Esztergom és Vidéke, 1937 (58. évfolyam, 1-101. szám)

1937-01-01 / 1. szám

ÖTVENNYOLCADIK ÉVF. 1 SZ. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Simor­ u. 20 Megjelenik hetenként kétszer Keresztény politikai és társadalmi lap PÉNTEK, 1937. JANUÁR 1 Előfizetési ár 1 hóra: 1 pengő 20 fillér Csütörtökön 10, vasárnap 16 fü­. Boldog Újévet a város közönségének! írta: GLATZ GYULA polgármester Az idő végtelenségében a te­remtés óta ismert primitív múlt és a jövő beláthatatlan fejlő­dése nem más, mint az embe­riség folytonos küzdelme e föl­dön az emberi méltóság és uralom kialakítására a saját szellemi és fizikai felkészült­ségének felhasználásával. A fejlődésben nincs megál­lás — bár az idő és távol­ság fogalma s a jobb jövő megváltozott, — reménye nem kilátástalan, megállapításai mert a tudomány szerint a föld az emberiség mai létszámának többszörösét is képes ellátni, amennyiben nem a kizsákmá­nyolás és a gyűlölet, hanem a jóakarat, a krisztusi szeretet és egy megszervezett helyes gazdálkodás szelleme jut ér­vényre a társadalom berendez­kedésében. Kétségtelen,­ hogy ma nem könnyű az élet. A ma embere történelmi időket él át. A há­borút követő gazdasági válság rombolásait pótolni és az új fejlődés feltételeit megteremteni a mi feladatunk. Maga a ma­gyarság is talán ezer év óta nem volt olyan válságban, mint amilyenen nekünk kell átvág­nunk magunkat. A világháború egy korsza­kot zárt le. Új korszak küszö­bén állunk. És nincs nehezebb, áldozatosabb munka az átme­neteknek a kibontakozás felé való előkészítésénél. Mi, mint a súlyos történelmi jelen aktív szereplői, éppen azért fokozott áldozatkészséggel és felelősség­gel tartozunk és teljes oda­adással kell közreműködnünk ennek a kibontakozásnak s a következő generáció jobb meg­élhetését biztosító boldogabb jövőnek a megteremtésében. Az elmúlt esztendő javunkra szóló gazdasági eredményei s a kedvezőbb külpolitikai at­moszféra jogos optimizmussal tölthetnek el bennünket és biz­tatólag kell, hogy serkentse­nek további kitartásra köz- és magánembert egyaránt. Mert ezek az eredmények már mu­tatják, hogy a céltudatos mun­ka, amelyet az igazság és jog támogat, nem hiábavaló és a a magyarság természetes faji és népi erői nem fognak kudarcot vallani a nemzetek versenyében. Esztergom város közönségét kiváltságos történelmi múltjá­nál fogva az idők parancsa fo­kozott mértékben érinti s ha­zafias áldozatkészségét ép­pen e magasabb történelmi öntudatánál fogva örömmel kell gyakorolnia. Esztergom város közönsége — hogy úgy mond­jam — történelmi tapaszta­latai birtokában kétszeresen tudatában van annak, hogy az élet — szolgálat s hogy a fejlődés érdekében minden ál­dozatot meg kell hoznia. Nem vitás, hogy az utóbbi húsz esz­tendő hasznos befektetései már érlelik gyümölcseiket. Legfőbb gondunk most már szabadulni terhes kötelezettségeinktől,hogy az újabb tervek és a munka arányban legyenek teljesítőké­pességünkkel. Bizonyos, hogy az összes­séggel szemben az egyénnek kötelességei vannak s amikor ezeknek eleget teszünk, a köz boldogulásán keresztül a ma­gunk és utódaink jövő boldo­gulását szolgáljuk. A jövő épí­tőmunkásai vagyunk és ke­zünkbe van letéve az eljövendő generációk sorsa és jobb élet­lehetősége. Ennek a tudatnak a súlya töltsön el bennünket hittel és erővel. Ha momentán talán na­gyon súlyosak is a terhek a polgári kötelességek teljesítése s erőfeszítésünkbe kerül is, ne legyünk kishitűek. Hordozzuk vallásos türelemmel, hazafias bizakodással és méltósággal a jelen megpróbáltatásait, tudva, hogy a küzdelemben egybeforrt összhang és munka eredménye nem lehet kétséges. Az össz­hang adja meg a munka átütő­erejét, az összhangot pedig a szeretet, a jóakarat, a megér­tés és a kölcsönös bizalom biz­tosítja. Ezt a szeretetet és ezt a megértést táplálni fogja ben­­­nünk az ősi város dicső múltja és küzdelmes jelene, amely összeforrasztja és egy akaratba tömöríti a lelkeket. Az újesztendő