Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)

1886-04-08 / 28. szám

társalgásban elejtett szavait, hivatalos előterjesztéskép hozza fel, amivel az ügymenetre nézve káros befolyású ide­genkedés idéztetik elő. A VIII. pontra vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy a városi major lel­tár 3 példányban 1884. és 1885. év­től is szabályszerűen elkészíttetett, azoknak egy példánya a levéltárba he­lyeztetett fia tehát a tek. közgyűlés czélszerűnek véli ezen leltár felülvizs­gálatát elrendelni az esetben kér erre nézve egy bizottságot kiküldeni, mely­nek vizsgálatában a város tanácsa tel­jes megnyugvást találand. EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL Esztergom vármegye helységei száz év előtt. X. S­ü­t­t­ő. Kor. szerint magyar falu a Dunánál, Neszmély és Nyerges-újfalu közt, mindegyiktől egy­­földre, érseki birtok. Van vörös és fehér márványa, melyet olasz kőfaragók asztalokká tárokká, szobrokká feldolgoznak és el­si­mitnak, kath. templommal. Vályi sze­rint német falu, földesurai mint felébb, lakosai kath. Fekszik az országutban, Piszkéhez fél, Bikolyhoz egy, Nesz­mélyhez is egy órányira. Határa hegyes völgyes, homokos is, mindazáltal szor­galmas munka után mindent megterem. Fehér és vörös jóizű boraikat leginkább komáromiak szokták megvenni. Neve­zetesitl szép vörös márványa, melynek faragói és simitói helyben laknak. Je­lenleg is németek s kath. lakják. S­z­e­n­t-G­y­ö­r­g­y. Kor. nagyon fukarul irja róla, hogy magyar mező­város, s egy részét teszi Esztergom vá­rosának kath. templommal, szőlőmive­léssel. Vályi jobban méltatja : földesura az esztergomi érsekség, fekszik Eszter­gom melett, sz.-Tamástól egy utcza vá­lasztja el. Jó bort termő szőlőhegyeiket sok szép forrásvíz nedvesiti, melyek közt nevezetes a sz. János kútja. Er­deje hegyes és völgyes, sűrű ligetei is vannak, számos többféle vadja lévén, nem közönséges vadászatot szolgáltat. Vala hajdan prépostsága, káptalani városi fő temploma de a tatárokkal és s kunokkal folytatott hadak megemésztet­ték. Meguyitá ugyan ezeket Csanády esztergomi érsek, de az ozmánok által egészen elpusztíttatván csak az üres hír maradt fenn. Visszajöttek ugyan ide a törökök kiűzetése után a lakosok de a Rákócziak által ismét elszélest­en bejegyzett ügyvéd jelölt« — és »ba­tettek, s előbb nem is tértek vissza, mig a haza régi békességét meg nem nyerhette. Most e város népes és szép virágzásban van, jeles szabadságokkal birva, habár a régieket elveszítették. Lakosai többnyire magyarok, ezek után következnek a németek és tótok, de a kik leginkább nemzeti nyelvünkkel él­nek, s mind kath.­­ Helybeli plébá­nost eddig nem nyerhettek, hanem plé­bániaházat már építtetett Ft. példás kegyességű Dravetzky Ferencz ur esz­tergomi kanonok tulajdon költségén, s a templom is kicsinosittatott az uraság kegyességéből. Felemlíti végre a sötét kaput, melyet néhai primás gróf Bar­kóczy Ferencz épitetett 1762-ben te­mérdek költséggel arra végre, hogy sz. György városának könnyű közlekedése legyen Esztergom városának egyéb há­rom szakaszaival. Most tiszta magyar mezőváros kath. lakosokkal csinos uj tornyú templommal, s Oltósy urnák szagos meggyfa-pipaszár