Esztergom és Vidéke, 1936 (57. évfolyam, 1-103. szám)

1936-04-02 / 27. szám

ESZTERGOMI yMRE ÖTVENHETEDIK ÉVF. 27. SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor­ u. 20 Megjelenik hetenkint kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap. CSÜTÖRTÖK, 1936. ÁPRILIS 2 Előfizetési ár 1 hóra: 1 Dengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fü­. Az adományok gyűjtését egy újabb rendelet az eddiginél szigorúbban szabá­lyozza. Legfőbb ideje volt már, hogy ezen a téren megfelelő beavatkozás történjék, mert is­mét erősen lábrakapott a gyűj­tések divatja. Nap-nap után ontja a posta az adománygyűjtő felhívásokat és nap-nap után jelennek meg komor külsejű urak és hölgyek a lakásokon, hogy erre vagy arra a célra adományokat gyűjt­senek és ünnepélyes külsejük hamarosan szikrázóan hara­gossá, ha ugyan nem egyene­sen gorombává válik, ha az, akit látogatásukkal megtisztel­tek, mentegetőzni próbál, hogy hát ő is szűkösen él s neki magának is jól jönne némi se­gítség. Soha nem hallott egyesüle­tek, még kigondolni is nehéz célok érdekében házalnak foly­tonos adományokért. Rendsze­rint csíp csup dolgokért és olyan célokért, amelyek megvalósí­tása lehet helyi érdek, de semmi esetre sem országos érdek, vi­szik el tőlünk a pénzt, amikor itt is alig van belőle. Valóság­gal kierőszakolják belőlünk pénzt, holott tisztában vagyunk a vele, hogy az adományok ös­­szegyűjtésének a költségei sok­szor annyira rúgnak, hogy a kért célra nem is igen marad az összegből. Nem vonatkoznak soraink olyan gyűjtésekre, amelyek va­lamely országos jelentőségű célkitűzést akarnak megvalósu­láshoz segíteni. Hiszen sok olyan feladat van, sok olyan kívánság merül fel, amelyek­nek megoldását képtelen az állam vállalni s ezek megvaló­sítása a társadalom vállaira ne­hezedik. Értjük ezt különösen a szociális és szegénysegélye­zési akciókra. De ezen a téren is minden város lakossága el­sősorban saját bajainak orvos­lásáról igyekszik gondoskodni. Mikor olyan kevés a pénz, mint mostanában, bizony nagyon meg kell nézni, hogy a néhány nem is felesleges, csak nélkü­lözhető garast méltó és megfe­lelő célra juttassa az ember adomány formájában. Esztergomnak is van a maga határain belül épen elég gon­doskodni valója a szegényekről s ezt tőle telhetőleg meg is teszi. Nagyon természetes te­Esztergomnak egyik állandóan vi­tatott és sok gondot okozó ügye a cigánykérdés. Nem lehet csodálni ha az érdekeltek kifakadásait meghall­gatjuk. Jelenleg Szentgyörgymező az érdekelt fél, amely nem tud ki­fogyni a panaszból, ha a cigányügy szóba kerül. A város belső része szá­mára még csak megoldotta valahogy a hatóság azzal, hogy nem engedi őket össze-vissza csatangolni és hogy a bent tartózkodási idejüket is korlátozta. Mindez azonban nem megoldás a szentgyörgymezeiek szá­mára, akiknek határában viskóikban élnek. Súlyos a panaszuk a szentgyörgy­mezei birtokosoknak, hogy a cigá­nyok a számukra kijelölt helyen túl terjeszkednek, a mellettük levő te­rületet is elfoglalják és letapossák. Beépítették az állatok járásának csa­pását, sőt a pásztort és a kondást is bántalmazták és nem egy eset­ben súlyosan megfenyegették. Az ál­latok kihajtásának útja pedig erre a legalkalmasabb, mert a kövezett út kerülőt jelent, sokkal