Esztergom és Vidéke, 2005 (20. évfolyam, 1-52. szám)

2005-12-22 / 51-52. szám

10 eszC € R60m­ vípdfte Széchenyi István és Sina György közös vállalkozásai Széchenyi István vállalkozásainak megítélésén változtat az az összefog­laló tanulmánykötet, mely dr. Deák Antal András, a Duna Múzeum főmuzeológusa és egy osztrák kutató, Amelie Lanier közös munkája­ként jelent meg a közelmúltban. A könyv (amelyet előbb német nyelven adtak ki) levéltári forrásokra támaszkodva mutat rá a reformkor legje­lentősebb beruházásai mögött Sina György görög vállalkozó kulcsfontos­ságú szerepére. A bankár tőkéje biztosította a legmegbízhatóbb hátteret a Lánchíd építéséhez, részben a vasútépítésekhez, a Duna-Tisza-csatorna építésének előkészítéséhez - ami aztán sohasem valósult meg -, és a Ti­sza-szabályozás kivitelezéséhez.­ ­ Hogyan találkozott egy oszt­rák és egy magyar kutató szándé­ka, ami a közös könyv kidolgozásá­hoz vezetett? - Öt-hat évvel ezelőtt Budapes­ten, a Közlekedési Múzeumban rendeztem egy kiállítást Vásárhe­lyi Pál és a reformkori mérnök ge­neráció címmel. A megnyitó egy konferenciához kapcsolódott, a­melyre meghívtuk a reformkori pénzügyekkel foglalkozó Amelie Lanier-t is. Akkor tettem fel neki a kérdést, hogy nem volna-e kedve ezzel az eddigelé a kutatók által el­hanyagolt területtel, a Széchényi-Sina kapcsolattal foglalkozni, mellyel esetleg közösen pályázhat­nánk. Az Osztrák-Magyar Akció Alapítványt ugyanis kifejezetten magyar és osztrák kutatók közös munkájának támogatására hozták létre. A sokévi kutatás folyamán minden elérhető, létező forrást fel­használva készítettük el ezt a könyvet. - Milyen újdonsággal szolgál ez a mű a történészek számára ? - A könyvből világosan kiderül, hogy Széchenyi István vala­mennyi, jelentős tőkét kívánó nagy műve mögött (a Lánchíd épí­tése, a vasút, a Tisza szabályozás, a Duna-Tisza csatorna terve) min­dig nagy súllyal, conditio sine qua non-ként szerepet vállalt Sina György is. A Lánchíd például ak­kora terhet rótt volna az állam­háztartásra, ami lehetőségeit meghaladta. Széchenyinek sike­rült megnyernie Sinát, hogy le­gyen az építkezés vállalkozója, aki nemcsak tőkéjével biztosította a vállalkozásokat, hanem politikai­lag is partnere volt Széchenyinek az országgyűlési csatározásokban. Ezzel a könyv (meggyőződésem szerint) új fénybe állítja Széchenyi reformkori nagy­beruházásait és építkezéseit, mert ha Sina nem szegődik társul ezek során, akkor a magyar főnemes tervei álmok maradnak. Nagyon érdekes a gróf megfogalmazása, amikor a Du­na-Tisza csatorna tervéhez igyek­szik őt megnyerni: „Milyen szép volna, ha Elsőszülöttünket - tud­niillik a Hidat - egy kisfiúval, a Csatornával, dicsőíthetnénk meg". Ez tömören és jelképesen, viszont nagyon pontosan kifejezi Sina Szé­chenyi mellett betöltött szerepét. Széchenyi tisztában volt ugyanis azzal, hogy ezek közös műveik. - Eddig ezek szerint ismeretlen volt a bankár jelentősége a történe­lem kutatói előtt? - Nem teljesen. Viszont az a történészek számára is újdonság, hogy Sina György ekkora szerepet játszott Széchenyi vállalkozásai­ban. Széchenyit nagyon sok vád érte kortársai részéről, hogy elad­ta volna magát Sinának. Különö­sen hevesen támadták őt a Lánc­híd építése miatt és a Tisza-szabá­lyozás során. A támadások mögött gazdasági és politikai érdekcso­portok álltak. Nem csekély diplo­máciai és politikai tett volt Széche­nyi részéről, hogy terveit mind­ezek ellenében sikerre vitte, de látnunk kell azt is, hogy a „giereg" azaz a görög bankár szövetsége nélkül megvalósításukról csak nem is álmodhatott volna­ még - Szerkezetileg hogyan épül fel a kiadvány? - A könyv alapvetően az egyes vállalkozásokat dolgozza fel. A Ti­sza-szabályozás esetében számos kérdést tisztáztunk, például a tör­ténelem úgy tudja, hogy Széchenyi tiszadobi első kapavágása derűs, diadalmas nap volt, valójában egy rendkívül kínos légkörben véghez­vitt kezdés volt ez. A Tisza-menti