Esztergom és Vidéke, 1893 (15. évfolyam, 1-118. szám)

1893-01-01 / 1. szám

• ~" * Városi es mile^v^i érdekeink közlönye .• u innirT^ 0 ~ ~~* MECTJELENN­Í N­ETENKINT KÉTSZER: ° r. , J HIRDETÉSEK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG : HIVATALOS HU­MLETÍÍSEK I feftjei 100 i*tf* 75 kr, 100. j "t*V*­­ o DUNA UTCZA 48. SZÁM, tói m'* 1 f* 1,0^ ^ 2 * 95 *i ELOh IZh f ESI AR: hova a lap ellem­i r­e­l­­ületi közlemények küldendők. . . " -Egész évre - - - 6 írt — l<r. , " - MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjutányosab­ber évre -«.­.- 3 írt - kr. KIADÓHIVATAL­­ban közüli étnek. Negyedére - - 1 fit 50 kr. SZÉ­­CIKNY­I-TÉI? «32,. KIVTT TTlhT7"-' 90 V­Egy Szám ára 7 ki*, hová a lap hha'a'os <•» nv«gán hinUlései, a nyi literbe sárin­t közt«­ . MILI I sora M kr. £ _ _ . _______ 0 ni.'n­yek. ek­'n/<'t>;*j pén/ek «•$ reklamá'á*ok i |i,é/.ei­'lí>k *| •— , 9 ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk 1893­ jaanuár 1-től tizen­ötödik évfolyamába lép. A tizennégy éves múlt nem oly nagy érdem, mint hogy az «Esztergom­ és Vidékei ez idő alatt mindig tisztesség­gel megállotta helyét. Irodalmi színvonalon álló, választé­kos izlésű, eleven és gyors szolgálatú lapot fog adni ezentúl is szerkeszt­ősé­günk hetenként kétszer az olvasók kö­zébe. Minden helyi érdekű ügynek hű­séges képviselői leszünk, első­sorban Esztergom város érdekeinek. A vonal fölött közéletünk nem egy előkelőségé­ről hozunk cikkeket, a h­írca rovatban­­ elevenen, itt, többnyire aktuális dolgo­kat adunk. A legtöbb súlyt természe­tesen­ a hírek rovatára fektetjük és fő elvünk leszen első­rangú, hiteles for­rásból szerzett eredeti értesüléseinket lehető gyorsan közölni olvasóinkkal. E helyütt szabadjon szerénytelenség nélkül kiemelnünk azt, hogy m­íg a helybeli sajtónak a legutóbbi időben megszaporodott képviselői hetenként c­sak egyszer találkoznak olvaisóközön­ségü­nkkel, addig mi hi­novai­un­kat, egy héten kétszer tölthetjük meg és így már a hét közepén hozzuk azt, mit laptársaink csak négy nappal utánunk közölhetnek. Tizennégy éves múltunk alatt terem­tettünk magunknak hű törzsközönséget ,és a munkatársak nem csekély csapa­tát, összeköttetésbe jöttünk a fővárosi napilapok, legelőkelőbb révnek, szépirodalmi lapok rétegeivel, könyvismerte­téseket sokszor a budapesti lapokat megelőzve hozunk. Az «Esztergom és Vidéke» közönsé­gének érdekeit szolgálja s ezért a szer­kesztés munkájának oroszlánrészét a közönségnek adja át. Minden okos ne­­­zet helyet talál hasábjainkon, még ha miénkkel ellenkezik is. Mindössze — a­hol szükségesnek látjuk - saját felfogásunk utólagos hozzá­tevését tart­juk fenn mai­unknak. Nem rontunk doronggal senkinek, de az elismerést, mindétig nem tévesztjük össze a hízel­géssel. Különös gondot fordítunk el odább is a szeplőtlen magyarságra, mire nézve elég biztosítékot talál közönségünk múlt évfolyamainkban, a­hol lapunk stílje a rendes vidéki hírlapírói c­ab­íontól nagyon különbözik. Jól és körülményesen értesültek ipar­kodunk lenni, de a hírlapírói tisztes­séget soha nem tévesztjük szemünk elől. Szóval hivatásunknak komoly mun­­­kával akarunk megfelelni, de sohasem charlata­neriával vagy á­lszen­teskedéssel. Önérzetünket nagyon emeli a tudat, hogy olvasóközönségünk nagysága, mun­katársaink száma, jól értesültségünk és lapunk színvonalára nézve elsők va­gyunk laptársaink között. Még csak azt kívánjuk itt felemlíteni, hogy kiadó­hivatalunk az uj év első negyedében a­z «Esztergom és Vidéke» nyomdáját is teljesen újjászervezni fogja, hogy így lapunk technikai tekintetben se üssék kifogás alá. Olyan újságot fo­gpunk adni a közönség kezébe, mely a vidéki hírlapirodalomnak becsületére fog­ válni. Úgy hisszük, tovább is körénk cso­portosul a­telligenciája, város és megye valódi