Esztergom és Vidéke, 2003 (18. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-08 / 18. szám

2003. március 20. Hajnal János kiállítása a Kincstárban Jelentős eseménynek művészettörténeti lehettek tanúi azok, akik jelen voltak április 25-én Hajnal János, a Rómában élő és dolgozó magyar festőmű­vész első magyarországi kiállí­tásának megnyitóján. A 90. életévében járó emigráns mes­ter rendszerváltozás utáni kul­túrpolitikai rehabilitálását kö­vetően most nyílt először alka­lom önálló hazai tárlata meg­rendezésére, ami az első lépést jelezheti a ma is aktívan dolgo­zó művész itthoni megismerése felé. Hajnal János 1913-ban szü­letett Budapesten, a Képzőmű­vészeti Főiskolán Szőnyi István és Aba Novák Vilmos voltak mesterei. A nagyméretű mu­rális munkák iránti érzékét az utóbbi festőművész mellett, freskófestés közben fejleszthet­te ki. Székesfehérváron és Pan­nonhalmán rá hárult Aba Novák halála után a művek be­fejezésének feladata is. 1948-ban ösztöndíjat nyert a Római Magyar Akadémiára, de külföl­di tanulmányútjáról a családjá­val már nem tért haza. Míg a magyar művészeti közélet a kommunista diktatúra évtize­dei alatt nem szentelt figyelmet működésének, a Rómában lete­lepedett művész jelentős meg­bízásokat kapott a Vatikántól és az olasz államtól: a milánói dóm nyugati homlokzatának három felső, a második világhá­borúban elpusztult ablaka, az új pápai auditórium két ovális üvegablaka (Marc Chagall visszalépése után) vagy a római Santa Maria Maggiore bazilika rózsaablaka mind az ő tehetsé­gét, művészetét dicsérik. Evan­gélista­ szimbólumokat ábrázo­ló képei önálló termet kaptak a Vatikáni Múzeum kortárs gyűj­teményében, de művei megta­lálhatók még a világ számos más országában (Svájc, Brazí­lia, Venezuela, Írország, Egye­sült Államok) is. Az Olasz Köztársaság legna­gyobb művészeti elismerésé­nek, a Commendatore kitünte­tésnek (2002) és a Magyar Köz­társasági Érdemrend középke­resztjének birtokosa (1992), több olasz és más külföldi aka­démia tagja, a Magyar Szépmű­vészeti Akadémia díszdoktora első magyarországi önálló kiál­lítását családjuk barátja, az is­mert televíziós szerkesztő, Tar­dos Júlia nyitotta meg - 16 év várakozás után. (A mester két üvegfestményét már láthatták a Magyar keresz­ténység ezer éve című kiállítás látogatói, amelynek első hely­színén, a Vatikáni Múzeumban a megnyitó ünnepségen Hajnal János meghívott díszvendég­ként volt jelen.) Az üvegablakairól és moza­ikképeiről ismert művész nagy­méretű, beépített műveinek természetesen nem adhatott otthont a Főszékesegyházi Kincstár kiállítóterme, egy-egy ilyen alkotását az ezekről ké­szült fényképfelvételek idézik meg. Ezeken kívül korai művei és (grafikai tevékenységének il­lusztrációjaképpen) néhány bé­lyegterve ad ízelítőt a művész tehetségéről és jelentős nem­zetközi pályafutásáról a július 1-jéig nyitvatartó tárlaton. Életműkiállításnak ugyan ez a mostani sem tekinthető, de ennek megvalósulásáig is hi­ánypótló alkalom a Kincstár­ban látható tárlat a magyar kultúrpolitika által későn, de még életében „felfedezett" mester munkásságának megis­meréséhez és megismertetésé­hez. I. M. Esztergom és Vidéke „HIDAK A HATÁRON" Szeminárium a kultúrák és etnikumok együttéléséről Helyszín: Esztergom, Deák Ferenc utca 4. Időpont: 2003. május 9. péntek, 10 - 15 óra A konferencia hivatalos nyelve az angol, az előadásokhoz szinkrontolmácsot biztosítanak. A konferencia társrendezői: Ister-Granum Határ Menti Kisrégió, Eurohíd Alapítvány (Esztergom), Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézet, Central European University Nationalism Studies Program, a Finn Köztársaság Külügyminisztériuma Program: 10.00 - 14.00: a konferencia