Esztergom és Vidéke, 1987 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1987-11-01 / 9. szám
ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 10 MŰSORFÜZET — KULTURÁLIS TÁJÉKOZTATÓ a nico-Musicus. Nagy részét vásárolta múzeum, de szép számmal van gyűjteményünkben magánszemélyek és idős mérnökök által ajándékozott vagy valamely vízügyi szerv által a múzeumnak átadott dokumentum, tárgy, térkép, ill. fotó. A múzeum jogi helyzete A Magyar Vízügyi Múzeum a Vízgazdálkodási Intézet keretében működik. Mint országos múzeum, az egész ország területére vonatkozó védetté nyivánítási joggal rendelkezik. Szakmai felügyeletet gyakorol az összes vízügyi kiállítás, illetve gyűjtemény felett. Ilyenek többek között Siófokon a Beszédes Múzeumban, a marostoroki gátőrházban, a gyulai várban, vagy a nagycenki kastélyban lévő kiállítások. A múzeum állandó kiállítása Az épület emeleti és földszinti részében jellegénél fogva is egészen eltérő kép fogadja a látogatót. Míg ugyanis fent az ismert vitrin-megoldással a kiállított tárgyakat csak szemükkel érinthetik az érdeklődők, addig a földszinti részben mozgó makettekkel „játszhatnak": vízimalmok, hajómalom, áramfejlesztő vízikerék, vízemelő szerkezetek, fénygrafikák stb. szórakoztatják a múzeum látogatóinak apraját, nagyját. Nem kevésbé izgalmas a történelem szeretői számára a kiállítás emeleti része, ahol a Duna-táj geológiai, földrajzi, vízrajzi és a vizekhez kapcsolódó történelmi múltját ismerhetjük meg: — az Ős-Duna építő munkáját, — az ősember Duna-menti jelenlétét, — a rómaiak vízgazdálkodását, forrásfoglalatokat, aquaeductusokat stb., — Zsigmond korából (1416) származó lójárgányos budavári vízemelőt, — a híres magyar hajóépítő műhelyekben készült bőgőshajók makettjeit, vízidudát, hajóvontató emberhámot, — aranymosó- és halászszerszámokat, — a hídépítés, hajózás és folyószabályozások történetét, — neves vízmérnökeink munkásságát és műszereit stb. Jelen kiállításunk tehát eleinknek a vízszabályozási, hajózási és vizierő-hasznosítási munkálatok során kifejtett szinte példa nélkül álló erőfeszítéseit mutatja be, ami azonban vízgazdálkodásunknak csak az egyik arculata. Bizonyára sokakat érdekelne egy, a vízellátás, csatornázás és fürdőkultúra magyarországi történetét összefoglaló kiállítás is. Ez még csak terveinkben él ugyan, de előkészítését és az anyag gyűjtését már megkezdtük. Addig is a fentebb már említett „csodákkal" szeretettel várja kedves látogatóit hétfő kivételével minden nap a Magyar Vízügyi Múzeum „Duna-Múzeuma". Deák Antal András Pilisszentlélek 700 éves Bensőséges ünnepség keretében avatták fel Pilisszentléleken a turista pihenő- és emlékhelyet. Az ebből az alkalomból létesült pihenőt, és a hét évszázadot idéző emlékhelyet Brunszkó Antal, a Városi Tanács elnöke ünnepi beszéd keretében adta át a település lakosságának és mindazoknak, akik majd idelátogatnak. A beszéd felidézte, hogy IV. Béla és IV. (Kún) László adományozták a királyi vadászkastélyból átalakított monostort a pálosoknak és a velük idetelepedett kis népcsoportnak, amely a szerzetesrend mindennapi életében segédkezett. A monostor időnként történelmi szerepkört is betöltött. Róbert Károly kiemelten becsülte a rend munkásságát, és Nagy Lajos király 1378-ban a húsvéti nagyhetet is itt töltötte. A török hódoltság idején 1541— 1543 között a monostor elnéptelenedett és csak a török kiűzése után vette újra birtokba a pálos rend, magukkal hozva kis szlovák népcsoportot. E csoport utódai lakják ma is Pilisszentléleket, ahol még mindig igen szépen beszélik a szlovák nyelvet egyidejűleg a magyarral. II. József megszüntette a Pálos rendet és ezzel együtt a kis népközösség még jobban elszegényedett. Az egész erdő állami birtok lett. Keresetük: mészégetés, fuvarozás, fa szállítása, gombaszedés meg — bizony — falopás is volt. De a meszet nehezen tudták értékesíteni, a fuvarozás sem hozott sokat a konyhára. 1937-ig az utak járhatatlan állapotban voltak. Csak ekkor épült meg közhasznúan az Esztergom-Dobogókői út és a faluba a bekötő út. Közben a szentlélekiek a 30-as évektől bányába is jártak, (gyalog Dorogra!) a kenyérgabonáért pedig aratásba, már régebben is. Az 1931—33-as ásatásokat is azért végeztette Reviczky főispán, hogy valamilyen munkájuk és keresetük legyen szentlélekieknek. A faluból sok kia váló mesterember került ki, ezek azonban többnyire elköltöztek Esztergomba, ahol nem egy unoka folytatja ma is a nagyapja mesterségét, mint megbecsült iparos. Esztergom város is szívesen alkalmazta a hazaiakat a Pilisszentlélekig húzódó erdeiben fakitermelésre. A fakitermelés 1945 előtt azonban inkább idényjellegű volt. A háború sok szenvedést hozott, sokan haltak meg nemcsak a harctéren, hanem idehaza is a háromhónapos súlyos harcokban. A 700 éves Pilisszentlélek lakossága kiállta a nagy idők próbáját. A pihenő-emlékhely létesítéséért, a fáradságos munkáért a tanácselnök köszönetet mondott elsősorban a pilisszentléleki lakosságnak, amely erre a helyre igényt tartott és a megjelenítéshez ötleteket adott, majd köszönetét fejezte ki a társadalmi munkáért a Pilisi Parkerdőgazdaságnak, a kertvárosi honvédségnek, kik a gépi erő nagy részét adták és a Labor MIM vezetőségének, a Hazafias Népfrontnak, a tanácstagoknak a szervező munkáért. Végül kiemelte azokat az építőket, akik fáradságot nem ismerve fizikai munkával keltették életre a szép környezetet és a 700 évre emlékeztető emlékjelet. Kiemelten említette a munkák oroszlánrészét végző Rékai Györgyöt, a Labor MIM dolgozóját és Horváth Lajost, aki a helybeli munkavégzést szervezte. Ezután a tanácselnök fölavatta és átadta rendeltetésének az új és szép létesítményt. Az esztergomi Tanítóképző kola hallgatói, a helyi pávakör Főis és az Általános Iskola szlovák szakköre szép műsorral örvendeztette meg a közönséget, s tette még ünnepélyesebbé az avatást. ZF.