Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)

1886-01-03 / 1. szám

Ksyipigom V1IL évfolyam MbGJKI.KMIK HETEN­KI­NT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN egész évre fél évre , n­eg­yedévre előfize­té­si ar­a­n­y­szám Áru 7 kr Ö­fit 3 . nő Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: jSZENT­ y^NNA­ UTCA 817. N­ova­n lap az olliii­i rösKÁt illeti"» !f<>7.1<>mény**Ir I«iiI<mnittlpk-KIADÓHIVATAL: |SZÉCHENI-TÉR Imní :i h­ivatalos a u magán b­inlötések,­­i nyilticroe szánt l­öz- ImiKMiyeli, okWizftási púniv.ttl. <>s milfimálisok­ inl.é­/.einiol­. Úr­1. szám. Vasárnap, 1­886. január 3-án, HIRDETÉSEK. HIVATA­L,ON IN­lIDIOTÉfIEK : I­n 50 „ 200—000-ig . 2 „ 25 n nélypg'lí.j 00 Irr ii­ogállapot­tS szerint lehető­ségjutányosulOmn Irazfilier.iml­. M YII. I neu 1 szótól 100 száiir — fi­t 75 In 100—200-ig m­­u­­nit1m>ioriosiok 0 ii­r A m. kit. Esztergom, jan. 2­ Azon állami intézmények között, melyek a nép takarékossági hajlamá­nak fejlesztését, különösen a szegé­nyes)!) sorsú néposztály vagyonosodásá­­nak, anyagi függetlenségének és jólé­tének előmozdítását czélozzák, kétség ki­vili legújabb nálunk a. m. kir. pos­­takarékpénztár, mely más országokban létező ily állami takarékpénztárak min­tájára nálunk Magyarországon is az 1885. évi LX. t.-cz. által felállít,látni rendeltetvén, működését országszerte már most újév elején tényleg megkezdi. A m. kir. póttakarékpénztár szék­helyéül Budapest főváros jelöltetett, ki és mint állami kezel­és és jótállás alatt álló intézetet a­­ kir. közmunka- és közlekedésügyi miniszter hatósága alá van rendelve. Az intézet székhelyén kívül az or­szág minden vidékén lakó egyének ré­szére is könnyen hozzáférhetővé téte­tett az által, hogy a közmunka és közi­­miniszter egyelőre 700 posta­­hivatalt jelölt ki, ezek között az esz­tergomit is, mely postahivataloknál, mint a kir. postatakarékpénztár közve­títő hivatalainál, épúgy mint az inté­zet székhelyén készpénzbeli betétek gyümölcsöztetés végett elfogadtatnak, azokról ott mint más takarékpénztár­nál betétkönyvecskék kiállíttatnak, mi által oly helyen is, hol takarékpénz­tárak és bankintézetek nincsenek, le­hetőség ny­új­tazik bárkinek megtakari­tott fillérjeit a legfőbb biztosi­ték — állami garantia — mellett gyü­mölcsö­­zőleg elhelyezni. A legkisebb elfogadható betétösszeg 50 kr., ezen felül sem összegre, sem időre megszorítás alá nem eső tet­szés szerinti betétek bármely közvetítő hivatalnál a postaszolgálatra kitűzött órákon belül teljesíthetők, azonban a kamatozó betét legmagasabb összege a törvény által 1000 írtban állapíttatott meg. De nemcsak a legszorosabb értelem­ben vett takarékpénztári teendőkre, t. i. betétek elfogadására szorítkozik a m. kir. postatakarékpénztár, hanem ügykö­rbe belevonta még a bankügy­letek egyik igen jelentékeny ágát, t. i. a kamatozó és állami garanciát él­vező értékpapírok vételét és eladás­­át is. téte­la ugyanis valamely betevő fél be­kamataival együtt elérte azon összeg nagyságát, mely valamely álla­mi vagy más, de állami jótállást él­vező értékpapír árfolyamának megfe­lel, — akkor az illető takarékpénz­tári betét tulajdonosának kívánságára a m. kir. postatakarékpénztár az illető kamatozó értékp­ pirt a betevő fél számlájára megvásárolja s azt betét­ként megőrzi, — nemkülönben a már megvásárolt értékpapírnak a fél uta­sítása folytán minden kezelési, avagy közvetítési díj számítása nélkül tehát ingyen a napi tőzsdei árfolyam szerinti eladását eszközli. Az intézet czéljának ily rövidre szabott megismertetése elegendő indo­kot képez arra nézve, hogy a m. kir. postatakarékpénztár minél előbb nagy közönség tömeges igénybevétele a által szép hivatásának megfeleljen, miután hivatva lesz az ország legtá­volibb vidékén is, a hol pénzintézet rétegét még nincsen, a nép minden takarékosságra szoktatni s ez által a nemzet vagyonosodását és jólétét hat­­­hálósan előmozdítani. A m. kir. póttakarékpénztár