előadásai 14.30: Az Ister-Granum Eurorégió megalapítását célzó megállapodás ün­nepélyes aláírása Interregionális együttműködési keretmegállapodás aláírása az Ister-Granum Kisrégió és a Provincia Bothniensis (finn-svéd) eurorégió képviselői között A konferencia programja: Köszöntők Szarka László, igazgató (MTA KI) Ján Oravec, polgármester, Stúrovo - Párkány Meggyes Tamás, polgármester, Esztergom Előadások Ocskay Gyula (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba): A couleur local védelmében Pogonyi Szabolcs (Közép-Európai Egyetem, Budapest): A multikultura­lizmus politikája Vári András (Miskolci Egyetem): Nemzeti kisebbségek és gazdasági ha­talom. A változó Közép-Európa Lajos Tuba (Forum Institute, Samorín, Slovakia): Gazdasági együttmű­ködés - híd a nemzetek és nemzetiségek között Szünet Vizi Balázs (Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézet, Budapest): Kisebbségek határ menti együttműködése az európai in­tegrációban Bengt Westmann (Haparanda, Svédország) és Raimo Ronkainen (Toriio, Finnország): Kisebbség és nyelv Riiva Nousiainen (Provincia Bothniensis, Haparanda, Svédország): Haparanda és Toriio együttműködése­­ hivatalnokként két ország és két város között Birke Kleemann (Pro Europa Viadrina Euroregion, Frankfurt a­d Oder, Németország): Regionális identitás és határon átnyúló együttműködés a Pro Európa Viadrina Eurorégióban A Közép-Európai Tervező Szeminárium esztergomi tervezési gyakorlata A budapesti, bécsi és prágai műszaki egyetemek 1990 óta ren­dezik meg a három ország egyiké­ben a Middle European Planing Seminar - a Közép-Európai Terve­ző Szeminárium elnevezésű nem­zetközi­ rendezvényt. Az egyetemi tanulmányokhoz kapcsolódóan a résztvevő hallgatók célja, hogy va­lós adatok és igények alapján, va­lós helyszíneken valós közlekedési és várostervezési problémákra ke­ressenek megoldást. A IV-V. évfo­lyamos diákok, az oktatók szak­mai vezetése mellett, tanulmány­tervi szinten különféle megoldási variációkat dolgoznak ki az egyes problémákra. A tanulmányterve­ket olyan minőségben dolgozzák ki, hogy az a városfejlesztésért fe­lelős döntéshozóknak és végrehaj­tóknak, a szakma helyi képviselői­nek nemcsak bemutatható, ha­nem lehetőséget ad arra, hogy akár az egyetemi szakmai csopor­tokhoz kapcsolódó, akár más, a vá­ros által felkért tervezőiroda a ki­vitelezési tervekig továbbfejlessze - vagyis a tervek, koncepciótanul­mányok a város tulajdonát képe­zik. Ugyanekkor a tervek kiállítás keretében bemutathatóak a város érdeklődő polgárainak is. A terve­ket paravánon, azonnal kiállítha­tó formátumban kapja meg a ven­déglátó. Az elmúlt években öt cseh (Krlapuy nad Vltavu, Liberec, Litomysl, Teplíce és Mlada Boleslav), négy osztrák (Bruck an der Mur-Kapfenberg, Salzburg, Feldkirchen és Kufstein) és szin­tén négy magyar (Kiskőrös-Kalo­csa, Tata-Oroszlány, Sopron és Szentendre) helyszín adott ott­hont a szemináriumnak. A ven­déglátók sok esetben felhasznál­ták a tervezési gyakorlat során született megoldási elképzelése­ket, vagy azok egyes elemeit. A hallgatók számára készülő feladatkiírás a vendéglátó város által felvetett, aktuális és megol­dandó problémákat tartalmazza. Leggyakrabban az alábbi témákat dolgozták fel: átmenő főutak­kal kapcsolatos problémák, területi forgalomcsillapítás, vonali forgalomcsillapítás, vasúti pályaudvar előterének kialakítása, összekapcsolása a várossal, buszpályaudvar el­helyezése, elrendezése és kör­nyékének forgalmi kérdései, egy-egy problémás csomópont vizsgálata a kapacitás vagy a forgalomszervezés szempont­jából, kerékpárhálózat kiala­kítása, bővítése, gyalogos zó­na, sétálóutcák elhelyezése, a környék forgalmának szerve­zése, helyi