása folytán minden kezelési, avagy közvetítési díj számítása nélkül tehát ingyen a napi tőzsdei árfolyam szerinti eladását eszközli. Az intézet czéljának ily rövidre szabott megismertetése elegendő indokot képez arra nézve, hogy a m. kir. postatakarékpénztár minél előbb nagy közönség tömeges igénybevétele a által szép hivatásának megfeleljen, miután hivatva lesz az ország legtávolibb vidékén is, a hol pénzintézet rétegét még nincsen, a nép minden takarékosságra szoktatni s ez által a nemzet vagyonosodását és jólétét hathálósan előmozdítani. A m. kir. póttakarékpénztár mindenki előtt, nyitva lesz, igénybe veheti azt kül bárki nem- és korkülönbségnéltehát a kiskorúak, sőt pazarlás miatt bíróilag gondnokság alá helyezett egyének is. Valószínű ugyan, hogy a kir. póstat a bankpénztár hűsége s szokatlan kezdetben idegen szóvolta miatt nem számíthat fölötte tömeges igénybevételre, de ha a nép minden rétegébe beszivárgott, azon biztos tudat, hogy megtakarított pénzét a legközelebbi postahivatalban elhelyezheti, hol az évenkénti 3,6 százalékos kamattal adómentesen gyümölcsöztetik, honnét bármikor tetszése szerint,i kisebb nagyobb összegekben kiveheti, — sőt, ha mindenki tudni fogja, hogy nagyobb betétét nagyobb kamatoztatás végett állami garantiát élvező értékpapírokba is fektetheti, — akkor legkevésbé sem kételkedünk a fölött, hogy a m. kir. postatakarékpénztár mint uj intézmény népünk vagyonosodásának, anyagi jólétének és erkölcsi erejének emelésére fontos tényezőként fog közreműködni. 1885. (A lefolyt év története Esztergomban.) Országos eseményekről ugyan nem emlékezhetünk meg, de annyit constatálhatunk, hogy némi haladás felé tartunk. Közlekedési ügyeink széles körben nagy érdeklődésnek örvendenek, a vasút eszméje már nem látszik kivihetetlennek, a propeller-vállalat biztos közlekedést állandósít. Az esztergomi hegyek terményei érvényesülni kezdenek, csemegeszőlőnk és boraink piaczöre talál ; kőbányaművelési hik föllendült. A lefolyt, év emlékezetesebb művészeti eseménye, mely különben még a messze jövőbe is kihat, herczegprímásunk óriási áldozata az impozáns bassilikai kupola művészi díszítésére. Legkedvesebb irodalmi eseményünk volt Majer István püspök úr, a népszerű István bácsi irodalmi működésének félszázados évforduló ünnepe, melyet Esztergom nagy lelkesedéssel ült meg. De hasonló örömmel ünnepeltük szeretett főispánunk, Székhelyi Majláth György grófsága ünnepét, is. Az akadémiában Dr. Dankó József praelatus emlékezetes míítörténeti értekezéssel foglalta el székét. Városunkban járt Liszt Ferencz, a zongora király; Albrecht főherczeg a közös hadsereg legfőbb kadara és De Gibárnatis gróf az egyetemes világirodalom egyik nagy harczosa. Egyesületeink közül különösen a Zenei Kör emelkedett magas virágzásra. A dal- és zenekedvelő-egyesület éltető lelke betegeskedése miatt némileg elhanyatlott. A kaszinó a lefolyt évben nem adott sok elemeit magáról. De a jövő szebb reményekkel kecsegő tét. Tűzoltó-egyesületeink versenyeznek egymással kitűnő fölszerelés dolgában. A József főherczeg nevét viselő gőzfecskendő országszerte ritkitja a párját. Nagy becsületet szereztek az esztergomi iparnak legbuzgóbb kiállítóink az országos kiállításon, hol különben ! Az „Entupíi W tárcája., Magányos est, (1885.) Kicsiny szobádba hogyha elvonulsz ott távol, messze tőlem egyedül, Tudom hogy szép szemed pilláita A fájdalomnak égő könnye ül . Sóhaj, sóhajra lebben ajkidon S felém röpíted édes hitvesem, Hogy itt körül lebegje homlokom, S áldásod, csókod hozza meg nekem. Szobád nevemmel suttogod tele S mikéntha visszasugnak a falak, ezernyi bűvös hang ha csengene Úgy ringat el egy enyhe pillanat. .. És álmaidban vissza szállsz felém, — A mig találkozunk a fél után, Ott várlak én — ki aggó sorsodat Önnön magamról — legjobban tudom! FÖLDVÁRY ISTVÁN. 