telepével. Vá­sárt is tart ápril 24-én és deczember 30-án. (Folyt. köv.) NÉMETH VICTOR. TŰZOLTÓ-EGYESÜLETÜNK. (Niedermann József titkári jelentése.) III. Egyesületünk fenállása legfőképpen a város közönségének jóakaratától függ, s a midőn ezt jelezzük tesszük ezt azért, hogy a város képviselő testülete iránti hálánk és elismerésünknek ad­junk kifejezést, másrészt, hogy tudas­­­suk miszerint a folyó évre is nevezetes összeg szavaztatott meg részünkre. Ugyanis két tűzőr bérére 528 ft Ezek ruházatára 60 ft Tűzi szerek, eszközök, tömlők összesen : 1438 ft Egyesületünk derék pénztárnoka ré­széről beadott pztári számadás tanu­sága szerint, kit méltán megillet az elismerés — a mult évi bevétel czim szerint a következő volt Ezen két pénzintézet évek során át folyton segélyben részesíti egyesüle­tünket, s azon reményben, hogy jövő­ben sem fogja gyámolító kezét tőlünk megvonni egyik sem, helyesnek tart­juk, ha évi jelentésünk keretében is ezen két pénzintézet irányában hálás köszönetünknek adunk kifejezést. IV. Hátralékos ruha ára visszatérin tése czimén sajnos mi sem folyt be, pe­dig ezen követelésünk 91 ft 50 krt tesz. V. Tagsági dijakban 306 ft VI. Két tűzőr bérére a városházi pénztárból 528 ft. VII. Két tűzőr ruházatára a város­házi sztárából 80 ft. VIII. Hydrophor használatért semmi. IX. Bolzőrzési díjból 288 ft. X. Tűzi eszközök beszerzése és fenn­­tartására a város házi pénztárából 400 ft, XI. Vegyesek czimén 13 kr. Az összes bevétel tehát 1720 ft 37 kr. Kiadatott pedig: I. Szenvedő hátralék czimén fenn volt 61 ft 74 krból kifizettetett 45 ft 50 kr. II. Személyi kiadásokra 200 ft. III. Két tűzőr bérére 506 ft. IV. Két tűzőr és kocsis ruházatára 128 ft. V. Egy kocsis bérpótléka czimén 39 ft 91 kr. VI. Egy boltőr bérére 72 ft. VII. Országos tűzoltó szövetségi tag­díjra 6 ft 30 kr. VIII. Tűzi eszközök beszerzése és fenntartására 352 ft 97 kr. IX. Vegyesekre 144 ft 69 kr. Az összes kiadás volt 1495 ft 37 kr. s ekként a készpénz maradvány 225 ft. (Folytatása köv.) Még mind végig derült kedvvel mula­tott a bohózat eredeti komikumán s különösen Sólymosi Czérna szabóját szűnni alig tudó tapsokkal jutalmazta. Sólymosiné nagyon kicsi, de nagyon kedves hatású szerepben lépett föl. Rózsi dalait nagy tetszéssel fogadta a jól mulató nagy közönség. (16. Rossi és Weeber koncertje. Miért nem háza­sodik a sógor?) Hétfőn este Rossi javabeli hegedű­virtuuéz és Weéber zongoraművész lé­pett föl kicsiny, de előkelő közönség előtt, Rossi Paganini nagy hangverse­nyében mutatta be kiváló tehetségét a legszebben s ezt az elragadott közön­ség zajos tapsokkal jutalmazta. Weé­ber úr azonban nem tudott sem elra­gadni, sem föllelkesíteni. Pedáns és kimért zongorajátékából hiányzott a művészet múzsájának a csókja. A kis vígjáték a körülményekhez képest elég eleven volt. Borossné a fiatal menyecs­kében elismerésre méltó sikert aratott. (17. A Veteránok.) A Sólymossi-pár negyedik és utolsó vendégjátékául kerültek színre a Vete­ránok kedden este. Maga a darab a vidéken nem csinálhat nagy hatást, mert a vidéki közönség nem ismeri a hóbortos veteránokat eredeti példá­nyokban. Solymossi Elek a színpadi óriási hiányok daczára is meg tudta