Esztergom és Vidéke, 1929 (50. évfolyam, 1-98. szám)
1929-01-01 / 1. szám
Keresztény politikai és társadalmi lap Megjelen csütörtök és vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor utca 18—20., hova a lap szellemi Előfizetési ára : egy hóra 120 P. Egyes számára hétköznap (2 oldalas) részét illető közlemények, az előfizetési s hirdetési díjak stb. küldendők. 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Öt évtized . . . Kicsi csöppje vagy a végtelen időnek, Tenger a halandó ember életének l jelző köveid közt nagy távolság kéklik s JHagy emberöltőkkel, bús örömmel mér?ik Két fájó szó vagy a még élni vágyónak, Az életörömbe bele nem unónak De az elszegényült pór* és betegnek fáj, Hogy oly sokáia több velük a földi táj, öt évtized . . . Ólomkatonákkal harcolni sok év vagy, Rajtad áttekíntni gond, az éssneX nehéz . .* Hirdetni az eszmét, a szépet, a nemest, Mikre a szép lélek olyan örömmel nézz Henítni a hitnek pislogó szent tüzét, Amely a kételynek ködjeit ízi szét. Reményt önteni a búsan csüggedőbe, telket adni a sok megfáradt szegénybe, egybe kovácsolni a nemzet sok fiát, Rájuk deríteni szeretet sugarát, megértetni velük, mi az a szeretet, Amely sok küzdéssel az Istenhez vezet: Elbínteni halkan jó eszmék magyart, Amely becsülésre, szeretetre tanít z Kielégíteni az észnek vágyait: Feladni bőséggel, amit áhít a szívz A jó és balsorsban lenni bú s jó barát, Ki Istenhez vonja az élet fonalát: Hosszú vagy ötven év ? te tudod programunk, Láttad, mint tölte be a mi szerény lapunk. Öt évtized, egy nagy életdarab . . . Búval és örömmel váltakoztál verest; Láttál Örömárban úszni embereket, láttad búban sírni, kit bízott a kereszt i,áttad hajnalodni a bús magyar eget, S láttad, hogy szállt le egyszer rája az est Mikor elindultál, kislap, ez életen, Hajnalodott akkor, boldog volt a haza — Győr, 1928. december. Békében élt király és a boldog nemzet... . . . Most bealkonyodott, elborult csillaga. Villámló betűkkel győzelmet hirdettél, Diadalról zengett négy szép nyár, tavasz, tél, Betűidet nyelték reménykedő népek, De jöttek a zordon, októberi rémek. ... Arról ne szóljon hír... Klló, borulj gyászba, Szomorú hónapok, szívdöngető napok... Akkor szállt gyászlepel a bús fiunjára — Sok^veszett Mohácsnál plaoe árjában — De ne csüggessz, kis lap, fájó megadásban — Keltsd fel az alvókat, légy síró harsona, Bengd a magyar jelszót: nem csüggedünk a sóba: Kárpát koszorúja hazánkat Magyar baj ók rajban járjanak övezze, tenderre, Minden ellenségünk hagyja el földünket, ... S védjük a végsőkig drága örökünket. Vesszen ki az átok, a széthúzás forrasszon egybe a hazánk szent lelke, szerelme, Tudjon munkálkodni acélos két kezünk, Semmi ellenségtől soha nem reszketünk, Istenért, hazáért, királyért z jelszavunk . . . Így lesz tündöklő majd szép magyar csillagunk. Indulj el most újra még sok évtizedre — életcélod mellől ne tágíts, ne soha ! Láss még szép napokat, éljen a szent eszme, fie légy hozzá soha hiteten, mostoha . . . fürdesd csüggedetlen a bús magyar népnek. Lesz még szép tavasza a bús magyar télnek. Sok félszázadon át légy segítőtársunk — Indulj ! — Kis táborod z tisztelegve állunk ! Kobzos. ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül T | I , I f , I Esztergom, Széchenyi-tér onj« wx^a o köző, konyha és kenyérruha, HPM7ITI 9M I 3 QTlflílíi 116. sz. (Saját ház.) Tele-Un-vin-ski/KH abrosz (nagyban és kicsinyben) • Vll/Alliailll L.a04ilUIiai fonszám 135. Házi ken-NClZI b £lfVllll legjutányosabban beszerezhető der szövésre elfogadtatik