Esztergom és Vidéke, 1899 (21. évfolyam, 1-104. szám)

1899-01-01 / 1. szám

de nem is kevesebb, mint egy ko­moly lapnak lehet. S a harmadik évtized előestéjén felemelt fővel el merjük mondani, hogy más utat a közérdeken, más tanácsadót a meggyőződésen kívül nem ismertünk. Erős, de tárgyilagos volt a lap a kritikában ; bátor, de mértéket tartó a támadásban. Híven munkálkodott a társadalmi élet mezején, de kész volt a harczra az elvekért és elvek ellen; a személyeskedés mindig száműzve volt hasábjairól. Ott tartotta kezét a közélet ütő­erén. Az óhajtásokat alakba formálta, az érzéseknek hangot adott, a for­rongó eszmék káoszában világossá­got gyújtott. Krónikás tisztét is pár­tatlanul töltötte be. Húsz évfolyama gyanannyi kötet vármegyénk és városunk történetéből. Nem szépítve, de nem is ferdítve, íme, ezekben rejlik fennmaradásá­nak, hosszú életének titka. Ennek köszönheti megizmosodását, nagy gyarapodását, daczára, hogy időköz­ben erősen megszaporodott a helyi sajtó orgánumainak száma. Sorsát n­agy­közönség kezeibe tette le ,jóra bízta, nem egyéni kegytől függ, s sem klikkek jóakaratától. El, mert gyökerei a közérdek földjében ágaz­nak szét. A két évtizedes múlt te­hát a közönség megnyugtató, fel­mentő ítélete is egyszersmind. A közönség helyeselte irányunkat, méltányolta törekvésünket kitartott mellettünk, mint mi őmellette, mél­tányolta azt a gondot, amelyet a lap szerkesztésére, színvonalának emelé­sére, tartalmi gyarapítására fordí­tottunk. S éppen ezért nincs is szüksé­günk arra, hogy újabb a reklám nagy dobjának ígéretekkel, püfögteté­sével iparkodjunk megtartani a nagy­közönség élvezeti rokonszenvét. Lapunk múltja : annak jövő pro­grammja. Akiket e múlt törekvéseink ön­zetlenségéről, szándékaink tisztasá­gáról s hivatásunk lelkiismeretes teljesítéséről győzött meg, azokat­­ bizalommal kérjük , támogassák a jövőben is törekvéseinket, pártol­ják lapunkat szellemileg és anya­gilag. A szerkesztőség. Egy önzetlen városi képviselő. — A gazdasági bizottság üléséből. — Esztergom, december 23. A gazdasági bizottság f. hó 18-án, majd folytatólag 19-én ülést tartott, mely két ülésnek egyetlen Brucsy János, városi képviselő tárgya, kér­vényének tárgyalása volt. Nevezett képviselő ugyanis kér­vényt adott be a városhoz a vég­ből, engedné meg a város neki azt, hogy az ugy­nevezett dögvermek­nél lévő kisebb nagyobb homok­buckákat, dombokat ingyen elsze­kerezhesse, s azzal a közelben lévő saját, mélyen fekvő, gödrös és vi­zenyős szőlőjét feltölthesse. Ellenér­tékül jó tanácsokkal látta el és az­zal biztatta a várost, hogy ingyen el lesz fuvarozva jó része annak a sok buckának, mely a jelenben város legelőjét elékteleníti, (s amely a buckák között egy bizottsági tag véleménye szerint olyanok is van­nak, hogy abból állítólag hat szőlőt is meg lehetne tölteni) javulni fog a város legelője, mert plank­ozva lesz, (megjegyzendő, hogy a kérdé­ses legelő tulajdonképen csapás, s nem legelő) és végül kötelezi magát Brucsy képviselő úr arra, hogy vi­szonzásul bevetteti fűmaggal azt a plank­ozott részt, honnét a homo­kot már elvitette. A bizottság, ezen­­ a szempontjából tetszetősen kérvényező előadott) kérvényt, alaposan meghányta, ve­tette, úgy az adott, mint praeceden­sül szolgálható eset alkalmából, de elvi szempontból, s a jövőre való tekintettel is, sőt egy kiküldött bi­zottsága által határozathozatal előtt szemlét is tartott, s mindezek után kimondotta, miszerint azt vélemé­nyezi, hogy gazdasági­­ talajjavítási) célokra köbméterenkint 5 kijával, vagyis a homok rendes árának fe­léért adható az, s így az adott eset alkalmából, a megtöltetendő szőlő felmérése folytán Brucsy Jánosnak a kérdéses szőlő jelzett magassá­gáig leendő feltöltéséhez szükséges homok mennyiséget, 25 frtért véle­ményezi adni. Nem gazdasági célokra szánva azon homok mennyiség, Brucsy János urnak szüksége melyre van, 50 frtot jövedelmezne a városnak, mig a gazdasági bizottság nyosságon alapuló véleménye méltó­foly­tán 25 frtot, mivel szemben azon­ban Brucsy úr sietett kijelenteni, hogy pénzért nem kell neki a ho­mok. Brucsy úr szempontjából véve dolgot, őt nem csak praktikus em­a­bernek, de jól gazdálkodónak is kell tartanunk, a maga zsebére i.