m­­a melynek pártfogása a mi lapunk élete. Az „Esztergom is Vidóka" tárcája. STABAT MATER. Hideg márvány kövön ott térdepeltem A templom egyik oltára előtt, "Vérem forongott, lázban égett lelkem, Madonna adj óh adj nekem erőt, Hogy elviseljem, mit a sors reám mért, Ugy égek, vágyok azért a leányért, Kinek szerelme az egekbe vonna, Tudod, tudod Te úgyis szent Madonna ! Ránéztem én az Istenanya-képre, Olyan komoly volt, olyan szórnom, Fájdalmasan tekintett fel az égre, A szép, szent arcon ott ült a ború. Ií már majdnem elfeledtem a keservet, Ifijjön a «Stabafc mater* ím' felcsengett, Szivem majd megszakadt ez egyszer dalján... ö énekelte . . . tőle sokszor hallám . . . Kinek szerelme az egekbe volna, Segíts meg, szánj meg engem óh Madonna! ALAPI GYULA: Újévi levél. Esztergom, dec. 31. Kedves rokon, igen tisztelt Szer­k­esz­tő Úr ! Szin­toly szívélyes, mint bizalmas abbeli fölszólitásának, miszerint mint az «Esztergom és Vidéke» egyik leg­régibb munkatársa, szabadon válasz­tandó tárggyal nyissam meg az újévi ciklust megfelelni kívánván, kivénhedt, ügyefogyott, tollal összetákolt cikkemet azon felhatalmazással azt, ha be nem válik, küldöm be, hogy tétova nélkül szórja a papírkosárba. Ezt előre bocsájtva az illető tárgyat, mint szőlő és földmives gazda a haj­dan római gazdáktól átöröklött azon jelmondat szerint «A hajós szelekről, a szántóvető az igásokról szokott ta­nakodni, a természet öléből, a gazdá­szat mezejéről kölcsönzöm ; annyival inkább, mint hogy azon vigasztaló re­ménnyel kecsegtetem magamat, hogy a jövő évre vonatkozó nemcsak jóhiszemű, de egyszersmind indokolt jóslatommal egynémely csüggedező, búsongó gazdát a kétségbeeséstől megóvnom sikerülend. Merésznek látszó ebbeli nyilatkoza­tom kapcsán bátorkodom mint öreg szőlő- és földmives gazda valamint a sa­ját, ugy a környékbeli gazdászati vi­szonyok észlelése nyomán fogamzott ab­beli meggyőződésemnek nyílt kifejezést kölcsönözni, miszerint a közelebb le­folyt november hónak ugy­szólván vég­befejeztéig tartott kedvező őszi napok alatt kellőleg kifejtett és megerősödött, utóbb pedig több napon át folytatott erősebb fagyok által a kevésbé mivelt földeken fel­burján­ozott gazoktól telje­sen mentesült őszi vetések gazdag hó­takaró alá kerülvén, a jövő termést il­letőleg legjobb reménnyel kecsegtetnek­ A szőlő, értve nemcsak a homoko­sokon telepített új éltetéseket, hanem az öreg szőlőkből szórványosan átöröklött azon kisebb parcellákat is, melyek a peronospora ellen idején permetezések, és a phyloxera alkalmazott gyérítése tekintetéből is jókor idején megejtett szénkénegezés által a végenyészettől meg lőnek mentve, egyszersmind az egyenletesen és bőségesen hullott hó­réteg, az olvadás folytán pedig dú­san megivakodott talajt gyelembe véve, szinte jobb is kellő fi­kecsegteti, bátorítja az illető reménnyel szőlőszt, annyival is inkább, minthogy a szőlő­vessző a mult, száraz meleg nyár, va­lamint hosszantartó kedvező őszi id­ő alatt teljesen megérvén, a várva várt jobb termés nemcsak okadatoltan re­mélhető, de a tavaszra eszközlendő új el­len­esek­re nézve is tökéletes és meg­bízható anyagul A mondottak szolgálandó befejezéséül időszerű­nek, sőt mulaszth­atlan feladatának is­meri az alulirott a nagy­közönség, va­lamint a kevésbé avatott gazdasági ta­gok biztos tájékozása és netalán szük- WSMSI^^^ — Levél a szerk­esztífWz. I £edves Szerkesztő Úr! Fiatal, csinos leány vagyok, ez utóbbit nem magam, hanem mások, különösen fia­tal emberek állítják rólam, meg a tükör. A múltkor egy, «zártkörű táncvigahnon», holarc egymáség elve azonban elég szem­betünően uralkodott, Gyula (a másik ne­vét nem írom meg) azt mondta nekem­­ — Mariska, hisz ön a lélekvándorlásban ? Én elég zavartnak éreztem magamat, hogy választ ne adjak Gyulának, akinek