Esztergom és Vidéke, 1989 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Megrovást kapott a tanácselnök — Pilismarót a 4. változatra vár — Mit kíván az MDF? (2.) — Pártértekezlet előtt kérdőjelek (3.) — „Csak az az enyém, aminek örülni tudok" (4.) — LAPKIADÁSUNK TÖRTÉNETÉBŐL (5.) Vitéz János üzenete — SPORT (6.) — A Balassa Társaság új elnököt is választott (7.) — HOL, MIT, MIKOR ? (8.) ALAPÍTVA 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Művelődési, helyismereti, idegenforgalmi tudósító Babits Mihály: ESZTERGOMI RIPORT Úgy járom most a várost, mint az újságíró, aki riportra tölti elméje töltőtollát, s lélek helyett egy fehér papírt tart a világ elé: írd rá, világ, mi újság Esztergomban! Mi újság lehetne egy ilyen kis vidéki fészekben? A Főtemplom fenn trónol, s gőgje szavait szeni a Dunával Pestnek; a Duna lustán viszi az izenetet: nem sietős. A hegyek csöppet sem kevesebb méltósággal viselik régiségüket, mint az a hét domb, amelyen Róma épült. Itt a magyar Róma! Az egyik hegyen a papok ülnek; a hercegprímás uszályát viszik ott nagy körmeneteken, míg régi prímások szíve a kriptában szarad, üveg alatt. A sekrestyés mutogat, mint olasz templomokban: ha meg nem ijedsz a márciusi széltől, mely a szent király vára helyén őrjöng. De a szomszéd hegy még hívebben őrzi százados formáját, s ez talán igazabb történelem: putrik és kalibák egymásra zsúfolt nyája, mintha árvíz elől menekültem volna fel oda: szorongó tömeg, a zsellérnyomor kérlelhetetlen egyformasága minden korszakon át: ez a hegy nem változott! Itt nem építkeztek nagyra töró papok, itt a török hiába pusztított, ehhez a négyhez még Kuckianüernek, máig emlegetett labanc vezérnek a keze se nyúlt, pedig az mindenhez hozzányúlt Esztergomban. Ha kezded, hova lett ez vagy az, műemlék, ház, utca? Kucklander bontotta le, Kucklander vágta át. A Szent Tamás-hegyen nincs nyoma Kucklandernek. Itt minden primitív, mint a középkorban: a szegénységen nem vesznek erőt a századok. Mondjuk a Lépcső utca proletárházai világvárosok kültelkeire emlékeztetnek belül, így kívülről mégis a szépség képeit mutatják; honnan van ez? tíz az évszázados nyomor már, mint egy itt maradt emlék, az emlékek szépségét árasztja. mai szegénység csúf dolog: az ős-A szegénység képét szépnek látom. S a hegyesen bájos kápolna dugja fel tornya tűjét, kálvária ereszkedik alá, színes szobrok állnak, amiket művészek s műtörténészek most kezdenek megnézni. Sovinizmusunk könnyen álmodhat itt egy magyar Kunststadtról: Siena, Firenze, Róma, Nürnberg, München ... a múlt nyarat már valóban itt töltötte egy festőiskola is, a Jaschik Álmosé. A környék szép, minden zuga festeni való, de szép környék akad egyebütt is. Hol akad azonban még egy ilyen múlttal beitatott környék (...), amelynek földjéről a múlt szinte lepattogzani látszik az alföldi józan nap tüzében? Pedig a művészetnek múlt kell; a lélek lelket keres, még a külső látványokban is, beléjük ivódott régi lelkeket, s ez a varázsa a Kunststadtoknak. Esztergom műváros! Elő a múlttal, az emlékekkel, régészek, történészek! Nézzétek meg a házakat, ássátok a földet, vizsgáljátok templomok falait! Mi újság Esztergomban? A Régészeti és Történelmi Társaság tart ülést, háborús és forradalmas szünetek után újból feltámo Hiíü Inon inon • a hdrr'Af*prímás aranymiséjének alkalmából, papi égisz alatt. Ki őrizze a múlt lelkét, ki mentse meg a múlt lelkével beszédes emlékeket, hogyha nem a papság! De a Művész érdeke egy ebben a Papéval; őrizni kell annak is, ki gazdagítani akar. Esztergom műváros. .. Hiába lesz is valami ebből az álomból! A város közönsége már érez valamit, s a Régészeti Társaság ülésén fölkel egy helybeli vaskereskedő, és százmillió koronát ajánl fel egy múzeum építésére. Ily nemes adománynak különböző és bonyolult motívumai mögött ott áll talán a Kollektív Szellem is, a Város Hivatásának Szelleme, mely az egyéneket bábumód mozgatja, így is képzelhető. Esztergom műváros. Festőkkel találkozom az utcákon, írók nyaralnak itt, mint Szini Gyula s más is; a helyi lapokban irodalmi polémiák folynak, s este a kávéházban Bányai Kornél, a kiváló fiatal költő üdvözöl, aki itt tanárkodik. A múlt lelkét beitta ez