Esztergom és Vidéke, 2005 (20. évfolyam, 1-52. szám)
2005-12-22 / 51-52. szám
10 eszC € R60m vípdfte Széchenyi István és Sina György közös vállalkozásai Széchenyi István vállalkozásainak megítélésén változtat az az összefoglaló tanulmánykötet, mely dr. Deák Antal András, a Duna Múzeum főmuzeológusa és egy osztrák kutató, Amelie Lanier közös munkájaként jelent meg a közelmúltban. A könyv (amelyet előbb német nyelven adtak ki) levéltári forrásokra támaszkodva mutat rá a reformkor legjelentősebb beruházásai mögött Sina György görög vállalkozó kulcsfontosságú szerepére. A bankár tőkéje biztosította a legmegbízhatóbb hátteret a Lánchíd építéséhez, részben a vasútépítésekhez, a Duna-Tisza-csatorna építésének előkészítéséhez - ami aztán sohasem valósult meg -, és a Tisza-szabályozás kivitelezéséhez. Hogyan találkozott egy osztrák és egy magyar kutató szándéka, ami a közös könyv kidolgozásához vezetett? - Öt-hat évvel ezelőtt Budapesten, a Közlekedési Múzeumban rendeztem egy kiállítást Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnök generáció címmel. A megnyitó egy konferenciához kapcsolódott, amelyre meghívtuk a reformkori pénzügyekkel foglalkozó Amelie Lanier-t is. Akkor tettem fel neki a kérdést, hogy nem volna-e kedve ezzel az eddigelé a kutatók által elhanyagolt területtel, a Széchényi-Sina kapcsolattal foglalkozni, mellyel esetleg közösen pályázhatnánk. Az Osztrák-Magyar Akció Alapítványt ugyanis kifejezetten magyar és osztrák kutatók közös munkájának támogatására hozták létre. A sokévi kutatás folyamán minden elérhető, létező forrást felhasználva készítettük el ezt a könyvet. - Milyen újdonsággal szolgál ez a mű a történészek számára ? - A könyvből világosan kiderül, hogy Széchenyi István valamennyi, jelentős tőkét kívánó nagy műve mögött (a Lánchíd építése, a vasút, a Tisza szabályozás, a Duna-Tisza csatorna terve) mindig nagy súllyal, conditio sine qua non-ként szerepet vállalt Sina György is. A Lánchíd például akkora terhet rótt volna az államháztartásra, ami lehetőségeit meghaladta. Széchenyinek sikerült megnyernie Sinát, hogy legyen az építkezés vállalkozója, aki nemcsak tőkéjével biztosította a vállalkozásokat, hanem politikailag is partnere volt Széchenyinek az országgyűlési csatározásokban. Ezzel a könyv (meggyőződésem szerint) új fénybe állítja Széchenyi reformkori nagyberuházásait és építkezéseit, mert ha Sina nem szegődik társul ezek során, akkor a magyar főnemes tervei álmok maradnak. Nagyon érdekes a gróf megfogalmazása, amikor a Duna-Tisza csatorna tervéhez igyekszik őt megnyerni: „Milyen szép volna, ha Elsőszülöttünket - tudniillik a Hidat - egy kisfiúval, a Csatornával, dicsőíthetnénk meg". Ez tömören és jelképesen, viszont nagyon pontosan kifejezi Sina Széchenyi mellett betöltött szerepét. Széchenyi tisztában volt ugyanis azzal, hogy ezek közös műveik. - Eddig ezek szerint ismeretlen volt a bankár jelentősége a történelem kutatói előtt? - Nem teljesen. Viszont az a történészek számára is újdonság, hogy Sina György ekkora szerepet játszott Széchenyi vállalkozásaiban. Széchenyit nagyon sok vád érte kortársai részéről, hogy eladta volna magát Sinának. Különösen hevesen támadták őt a Lánchíd építése miatt és a Tisza-szabályozás során. A támadások mögött gazdasági és politikai érdekcsoportok