a szemei csodálatosan forogtak, mikor a kér­dést feladta. Nem tudtam pedig választ adni: 1. mert eddig nem hallottam arról, hogy a lelkek vándorolnának (a boszorkák létezését Kál­mán királyunk megcáfolta), 2. mert ma­gam sem tudom, mi az a lélekvándorlás, 3. mert féltem, hogy valami olyat mondok, ami talán megsérthette volna az érzékeny Gyulát, akinek a szemei a fent leírt módon forogtak vala. M­ikor huzamosabb ideig hallgat­­tunk, én azt mondtam neki, hogy az Opoponax parfüm illata isten kellemes. Ezen válasz azt hiszem nem elégitheté ki Gyulát mert azt felelte rá: — Tudom, hogy szellemeinknek csillaga e földön, a szenvedések hazáján nem ta­lálkozhatu­k, de egyesülünk a Siriuson meg­dicsőülésünk után. Én ezt sem értettem teljesen mert Gyula néha igen homályosan beszél, ilyenkor verset szokott irni (azok is éppen ilyenek.) S csakugyan a következő héten «Lemondás» cimmel egy verset közölt tőle valamelyik lap. Önnek, kedves szerkesztő úr, megsúgom, (nem árulja el senkinek, ugy­e ?) hogy Gyula és én bizalmasak vagyunk és a külső jelekből stelve szeretjük egymást. Egész éjjel gondolkoztam a felett, hogy mi az a lélekvándorlás. Félre hívtam Gizit is és attól tudakozódtam. Ez aztán felvilá­gosított. Aztán jutott eszembe, hogy aj nyolca'*'1* ***b*_ os'/hárlmn fa­hol ház­tar­­­tástant is tanultunk) a világtörténelemben tanultunk ab­ban, hogy erről is. Az eg­yptom­iak hittek haláluk után a lelkük egyik állatból a másikba költözik, míg megtisztulva az égbe jut. Ezért az állatokat, mint az Ökröt és macskát tiszteltek, szentek voltak előttük. Aztán meg eszembe jutott, hogy a Mi­ciék gouvernante-ja azt mondta, hogy min­den embernek van csillaga, ahova halála után lelke költözik, s hogy a szerelmesek lelkei közös csillagon húzódnak meg. Kezdett előttem Gyulának rejtélyes be­széde világossá lenni. De milyen az a Gyula! Hányszor meg­mondtam már neki, hog­y szeretem (de el ne árulja kérem senkinek) és mindig ké­telkedik, a verseiben meg lemondásról és csalódásról kesereg. Pedig szeretem, mert különben olyan jó hu , okos, csinos és­­ igen érdekes. Én nagyon borzankodom reá s ha leg­közelebb találkozom vele, megmondom neki, hogy igenis nem hiszek a lélekvándorlás­ban. Ha ő nem akarja, hogy a földön hozzá menjek, én a íáik­usba nem megyek utána. Hiszen ön tudja szerkesztő úr, milyen messze van az a Sirius *) Nem bánom, ha erővel le akar rólam mondani a versei sze­rint,­ Ifát mondjon le! Csak arra kérem kedves szerkesztő urat, hogy ezt a levelet adja ki lapjában, hogy olvassa el Gyula, hogy én miképpen gon­dolkozom. *) Bizony, kedves nagyság, épen 156 trillió kilométe­rn­­­ire. Az a szép zöldes su­gár pedig, ami ma ért el bájos szemeihez, és 7/10 év előtt indult útjára. A­ szerk. írja ki a mellett azt is, hogy a lélek­vándorlásban hinni bűn. Meg a múltkor is olvastam a pikáns újságban a Giziéknél (számítok diszkréciójára !), hogy legtöbbet ér, ha a földön egyesülünk — a csillago­kon már nem számít. Én nem törődöm vele, ha Gyula meg­haragszik is. De ezt nem teszi, mert a múltkor azt mondta, hogy rám haragudni sem lehet. Nem tudom bók-e ez ? ! Azt hiszem eleget tesz egy kis leány kérésének és ír valamit erről lapjában. Ne haragudjék, hogy talán háborgattam * Isten önnel * sok szépet kíván Mariska. Az eredetivel mindenben megegyezőnek találta : HORVÁTH ADORJÁN. Egy cinikus báb­is c&isszie-ja, — A «Magyar Hírlap »-ból. — Ah fiu, csak még egyszer mehetnék bálba először ... Te vagy az fiu? . . . Fent már cin­cognak, hangolnak a cigányok, de még oly kevesen jönnek, hogy, bár bizottsági tagok vagyunk, még elszívhatunk itt a lép­csőházban egy cigarettát. No fia, — vigyázz, szégyent ne valljak veled! Hadd lássalak".".­­. Jól nézesz ki. "Helyes. Frakkodban nincs vatta* legalább nincs Sok" vatta. Szárnya

Next