tömegközlekedési hálózat kialakítása, hatékony­ságának fokozása, parkolási problémák megoldása. Esztergom a várost érintő várostervezési problémák tár­gyalását bízta a szeminárium résztvevőire. A szeminárium időtartama egy hét, az előze­tes egyeztetések alapján má­jus 4-én érkeztek a hallgatók, és május 9-én, pénteken dél­előtt tíz órakor mutatják be az elkészült terveket. A hallgatóknak és oktató­iknak szállást és étkezést az önkormányzat biztosít, és rendelkezésükre bocsátja a tervezéshez szükséges térké­peket, alap- és helyszínrajzo­kat. Természetesen nem fe­ledkeztek meg arról, hogy a főépítész és a város tervező­mérnökei is­­ konzulensként, felkért külső szakértőként -részt vesznek a csoportok munkájában. A történelmi város számá­ra fontos, hogy ez a határokon átnyúló, kapcsolatokat erősí­tő, ugyanakkor kézzelfogható hasznot hozó, később megva­lósítható terveket eredménye­ző szakmai rendezvény meg­valósulhat, ezért támogatta azt mind a képviselő-testület, mind Meggyes Tamás polgár­mester. Gulya István : Egy RMDSZ-es tanácsnok (képviselő) szavazata miatt nem lett magyar polgármestere Szatmárnémetinek! Az Esztergom és Vidéke múlt heti számában a Szatmárnémetiben kiala­kult „polgármesterválságról" írtam, melyet mára megoldott Octav Cozmanca (PSD) közigazgatási miniszter RMDSZ vezetői közreműködéssel. Annak ellenére, hogy Ilyés Gyula (RMDSZ) alpolgármesternek megvolt az abszolút többsége, az április 25-ei pénteki képviselő-testületi ülésen bejelen­tette, hogy nem jelölteti magát. Hogy mi vitte rá erre a kényszerű lépésre? Az előző napi bukaresti eligazításban kereshetjük a választ, mely nem hagyott kétséget a román kisebbségi politika mentalitásáról, amihez az RMDSZ ve­zetése asszisztál. (Ez a teljes politikai csőd még érthetőbbé teszi Tőkés Lász­ló Királyhágó-melléki református püspök Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mozgalmának megalakulását, folyamatos erősödését, melyet éppen Szat­márnémetiben indított el.) A visszaléptetés után polgármesternek egyedül induló Viorel Solschi (PSD) nem kapta meg a többségi támogatást. A magyar tanácsnokok tiltakozásul tartózkodtak az első választási procedúrán, így az eredménytelenül zárult. Április 28-án, hétfőn rendkívüli testületi ülésen is­mételték meg a polgármester-választást, amelynek eredményeként egy (?!) RMDSZ-képviselő megszavazta Viorel Solschi-t, így ő lett Szatmárnémeti ideiglenes polgármestere. Sajnálatos, hogy az RMDSZ hitelét a Szatmárné­metiben lezajlott polgármester-választás is tovább tépázza, nem csodálkoz­hatunk tehát, hogy egyre több erdélyi magyar kritizálja a megalkuvó, elkép­zelések nélküli politizálást... Kovács Géza Azok a régi vendéglők (DL) Márai Sándor régi cikkeit olvasom. Ő a 30-40-es években felfi­gyelt a számára kiábrándító kor­szakváltásra, a modern, rohanó, fo­gyasztói típusú társadalom kialaku­lására. Eszpresszó című cikkében például arról ír, hogy mennyivel em­berségesebbek, otthonosabbak és barátságosabbak voltak a század­eleji irodalmi kávéházak, mint az akkor még modernnek számító eszp­resszók! Szegény, ha megélhette vol­na, mit szólna az új évezred gyorsbü­féihez, ahol órájukat nézve, állva kapkodják be magukba a hambur­gert, meg az ízetlen hot-dogot a pol­gárok, miközben a hangszóróból a kereskedelmi csatornák őrült hang­erejű gépzenéje szól. Mindez akkor jutott az eszembe, amikor elsétáltam a Belvárosi Kávé­ház omlott vakolatú, rogyadozó épü­lete előtt. Az egyetlen „klasszikus" kávéház a városban! Pedig valaha, nem is olyan régen - 20-30 éve -mennyi nívós és kellemes vendéglője volt Esztergomnak! És sehol nem gépzene szólt, hanem cigányzene­karok húzták a magyar nótákat, a jófajta talpalávalót. Itt