menteni a darab humorának derűjét s mind játékát, mind couplettjeit zajos tapsokkal fogadták. Sólymossiné Szöcske Julisban nemcsak rokonszenves dalai­val, de közvetlen és benső játéval a legkedvesebb emléket hagyta maga után. A derék művész-pár egyébiránt nemcsak a közönségnek nyújtott négy estén keresztül kiváló műélvezetet, de a mostoha sorsú színtársulatnak is te­temes istápolást szerzett. Mind a ket­tőért csak elismeréssel adózunk, és világításra 600 ft Tűzőr helyiség bérletére 250 ft SZÍNHÁZI SZEMŰT (14. Árendás zsidó.) Az ismeretes népszínmű szombaton este került színre, másodszor. Sólymosi az ő halhatatlan Miséjával remekelt, Sóly­mossiné pedig Bettiben nemcsak dalai­val, de kedves játékával is hódított. A közönség a mű­vészpár játéka által nyújtott élvezetet hálás tapsokkal ju­talmazta. (15. Lumpáczius Vagabundus.) Nestroy bohózata Csepreghy jóízű magyar humorral saturált átdolgozásá­ban vasárnap este zsúfolt házat csinált. Solymossi Elek, a kedvelt vendégmű­vész művelte ezt a csodát. A közön­mélhetőleg 5—6 centiméterrel soványabb leszek. Minthogy azonban a beállandó so­ványság csak rövid ideig fog tartani ké­rem ezúttal felperes elutasítását! HÍREK. — Herczegprimásunk jubileuma. Pozsonyban Heiler püspök értekezletet hivott össze, melyen elhatározták, hogy a herczegprimáshoz jubileuma alkalmá­ból művésziesen kiállított üdvözlő feli­ratot fognak intézni; továbbá mindez év október 28-án ünnepélyes tiszteletet tartanak s a önkéntes isten­ ada­kozásokból »Simor-alapitvany« nevet viselő jótékony alapítványt fognak lé­tesíteni. f Hulényi Ferencz. Hosszú szen­vedés után hunyt el a jó öreg, a­ki egész Esztergom ismert és szeretett szó sem volt igaz. De azért szívesen látón ma este nálam egy csésze theára. Adieu ! A viszontlátásig ! T. SÁNDOR, lek« ? Kezdett bennem forrni a méreg, s dur­czásan ültem a zöld asztalhoz. negyed után múlt, a jelenlevők Negyedóra nagy része elvégezte dolgát, a kaczér leányzó is el­vesztette már perét (s ezt nem adtam egy vaklóért !) a szakértők is jelen voltak már, de az én ellenfelem még­sem jött. Már épen elnapolni akartam a szemlét, mikor az ajtó kitárult s elegáns úri hölgy lépett a terembe. Alperesnő volt. A köl­csönös bemutatás után rögtön megkezdtük a szemle foganatosítását. Rosszul ütött ki, a kérdéses köpeny tényleg szűk volt, nem fért össze a duz­zadó kebleken. Ekkor eszembe jutott a zöld fiskális tanácsa. — Fogadom, hogy alperesnő most ugyan­oly mértékkel birna, minővel két év előtt birt. Alperesnő ez idő alatt annyira meg­hi... hi... kevéredett, hogy az akkor jó kö­peny most már szült. Mert hogy a köpeny tényleg alperesnő akkori mértéke készült, azt könyvével képes felperes szerint be­igazolni. Oh, mint vártam, hogy az én csinos ellenfelem rögtön ájuldozni fog ily hatal­mas argumentumok hallatára. De ehelyett ö nagysága ajkait kicsinylőleg irigyeszt­getve, (s megvallom, az enyéménél sokkal nyugodtabb hangon) replikázott. I. Mult évi maradvány 16.— II. Hátralékos 9 ft tagdíjból beszedetett 2*— III. Adományok czím­én befolyt a) az esztergomi kereskedel­mi és iparbank részéről 25*— b) az esztergomi takarék­sztár részéről 75'— — Ah, én el voltam készülve ily meg­jegyzésre, annak jeléül becsatolom az iratokhoz ezt a bizonyítványt. Az átnyújtott okmányban pedig az ál­lott, hogy X. Y. kerületi orvos hivatalo­san bizonyítja, miszerint özv. Cs.