küszöbén eh­hez a folytatólagos munkánk­hoz kívánok erőt és kitartást a város közönségének. Kívánok békét, egyetértést, szeretetet és éltető reménységet minden pol­gártársam szívébe, mert ezek lesznek zálogai Isten áldásá­nak a mi jövőépítő munkán­kon. Ezekben a gondolatokban me­leg szeretettel köszöntöm a vá­ros minden polgárát, aki a szebb jövőbe vetett rendületlen hittel a városért, a közössé­gért és a jövő generációért ál­dozni tud és dolgozni akar. Isten áldását kérem Eszter­gom város jövő esztendejére. Legyen az boldog, legyen ered­ményes és legyen valóban lép­csőfoka a szebb jövőhöz vető küzdelmes utunknak! De­imádkozzunk és dolgozzunk, hogy úgy legyen ! Boldog Újévet! A betlehemi barlangból, ahol valamikor a Végtelen véges és romlandó emberi testbe öltözve megjelent, újra kiáltás hallik szerte a világba. A betlehemi bar­langnak, ahol a világtörténelem legnagyobb drámája elkezdődött, tanítása újra átjárja a világot, mely inkább mint valaha, rá­szorul a megváltásra. Ez a né­maságában is hangos tanítás végighangzik nyomorult boly­gónkon kelettől nyugatig . . . Az északon zsarab­akoló gi­gantikus kísérlet felé, mely ret­tenetes visszahatás a monopol­kapitalizmus csődjébe jutott francia forradalom nagy felsza­badulására, kiáltja, hogy nincs joga küzdenie a szovjet vér és romok szegélyezte „új világ "-a ellen annak, aki tagadja az em­ber és állat közötti lényeges különbséget. Kiáltja, hogy mind­az, amit a materialista falansz­ter világ — bár hasztalan — kiölni próbál: család, magán­tulajdon, lelki szerelem, egyé­niség, szellemi szabadság, talmi és menthetetlen értékek, ha nincs lélek és nincs a léleknek halhatatlansága, ha nem szüle­tett meg egykor ott Valaki Beth­lenemben, aki legyőzte a ha­lált és ha nem születik újra a mi szivünkben ... meg Az enciklopédisták, akik Hol­bach, D'Alembert Diderot-tal élükön azt hirdették, hogy az ember csak öntudatra jutott sor, önmagát mozgató gép, ugyan­csak csodálkoznának, ha azt látva, ami az emberrel Orosz­országban történik, hallaniok kellene, hogy íme ez tanításuk logikus következése. Igen, így kell bánni az emberrel, ha az csak állatember, ha nincs meg­ istenfiúi méltósága, bűn és erény között szabadon választó akarata, ha nem eg homlokán a fény, melyet a végtelen Igaz­ság gyújtott ki benne, hogy látására ébredhessen. Igen, a világtörténelem talán legna­gyobb aposztáziájának, amen­­nyiben van történelmi értelme — és ha nem lenne, hogyan engedné meg a Gondviselés, — egyik legnagyobb értelme, hogy végig viszi logikusan a téve­dést és végig rohanja a téves utat. Megmutatja mivé válik végkövetkezésében az ember, aki eldobva a divinumot még a puszta emberit se őrizheti meg... A lélek Végtelenbe síró me­tafizikai ösztönének csalódását kiegészíti a szociális megcsa­latás . . . Most nemrégiben tért vissza észak rémes árnyainak hónából Gide André, talán legnagyobb francia író a ma­i élők között, aki Retour de 1 U. R. S. S. című könyvében számolt be mélységes csalódá­sáról ... Még egy-két évvel ez­előtt azt hirdette, hogy az evan­gélium nagy igazságai ott való­sulnak meg az orosz steppé­ken, hogy Betlehem örököse Moszkva, s most, — mint egy­kor a fiatal Görres, a jakobi­nizmusból kiábrándult roman­tikus katolikus a Meine Sen­dung in Paris-ban —, tanúsá­got tesz tévedéséről. A bethle­hemi barlang kiáltásához, jó­ híréhez tért meg ő a XVIII. és XIX. század fordulóján; vál­jon a jakobinizmus mai örö­kösei mikor térnek meg ez Üzenethez, mely ma is frissen, örök fiatalságában hangzik fe­lénk ... S a bethlehemi barlang kiált a másik véglet, a teuton tájak felé is. Kiáltja, hogy igy, igen igy Rosenberg silány „felvilágo­sodási" rekvizitu­maival és Bal­dur von Sirach notanizmusá­val nem lehet küzdeni a bol­sevista tévely ellen. Nem lehet az ördögöt Belzebubbal kiűzni, nem lehet a marxista anyag- A Gyermek mosolya Az „Esztergom és Vidéke” számára irta: KATONA JENŐ a "Korunk Szava" szerkesztője

Next