Esztergom és Vidéke, 1936 (57. évfolyam, 1-103. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Megint egy esztendő pergett le lassan, kivárhatatlanul. Egy keservesen, esztendő, amelyhez tavaly Szilveszterkor annyi rengeteg hitet, bizalmat és reményt ragasztottunk. Amelyről vezércikkben, újévi köszöntőnkben és lelkünk bel­sejében, titkos belső érzésvilá­gunkban is annyi szépet álmo­doztunk. Amelyről pedig szi­lárd hittel megdönthetetlen igazságként megállapítottuk ak­koriban, hogy ez feltétlenül jobb lesz, boldogabb lesz, mint az elmult keserves volt. Amelyről szóval esztendő ugyan­azt hittük, mint amit most hi­szünk az elkövetkező 1936-os évről. Mert most is tele vagyunk hittel, meggyőződéssel, megin­gathatatlan reménnyel: ez lesz az a csodatevő esztendő, amely mindent elhoz. Nem álmodha­tunk olyan merészet, hogy ez az 1930-as év valóra ne vált­sa .. . Persze ünneprontásszám­ba menne, ha akadna olyan ci­nikus valaki, aki azt mondani, hogy ez a dal találná na­gyon régi. Ezt már tavaly, tavaly előtt és hallottuk meg azelőtt is mindig, azelőtt. Ez a dal Szilveszterkor és Újévkor mindig felhangzik mámoros örömmel, ahogy a pacsirta sem unja meg reggelenként üdvö­zölni a felkelő napot, pedig jól tudja, az a nap, amelyet olyan rajongva és áhítatosan, olyan csodálkozva és ujjongva üdvözöl, az tegnapig is épen­úgy kelt fel, tegnapelőtt is, untató következetességgel, óra­ketyegésszerű monotonsággal. Egyik sem volt jobb, mint másik, egyik sem volt rosszabb, a mint a másik. Azonban az emberek hatatlan optimisták. Nem javít­nak olyan sokat és olyan tud­ke­servesen csalódni, hogy elölről ne kezdjék a légvárak építését. És bármilyen furcsán van is ez így, mégis Isten legnagyobb, legfelségesebb ajándéka az em­beriség számára: ez a javítha­tatlan optimizmus. Ez alapja életünknek és a haladásnak. Ez a motor, amely egész életün­ket működésben tartja. Enél­kül már régen megfagyott vol­na minden mosoly az ajkakon, meghalt volna minden dal a szívben és még most is bar­langokban laknánk s kőbalta volna egyedüli fegyverünk, szer­számunk. Az optimizmus teremtett mindig és csak az optimizmus tud alkotni. Sohasem a vágy beteljesülése okozza az igazi boldogságot, hanem maga várakozás, a hit, az álmodozás, a a reménykedés, a bizakodás. A csalódásokat, a be nem telje­sedett reményeket csak annyi­nak érezzük, mintha valami göröngybe megbotlik a lábunk, de az újabb ezernyi és ezernyi remény és vágy továbbragad bennünket az élet útján és szárnyakat adva feltartóztatha­tatlanul visz bennünket előre és mindig csak előre. Különösen nekünk elárvult, lerongyolt, legázolt magyarok­nak : az optimizmus az egyet­len kincsünk és Nekünk nem szabad erősségünk, megálla­nunk, hátranézni és kalmár mérleget csinálnunk. Nekünk nem szabad még csak észre sem venni a köveket, amelyek­ felsebezték lábunkat, nekünk nem szabad megállanunk, hogy a valóra nem vált remények roncsain kibuggyanjon sze­münk sarkából a könny, mert akkor végérvényesen elvesztünk és eltűntünk Európá­ról, mint ahogyan már térképe­annyi nép tűnt el itt a Duna meden­céjében. Nekünk csak előre szabad néznünk és mindig görcsösen belekapaszkodnunk a rohanó remények szekerébe­ kell, megingathatatlanul Hinnünk hinni és frissen, mámoros örömmel, pacsirta módjára dallal és hit­tel üdvözölnünk minden uj napot és uj esztendőt. Mert ha hiszünk győzedelmünkben, ak­kor győzni fogunk és csakis akkor fogunk győzni, ha hi­szünk benne. Üdvözöljük hozsannás, uj­jongó dallal, mozgást, erőt, életadó reményekkel és magin­gathatatlan hittel az újeszten­dőt, üljünk mámoros, kacagó tort a csalódások és a meghalt remények fölött, markoljunk bele két kézzel, mindenbe csak szépnek, ragyogónak ami lát­szik és akkor nem üres sab­lon, hanem valóban beteljesült prófécia, kézzelfogható­ság lesz az, amit ma ezer való­és ezer magyar kiván egymásnak : a boldogabb, a szebb újesz­tendőt! A mai fiatalság problémája A Csonkaországnak talán legna­gyobb mai problémája az ifjúság problémája, amely kérdéskomplexum­nak a megoldása azért is életbe­vágóan sürgős és halaszthatatlan, mert az ifjúság az a gyökér, amely­nek fába szökkenése, virágzásba bo­rulása egyet jelenthet azzal a bol­dogabb magyar jövővel, amelynek megvalósulása kell, hogy minden magyar legfőbb szívügyét alkossa. E sorok írója azért mert ebbe a nagy felkészültséget, nagy körülte­kintést kívánó kérdésbe írásban is bekapcsolódni, mert úgy érzi, hogy azt a