Esztergom és Vidéke, 1903 (25. évfolyam, 1-103. szám)

1903-01-01 / 1. szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. j­l­eg­jelelik Vasárnap és csütörtökön.­­ >i­­­t­­ Л I­LOFIZETESI ARAK Eteu ет [UNK] — — — — 12 bor*. — fii. p >1 évre — — — — — 6 kor. — fii. Neegyed évre —­ — — — 3 kor. — fii. £»ye» ssám éra: 14 fü­. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoVa a kéziratok, előfizetések, nyilt terek és hirdetések küldendők Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám­. —^-r Kéziratot nem adunk vissza. Az uj év, dec. 31-én. Órák választanak el már csak ama pillanattól, melyben míg egy­részt fájó szívvel tekintünk az örökre leáldozó ó­év bucsusugaraira, addig másrészt a kétes jövőbe vetett bi­zalommal üdvözöljük, a beköszöntő uj év hajnalhasadását Fájó szívvel álljuk körül a halott sírját, de kérdjük, van-e okunk szomorkodni ? Nincs­­. Bármerre te­kintünk is szét, közgazdasági, tár­sadalmi, avagy bármi téren, minden­felé csak visszaeséssel találkozunk az elmúlt évben. És nem vitatható, hogy a közgaz­dasági válságok hullámverései vissza­hatást szülnek a társadalmi élet te­­­rén, madártávlatból szemlélve azon­­­ban annak alakulásait, sajnosan tapasztaljuk, hogy egy ismeretlen lidércnyomás tartja lenyűgözve az emberek szívét, elméjét. A közgazdasági nagy kérdések boncolgatása nem a mi feladatunk. A társadalmi élet alakulásaival foglalkozni kötelességünk. S ha e téren az elmúlt évekre tekintünk vissza, a fokonkénti visszaesésnek oly szomorú tüneteit látjuk, mit csak beteges társadalmi viszonyok szülhetnek. Nem vádként hozzuk ezt fel, ha­nem megszívlelésül mindazoknak, kik a nagy társadalmat alkotó kü­lönféle kisebb nagyobb érdekkörök mozgató elemei, intézői. Az én szeretete az önérdek ha­táráig jogosult, azontúl önzés. Hozzanak áldozatot a közéletnek, teremtsenek összhangot a társada­lomban, melynek gyümölcse minden téren meg fogja hozni üdvös hatá­sát. Ezzel köszöntjük az uj évet! — n. A kaszinó közgyűlése. Akiket a munka tart távol attól, hogy az esztergomi kaszinót gyak­rabban felkeressék, akiket gondjaik kergetnek a magányba, — akik városunk határain kivül tanulnak és küzdnek a jövőért — ott voltak mind: patrícius, polgár és ifjú egyaránt, az egyetértés örömével a szemekben, az összetartás tüzével a lelkekben ; eljöttek mind, hogy lás­sák, mint működik az a kaszinó, mely immár 58-ik esztendeje ös­­szetartó kapcsa az esztergomi tár­sadalomnak, hogy tanúi legyenek azon tisztikar működésének, mely önzetlenül és csak nemes eszközök­kel igyekszik a célt elérni, a má­sodik otthont megteremteni. Karácsony második ünnepének­­ délutánján teljes fénypompában úszott a kaszinó nagyterme. A tagok víg hangulatban társalogtak, míg nem elérkezett az óra, mely az ülés kezdetét jelenté. A teremben ural­kodó zsibongást egyszerre tiszte­letre méltó csend váltotta fel, mi­dőn a kaszinó érdemes elnöke, dr. Földváry István a közgyűlést meg­nyitotta. Szép, eszmékben gazdag beszé­dében, a többek között így szóllott. Vannak jelenségek tisztelt közgyűlés a modern városok életében, a­melyek fennforgása vagy elmaradása, egyaránt befolyással bír azon ítéletre, melyet egy város felől közelben és távolban alkot­nak. Az a megnyilatkozás, amint egy város társadalma a maga szellemi életét kifejezésre hozni képes, lényegben és formában egyaránt sul­lyal bír, mert a kutató, a bíráló szem ezek szerint méri azt össze más városokkal. Az a meggyőződés élt bennem eddig­elé és ma él még inkább, hogy Eszter­gom művelt társasága, a kaszinó pártolá­sával és fenntartásával nem pusztán kedv­teléseinek áldoz és hódol, de a mai ne­héz közgazdasági viszonyok között egy nem lényegtelen polgári kötelességet is teljesít s megadja és megőrzi a város képének azt a vonását, mely annak­­ egészéhez mulhatlanul szükséges, hogy túl fogyaté­kosnak, mondhatnám torznak ne tűn­jék fel. Nem vagyok barátja az túltengésének, nem tartom egyesületek azt, hogy egy város társadalmának életét és moz­galmát az egyesületek száma jelzi de azt igenis vallom, hogy bizonyos eszmei tartalommal bíró, magasabb szolgáló közületeknek hiányozniuk célokat nem szabad s ezek belső értéke, egyúttal a város műveltségének, egészséges élet­folyamatának külső mértéke. Nem akarok kitérni a helyi társa­dalom viszonyainak tárgyalására, de fel­akarom idézni tisztelt tagtársaimban azt a tudatot, hogy azok az áldozatok, melyeket különösen azok hoznak, akik kevés részt vesznek ki a kaszinó belső Az „Esztergom és Vidéke" tárcája. Karácsony a művészetben. Irta és a Kaik. Kör 1902. december 20-án tar­tott estélyen felolvasta: dr. Walter Gyula. Lenau Miklós szavai szerint