min­­­denki előtt, nyitva lesz, igénybe veheti azt kül bárki nem- és korkülönbség­nél­tehát a kiskorúak, sőt pazarlás miatt bírói­lag gondnokság alá helye­­­zett egyének is. Valószínű ugyan, hogy a kir. pós­tat a ban­kpénztár hűsége s szokatlan kezdetben idegen szó­volta miatt nem számíthat fölöt­te tömeges igénybevé­telre, de ha a nép minden rétegébe­­ beszivárgott, azon biztos tudat, hogy­­ megtakarított pénzét a legközelebbi­­ postahivatalban elhelyezheti, hol az­­ évenkénti 3,6 százalékos kamattal adó­mentesen gyü­mölcsöztetik, honnét bár­mikor tetszése szerin­t,i kisebb nagyobb összegekben kiveheti, — sőt, ha min­denki tudni fogja, hogy nagyobb beté­tét nagyobb kamatoztatás végett állami garantiát élvező értékpapírokba is fektetheti, — akkor legkevésbé sem kételkedünk a fölött, hogy a m. kir. postatakarékpénztár mint uj intézmény népünk vagyonosodásának, anyagi jó­létének és erkölcsi erejének emelésére fontos tényezőként fog közreműködni. 1885. (A lefolyt év története Esztergomban.) Országos eseményekről ugyan nem emlékezhetünk meg, de annyit consta­­tál­hatunk, hogy némi haladás felé tartunk. Közlekedési ügyeink széles körben nagy érdeklődésnek örvendenek, a­ vas­út eszméje már nem látszik kivihetet­­lennek, a propeller-vállalat biztos közlekedést állandósít. Az esztergomi hegyek terményei érvényesülni kezde­nek, csemege­szőlőnk és boraink piaczöre talál ; kőbányaművelési hik föllendült. A lefolyt, év emlékezetesebb művé­szeti eseménye, mely különben még a messze jövőbe is kihat, herczegprímá­­­­sunk óriási áldozata az impozáns ba­­­­s­silikai kupola művészi díszítésére. Legkedvesebb irodalmi eseményünk volt Majer István püspök úr, a nép­szerű István bácsi irodalmi működésé­nek félszázados évforduló ü­nnepe, melyet Esztergom nagy lelkesedéssel ült meg. De hasonló örömmel ünne­peltük szeretett főispánunk, Székhelyi Maj­lá­th György grófsága ünnepét, is. Az akadémiában Dr. Dankó József praelatus emlékezetes míítörténeti ér­­­tekezéssel foglalta el székét. Városunkban járt Liszt Ferencz, a­­ zongora király; Albrecht főh­erczeg a közös hadsereg legfőbb kadara és De Gi­bárnatis gróf az egyetemes világ­­irodalom egyik nagy h­arczosa. Egyesületeink közül különösen a Zenei Kör emelkedett magas virág­zásra. A dal- és zenekedvelő-egyesület éltető lelke betegeskedése miatt némi­leg el­hanyatlott. A kaszinó a lefolyt évben nem adott sok elem­eit magáról. De a jövő szebb reményekkel kecsegő tét. Tűzoltó-egyesületeink versenyez­nek egymással kitűnő fölszerelés dol­gában. A József főherczeg nevét vi­selő g­őzfecskendő országszerte ritkitja­­­ a párját. Nagy becsületet szereztek az esz­tergomi iparnak legbuzgóbb kiállítóink az országos kiállításon, hol különben ! Az „Entupíi W tárcája., Magányos est, (1885.) Kicsiny szobádba hogyha elvonulsz ott távol, messze tőlem egyedül, Tudom hogy szép szemed pilláita A fájdalomnak égő könnye ül­­ . Sóhaj, sóhajra lebben ajkidon S felém röpíted édes hitvesem, Hogy itt körül lebegje homlokom, S áldásod, csókod hozza meg nekem. Szobád nevemmel suttogod tele S mikéntha visszasugnak a falak, ezernyi bűvös hang ha csengene Úgy ringat el egy enyhe pillanat. .. És álmaidban vissza szállsz felém­, — A mig találkozunk a fél után, Ott várlak én — ki aggó sorsodat Önnön magamról — legjobban tudom­! FÖLDVÁRY ISTVÁN. 9^ i NEMES, NEMZETES ÉS VITÉZLŐ Geszrvári és Pipafalvi János az, DE ERDEM. Nemes, mmzeles és vitéz­lő Gosárvári és Pip »falvi János ur, de e­ idem a leggazda­gabb földbirtokos nagy határban. Az igaz, hogy ugyancsak nagy határban a legfösvé­­nyebb is. Hanem azért, mikor meghallotta, hogy „világkiállítást“ csinálnak abba’ a Pestbe, hát csak rászánta magát, hogy megnézi — mint mondá — csupa hazafi­­ságból is, ámbár a kiállítás rendezői, azt mondja a „Budapest“ újság is mind kor­mány­pártiak. Nemes, nemzetes és vitézlő Gásárvári és Pipafalvi János ur de eadem nőtlen ember, s tulajdonképen nőtlensége a kulcs