Esztergom és Vidéke, 1898 (20. évfolyam, 1-102. szám)
1898-01-01 / 1. szám
[eljelenik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOP*P GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal:hova a kéziratok, előfizetések, nyilt terek és hirdetések • küldendő* Széchenyi*tér% szám. Kéziratot nem adunk vissza. VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. JELŐFIZETÉSI ÁRAIT I f Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — 8 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. © e, mint fVoanna meaf^tt van a COZA köivxyvében irva : Stein&n ivvz l ean wmenucm 3Canna £ lotfc a óiz%>a ! ^Valtjon mit zzj-t a jövendő Snfcü aötéWae ? <9L ixsiile-tő nj- e^-tenSö %*>zů-cj-o G'Gat vécézz ? S&átomra nem ; másnap talán" 3COÍ £› maj3 j ol^ ›t>iláaot; <0 £ ő^i&la £ a nltetnc-fí. •okáaot ! ott mi leíŕ;&, — |élt>e hézdcui, %a maj3 valamennyi ^ééVlaetett s&ép Mwm^ew &tt £ z meapmnenni? ^van Oi& ewGetio oa& onnan. STcint a& alma |á^a : <91 %avaí>z> C3a4 eatp&efc 'Goz vt ^Pitáno^at rája ? . . . c8. S&alió 0ÍCináln. Az Esztep és 1*8" tárcája. Valanikor. '— Geibel. — Fetni ragyogott a nap felettem. Nevető díszben állt fa, bokor, S ?napsugár égett a te szemedben Valamikor ! Ah, elhervadtak mind a virágok, Elmúl a nyár is és jön a tél, Es elsodorta azt a sok álmot Az őszi szél. Szalay Fruzina. Elpocsékolt évek, Esztergom, december 31. Egyet fordult az idő kereke! Mi gyarló emberek ezzel mérjük a végtelenségből nekünk jutott mert másként áttekinteni nem részt, tudnak s emlékezetünknek határjeleket állitunk a számokban, hogy a multakon könnyebben eligazodjunk. Jó emberi találmány s kedvező alkalom egy egy uj szám arra, hogy magunkba szállva visszatekintsünk a múltba s kíváncsi szemekkel kuttassuk a jövőt. Az egyén évei elmosódnak, azokról kiki csak önmagának ad számot s ezzel a mérleg le vann zárva. De hogyan felelnek azok, akikre egy nemzet, egy közönség, egy város évei vannak bizva ? Ezek a mérleet nem önmaguk zárhatják le, hanem a kortársak és a jövendő nemzedékek előtt kell számot adniok s ezek ítélete sújtja, ha az évek tételei, nem igazolják eredmésáfárkodásukat és a közvélemény nem csupán számokkal jelöli meg az éveket, de neveket is, amelyek olykor dicsőséget, áldást, olykor szégyent és átkot jelentenek. Emlékezetben végig suhanunk az évfordulón, szegény városunk történetének legutóbbi évtizedein s úgy találjuk, hogy az emberi rövidlátás, rosszakarat és legtöbbször a gyámoltalanság, vagy önzés, talán sehol sem vesztett annyi időt, sehol sem szalasztott el annyi jó alkalmat, mint éppen nálunk, ahol pedig minden pillanat okos kihasználása lett volna indokolt, hogy ahhoz a sokszor emlegettett régi dicsőséghez méltók lehessünk. más után vesztettük el erőink Egylegjavát, ugy hogy csak gúnyképen a puszta cím maradt meg részünkre belső, értékes tartalom nélkül és végre azt is lejáratták teljesen Az évek egész sorozata ötlik szemünkbe, elmultak, letűntek a nélkül, hogy maradandó nyomuk lenne, csak ugy feketélik a mult ezektől a szürke esztendőktől s irigykedve gondolunk más haladó városokra, példaként a szomszédos Győrre, Komáromra*, Lévára, Vácra, amelyeknek majd minden év hozott valamit, amelyek nem csak számokkal, de hasznos alkotásokkal is megjelölhetik az évek szerint feldarabolt végtelen időt. És mit szóljjunk a legközelebb letűnt két-három évről, mit erről a most letűnő legutolsóról ? A város történetének ez j a fejezete alig viselhetne találóbb címet, mint amelyet elmélkedésünk élére irtunk. Az egyesült Esztergom története elpocsékolt évekkel kezdődik, rosszul kezdődik. Ki hitte volna, hogy így fogják eltaktikázni, porba ejteni azt a nagy vívmányt is, mely a rég sóvárgott egyesítésben rejlik? Azt kell hinnünk, hogy a polgárság zöme hipnotizált álomban van megdermedve s a fejetlenség és a vele űzött bárgyú furfangok éles tőrszurásai sem képesek fölébreszteni. Mi lesz ebből ? Hogy fog ez végződni ? Városunk feje, aki nem vizsgálta meg eléggé a saját lelkiismeretét és képességeit, midőn a nagy gens közönség élére állott — intellielső sorban fog felelni, első sorban most és a jövendőben, amikor az elpocsékolt éveket számon kérni És az ítélet ? Az nem lehet fogságos, mert