a kará­csony az év legfenségesebb, legvarázso­­sabb ünnepe. Mindnyájan érezzük, hogy igaza Nincs ünnep, amely szorosabban van, for­rott volna össze a nemzetek életével és mélyebben hatotta volna át az emberiség érzelmeit, mint az a kedves ünnep, a­mely az Üdvözítő megtestesülése emlé­kének van szentelve. Öregek és ifjak, szülők és gyermekek­­ egyaránt kellemes izgatottságban megérkezését. Kicsinyek és nagyok várják sok öröm, sok boldogság reményével te­kin­­­tenek közeledése felé. Olyan bűvös ha­tást gyakorol a lélekre, hogy befolyásá­nak mindenki hódolni kénytelen. Varázsos uralma visszatükröződik a művészet birodalmán is. Kedvenc tár­gya az ecset és véső ihletett munkásai­nak. Csaknem példátlan a verseny, ame­yet művészi feldolgozása körül kifejtet­tek. I. A karácsony ünnepe aránylag későn vette kezdetét. Megütésének legelső nyomaival csak a III. század végén, illetőleg a IV. kezde­tén a keleti egyházakban találkozunk. A véres üldözések súlyos szenvedései­nek szomorú korszakában — mint Ori­genes megjegyzi, — a születési napok ke­vés figyelemben részesültek. Nem ünnepelték tehát az első száza­dok az Üdvözítő születését sem. De ha kivételt akartak volna is tenni, nem tehették. Nem ismerték azt a dicső napot, amelyen az évezredek óta várt örömhír. >Ma született nektek az Üdvö­zitős, az angyalok ajkairól elhangzott. Századok repültek el, míg a biztos meghatározására irányított kutatások és számítások eredmén­nyel dicsekedhettek. A szent iratok kevés támpontot nyújt­ván megállapítására nézve, a tudósok véleményei sokáig nagyon ingadoztak. Némelyek március 28, mások ápril 20, illetőleg május 20-ika mellett foglal­tak állást. A nagy tudományú alex­ Kelemen (1­217) november 17-ike mellett kardos­kodott. Talán Sextus Julius Africanus volt az első, aki 221-ben azt állította, hogy a bethlehemi esemény december 25-én folyt le. Véleménye élénk viszhangot keltett a tudós kutatók sorai között. Sz. Jeromos, aki szintén behatóan tanulmányozta a sokat szellőztetett kér­dést, december 25-ike felé hajlott ugyan, de biztosnak tekinteni nem bátorkodott. Sz. Ágoston azonban minden kétsé­get kizáró szavakkal mondja, hogy de­cember 25-ike az Úr születésének napja. Utalva a »győzhetlen nap” tisztele­tére tartatni szokott pogány ünnepre, a következőket írja: »Nem ünnepeljük mi december 25-ikét, mint a hitetlenek — a napnak, hanem Annak születése miatt aki a napot teremtette. с Végre I. Gyula pápa, aki 337—35­2"»8 [UNK] ült Sz. Péter székén, elrendelte, hogy az Üdvözitő születését december 25 én, ke­reszteltetésének emlékét pedig január 6-án ünnepelte a kath. egyház. Rendelete azonban csak utóda Liberius pápa alatt 353, vagy 354-ben lépett ér­vénybe és legelőször Róma falai között lőn végrehajtva. A Philocalus neve alatt ismeretes és 354-ből származó táblázat v. i., amely az ünnepnapokat időrendi egymásutánban sorolja fel, karácsony ünnepét már de­cember 25-ére teszi. Ebben az évben ennélfogva az ünnep már a máig dívó napon lön megtartva. Nem lehetetlen azonban, hogy már az előző évben is december 25-ike volt az ünnep napja. Hogy korábban nem e napot tartották, azt sz. Ambrus feljegyzéseiből következ­tethetjük. A nagy egyházatya beszéli, hogy nő­vére Marcellina 352-ben ,az Üdvözitő születése napján*, lépett egy szerzetbe és vette át Liberius pápa kezeiből fátyolát. A pápa ez ünnepélyes alkalomból hosszabb beszédet intézett a szerzet új tagjához. A beszéd szövegének több részlete azonban kétségtelenné teszi, hogy a szertartás január 6 án végeztetett. Konstantinápolyban december 25-én 379-ben tartották legelőször karácsony­a ünnepét. Aranyszájú sz. János mondotta beszédet, amelyben egyebek között megjegyezte, ják ma először hogy azt az ünnepet tart­a napon, »amely az összes ünnepek forrása.с Jeruzsálemben legelőször 634-ben lőn az Üdvözitő születése december 25-én ünnepelve. Ettől az időtől kezdve terjedt el az­tán az egyházban. .. Miután karácsony ünnepe csak a IV. században jött szokásba, művészi feldol­­­gozásával is csak későbben találkozunk. Úgy látszik azonban, hogy alig jelent meg az ünnepre vonatkozó pápai ren­delet, már voltak művészek, akik figyel­müket magasztos tárgyára irányozták. A katakombákban u. i. vannak képek, amelyek az Üdvözitő születését ábrázol­ják. Mint e sirüregek mélyében rejlő mű­vészeti ereklyék mind, úgy a tárgyakra vonatkozó maradványok is nagyon kez­detlegesek. Igénytelen megjelenítései azon gyér adatoknak, amelyek az Üd­vözitő születésére vonatkozólag a sz. iratokban foglaltatnak. Az evangéliumok tudvalevőleg kevés részletet közölnek a világtörténet forduló­pontja gyanánt szereplő eseményről.

Next