társadalomszemléleti biztosabb körültekintést, amellyel egy idősebb sokszor rendelkezik, pótolni tudja a közvetlen, őszinte tapasztalattal, más­részt jobban érzi magát feljogosítva erre, mint számos olyan, aki a magyar ifjúság ügyeit párnázott ajtó mögött szűk szitájú referensek jelentésein keresztül tapasztalja és látja. A mai magyar ifjúság összes tö­rekvéseit tömören összefoglalja MEFHOSz kormányhoz intézett me­­­morandumának egyik legfőbb gon­dolata: „A nemzet egészéért éppen úgy, mint benne önmagunkért kí­vánjuk a gazdasági élet gyökeréig ható reformját: a szociális igazság megvalósítását." Ez a szociális igaz­ság a keret, amelynek tartalmát az álláskérdés alkotja. Ez az álláskér­dés pedig szociálisan, igazságosan meg nem oldható szellemi szükség­munkák nyomorenyhítő akciójával. Ez ugyan igen nemes kezű gesztus, de csak injekció és az injekció leg­többször nem elég arra, hogy a ha­lálos beteget meggyógyítsa, de a kvalitása sem jó az injekciónak, mert nem adomány, nem könyörüle­tesség, nem alamizsna kell a ma­gyar fiatalságnak, hanem fizetés, amelyet a jó munkát végző büszke örömével vehet fel a fizetés napján. Milyen érzéssel, milyen gondolattal dolgozzék az a magyar ifjú, akinek már hivatalba lépése napján azt vágják a fejéhez, hogy: „A te mun­kádra nincs szükség, munkádnak nincs jelentősége, nem lehet érdeme, mert te csak egy szellemi szükség­munkás vagy, akinek hivatása egy téli szezon elmúlásával befejező­dik. De ha már szükségmegoldások korában élünk, akkor sem elégíthet ki bennünket az injekciónak a kvan­tuma, mert erre a célra a költség­vetésbe kb. 90.000 P-t vettek fel, amely összeg kb. egyharmada egy ismert részvénytársasági elnök jö­vedelmének. (Mefhosz memoran­dum.) Múltkoriban Budapest egyik szo­ciális „nagyságának" kikiáltott diák­jóakaró előadását volt alkalmam meghallgatni az egyik bajtársi egye­ HETI ESEMÉNYEK BELFÖLD 30.000 munkanélküli kapott Bu­dapesten fejenként 8 pengő karácso­nyi segélyt. — Három és félmillió pengőbe kerül a fővárosi központi városháza új építkezése. — Szük­ségszállót építtet Újpest a kilakol­tatott családok elhelyezésére. — Deb­recenben állítják fel Magyarország legmodernebb zsírolvasztó üzemét. — Közel ötvenmillió pengőt fordít a kormány a mezőgazdaság támo­gatására. — Ötvenezer pengő érté­kű gabonát kapnak a szentesi jég­károsultak. — Hetvenmillió pengő tőkével 9100 új lakószoba épült ez évben Budapesten. — Felfüggesz­tették Szolnok város önkormányza­tát. — Letartóztattak dr. Tóth Ta­más szolnoki polgármestert. — Ki­bővítették 900.000 pengős költség­gel a bud­a­pest-ferencvárosi pályaud­vart. — 178 millió pengő a városok kölcsönadóssága. — 400 ezer pen­gő karácsonyi segélyt kaptak a fő­városi alkalmazottak. — Megen­gedte a kereskedelmi miniszter az autóbuszjáratot Dobogókőre. — Ko­rányi Frigyes báró hirtelen meg­halt. — Végigverte Európát a ma­gyar futball karácsonyi túráján 35 :16 gólarányban. — a hódmezővásárhelyi Még peticionálták polgármesteri választást. — A nyugdíjasok több millió pengő visszafizetésért perlik a Beszkárt­ot. KÜLFÖLD Vad zendülések vannak Venezu­elában. — Nagy vasúti katasztrófa volt Németországban 32 halottal és 27 sebesülttel. — Óriási erdőtűz van Délafrikában. — Meggyilkol kolták a japánbarát kínai párt ve­zérét. — Külön rendőrséget kap a belgrádi egyetem. — Gyilkos fagy­hullám van Amerikában. — A fran­cia kamara 1700 milliót szavazott meg légi fegyverkezésre. — Áradás pusztít Spanyolországban. — Hitler légi egyezményt ajánlott fel Angliá­nak. — Eden az angol külügymi­niszter. — Nagy többséggel Benest választották meg Csehszlovákia el­nökének. — Az amerikai Missisipi államban gyapotból építik az utakat. — Az angol cserkészek törölték jelvényeikből a horogkeresztet. — Herriot lemondott a francia radikális párt elnökségéről. — György király feloszlatta a görög nemzetgyűlést. — A zágrábi középiskolákban szé­leskörű kommunista szervezkedést lepleztek le. — Az osztrák börtö­­nőkben szabad a dohányzás. — Az orosz szovjetben szocialista össze­esküvésre jöttek rá. — Lengyelor­szágban eddig 120 kartelt oszlattak fel. — Nagy diáktüntetés volt Pe­kingben a japánok ellen. — Négy tonna szeméremsértő könyvet és fo­lyóiratot égetett el a newyorki ren­dőrség. — A belgrádi egyetemen általános sztrájk ütött ki. — Le­mondtak a négus belga hadvezérei. — Elsöpört a forgószél egy argen­tiniai falut. — Felrobbantják az osztrák szikláit. Duna-szakasz veszedelmes

Next