Esztergom és Vidéke, 1901 (23. évfolyam, 1-102. szám)
1901-01-01 / 1. szám
AZ „ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LALMA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal , MUNKÁCSY KÁLMÁN. (hova a kéziratok, előfizetések, nyilt terek és hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ARAK Egész évre — — — — 12 kor. — ill. Laptulajdonos kiadókért: ^zécheDVÍ^tér, 330. Száll. Fél évre— — — — — 6 kor. — ill. Negyedévre ^- ^ ^ - ^ 3 kor. - Ill. DR- PRO KOPP GYULA ... .FLMIK ....... ,<H Kruplanicz Kálmán emlékezete. — Mondotta : dr. Földváry István az »Esztergomi Kaszinó« közgyűlésén — Az első, amiről meg kell emlékeznünk, az a gyász, mely rövid napokkal ezelőtt érte egyesületünket. Egy férfiú hagyott el bennünket örökre, visszajöhetlenül, aki ennek a körnek nem csak szeretett és tisztelt tagja, de vezére és elnöke volt s akinek elhunytával súlyos veszteség és gyász érte az Esztergomi Kaszinót. Az egyén elmúlik, t. közgyűlés, letűnik a működés színteréről, de az élet, a társadalom a maga összeségében forr, fejlődik, halad tovább. Illik azonban, hogy ez a nagy, örökre élő társadalom is megálljon egy kissé azok elmúlása felett, akik életük munkáját a köznek szentelték, mert e nélkül valóban lenne derék munkásai iránt s hálátlan megfeledkeznék arról az elismerésről, holy az önzetlen társadalmi műkölésnek sokszor egyedüli, sokszor csak leesett jutalma. Nemes barátunk, szeretett elnökünk emlékezetének akarom szentelni e közgyűlés érzéseit és első határozatát, mert Ő valóban szerette ezt az egyesületet, szivén viselte sorsát, nemes céljait, nem jutalomért, nem dicsőségért, de csak azért mert szerette. Mi nem tehettük őt nagyobbá, de ő disze volt a mi körünknek s azt naggyá tenni igazán akarta is mindenkor. Még oly frissek a temető hideg hantjai, hogy szinte nem akarjuk hinni, miként örökre elvált tőlünk, még úgy rémlik előttünk, hogy jönni fog és itt jár baráti mosollyal, szívélyes jósággal közöttünk, aki nem vallotta magát soha másnak, mint primus inter pares, az elsőnek az egyenlők között; még élénken tükröződnek lelkünkben az ő szelid vonásai és mégis rideg valóság, hogy Kruplanicz Kálmán szeretett elnökünk, már nem jön el többé mihozzánk, megtért őseihez s csak egy közönség őszinte kegyelete áll sirja felett s hirdeti nevét, hirdeti érdemeit ! Ezek között első akar lenni az Esztergomi Kaszinó, melyhez életének két évtizede fűződött. 1881. évi december 26 án választotta meg a Kaszinó elnökévé s azóta évről-évre osztatlan bizalmával tisztelte meg. E hosszú idő alatt viselte egyesületünk elnöki tisztét sokszor igazán bonyodalmas nehéz viszonyok között s nem szűnt meg soha fáradni, küzdeni azért, hogy ez az egyesület fejlődjék, virágozzék s betöltse azt a feladatot, melyet Esztergom művelt közönsége részére kitűzött. Sok viszályon, rázkódtatáson át, nem csüggedő erővel vezette és állott annak élén, mert a nemes cél és saját finom lelkének sugallata bátorította, késztette őt. Magas műveltségű, nemesen gondolkozó, jóságos szivü ember volt! Jót kivánt, jót akart mindenkinek s ha mégis nem tehetett talán olykor, bizonyára nem ő rajta múlt. Hosszú közpályának, köztisztviselői működésének, politikai méltóságának érdemeit megyénk és városunk történetének lapjai jegyzik fel és méltatják, — itt, a mi körünkben, mint a