ehhez a világraszóló elhatározásához melyről midőn a Panna gazdasszony értesült, még a kezeit is összecsapta és elégette a ránt­ást. A nemzetes urnák, már csak őszintén meg kell vallanom, az ur Isten csúnya, de nagyon csúnya képes felet ajándékozott ; képe annak a bolond angliusnak, Dárvuinak az emberére emlékeztetett, a ki azt akarja elhitetni még a magyar emberrel is, hogy valamelyik ősapja majom volt — már t. i. a magyarnak. Nemzetes urunkat elég fel­tűnő púppal is megverte a mennybéli atya; persze a gonosz emberek e miatt ráfogták, hogy ott tartja a kasszáját. Azonkívül még szoknyabolond is, pedig szent ucsese, meg­ette ám már a kenyere javát. A vén gaz­­dasszonyon kivü­l, a kik még az édes apjá­tól jussokt, — meg nem maradt mellette az asszon)féle meg a vászoncseléd, még ha­­ lánczra kötötték sem. Bizony a házasság úgynevezett rózsal­án­­czai, még az­ ország legvénebb pap-kis­asszonyára nézve sem voltak elég vonzerő a nemzetes ur mellett. „Hej pedig, ha a mennybéli felség ebből a siralomvölgyből ki találja szólítani a nemzetes uramat , hat ki az ördögre marad a sok lábas és lábat­­­­lan jószág, minek annyi az ingye, hogy­ akár Dunát rekesszenek­ vele“ — szokta mondogatni a hajdú — Már csak lesznek ott kiállítva olyan­­ fejérnépek is, akik férjhez akarnak menni ! — szólt a nemzetes ur­tistához, hajdu­já­­­­hoz, kinek fizetésül jár : egy hétre hat nap­­ ráadásul a hetedik, meg a­mit lopni tud — a gazda argus­-szemei daczára. — rostálom alássan a nemzetes uramat, hát lesznek bizt­a! Mondja a szomszéd tisz­te­letes asszony is, hogy mennyi frajlát lá­tott a lutris hotokba! Azokat, alighanem, meg is l­eh­et, nyerni ! — Na, Pista, akkor hát csak pakk­olj mert megyünk, megyünk, megyünk bizony! Hozd le a bőrtarisznyát, abba rakodj bele!­ a meggy szili dolmányomat, meg a fekete átillát, a fűzőid nadrágomat, meg azt a sötét kéket, tizenkét pár fillér ruhát, meg a bársony kalpagomat. (Ez a czók-mók is, s persze, mind az apjáról marad rá !) A bőrtaris­nya, melyet a tyúkok és egyéb 1­4 lábú tollatlan állatok igen dísztelenül,­ tarifáztak a parádés­ szobába került. Ott aztán a Pista meg a 3 béres nekiállt né­hány lókefe és vakaróval és irgalmatlanul megtisztogatta a parádés szoba levegőjének és padlójának nagy gyönyörűségére. Majd pakkoláshoz kezdett a hajdú, hanem biz azt a sok ruhát meg a cselédkenyeret és a pálinkás bütykösöket, a szalonna és sonka­­ nyomtatóit, sehogyse tudta összegyömö­­t szólni. Beszólitotta hát az egész cselédséget , azok aztán in corpore meggyurták jól letérdel­ték a ruha- és éléstár szebbik felét miglen a nagy 1>ingóságnak miatta bmnyom­­tát egyik butykosnak az oldilbordáit. És lön folyása a sziverősitőnek ! Hanem Pista meg a béresek el is pusztították ám a nyomban — lekü­ldvén megm­ozduló, mély gyomruk öblébe. Végre az említettem módon ékesített, a 16-ik században hintának keresztelt, négy kerekű valamibe deponálta a hajdú nem­ze­­tes urát meg a lengurzsiát és odapeczkelő­­dött a kocsis mellé. Aztán a lovak közé vagdaltak és a lovak­­ állva maradtak; ám­ a jelenvolt cselédség, a Panna gaz­dasszony jósolgat­ásai daczára is, veszett vágtatásra indította, persze mindenféle kéz­zelfogható argumentummal, a zörgő csonti­ párákat. Ezek a vasúti állomásig meg sem álltak ; noha a kocsis szörnyű mód csodálkozott a kitartáson s azt díiu nyögte a fogai között : „no ezeket most megszállta a rész­lelek.‘ Az állomáson a nemzetes urat nagy ne­hezen leemelték és magához térítették. Ekkor nemes, nemzetes és vitézlő Gásár­vári és Pipafalvi János ur de eadem oda­állít a kasszához bi­t­étért és a Pista haj­dúnak a masinyiszta mellé szóló, magának meg a harmadik osztályú focidba szóló je­gyet kér. —* Kérem, a masiniszta melle szóló jeg­gyel nem szolgálhatok — mondá az a glébzsinóros-fejű pénztáros. — Hát mi a kő ? — Tessék : 2. harmadik osztályra szóló jegy Budapestig, sorsjegy és utalvánnyal együtt 19 frt 70 kr.boléi­ti]egy \

Next