Esztergom és Vidéke, 1888 (10. évfolyam, 1-104. szám)

1888-04-08 / 29. szám

KÖZTHM­­0M; X. LIV FOLYAM. 29. SZÁM. VASÁRNAP, 1888. ÁPRILIS 8. lapi'T­UTICSl Ali Egy szám­ára 7 Ur. 6 fit — kr. 3 fit — kr. I fit SÓ kr! SZERKESZTŐSÉG: SZEMT-ANNA-UTCZA 3­7. SZÁM, hová M láp' M/.«iltHiii részét' illető kö/.lftN­KMIy­»k küldendők. KIADÓHIVATAL : SZÉCHENYI-TÉR 331­ SZÁM, hová a lap h­ivatalos's a magán h­irdetéstsi, a nyilMérbe szánt köz­hülléitVÍSIC, (defizetési pénzek és reklamálások intézendő!;. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HI­­DETHSKK Al­APJÁ­N-N­IRDETLNKK 1 szólói 10 0 NZÓÍJÍ — Frt "in kr. .nn'i(;il.la|Mtil;ís szerint' li-gju 100-200-i'g . I frt r>0 kr. 200-aOO-jg . Hetyegd ij M % frt SJ5 kr. kr. tán­gosab­ban­ közöl lehlek. NYILTTÉN­ iái­a »Q kr. fél évi­ e . negyedévre MKOJRLEMIK 1SETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Városi s megyei érdekeink közlönye. Vasutunk előnyei. Esztergom, ápr. 7., (Mit várhat, az esztergomi és vidéki érdekeltség a b­udapest-esztergomi vasúttól ? Föl nem olvasott nép­szerű fölolvasás­­ . . " , "rt., I.. Egy pár évtized óta már több­ izben fölmerült ez a kérdés. Valahányszor a vasút építése valószínűnek mutatkozott mindannyiszor élénk eszmecsere indult meg magánkörökben a fölött, váljon ezen vasút Esztergomra és vidékére hasznos lenne-e vagy sem és hogy nem kellene-e inkább a város és vidék kereskedőinek és iparosainak, a vasúti közlekedés könnyűsége miatt, üzleti forgalmuknak még nagyobb hanyatlásá­tól tartaniok, mint a­milyent a lefolyt évtizedben és főleg a budapest-szőnyi és esztergom-nána-ipolysági­­ vasutak ki­építése óta sajnosan tapasztaltak. A nézetek többfelé elágaztak. Voltak olyanok, kik azt vitatták, hogy ezen vasút Esztergom és vidékének anyagi helyzetén semmit sem fog javítani, mert hisz itt van a Duna, mely az­­­ év legna­gyobb részében a legolcsóbb közlekedést szolgáltatja; aki utazni, vagy valamit eladni akar, mehet, vagy szállíthat rajta Te és fölfelé egyaránt. A közlekedési módok szaporítása nem fogja a termelést fokozni, mert a fogyasz­tás az új közlekedés által nem fog emelkedni. Az iparosok szívesen termel­nének, a kereskedők örömest árulnának többet, de nem bírják eladni portékáikat, mert nincs a­ki megvegye azokat, a vasút pedig evégett nem fog ide hozni senkit, mert másutt is találhat mindenki oly czikkeket, amilyeneket nálunk ter­melnek és árulnak. Mások még messzebb is mentek ked­vezőtlen jóslataikban, azt mondották ugyanis, hogy a vasút Esztergomot és vidékét meg az szegénységre, fogja eddigin­él is nagyobb juttatni, mert a gyors és olcsó közlekedés a jobb módú lakosságot a fővárosba való gyakori utazásra és szükségleteinek a fővárosi választékosabb üzletekben való beszer­zésére, — a munkásosztályt pedig henye kofaüzletre fogja csábitani, miáltal a helybeli kereskedők és iparosok üzlet­forgalma még előbb hanyatlani, az anélkül is drága élelmi piacz még inkább drágulni,, a mezei és szőllőmun­kások száma pedig­­ kereskedni s a mun­kásbérek, a földbirtokosok terhére emel­kedni fognak. Hivatkoztak ezek a fővárossal vasút által összekötött m­ás vidéki városok példájára, melyeknek vagyonossága a vasút által nem emelkedett, sőt inkább hanyatlott, mert a nagyvárosok környé­kei a kereskedelmi üzletforgalm­at nagy részben magukhoz vonják. Németek csak egy bizonyos irányban, úgymint a Pilis-Csaba-Vörösvár felé Ó-Budáig, mások pedig az Esztergomtól Frízitőig építendő vasúttól vártak a lakosságra nézve anyagi­­ előnyöket, a Bia­torbágytól Esztergomig és Nyerges-Ujfaluig valamint a kőszénbányákig ve­zetendő vasútnak haszontalanr vagy­ káros voltára nézve pedig csatlakoztak a most előadott nézetekhez. A túlnyomó többség azonban úgy nyilatkozott, hogy neki mindegy akár­merre vezettetik, csak vasút legyen, minél több, annál­ jobb, mert a vasút módot nyújt a föld és ipar termékeknek gyors és olcsó elszállítására és