birtokosok ugyanis tiltakoztak az ellen, hogy nekik részt kelljen vál­lalniuk az építkezés költségeiből. Ugyanakkor Széchenyinek ekkor a Közlekedési Bizottmány elnöke­ként - gyakorlatilag közlekedési miniszterként - a politikai ellen­zékkel is szembe kellett néznie, mert Kossuthék keményen ellene dolgoztak. Szerintük a gróf sikere a kormány pozícióját erősítette. Ezért azután minden követ meg­mozgattak, hogy szándékában el­gáncsolják - ami ugyancsak jel­lemző a mai politikai életre, ami­kor a hatalmi pozíció előbbre való az ország javánál. A gazdasági, pénzügyi nehézségekhez társult még tehát a belső széthúzás is. Széchenyi mégis keresztülvitte a tervét, ami az országnak és a Ti­sza-mentieknek létérdeke volt. A mai olvasót ezen túl bizonyára ér­dekli a Tisza-völgy jövője is, ezért a Tisza-szabályozás kérdéséhez kapcsoltunk egy fejezetet, amely­ben „A vásárhelyi terv tovább­fej­lesztése" néven ismertté vált kon­cepciót ismertetjük. - Kerültek térképek, illusztráci­ók is a könyvbe az elmondottak szemléltetésére ? - A kiadványt gazdagabbá és ér­tékessé teszi Vásárhelyi Pál Ti­sza-szabályozási koncepciója, a­mely a nagyközönség számára ed­dig elérhetetlen volt. Belőle meg le­het tudni, hogy milyen gondok fog­lalkoztatták a Tisza-mentieket, másrészt, hogy miért kellett sza­bályozni a Tiszát. A könyvben megtalálható az a Szerződvény is, amelyben a Tisza-menti birtoko­sok elkötelezik magukat az általá­nos Tisza-szabályozás eszméje mellett. Az egész Tisza-szabályo­zás jelentőségét akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy előtte már fél évszázaddal egy-egy vár­megye renkívüli erőfeszítést tett ezen a téren. Az elszigetelt véde­kezés azonban sikertelennek bizo­nyult. A 18. század végére nyilván­valóvá vált, hogy csak egy átfogó koncepció szerinti szabályozás hozhat megoldást, amit végül Vá­sárhelyi Pál fogalmazott meg, el­képzelését téképen is illusztrálva. Könyvünkben tervének mind szö­vegét, mind pedig térképi mellék­letét közöljük. Ezeken kívül még egy térképmelléklet van a könyv­ben, amely Széchenyi közlekedési koncepcióját mutatja be.­­ Egy esztendeje már beszámol­tunk a Duna fölfedezése című mű­ről, amelyben Luigi Ferdinando Marsigli bolognai természettudós 1726-ban megjelent Danubius Pannonico­ Muscus című könyvét dolgozta fel. A könyv megjelenését követően ugyancsak felkerestem Önt és beszélgetésünk során meg­tudtam, hogy bolognai kutatásai során a megjelent könyvben csak érintőlegesen szereplő fontos tudo­mányos felfedezés is tett: rátalált a tudós szolgálatában dolgozó Jo­hann Christoph Müller főként ma­gyarországi rajzaira és térképeire. - így igaz, és azóta elkészítet­tem ezek katalógusát, amelyet egy tanulmány kíséretében terveztem megjelentetni. - És mi lett az elképzelésből? - Egyelőre DVD-formátumban Térképek a félhold árnyékából címmel a közeljövőben kerül ki­adásra. Ez egy tanulmányt és a kéziratos térképek katalógusát foglalja magába. Könyv formájá­ban álmodtam ugyan meg, amely folytatása lett volna a Duna fölfe­dezése című kiadványnak. A tér­képek többsége Bolognában, egy részük a bécsi Hadilevéltárban, a bécsi Nemzeti Könyvtár Kézirat­gyűjteményében található, né­hány pedig Zágrábból került elő. Ezek többnyire névtelen térképek, a szerző nem írta rá a nevét, és a kutatók talán ezért nem foglalkoz­tak velük. A Bolognában lévő leveleket ol­vasva jöttem rá, hogy az ottani könyvtár Marsigli-gyűjteményé­ben található térképek 90-95 %-át Johann Christoph Müller rajzolta. A levelezésből az is kiderült, hogy e térképek tisztázati rajzait több­nyire Bécsbe küldték. A bécsi Ha­dilevéltár Térképgyűjteményében meg is találtam ezeket. Ezt köve­tően leírtam, katalogizáltam őket, így készült el ez a munka, amely 370 kéziratos térképet mutat be, köztük Duna-térképeket, a Karló­cai-békekötést követő határkijelö­lés során rajzolt, bőséges felirataik miatt a történészek számára külö­nösen nagy értékű térképeket, és