porosabb és a kocsi- meg az autóforgalom miatt is nehézkes. A cigányok azon­ban egyenesen veszélyeztetik a pa­naszosok szerint a szentgyörgymezei állatállományt, mert a putrik mellett heverő csontok, állati dögök megfer­tőzik az arra hajtott sertéseket és juhokat. Ezt már nem egy ízben ta­pasztalták az érdekelt gazdák. A sok lopás is nagy károkat okoz. Ellopkodják a szőlőkből a karókat, a gyümölcsfákat kitördelik, a gabo­nát és szőlőt megtizedelik, a herét is pusztítják, tapossák. A csősz pe­dig nem mer ellenük erélyesen fel­lépni, mert tart a boszujuktól. Sú­lyos az a kár, amit így a szent­györgymezei gazdák szenvednek a cigányoktól. A csavargásuk hason­lóképen nagy bajt okoz. Amíg a fel­nőttek a határban dolgoznak s ott­hon csak egy házőrző kis­gyermek marad, a cigányok becsavarogják az utcákat és koldulással, ha kell fe­nyegetéssel, ijeszgetéssel, ha lehet lopkodással nyugtalanítják és káro­sítják a lakosságot. A szentgyörgymezei gazdák pa­nasza szerint még a birtokjog szem­pontjából is sérelem a cigánykérdés számukra. Annak a területnek egy része, amelyet a cigányok lefoglaltak, telekkönyvileg csapás-útnak nyilván­tartott föld, amely a szentgyörgy­mezei közbirtokosság tulajdona. Így őket ebben a tekintetben is sérti a cigányok ottlétte és magatartása. Az odatelepítéskor csak ideiglenes megoldásról volt szó, néhány év tar­tamáról csupán. Ez a néhány év azonban már régen elmúlt és a ci­gányok még mindig ott rongálják a szentgyörgymezeiek jószágát. Sürgeti a megoldást az a körülmény, hogy a cigányok szaporasága hovatovább kicsinynek mutatja a számukra ki­jelölt területet, sőt az is állandó pa­nasz tárgya, hogy az ellenőrzés hiánya miatt sok olyan cigány is tartózkodik közöttük, aki nem esz­tergomi illetőségű s akinek másutt lenne a helye. Még egy súlyos érv szól a cigány­kérdés megoldásának szükségessége, illetőleg a cigányok máshová való telepítése mellett. Ez a Duna, mint a nemzetközi idegenforgalom köz­vetlen közelsége, fia a hajón utazó felülről jön, úgy az utolsó kép, amit emlékül magával visz Esztergomról: a fenséges bazilika és a kevésbé díszes cigánytelep. Ha alulról jön a hajóval, akkor ugyanennek a fordí­tottja áll. Az átutazó számára pedig elég a cseh és a magyar partra rá­mutatni, ez a dísztelen kép a leg­rosszabb propaganda nemcsak vá­rosunk, hanem nemzetünk kultúrája érdekében. Előfordult emelett, hogy egészen pőrére vetkőzött felnőttek keltettek egyáltalában nem kívána­tos megbotránkozást. A cigányok maguk is érzik visszás helyzetüket és készségesen hajlandóknak mutat­koznak arra, hogy maguk megépítik vályogházaikat, ha a tetőanyagot és a gerendákat elvihetik magukkal. A városnak éppen az 1938-ra ter­vezett nagyszabású idegenforgalom­mal kapcsolatban sürgősen és komo­lyan foglalkoznia kell a cigánykér­dés gyökeres megoldásával. Lesz még olyan hely a város határában, hol kellő bekerítés és ellenőrzés mellett úgy lesznek elhelyezhetők, hogy a szomszédos birtokosságnak és a város lakosságának ne árthas­sanak s emellett városunk jó hír­nevét se ronthassák: pénztári igazgatót, Guttay Gyula és Fuchs György hajóállomásfőnököket és ezenkívül közéletünk számos tag­ját. A leventezenekar bevezető imája után Glatz Gyula polgármester szólt a kitüntetett férfiakhoz : Bárdos Béla testnevelési tanár, Prommer Ferenc városi főszámvevő, Serényi Gyula várm. számvevőségi főtanácsos, Sze­redi Károly leventezenekar karnagya , és Urbán Vilmos városi tanítóhoz s fáradhatatlan tevékenységüket pél­dául állítva felhívta a felsorakozott leventéket arra, hogy a haza érde­kében tevékenykedni legyen első és legszentebb kötelességük. A polgármester lelkes szavai után kiosztotta a diszes rézkarc nyomású díszokleveleket és a plaketteket, majd leventezenekar himnusza után a le­venték díszmenetben vonultak el ze­neszó mellett az előkelőségek és az ünnepeltek előtt. hát, hogy az esztergomiak ad­­­ják elsősorban s csak azután mányaikat a helyi jótékonyság lehet szó máshonnan érkező szolgálatában álló egyesületek­ ily­­ irányú kérések teljesítésé­nek és intézményeknek juttat-eről. Sürgősen meg kell oldani az esztergomi cigánykérdést Ünnepély a leventéknél Vasárnap, e hó 29-én szép és ben­sőséges ünnepi keretben folyt le az Országos Testnevelési Tanács által adományozott díszoklevelek és bronz emlékérmek átadása azon férfiak ré­szére, akik a leventeintézmény fej­lesztése körüli tevékenységükben ki­tűntek. Az ünnepély a nagyszámban meg­jelentekre való tekintettel a város­ház udvarán folyt le. Ott láttuk dr. Frey Vilmos alispánt, dr. Brenner Antal városi főjegyzőt, v. Bartha-Pongrácz Ede ny. ezredes, vitézi székkapitányt, Podhradszky Károly testnevelési felügyelőt, Genersich Béla századost, dr. Balogh Albin ben­cés gimnáziumi igazgatót, v. dr. Zsiga János tb. főjegyzőt, Hajdú Gyula erdőtanácsost. Gujás József állam­ megkezdődött az utak rendbehozása az új hengerelőgéppel Közöltük már, hogy a város al­kalmi vétel útján, kéz alatt egy 10 tonnás úthengerelő gépet vásárolt s azt március elején üzembe is állí­totta. Az első próbák jó sikerültek, így a gép átvétele végérvényesen megtörtént. Nagy szükség volt már erre a beszerzésre, mert Esztergom rohamos fejlődésével és szépülésé­vel kapcsolatban a jó utak kérdése komoly problémája lett városunk­nak. A nagyszabású mérnöki tervek szerint legelőször ott állították be az új hengert, ahol az utca burko­lásához szükséges kőanyagot már régebben odahordták. Így készült el már elsősorban a Pázmány­ utca s folyik a munka az Árok-utcában. Ennek elvégezte után hamarosan sor kerül a Kenderföld- és a Vámház­utcár­a. Innen Szenttamásra kerül a henger és a szenttamásiak régi ké­rése szerint a legfontosabb és leg­elhanyagoltabb utcákat, az Akácfa-és a Nap-utcát hozzák rendbe ma­kadám burkolással. Erre mintegy három hét múlva sor kerül, össze­függ ezzel a szenttamási víztelenítő csatorna megépítése, ez az utcabur­kolási munkálatokkal összefüggés­ben történik. Ugyancsak akkor kap kivilágítást a nevét megcsúfoló Nap­utca is. Szenttamás két utcájának rendbe­hozatala után Szentgyörgymező ke­rül sorra. Itt legelsőnek a Sánc-, a Balassa- és az Árvaház-utcát köve­zik makadám burkolattal. A tervek megvannak, a munkála­tok is folynak, méretük majd az anyagi fedezet nagyságától függ. Ha az inségadó összege teljes összegé­ben befolyik, úgy a fenti tervek még a nyár folyamán teljesen megvaló­sulnak. Egyébként ezek a munkála­tok első fele készül el addig, a má­sik felére ősszel, szeptember—októ­ber hónapokban kerül majd csak a sor.

Next