előnyösebb értékesítésére és annak ki­dolgozni akar, a magélh­etésre. Ezek utalva az ország­nak azon időbeli anyagi helyzetére, midőn még vasutak nem voltak és a közvagyonosságának a vasutak által előmozdított nagyszerű­­ emelkedésére, akként érveltek, hogy ami mindenkinek használ, az nekünk sem lehet ha annak előnyeivel élni tudunk, káros. Ideje lesz tehát annak, hogy ezen kérdéssel szembe álljunk s a valót a tévedéstől elkülönítve, teljesen tisztába­ hozzuk; mert a tervezett bia­torbágy­esztergom­i s nyerges-új falusi vasút létrejötte s jövője kizárólag azon biza­lomtól és reményektől függ, melyeket az érdekeltség ezen vasútnak s anyagi előnyei s jövedelmezősége felől táplál és azon meggyőződéstől, melyet­­ a pénz­ügyi vállalkozó körök ezen pálya életre­valósága felől nyerni fognak. A tervezett pálya elemeinek hozzá­vetőleges építési, s üzletforgalmi költsé­geinek, vitel­béreinek és valószínű jöve­delmezőségének leírását ezúttal mellő­zöm, mert ezek az érdekeltséghez a hozzájárulás iránt intézett felhívásunk­ban eléggé ismertetve vannak, hanem s csupán­ a fölvetett kérdés fejtegetésére az elágazó nézetek vizsgálatára szorítkozom, alaposságának kezdjük mindjárt az elsőnél. Elismerem,­ hogy a vasutak sehová sem viszik készen a gazdaságot. A­ki nem akar mozdulni, annak a­ vasútról sem fog az érett gyümölcs ölébe hullani.­­A vagyon ugyanis nem egyéb, mint a végzett munkának megtakarított gyü­mölcse. Értéke abban áll,­ hogy mun­káért, vagy annak más termékéért be­cserélhető. A vagyon forrása tehát, — kevés eset kivételével, — egyedül a munka fenntartója s növelője a takaré­kosság.. . • .. . Minél több munkára nyilik valamely helyen alkalom, annál több föltétele van meg ott a vagyonosodásnak és minél több munka egyesittetik . egy helyen, annál fokozatosabb és mindenkire kiter­jedőbb annak előnye, épen úgy, mint a napsugarai, ha egy helyen gyűlnek össze, akkor a melegség fokát maga­sabbra emelik, mint amilyen hőfokkal azok elszóródva bírnak. Vagyonos falu­ban még a koldusok is­­ gazdagabbak, mint a szegények között.­­­ í­­k BI­RÁNY JÁNOS. ií„Esti BrEOiíslilíkí"tárosija. Fehér házacska . . . Fehér házacska áll ott a felvégen Lombok között. Az utas alig látja. Oly feledhetetlen, kedves hely ez nekem, Szép ifjúkorom bűbájos tanyája. Ide vonják lelkem a szép emlékek . Remény, dal, ifjúságom fényes álma, Itt ügyeltem annak a szent asszonynak, Anyámnak, intő, szerető szavára. Ha ott az árnyadó, vén ákácz alatt Ábrándos lelkem néha víg dalra kelt; A virágos kis kert árnyas berkiből, A csalogány édes-bús danával felelt. A pázsiton gyermek-leányka játszott,­ Oly bájteli volt, oly gondtalan, vidám . Csengő édes szavát, vig csevegésit Oly epedve, annyi vág­gyal hallgatám. Itt néztem először setét szemébe , felgyúlt szivemben egy titkos érzelem. Azóta évek multak bár, elvesztett Üdvöm, nyugalmam hasztalan keresem. MÁ­JO­­­SI BÉLA: Ipar­ügyünk. in. Szükségesnek tartottam ezt jelenté­­­sembe foglalni azon indoknál fogva, mert egyrészt, még mindig vannak olyanok, kik a magyar iparkészítmények , iránta nem valami nagy bizalommal, viseltetnek, másrészt mert oly bizonyít­­­ványul szolgál, a­melynél fogva teljes­­ joggal követelhetjük, hogy egyes vállal­­kozók mellőzésével a katonai felszere­­­lések jövőben az iparosok által készít­tettessenek A magas honvédelmi mi­nisztérium által kiküldött szakbizottság, a­mely pedig a munka megvizsgálását FÉLBEVERT HARANGOK. REGÉNY. Az „ESZTERGOM és VIDÉKE"­­számára irta: KŐRÖSY LÁSZLÓ­ (Első folytatás.) I . IL . II . A POLITIKA HULLÁMAI. Nagyon sok furcsa mesterség van a vi­lágon, de hiába, már csak egyik sem olyan furcsa, mint a politika. Mert ezt a furfangos mesterséget nem tanítják semilyen műhely­ben sem és mégis talán sok kitanult em­berünk van belőle, a ki fölesküdött az ország boldogitására. • • A t<­­ A­ki becsületes csizmadiának készit — teszem azt — az legalább is öt