­­ Aranka úrhölgy mellszélessége 1884. évi vízkereszt napján 100, mai napon pedig csak 99 f/1 centimétert tett ki. Kelt Budapesten 1886. vízkereszt napján, sajátkezű aláírás (p. h.).. Tehát egy fél centiméterrel még sová­nyabb lett! Leforrázva voltam, keringett köröttem a világ. Hisz ez az asszony túljárt a­z ügy­véd eszén is. De honnan a pokolból szed­hette ezt a furcsa bizonyítványt ? Nem soká váratott a magyarázattal. — Tudják, uraim, az úgy van, hogy én szenvedélyes tánczos vagyok, az orvosom pedig szenvedélyes phytiológus, a­ki min­den ösmerősen tanulmányoz valamit, raj­tam például azt, hogy mennyit köhög el az ember melléből egy-egy farsang alatt. E czélból minden vízkereszt és hamvazó szerda napján megmér, és bebizonyítja, hogy eme néhány hét alatt öt-hat centi­métert veszitek mellbőségemből. Így tehát sajnálhatja az én szabóm, hogy nem far­sang utolján volt e szakértői szemle, vagy hogy nem farsang végén küldte két év előtt a köpenyt,­­ ekkor alighanem pas­­szolt volna, hisz egynehány hét múlva re­ Mialatt én ámultam — bámultam e­z asszony ördöngös furfangja fölött, a biró mosolyogva hirdette ki az elutasító ítéle­tet. Megsemmisülten támolyogtam ki a teremből. Hazamentem s levélben referál­tam a zöld fiskálisnak a kudarczról, egy­szersmind értésére adva, hogy irodájából ezennel kiléptem s kérve, hogy három heti gázsimat a szegények közt ossza szét. Két héttel utóbb a váczi utczában ta­lálkoztam a csinos özvegygyel. Habozás nélkül megszólított, pedig ugyancsak meg­zavart tekintete. — Mondja csak, barátom, tetszett ön­nek az a bizonyos bársonyköpeny ? — Biz én, nagysád, már szebbet is lát­tam annál. — Ennek örülök, ízlésre mutat. Dh én utálatosnak találtam. Ha nem tudja-e fiatal barátom, hogy ön a minapi tárgyalás alkalmával nagy bakot lőtt ? Tudja-e, hogy ha ön a szakértői szemlét arra is kiterjesztetni kéri, vájjon alperesnő ruhája nincsen-e kitömve, — megnyerte volna a pört! Hahaha!... Hisz abból a farsangi meséből egyetlen egy árva — Húsvét 1886 ban. Az idei húsvét legkésőbbi időpontra esik, amelyre egyálta­lán eshetik, t. i. ápr. 25-re. Ilyesmi a je­len században még nem fordult elő,­­ nem is fog ismétlődni és a jövő századba is, közönséges számításunk szerint a husza­dikban, szintén csak az 1943. évben fo húsvét megint ápr. 25-re esni. Egyébiránt a húsvét nem igen szokott a legutols határnapra esni. Ez csak minden századba egyszer történt. Az 1734., 1666., 1546 1451. években. A századok hosszú sorába a XIV. az egyedüli, melyben ez eset nem fordult elő. Azelőtt előfordult 1204., 1109 1014 és 919. években. Legkorábban a hm vét márcz. 22-én lehet, mint 1818. évbe volt. Ennek ismétlődése a 2000-ik évi egyátalán többé nem lehetséges. Mert­­ a korai húsvét is csak szórványosa fordul elő a századokban, u. m. 1761 1693., 1573., a XIH. századot 1598., 1478., 1383., azt* átugorva 1136., 104. 946. években. Ezen két időpont között­i. márcz. 22. és ápr. 25-e között a száza­dok hossza már a húsvét­ során át minden napra esel

Next