9^ i NEMES, NEMZETES ÉS VITÉZLŐ Geszrvári és Pipafalvi János az, DE ERDEM. Nemes, mmzeles és vitézlő Gosárvári és Pip »falvi János ur, de e idem a leggazdagabb földbirtokos nagy határban. Az igaz, hogy ugyancsak nagy határban a legfösvényebb is. Hanem azért, mikor meghallotta, hogy „világkiállítást“ csinálnak abba’ a Pestbe, hát csak rászánta magát, hogy megnézi — mint mondá — csupa hazafiságból is, ámbár a kiállítás rendezői, azt mondja a „Budapest“ újság is mind kormánypártiak. Nemes, nemzetes és vitézlő Gásárvári és Pipafalvi János ur de eadem nőtlen ember, s tulajdonképen nőtlensége a kulcs ehhez a világraszóló elhatározásához melyről midőn a Panna gazdasszony értesült, még a kezeit is összecsapta és elégette a rántást. A nemzetes urnák, már csak őszintén meg kell vallanom, az ur Isten csúnya, de nagyon csúnya képes felet ajándékozott ; képe annak a bolond angliusnak, Dárvuinak az emberére emlékeztetett, a ki azt akarja elhitetni még a magyar emberrel is, hogy valamelyik ősapja majom volt — már t. i. a magyarnak. Nemzetes urunkat elég feltűnő púppal is megverte a mennybéli atya; persze a gonosz emberek e miatt ráfogták, hogy ott tartja a kasszáját. Azonkívül még szoknyabolond is, pedig szent ucsese, megette ám már a kenyere javát. A vén gazdasszonyon kivül, a kik még az édes apjától jussokt, — meg nem maradt mellette az asszon)féle meg a vászoncseléd, még ha lánczra kötötték sem. Bizony a házasság úgynevezett rózsalánczai, még az ország legvénebb pap-kisasszonyára nézve sem voltak elég vonzerő a nemzetes ur mellett. „Hej pedig, ha a mennybéli felség ebből a siralomvölgyből ki találja szólítani a nemzetes uramat , hat ki az ördögre marad a sok lábas és lábatlan jószág, minek annyi az ingye, hogy akár Dunát rekesszenek vele“ — szokta mondogatni a hajdú — Már csak lesznek ott kiállítva olyan fejérnépek is, akik férjhez akarnak menni ! — szólt a nemzetes urtistához, hajdujához, kinek fizetésül jár : egy hétre hat nap ráadásul a hetedik, meg amit lopni tud — a gazda argus-szemei daczára. — rostálom alássan a nemzetes uramat, hát lesznek bizta! Mondja a szomszéd tiszteletes asszony is, hogy mennyi frajlát látott a lutris hotokba! Azokat, alighanem, meg is lehet, nyerni ! — Na, Pista, akkor hát csak pakkolj mert megyünk, megyünk, megyünk bizony! Hozd le a bőrtarisznyát, abba rakodj bele! a meggy szili dolmányomat, meg a fekete átillát, a fűzőid nadrágomat, meg azt a sötét kéket, tizenkét pár fillér ruhát, meg a bársony kalpagomat. (Ez a czók-mók is, s persze, mind az apjáról marad rá !) A bőrtarisnya, melyet a tyúkok és egyéb 14 lábú tollatlan állatok igen dísztelenül, tarifáztak a parádés szobába került. Ott aztán a Pista meg a 3 béres nekiállt néhány lókefe és vakaróval és irgalmatlanul megtisztogatta a parádés szoba levegőjének és padlójának nagy gyönyörűségére. Majd pakkoláshoz kezdett a hajdú, hanem biz azt a sok ruhát meg a cselédkenyeret és a pálinkás bütykösöket, a szalonna és sonka nyomtatóit, sehogyse tudta összegyömöt szólni. Beszólitotta hát az egész cselédséget , azok aztán in corpore meggyurták jól letérdelték a ruha- és éléstár szebbik felét miglen a nagy 1>ingóságnak miatta bmnyomtát egyik butykosnak az oldilbordáit. És lön folyása a sziverősitőnek ! Hanem Pista meg a béresek el is pusztították ám a nyomban — leküldvén megmozduló, mély gyomruk öblébe. Végre az említettem módon ékesített, a 16-ik században hintának keresztelt, négy kerekű valamibe deponálta a hajdú nemzetes urát meg a lengurzsiát és odapeczkelődött a kocsis mellé. Aztán a lovak közé vagdaltak és a lovak állva maradtak; ám a jelenvolt cselédség, a Panna gazdasszony jósolgatásai daczára is, veszett vágtatásra indította, persze mindenféle kézzelfogható argumentummal, a zörgő csonti párákat. Ezek a vasúti állomásig meg sem álltak ; noha a kocsis szörnyű mód csodálkozott a kitartáson s azt díiu nyögte a fogai között : „no ezeket most megszállta a részlelek.‘ Az állomáson a nemzetes urat nagy nehezen leemelték és magához térítették. Ekkor nemes, nemzetes és vitézlő Gásárvári és Pipafalvi János ur de eadem odaállít a kasszához bitétért és a Pista hajdúnak a masinyiszta mellé szóló, magának meg a harmadik osztályú focidba szóló jegyet kér. —* Kérem, a masiniszta melle szóló jeggyel nem szolgálhatok — mondá az a glébzsinóros-fejű pénztáros. — Hát mi a kő ? — Tessék : 2. harmadik osztályra szóló jegy Budapestig, sorsjegy és utalvánnyal együtt 19 frt 70 kr.boléiti]egy \