az említett Marsigli-féle Duna­monográfia második kötete szá­mára készített helyszínrajzokat. Ugyancsak a Marsigli-hagya­tékban bukkantam hetvennyolc, a békeszerződésben lerombolásra ítélt vár helyszínrajzára egy kötet­be fogva. Ezek a történészek szá­mára rendkívül jelentősek, érde­kesek, és régészeti szempontból nagyon fontos kordokumentu­mok. A DVD-n ezeknek a térké­peknek és helyszínrajzoknak a szí­ne-javát kapja kezébe az érdeklő­dő: 120-at a bolognai Biblioteca Universitaria gyűjteményéből, 42 térképet a bécsi Handschriftens­ammlungból, azaz Kézirattárból és több mint százat a bécsi Kriegsarchiv (Hadi levéltár) gyűj­teményéből, hármat pedig a Zág­rábi Levéltárból. A kiadvány nagy nemzetközi érdeklődésre tart szá­mot, mert kutatási eredményeim­ről már egy évtizede rendszeresen beszámoltam a különböző nemzet­közi térképtörténeti konferenciá­kon. Erre gondolva a bevezető ta­nulmányt négy nyelven jelentet­jük meg, amely a térképek kelet­kezésének történetével foglalko­zik, részben pedig térképtörténeti kérdéseket tisztáz. A tanulmányban az elképzelé­sek szerint igyekszünk mindent il­lusztrálni, a katalógusban pedig csatolt formában található meg a közel két és félszáz térkép, ame­lyek kinagyíthatók, részleteikben is tanulmányozhatók lesznek. - Mi a jelentőségük ezeknek a rajzoknak, térképeknek ? - Magyarország számára na­gyon értékesek, hiszen a török há­borúk idején, illetve azt követően számos fontos topográfiai adatot rögzítve készültek. Amikor pedig, 1709-ben, Müllert a magyar ren­dek felkérték egy nagy, az egész or­szág területét bemutató térkép megrajzolására, akkor ehhez az emlegetett kéziratos térképeket használta fel. Ezzel egy teljesen új fejezetet nyitott Magyarország térképi ábrázolásában. - Feladta-e tervét, hogy művét könyv alakjában is megjelentesse? - Nem adtam fel! Pár hónappal ezelőtt pályáztam a könyv megje­lentetésére, és nyertem 650 ezer forintot. Ez ugyan még nem ele­gendő, hiszen a könyvet 50, A/4 méretű, színes térképmelléklettel szeretnénk megjelentetni. Bízunk azonban további támogatásban, és akkor megvalósulhat eredeti el­képzelésünk: a tanulmány négy nyelven és az említett 50 térkép-il­lusztráció papíron, a térképeket leíró katalógus és közel két és fél­száz térkép elektronikus hordo­zón jelenhet meg. A könyv testvére lenne „A Du­na fölfedezésé"-nek, és hasonló küllemben jelenne meg. Az eddig elnyert kevés pályázati pénz min­denesetre reményt ad a kiadásra.­­ Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a kiadvány megje­lentetéséhez! (Istvánffy) 2005. december 22. A Turulmadár Anonymus a Gesta hungaro­rum című munkában a követke­zőképp írta le Álmos nagyfejede­lem­­ születésének történetét: „Az Úr megtestesülésének nyolc­száztizenkilencedik esztendejé­ben Ügyek,.. .Magóg király nem­zetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vet­te Dentü-Mogyerban Ónedbelia vezérnek Emese nevű lányát. Et­től fia születet, aki az Álmos ne­vet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Ál­mosnak, mert teherben lévő any­jának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy rászállva teherbe ej­tette őt. Egyszersmind úgy tet­szett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső kirá­lyok származnak. ..." Nos, ez kísértetiesen hasonlít Jézus Urunk születése történeté­hez, amelyet Máté apostol evan­géliumában (1:18-21) így mond el: „Jézus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Jó­zsefnek. Mielőtt azonban egybe­keltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt meg­szégyeníteni, ezért úgy határo­zott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: József, Dávid fia, ne félj at­tól, hogy feleségül vedd Máriát, mert benne fogant élet a Szentlélek­től van. Éva születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét a bűneitől." Tehát mind az egyik, mind a másik születéstörténetben az Úr, az Isten küldötte adja tudtára Emesének, illetve