társadalmi finom érintkezés és a barátság szelid alakját őrizzük emlékezetben, itt a mi körünkben a literattv gentlemant, az irodalmi tudás, a minden szépért, nemesért, irodalomért és művészetért, a magyar nemzeti eszmékért és kultúráért fáradozó társadalmi alakot látjuk és méltatjuk ő benne s ezen kiváló tulajdonainak áldozunk emlékezetünkkel. A nemzeti műveltség fejlesztésének és különösen társadalmi érvényesítésének fennkölt lelkű munkása volt ő mindenütt, amilyenre valóban nagy szükség volt, hogy a nagy nemzetek sorában helyet foglaljunk s az érintkezés sikeres felvételére, az eszmék befogadására képesek legyünk;— ebben a körben pedig ennek az irányzatnak, ennek a célnak legelső szolgája és egyben vezére is volt. Nemcsak a hadvezéreket, a nagy tudósokat, vagy a hatalom magas állású embereit illeti koszorú, de azokat is, — és mi mint társadalmi egyesület azoknak nyújtjuk, — akik a művelődés nagy folyamatában tényező erőként, vezető, fejlesztő szellemként érvényesülni tudnak és akarnak s azért fáradni készek. A magyar kaszinók és magasabb színvonalú társaskörök láthatatlan erőként működnek, a magyar műveltség fejlődésének erős, hatékony tényezői, melyek kiegyenlítik, eltompítják az éleket, enyhítik a szögleteket és akadályokat, melyek a művelt elemek összeilleszkedését nehezítik, vagy hátráltatják, hogy így egy magyar művelt társadalom, egy nemzet intelligenciájának általános és egész képe kiformálódjék, megalakuljon, hogy a társadalom befelé kellemes és kedves, kifelé imponáló és vonzó is legyen. A művelt társaskörök e nagy célt szolgálják, hatásuk észrevétlenül érvényesül, terjed és emel és ennek az erkölcsi tőkének nagyságát, hatóképességének mértékét és erejének terjedelmét csak negatív alapon, vagyis akkor tudnánk megmérni és igazán meghatározni, ha egyszer ezek az apró művelődési táborok eltűnnének, működni, hatni megszűnnének. Ez a nézet, ez a szellemi irány az, melyben elhunyt elnökünk két évtizeden át mint az Esztergomi Kaszinó elnöke működött s ebben nem felejthető érdemeket szerzett, — ezért vagyunk hálásak és elismerek az ő nevének és nek, — szellemileg egy emlékezetéciprus ágat tesz az Esztergomi Kaszinó az ő frissen hantolt sirjára és kegyelettel adja át nevét egyesületünk történetének. Áldás emlékére. A törvényhatóság közgyűlése. December 28. • A vármegye törvényhatósági bizottsága pénteken délelőtt folytatta azt a rendkívüli közgyűlést, amelyet f. hó 17-én a Halál ő fenségének váratlan megjelenése oly kínosan zavart meg. Az ülés megnyitásakor az elnöki székben B. Szabó Mihály főjegyző ült, aki mindenekelőtt beszámolt a megye részvétéről. A megbízott alispán gyászjelentést adott ki, a koporsóra a közönség és a tisztikar nevében koszorút helyezett, az elhunyt óhajtása szerint a ravatalt harcai mezején, a tanácsteremben állította fel s az özvegyhez részvétiratot intézett. A közgyűlésen a bizottsági tagok nagy számban jelentek meg s igy nagyszabású volt az a spontán bizalomnyilványitás, az az önként és szeretettel adott elégtétel, amelylyel a megye első, igazságszeretetben nagy emberének az ismeretes városgazdai választás tárgyalása alkalmából adóztak. A városgazdai állás: A közgyűlés folytatódott ott, ahol múltkor a lélekharang szava megszakította. A referens újból felolvasta az állandó választmány általunk már ismertetet