­s. De mit szól ehhez a közbizalom,­­ mely őt nem saját, hanem a köz,­­ valódi érdekeinek istápolására és képviseletére küldötte a zöld asztal­hoz ? S hogy tartja Brócsy úr össze­egyeztethetőnek önzetlen képvise­lői minőségével azt, hogy körülbe­lül 50 frt­ára homokot kér a vá­rostól, mondjuk egy kiló fűmag el­lenében, melynek minősége sincs jelezve ? De elvégre is kérni lehet! Ha megadják, az csak szerencse, mert hát legyünk őszinték: »minden szentnek maga felé hajlik a keze,«­ még az önzetlen városi képvise­lőnek is. De van e kérdésnek egy komo­lyabb oldala, s ez már fontolóra veendő. Brócsy János úr — úgy látszik, nagyhatalmi állása szülte reményben — a homok hordását már meg is kezdette, mielőtt kér­vénye, még csak az első fórum, a gazdasági bizottság véleményező széke előtt is megfordult volna, s amely önhatalmú eljárásának a gazdasági tanácsos tilalma vetett véget. Megbízható forrásból tudjuk, hogy Brucsy úr, ön,hatalmi eljárásának betiltásáig, mintegy 80 tévés homo­kot már tényleg elhordatott szőlőjébe, még mielőtt kérvényének sorsát tudta, bevárta volna, de tudjuk azt is, hogy ez ideig a homokot sem vissza nem vitette, sem annak a felvett egységi ár szerinti 4 frt egyenértékét a városi pénztárba le nem fizette. Tekintve Brócsy úrnak a kép­viselő-testületi üléseken való nyil­vános szereplését, tekintve ségét, ki az enyém és tied egyéni­fogal­maival nagyon is tisztában van, ki legjobban ismeri, mint képviselő, hogy mily súlyos anyagi gondokkal küzd e város, melynek minden kraj­cárjára szüksége van, ki folyton ön­zetlenségével kérkedik, ki, mint vá­rosi képviselő, autonómiánk törvény­hozó tagja, ismeri a tulajdon szent­ségét, s most mégis lábbal tiporja, saját érdekei kiaknázására, s az eset súlyos beszámítás alá esik. Önhatalmú tette feltétlenül elité­lendő, mely képviselői minőségével össze nem egyeztethető, s amely eljárása miatt hisszük, de el is vár­juk városunk erélyes ügyészétől, hogy egy pillanatig sem fog késni, a város tulajdona ellen elkövetett ily merényletek megfékezésére, bí­rói segélyt igénybe venni. Szigorú és példás eljárást és meg­torlást kérünk, mert ha már egy városi képviselő , ki hozzá jó módú, s akinek elsősorban kellene a város vagyonának épségben tartása felett őrködni, ily példával jár elől, vaj­jon vehető-e zokon attól a fuvaros­tól, ha az, a homoknak fuvaronkénti 10 kr. árát akkor fizeti csak meg, midőn a hordáson rajta kapják ? A függő kölcsönök. — Városi közgyűlés. — A polgármester a jövő évi költségve­tés tárgyalása alkalmával kapott szigorú­­ meghagyást , hogy a függő kölcsönök­­ állásáról még az év folyamán leszámol­­­jon, pro forma teljesítette. A tárgy ott­­ szerepelt a dec. 29-iki közgyűlés tárgy­sorozatán, s a számvevő hatalmas­ akta­csomaggal foglalta el az előadói széket. Amit ez aktacsomóból bizonyosan megtudtuk, annyi, hogy a függőkölcsön­ és tartozás ma 63,161 frt 20 kr., ez ösz­szeg 1890. évben kezdődik s az idén­ 25,000 frttal szaporodott, melynek egy­ része azonban visszafizettett. A tartozás­­­ egyes tételei is megállapitják s ennyi az­­ egész. Maga a kimutatás összeállítása, okmányolása olyan, hogy a pénzügyi bizottság, mely csak egy nappal előbb foglalkozhatott vele, kénytelen volt ki­jelenteni, hogy az üg­gyel — ily stádi­umban — érdemlegesen nem foglalkoz­hatik, de a máris tapasztalt szabályta­lanságokat helytelenítni kénytelen. A közgyűlés is csakhamar meggyőző­dött a számvevő jelentéséből, hogy a fontos kérdésről tiszta képet ezúttal sem nyerhet, de meggyőződött arról is, hogy az alapokból való utalványozásoknál tényleg nagy szabálytalanságok történtek. Van pl. egy 2000 frtos tétel, kiutaló végzés sincs, egyetlen okmánya a házi pénztá­ros nyugtája; van egy csomó elnöki utalványozás, mely teljesen önkényes s a szabályrendelet rigorózus rendelkezésé­vel homlokegyenest ellenkező; konsta­tálták pl., hogy a Széchenyi-tér rendezése alkalmával a