a föld, s talán majd táplálni fogja vele, fiatal festőkön s költőkön keresztül, a jövő lelkét is: erre harsanjatok, esztergomi tósztok! Mert nem ám halott Kunststadt kell nekünk és múzeum; ez a múlttal trágyázott föld mégiscsak föld marad, amibe vetni és ültetni lehet... És nem is várost, hanem földet kerestem Esztergomban: azért jöttem ide a harmadik hegyre, ahonnan múlttal ittas város csak látvány, de a föld valóság, miből már ki is bújtak az ibolyák. Templom és emlékek, könyvtár és kávéház messze és alattam, s én nem ijedek meg, a márciusi széltől, mely szinte a levegőbe röpít, sem ettől az agyagos sártól, amely bokáig a földbe ragaszt. A domboldalakon egy-egy foszlány hó hever még helyenként; égből jött, s nem restell e sárba vegyülni, amelyből élet fakad... Es ist ein Schnee gefallen, denn es ist noch nicht Zeit... Goethe verse jut eszembe, noha már rég elmúlt az az idő, amikor ily tétova cikkecskék végsorában Goethét volt szokás idézni. .. .denn es ist noch nicht Zeit, dass von den Blümlein allén, dass von den Blümlein allén, wir werden hoch erfreut. .. .mert nincs ideje még hogy százezer virággal hogy százezer virággal viruljon a vidék! De már a szél hozza a tavaszt, és a havas sár puha ággyal várja az édes vendéget! 1989 Január 1. szám ARA: 9,50 Ft Új esztendőben - új szívekkel Legbensőségesebb, legjobban várt családi és egyéni ünnepünk a karácsony, és ezt követően az újév napja. Most sajátos légkörben ültük meg hagyományos szép ünnepeinket. Az ünneplést befolyásolták az elmúlt esztendő társadalmi mozgásai, amelyek a megújulás útját, a kibontakozás lehetőségeit állítják elénk. Ugyanakkor ránk nehezednek a gazdasági gondok, amelyek befolyásolták az ünnepek hangulatát, sok bizonytalanságot ébresztettek lelkünkben. Mindezek mellé sajátos kulturális és erkölcsi értékek átélése is körülvette ünneplésünket. Országosan megemlékeztünk Szent István király halálának 950. évfordulójáról. A magyar katolikus egyház a Szent Jobb országjárásával rótta le tiszteletét az első magyar szent előtt. Nemzeti ereklyénket elsőként Esztergom városa fogadta április 16-án és 17-én. Az országjárás befejeztével elmondhatjuk, hogy megmozdult a magyar nép és az év folyamán közel egymillióan zarándokoltak el az egyes székesegyházakba. A társadalmi rendezvények a nagy állami férfira, nemzetünk megszervezőjére emlékeztek, aki törvényeivel, a keresztény kultúra és erkölcs alapján indította el népünket ezeréves történelmi útjára. Királyi városa, Esztergom, augusztus 19-én elevenítette fel társadalmi megemlékezés keretében az országalamtó király történelmi alakját. Esztergom városának külön kulturális színt adott, hogy a város politikai és társadalmi vezetői Vitéz János évet szerveztek. Tudományos előadásokon, ünnepi hangversenyen, síremléke megkoszorúzásával, emlékszobrának ünnepélyes felavatásával emlékeztek a nagy magyar humanista esztergomi érsekre. Felelevenedett az a kulturális örökség, amely Esztergom múltjának egyik virágkorából származik. Karácsonykor és az esztendőfordulón azok a lényeges emberi, keresztény, magyar és esztergomi értékek is körülvettek bennünket, amelyekre egy esztendőn keresztül emlékeztünk. De nem azért, hogy csupán történelmi emlékek maradjanak, hanem hogy ezek a jelenben is hatékony erőt képviseljenek a szebb magyar jövő építésében. Elgépiesedett világunk könnyen háttérbe szorítja a kulturális és erkölcsi értékeket. A keresztény kulturális és erkölcsi örökség megmutatta a maga hatékonyságát a magyar nép történetében, Esztergom történetében. Szükséges, hogy a társadalmi és gazdasági téren felszínre kerülő problémák között most jobban kiemelkedjen a kulturális és erkölcsi értékek fontossága az egyéni, a családi és társadalmi életünkben. Mint Esztergom főpásztora szívből kérem Isten bőséges áldását az egész városra, minden lakójára, hogy — régi egyházi énekünket idézve — „új esztendőben új szívekkel" mindenki legyen a társadalmi, a lelki, a kulturális és keresztény erkölcsi értékek eredményes munkája. Irta : dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek Vertei József grafikusművész a főszékesegyházi kincstár 1987. dec. 4-én tartott megnyitójára készült emléklapja.