Máriának, hogy gyer­mekük, fiuk születik, aki népe nagy, elhivatott királya, - Jézus ese­tében - megváltója lesz. A turulmadár tehát az Isten hírnöke, kül­dötte, mint ahogy az angyal is az. Az angyal szerepét a keresztény tanítás fényében mindnyájan értjük és ismerjük, de a turulmadár mibenléte már sokkal rejtelmesebb. A turulmadarat illetően nem kaptunk, és fiataljaink ma sem kapnak lényegi tudnivalót az iskolai oktatásban. A régmúlt idők embere jelképekben gondolkodott, és beszélt. Napjainkban leginkább a székelység gondolkodásmódjában ismer­hető fel. E jelképes gondolkodást és életfelfogást talán a legérthetőb­ben a Romulus és Rémus testvérpár történetével lehet megvilágíta­ni. A monda szerint Romulust és Rémust egy anyafarkas nevelte fel. Mai ismereteink birtokában tudjuk, ha egy csecsemő, egy gyermek nem kapja meg a szülői, a társadalmi nevelést életének első há­rom-négy évében, akkor egy életre szellemi fogyatékosként éli le életét. Hogyan lehetséges mégis, hogy az anyafarkas nevelte Romu­lus és Remus nemcsak hogy daliás legényekké nőttek, hanem Róma alapítói lettek? Úgy, hogy a testvérpár egy olyan nép gyermeke volt, amelynél az anyafarkas isteni jelkép volt. Az ősi időkben a láthatatlan isteneknek, szellemeknek, tündé­reknek volt egy égi és egy földi jelképük. A főisten égi jelképe a Nap, míg annak földi jelképe egyik vagy másik állat volt, aszerint, hogy egy adott vidéken melyik állatot tartották a legalkalmasabbnak. A kiválasztott állatban egy kivételes tulajdonságot kerestek, melyet azonosítottak egy isteni tulajdonsággal. Az oroszlánt - az állatok ki­rálya - például hatalmas ereje miatt választották a Nap, azon ke­resztül főistenség földi jelképének. A szkítáknál, azaz a szittyáknál pedig a szarvast a gyorsasága emelte e szerepkörbe. A hunoknál, s mert Álmos­ Árpád népe hunivadéknak vallotta magát, valamelyik ragadozó madár, többek szerint a kerecsensólyom, vagyis a turulma­dár töltötte be e szerepet. Mi a ragadozó madarak legfőbb jellemzője, tulajdonsága? Az éles látás. Isten mindent lát! Az olasz nyelvész, Mario Alinei Ősi kapocs: A magyar-etruszk nyelvrokonság (Etrusco: Una forma arcaica di ungherese) című könyvének 92. oldalán a következőt olvashatjuk: „A Turan nevet az etruszkológusok kezdettől fogva Vénuszhoz és Aphroditéhez hason­lítható szerelemistennőnek tulajdonították. A nyelvészeti és ikonografikus dokumentáció igen gazdag, főleg tükrökön, a turan ati­atun képaláírástól kezdve, amely "Turan anyára" és "Adoniszra" utal, egészen a hercle menrva turan apui feliratig, mely "Herkulest, Minervát, Turant és Apollót" sorolja." Nem lehetetlen tehát, hogy a TURUL, mint istenjelkép, a termé­kenységi vallás istennőjéhez, nagyasszonyához, TURAN-hoz vezet­hető vissza. Ennek történeti eshetőségét alátámasztja Alineinek ama véleménye (468. oldal), miszerint egy keleti, lovasműveltségű, „halomsíros" nép - a magyar régészet zoki műveltség néven ismeri őket - Kr. e. 2000 táján meghódította, majd megszervezte a Kár­pát-medence urnasíros népét, alaplakosságát. Nos, ezen halomsíro­sok, mint etruszkok jelentek meg Itáliában, és lerakták Róma alap­jait. Lehetséges tehát, hogy eme halomsírosok az Aral-tótól keletre fekvő síkságról indultak el, melyet Turáni-alföld néven ismerünk, s melyet a turáni népek szülőföldjének tartanak. A turulmadár tehát őshitünk, ősszellemiségünk szent piacara, is­teni jelképe volt, amely hírül adta Emesének, hogy fia, Álmos a ma­gyarság elhivatott szent fejedelme lesz, aki megszervezte a vérszerző­déssel foganatosított nemzetszövetséget, melynek eredményeként el­foglalták a Kárpát-medencét, és lerakták a magyar nagy­hatalmiság alapjait az elkövetkező hatszáz évre. Nem csoda tehát, hogy a turul­madarat megtalálhatjuk a Kárpát-medencében számos emlékmű csúcsán, hirdetve a hajdani dicsőségünket. Radics Géza A mádéfalvi TURUL-emlékmű 1899-ben állították az 1764-es vérengzés székely áldozatai emlékére

Next