álltak. Nem csekély diplomáciai és politikai tett volt Széchenyi részéről, hogy terveit mindezek ellenében sikerre vitte, de látnunk kell azt is, hogy a „giereg" azaz a görög bankár szövetsége nélkül megvalósításukról csak nem is álmodhatott volna még - Szerkezetileg hogyan épül fel a kiadvány? - A könyv alapvetően az egyes vállalkozásokat dolgozza fel. A Tisza-szabályozás esetében számos kérdést tisztáztunk, például a történelem úgy tudja, hogy Széchenyi tiszadobi első kapavágása derűs, diadalmas nap volt, valójában egy rendkívül kínos légkörben véghezvitt kezdés volt ez. A Tisza-menti birtokosok ugyanis tiltakoztak az ellen, hogy nekik részt kelljen vállalniuk az építkezés költségeiből. Ugyanakkor Széchenyinek ekkor a Közlekedési Bizottmány elnökeként - gyakorlatilag közlekedési miniszterként - a politikai ellenzékkel is szembe kellett néznie, mert Kossuthék keményen ellene dolgoztak. Szerintük a gróf sikere a kormány pozícióját erősítette. Ezért azután minden követ megmozgattak, hogy szándékában elgáncsolják - ami ugyancsak jellemző a mai politikai életre, amikor a hatalmi pozíció előbbre való az ország javánál. A gazdasági, pénzügyi nehézségekhez társult még tehát a belső széthúzás is. Széchenyi mégis keresztülvitte a tervét, ami az országnak és a Tisza-mentieknek létérdeke volt. A mai olvasót ezen túl bizonyára érdekli a Tisza-völgy jövője is, ezért a Tisza-szabályozás kérdéséhez kapcsoltunk egy fejezetet, amelyben „A vásárhelyi terv továbbfejlesztése" néven ismertté vált koncepciót ismertetjük. - Kerültek térképek, illusztrációk is a könyvbe az elmondottak szemléltetésére ? - A kiadványt gazdagabbá és értékessé teszi Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási koncepciója, amely a nagyközönség számára eddig elérhetetlen volt. Belőle meg lehet tudni, hogy milyen gondok foglalkoztatták a Tisza-mentieket, másrészt, hogy miért kellett szabályozni a Tiszát. A könyvben megtalálható az a Szerződvény is, amelyben a Tisza-menti birtokosok elkötelezik magukat az általános Tisza-szabályozás eszméje mellett. Az egész Tisza-szabályozás jelentőségét akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy előtte már fél évszázaddal egy-egy vármegye renkívüli erőfeszítést tett ezen a téren. Az elszigetelt védekezés azonban sikertelennek bizonyult. A 18. század végére nyilvánvalóvá vált, hogy csak egy átfogó koncepció szerinti szabályozás hozhat megoldást, amit végül Vásárhelyi Pál fogalmazott meg, elképzelését téképen is illusztrálva. Könyvünkben tervének mind szövegét, mind pedig térképi mellékletét közöljük. Ezeken kívül még egy térképmelléklet van a könyvben, amely Széchenyi közlekedési koncepcióját mutatja be. Egy esztendeje már beszámoltunk a Duna fölfedezése című műről, amelyben Luigi Ferdinando Marsigli bolognai természettudós 1726-ban megjelent Danubius Pannonico Muscus című könyvét dolgozta fel. A könyv megjelenését követően ugyancsak felkerestem Önt és beszélgetésünk során megtudtam, hogy bolognai kutatásai során a megjelent könyvben csak érintőlegesen szereplő fontos tudományos felfedezés is tett: rátalált a tudós szolgálatában dolgozó Johann Christoph Müller főként magyarországi rajzaira és térképeire. - így igaz, és azóta elkészítettem ezek katalógusát, amelyet egy tanulmány kíséretében