az elpocsékolt évek kétsémulasztásait és hebehurgyaságait egy évtized alatt sem fogjuk kireperálhatni. Nem csupán az a baj, hogy eltűnt éveinket vissza nem hozhatj ._ 1 1 — Az év történetéből. — Az Esztergom és Vidékes eredeti tárcája. Sok örömet nem okozott, nagyon nehezen nem válunk meg tőle, egy esztendő volt mégis, amely mindig fontos időszak a leghosszabb emberi életben is. Hát megérdemli, hogy itt a vonal alatt is kissé foglalkozzunk vele. A közélet keserűségeit, meddőségét, szomorú tapasztalatait nem garmond-betűvel szoktuk elpanaszolni, most sem avatkozunk a ciceróval dolgozók Esztergomban bizony nem irigyelt és háládatlan munkájába, csak azokról a fontosabb eseményekről akarunk rövid statisztikában beszámolni, amelyek a társadalmi életben előfordultak, megjegyezvén, hogy ahol nevek kimutatása van, azt nem betűsorban, hanem kronologikus rendben hozzuk. Nagy, hosszú időkre kiható helyi események nem tarkították az év lepergett napjait, ahogy nagyobb alkotások sem létesültek. A királyi tiz szobor ajándékozása lojális városunkban is megtette a maga természetes hatását. A vármegye hálanyilvánitása inpozáns volt, a hivatalos városé olyan, mint a aktusok általánosságban. városi hivatalos Ez évben nyilt meg a nemzetközi távbeszélő s szerzett az állam a posta, távirda és telefonnak megfelelő hatalmas épületet, amelynek méltó pendantja az uj csendőrkaszárnya. Az állam megkinált az állami szőlőteleppel; mi azonban — mert úgyis nagyon gazdagok vagyunk — még habozzunk az elfogadással. — Az uj vizivárosi vashid alig két hete nyílott meg. Az uj tanfelügyelő üdvös s e tekintetben az országban első mozgalmat indított a megyebeli tanítók nevének megmagyarositása iránt, amelynek máris szép eredménye mutatkozik. Az elemi csapások sem kíméltek meg teljesen , a nyári árvíz veszedelme meg félénk emlékezetében van valamennyiünknek. De hát kezdjük meg az év történetének ígért statisztikáját. Kezdjük azzal a statisztikával, amely e szürke tudomány világában a rózsaszínű eret képezi. Azzal, amelyet Ámor istenke ír aranyos nyilával, íme azoknak a névsora, akiknek a legkellemesebb bibilincs : a kis karikagyűrű ez évben került az ujjára : dr. Erős Arnold — Putz I Zelma, Breuer Zsigmond — Miiek Ilonka,Haugh Béla — Nagy Mariska, Zbóray Bertalan — Tillmann Margit, Burány Ernő — Váczy Mariska, Sztanek József — Horváth Etelka, Nógrádi Jenő — Jenvay Valéria, ami Sokkal gazdagabb az esküvők rovata, bizonnyára annak jele, hogy az esztergomi szerelmesek nem szeretik a hosszú menyasszonykodást. A legtöbb fiatal párnak eljegyzése is tényleg esztendőbe esik. Frigyet kötöttek egyet mással 1897-ben: dr. Décsi Alfréd — Heifeld Margit, báró Jeszenák István — Komlóssy Anna, Marosy Ferenc — Legény Marianna, Mitschka Kázmér — Rauch Emma, Schuppler Károly (Bajna) —Novák Kornélia, dr. Konrád Rezső — Kermelyi Erzsébet, dr. Gönczy Béla — Propokovich Ilona, dr. Horacsek Gyula,— Niedermann Kornélia, Schvarc Márton •— Stern Antónia, Etter Gyula — Munkácsy | Sarolta, Schvarc Albert —Viola Emma, dr. Palkovich Jenő — Nagy Etelka, gr. Vasquez Károly — Pap Erzsike, Szalay Imre — Vaisz Etelka, Brutsy László — Balla Ilonka, Gottmann Károly — Hercsmánszky Ilona (Kesztölc), Rényi Miklós — Simon Janka (Lábatlan), Mikolai Vince — Knebel Mariska, Zólyomi Imre — Feigler Irén. Akadtak oly párok is, akik az idén másodsor állottak az oltár előtt ezüstmenyegzőjük alkalmával. Mét I pedig Borovszky József, Niedermann János, Gogola Ferenc, Szölgyémi József, Kracz Antal, Revicky Győző, Felzenburg I Gyula és neje. Poéta mondotta, hogy az emberi életben csak egy arasztnyira van bölcső és sir. Oltár és ravatal. S ezért következzék az aranyos statisztika után nyomban a fekete. Fájdalom, ez sokkal gazdagabb az előbbieknél. Legnagyobb halottunk Palkovics Károly, városunk nagy fia, akit mindjárt az év elején vesztettünk el. A többi uj sírdomb alatt a következők pihennek : Aranyossy Ferencz, Ajticsi Horváth Alojzia, Fabicsek Mária, Merényi Ilka, Kádas Károly, dr. Fritz József (Párkány), Rudolf Béla (Muzsla), Laczenbacher Pálné (Szob), Szvoboda Kálmán, Schwarc Samu, Martinecz Lászlóné, Steiner Lajos, Lencz Ferenc, ifj. Einczinger György, Mezey Arthurné és