eszten­deig sínyli a kegyetlen lábszij irgalmatlan bántalmait, a még kitanul s tisztességes formába önti a haladás izmait; aki szabó­ságra adja magát, az hasonlókép öt-hat esztendeig szenvedi a legszigorúbb kordát, míg belejön, hogy a szobornak képzelődő eleven hamu számára vonzó borítékot te­remtsen ; a ki szatócsnak esküszik, az is esztendőkön keresztül sanyarog a pud­li mellett s hangzatos hazugságokkal ád túl a romlásnak indult heringen s a tavalyi liptain, a mig végre önálló svádára és firmára vergődik ; a ki pedig­ előkelő meg­vetéssel kerüli a fényes kapát s a homályos kaptát, hogy egész életén,keresztül a mások körmönfonta firkáit másolja a levéltárak bogárgyűjteményei számára,­­még annak is vetnek néhány keserves esztendőt, a­míg beleérik a firkálás mesterségébe s . meg­ismeri a papiros-ipar ezerféle csínját-bínját. Csak a­ki politikusnak készül, attól nem kérdezi senki, hogy tanultál-e valaha va­lamit? már­mint például becsületes csiz­m­adiaságot, * polgári szabóságot,.*,sokoldalú szatócsságok vagy • furfangos irnokságot, mert hát abban mindent kipótol és helyreüt az akarat csudálatos­ ereje.­­ A­ki politikusnak készül, az a minden­tudóság összes, országain már régesrég túl­járt és az nem is megyen olyan közönséges emberszámba, am­int a­kitől valami készült­séget vagy­­ tanultságot szabad lenne számon kérnünk. Ezt csak a mindennapi mester­emberekre vonatkoztatják. A politikus,pedig nem mester, hanem ezermester, a­ki titokz­­­atos úton-módon férkőzik a garaboncziás­sághoz.­­ . .. "Egyetlen egy olyan eredeti magyar mes­terségünk sin­c­s, több, mint a politika. Erre nem közönségesen,, tanulni, hanem rend­kívüli módon­­ születni kell. A­ki pedig csakugyan rászületett, annak azután nem szükséges végigjárnia a közönséges lateinerek unalmas iskoláit,­­mert hát abban már úgyis benne rejlik a csudálatos­­ táltos. A­ki nálunk arra van hivatva, hogy az egész nemzetet vezesse és tanítsa s a mi összes ellenségeinket megtanítsa, annak ugyan már csak nem kell, de­ nem­ is illik tanulnia. .Hiszen a politikához­­ nem­ szükséges kvalifikáczió, mert a politika mindenre kvalifikál . •nálunk. • üzi. Csudálatos egy mesterség is az. Mindenki a­­ki irni, olvasni s­ egy kicsit adót fizetni tud, ugy,­ahogy, akár poharak ,köz­t, akár műhelyben,­akár boltban, akár irodák­ban. Minden magyar ember konyit­ hozzá valamit, mert vérünkben van az apostoli haj­lam s a nemzetboldogítás rögeszméje. Benne vagyunk a politikában, akár a levegőben. Körül vesz minden oldalról és nem bírunk megélni nélküle. .. A politika minden áldozatra kész nagy­lelkű embert teremt ,a fillérkedő zsugoriból, a ki máskor kétségbe esik, ha tízkrajezáros tuTkiadása van ; a politika pillanatnyi lel­kesedésre képes ragadni a legvásottabb filisztert, a­ki egész életén végig lejt ér­­­zések, gondolatok és szenvedélyek nélkül; politika lehúzza a kékvérű kezekről„a kesztyűt, hogy az érdes és­­ durva munkások tenyerébe hatalmas parolát csapjon ; a politika demokratává avatja a fenhéjázó gőgöst, a­ki az Árpádháziaknál keresi szár­mazása nimbuszát, hanem azért czimbora­pohárra szólítja a legkihasznább voksot is, mikor lefülelésről van szó ; a politika nem ismer, vallási és felekezeti különbséget s a­ legbizarrabb ellentéteket kiegyenlíti egy­egy közös röpke jelszóban; a politika nem ismer különb mesterséget a politikánál,­ mert mikor dolgozni kezd csodálatos varázs­hatalommal toborozza össze a legfurcsább czébekbe, tartozó elemeket egy glédába. Mikor azután már az egész világot el­bolonditotta volt s mindent fenekestül fel­fogatott, akkor a markába nevet, győzelmet ünnepel s ott hagyja a m­indenapi próza faképénél a pillanatnyi hősüket s a néhány perczre nekivadult közönséges „embereket” a­kik nincsenek beavatva a politikai mester­ségek, rejtelmes titkaiba, hanem azért pom­pásan,ugranak, a mikorvépe­n szükséges. Azután milyen hatalmas nyelven dolgozik,

Next