csatornacsövek ára fejé­ben a háziui­aknák előlegezett 1577 frt. behajtására nemcsak lépés nem tétetett, de az okmányok egyszerűen eltűntek, valamint, hogy a 700,000 és 160,000 frt nagy kölcsönöknek, amelyekből e függő tartozások nagy része viszafizetendő lett volna, leszámolása nincs meg, vagy lega­lább nem található stb., egyszóval, hogy a függő kölcsön minden törvényszabály és jogelv ismételt megsértésével szapo­rodott fel ily horribilis összegre. Hibá­zott a tanács is, mikor újra meg újra utalványozott az alapokból, holott tudta, hogy a régiek, bár a határidő vég­letelt még sincsenek visszafizetve. Miután a jelentés ily hézagosan csak szenvedélyes, de czélra­vezető hosszú tárgyalásra adott volna okot, dr. Hercz Antal, dr. Horn Károly, Reviczky Győző stb. indítványozták, hogy az ügy vétes­sék le a napirendről (Malina a felületesé­get az ünnepekkel, választással stb. in­dokolta, a számvevő meg azzal mente­gette magát, hogy a nagy ügy csak f. hó 17-én adatott ki neki), mert amit kap­tak, nem információ, egy b­aosz csak; adassék vissza az előadónak kidolgozás, felszerelés végett s azután a pénzügyi bizottság újból foglalkozzék vele. A köz­gyűlés többsége acceptálta véleményüket. A tiszti főügyész, mint a város érde­kének őre, csak annyiban óhajtotta a je­lentés felolvasását, hogy a fent említett sza­bálytalanságok már most nyilván­osságra kerüljenek s a bűnösöket a képviselő­testület már ma felelősségre vonja, vagy igazolásra utasítsa, hogy a kvalifikálhat­lan gazdálkodás ellen vétő­ jogát mielőbb érvényesíthesse. A közgyűlés ebben az értelemben határozott, elfogadván dr. Földváry abbeli indítványát, hogy mivel itt a törzsvagyon csonkításának, a sza­bályrendeletet eklatáns megsértésének, az elnök megtévedett rendelkezéseinek esete látszik fenforogni, a képviselőtestület a bemutatott jelentést tudomásul vehetőnek nem találja, a fenforgó hibás eljárásokat helyteleníti, felhívja a tanácsot, a pol­gármestert, a számvevőt, a pénztárost igazoló jelentés adására, amelylyel az újból elkészített jelentés felszereltessék, ehhez a hiányzó okmányok kiemel­tessenek, a két nagy kölcsön engedé­lyezése, megszavazása és leszámolása csatoltassék s e mellékletekkel a jelen­tés sokszorosítva a p. ü. bizottság tagjai között kiosztassék s ezek véleményével 60 nap alatt újból a képviselőtestület elé terjesztessék. Mig e határozat kimondatott, igen za­jos jelenetek is fordultak elő; a polgár­mester beismerte, hogy hibákat követett el s fegyelmi vizsgálatot kért maga el­len ; e felett azonban a közgyűlés csak majd a 60 nap után óhajtott határozni. Jegyzőkönyvbe került Schwarcz Adolf indítványa, hogy a tanác­csal és annak elnökével a vagyoni felelősét mondas­sák ki. A gyűlésen egyébként a napirend előtt felszólalt Tátas János. Tudomása lévén, hogy a hercegprímás a vízvezetéket egé­szen a Káptalan­ utcáig meghosszabbít­tatja, kéri a polgármestert, járjon közbe az egyházfőnél, hogy a vezeték a Német-, Honvéd-, stb. utcákra is — természete­sen a háztulajdonosok költségére — egész a barakkaszárnyáig — mert e vi­déken nincs iható víz — kiterjesztessék. A polgármester mindjárt tervet akart a hálózatra a mérnökkel készíttetni s a prímással beszélni, de felvilágosították, hogy >kissé lassabban«. Dr. Rosszival István megmagyarázta, hogy a vízveze­ték nem csak a hercegprímás, de a főkáptalan tulajdona is. Maga részéről nincs kifogása a terv ellen ; azt hiszi, a főkáptalan többi tagjainak sem lesz. Erre határozatba ment, hogy a hercegprímás és a főkáptalan elé ez ügyben írásbeli kérelemmel járulnak. Tudomásul vették a belügyminiszter rendeletét, hogy a kórházi igazgató fő­orvos fizetését 1000, lakbérét 200, az alorvosét 500, lakbérét 100 frtra emelte s a kórházgondnoki állást a közgyámitói (500 — 100 frt) fizetéssel önállósította. Miért is elhatározták, hogy a gondnoki állásra pályázatot hirdetnek s a köz­gyámot egyelőre a pénzügyi osztály fogalmazói teendőivel bizzák meg s a szervezési szabályrendeletet csak egy évi próbaidő után módosítják. A gazd. tanácsosnak a városi tégla — a.

Next