van például mindenekelőtt a Fürdő Szálló étterme és hangulatos pálmaterme. Ki tudná megmondani, mennyi lakodalomnak, érettségi bankettnek, vagy éppen nyugdíjas találkozónak adtak otthont. A pincé­rekkel mindent meg lehetett beszél­ni, még esetenként a házasságközve­títésben is részt vettek, akár ingyen is! Ki ne emlékezne a szintén méltat­lanul megszüntetett Kis Pipa Ven­déglőre, vagy a Kis-Duna parton a mai papnevelde helyén lévő Kék Du­nára. Nem is beszélve a Halászcsár­dáról... Ezek a régi vendéglők már csak emlékeinkben élhetnek. De érdemes róluk írni, beszélni, hátha jön egy olyan generáció, amelyik ráun a hamburgerre, a diszkóra és akkor is­mét eljöhet a kisvendéglők rene­szánsza! Megnyílt a Belvárosi Kávéház (b.) Szeptember elején sokan el voltak keseredve a városban, amikor ki­derült, hogy bezár Esztergom legrégebbi, legpatinásabb kávézója, a Belváro­si. Azután fél év elteltével, miután a lerobbant épület a többszöri meghirde­tés ellenére sem lelt vevőre, az önkormányzat úgy döntött, hogy addig is, amíg nem lesz új tulajdonos, megnyitják a kávéházat. Az új bérlők - Szalma József és Cserép Tamás - április 30-án délután újra megnyitották a népszerű kávéházat a nagyközönség előtt. Cserép Tamás elmondta, hogy minimális átváltozásokat eszközöltek, törekedtek a régi, patinás jelleg megőrzésére. A kávéház minden nap reggel 7 órától éjfélig tart nyitva. A hosszú távú elkép­zelések szerint idővel zenészt is fognak alkalmazni, mint a régi szép „béke­időkben". Az első vendégek kiválóan érezték magukat:­­ Már nagyon hiány­zott a jó öreg Belvárosi Kávéház! Néptáncosokkal a Káli-medencében A Balaton-felvidék talán legvarázslatosabb tája a Káli-medence. Szelíd, lan­kás, dombos, vulkanikus eredetű hegyei között ősi, Árpád-kori templomok, apró falvak rejtőznek. Az Esztergomi Városi Néptáncegyüttes tagjai május el­ső hétvégéjén Köveskálra, a Káli-medence egyik „legnagyobb" (mintegy 200 lakosú!) településére kaptak meghívást. A helyi református parókia volt a „főhadiszállás", ahol Polgár József, az együttes alapítója ezúttal meg­csillantotta szakácstudományát is: ő főzött az üde, friss, benzingőztől mentes levegőtől kiéhezett tánco­sokra, akik napközben nem csupán a falu nevezetességeivel ismerkedtek, de táncoltak is. Május 2-án délután a szomszé­dos, alig 160 lakosú Monoszlóra kap­tak meghívást az esztergomiak, akik a kultúrházban bemutatót és tánc­házat rendeztek - a helyi lakosság nem kis örömére! A település egy XIII. századi ősi templomáról híres, ahol évszázad­okig Monoszlói Ladomér esztergomi érsek földi maradványai nyugodtak, míg 1971-ben át nem szállították őket az esztergomi bazilika altemp­lomába. Táncosaink sétájuk során még lá­togatást tettek a „papok pincéjébe" is. Itt Lajos, a pincemester a tüzes, aromás kali borokkal ismertette Dezső László meg a vendégeket, de természetesen csak egy „szakmai jellegű" kóstoló erejéig. Az esti szalonnasütéshez ze­nei kísérők is érkeztek. A Kontáros zenekar (Fejér Máté furulyás, Fejér Simon kobzos, Nagy Bence dob) egy­kori esztergomi ferences diákokból verbuválódott, és a széphangú diák­lány, Gyöngyös Réka segítségével fő­leg moldvai, gyimesi táncokra taní­tották az esztergomiak a köveskáli parókia romantikus kertjében az összegyűlt vendégeket. Harmadnapon érzékeny szívvel búcsúztak városunk néptáncosai Köveskáltól, melynek főterét a hon­foglaló magyar törzsek vezéreinek kopjafái díszítik. (A hagyomány sze­rint a törzsek innen indultak a nagy európai kalandozásokra.) Zichy At­tila, a tánccsoport oszlopos tagja - a kirándulás szervezője­­ kedves sza­vakkal biztatott: - Aztán eljöhetünk máskor is. A Káli-medence mindig szeretettel hív és vár bennünket!

Next