javaslatát, amely bő indokolással dr. Helcz fellebbezésének elvetését, a választás megerősítését javasolja. Dr. Helcz fellebbezése mellett egyetlen szónok emelkedett fel: dr. Helcz Antal. Nagyszabású, gonddal előkészített beszédet mondott, amely szónoki szépségek nélkül sem szűkölködött, sőt egyes részei, amelyek általánosságban mozogtak, az önkormányzati, választási jog megvédelmezéséről költői szavakkal szóltak, igaz retori bijouk voltak. El is is- helyeselte mindenki. Ad rem — c. " 1 cz nem mondott újat; érvei nagy rszét fellebbezésében már felhozta. A törvénnyel az inkriminált törvénytelenséget bizonyítani nem tudván, az volt fő érve, hogy a választásnál a többség dönt, márpedig itt a többség nem a négy szavazó, hanem a 115 nem szavazó volt, akik a képviselőtestület egységes hangulatát demonstrálták. Amint mondjuk, törvénnyel, paragrafusokkal nem argumentálhatván, a » közigazgatás művészeté«-t hangoztatta, ezt a helyes jelszót, amely azonban tág köpeny s még nem akadt zsenális szabó, aki testhez formálja. Furcsának találta, hogy a pályázók jogát a képviselőtestület jogával állítja a javaslat szembe. Mintha a piramist csúcsára állítanánk. A pályázónak egy a joga : kérvényét esetleg visszavenni ; a képviselőtestület választ, az alispánnak tisztán elnöki joga van. — DifTikulzálta hosszabban, hogy az áll. vál. javaslata renitenciával vádolja a képviselőtestületet, ám kiderült, hogy ez a szó nincs a javaslatban. Thuránszky Lajos aljegyző ismételten reflektált dr Helcz jogi érveire , súlyos argumentumokkal cáfolta azokat. Leghatásosabb volt Wimmer Imre polgármester felszólalása, aki lecáfolta Helcz fő érvét: a egységes megnyilatkozását. képviselőtestület Mert igenis, Ekesinek volt határozott pártja, sőt maga a fellebbező is reá szándékozott szavazni. Meg nem választása tehát egységes képviselőtestületi akarat nem lehetett. Kurjongatott 15—20 földműves képviselő, aki Burányt óhajtotta. S mikor a lármában valaki a képviselőtestület egységes megnyilatkozását vélte látni s e jelszót kiadta, újra akadt 15—20 lármázó. Ez volt az oka, hogy visszavonultak azok, akik ily hangulattal szemben eredmény nélkül kitenni magukat nem akarták. — Megfelelt a piramis-hasonlatra is. A pályázó mindenesetre kis jogalany, de növekedik érdékében ez a kis joga, ha a jogtalan »hangulattal« állítjuk szembe. A választási jog szilárd alapja semmiféle hangulatban, de éppen a törvényben van meg, amelyet az alispán megtartott és érvényre juttatott. Nagy hatású volt dr. Perényi Kálmán felszólalása, aki egyenesen arra utalt, hogy az alispánnak nem volt joga a választást elhalasztani. S aki ismeri a mi alispánunkat, az egyáltalán nem tételezhet fel róla törvénytelenséget. (Zajos éljenzés.) Mattyasovszky Vilmos t. főügyész feleslegesnek tartja az ált. választmány hosszas indokolását. Ki van mutatva, hogy az alispán törvényesen járt el, indítványozza, hogy ez legyen a hozandó határozat egyetlen indoka. Dr. Földváry István városi főügyész felszólal, mert ismételten hivatkoztak arra, hogy először ő kérte az alispántól a választás elhalasztását. Tényleg tette, amikor a kandidáció kihirdetését követő általános konsternációban némelyek hozzá fordultak. Feltételezte, hogy talán lehet módot találni a kérelem teljesítésére. Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.