terveztem megjelentetni. - És mi lett az elképzelésből? - Egyelőre DVD-formátumban Térképek a félhold árnyékából címmel a közeljövőben kerül kiadásra. Ez egy tanulmányt és a kéziratos térképek katalógusát foglalja magába. Könyv formájában álmodtam ugyan meg, amely folytatása lett volna a Duna fölfedezése című kiadványnak. A térképek többsége Bolognában, egy részük a bécsi Hadilevéltárban, a bécsi Nemzeti Könyvtár Kéziratgyűjteményében található, néhány pedig Zágrábból került elő. Ezek többnyire névtelen térképek, a szerző nem írta rá a nevét, és a kutatók talán ezért nem foglalkoztak velük. A Bolognában lévő leveleket olvasva jöttem rá, hogy az ottani könyvtár Marsigli-gyűjteményében található térképek 90-95 %-át Johann Christoph Müller rajzolta. A levelezésből az is kiderült, hogy e térképek tisztázati rajzait többnyire Bécsbe küldték. A bécsi Hadilevéltár Térképgyűjteményében meg is találtam ezeket. Ezt követően leírtam, katalogizáltam őket, így készült el ez a munka, amely 370 kéziratos térképet mutat be, köztük Duna-térképeket, a Karlócai-békekötést követő határkijelölés során rajzolt, bőséges felirataik miatt a történészek számára különösen nagy értékű térképeket, és az említett Marsigli-féle Dunamonográfia második kötete számára készített helyszínrajzokat. Ugyancsak a Marsigli-hagyatékban bukkantam hetvennyolc, a békeszerződésben lerombolásra ítélt vár helyszínrajzára egy kötetbe fogva. Ezek a történészek számára rendkívül jelentősek, érdekesek, és régészeti szempontból nagyon fontos kordokumentumok. A DVD-n ezeknek a térképeknek és helyszínrajzoknak a színe-javát kapja kezébe az érdeklődő: 120-at a bolognai Biblioteca Universitaria gyűjteményéből, 42 térképet a bécsi Handschriftensammlungból, azaz Kézirattárból és több mint százat a bécsi Kriegsarchiv (Hadi levéltár) gyűjteményéből, hármat pedig a Zágrábi Levéltárból. A kiadvány nagy nemzetközi érdeklődésre tart számot, mert kutatási eredményeimről már egy évtizede rendszeresen beszámoltam a különböző nemzetközi térképtörténeti konferenciákon. Erre gondolva a bevezető tanulmányt négy nyelven jelentetjük meg, amely a térképek keletkezésének történetével foglalkozik, részben pedig térképtörténeti kérdéseket tisztáz. A tanulmányban az elképzelések szerint igyekszünk mindent illusztrálni, a katalógusban pedig csatolt formában található meg a közel két és félszáz térkép, amelyek kinagyíthatók, részleteikben is tanulmányozhatók lesznek. - Mi a jelentőségük ezeknek a rajzoknak, térképeknek ? - Magyarország számára nagyon értékesek, hiszen a török háborúk idején, illetve azt követően számos fontos topográfiai adatot rögzítve készültek. Amikor pedig, 1709-ben, Müllert a magyar rendek felkérték egy nagy, az egész ország területét bemutató térkép megrajzolására, akkor ehhez az emlegetett kéziratos térképeket használta fel. Ezzel egy teljesen új fejezetet nyitott Magyarország térképi ábrázolásában. - Feladta-e tervét, hogy művét könyv alakjában is megjelentesse? - Nem adtam fel! Pár hónappal ezelőtt pályáztam a könyv megjelentetésére, és nyertem 650 ezer forintot. Ez ugyan még nem elegendő, hiszen a könyvet 50, A/4 méretű, színes térképmelléklettel szeretnénk megjelentetni. Bízunk azonban további támogatásban, és akkor megvalósulhat eredeti elképzelésünk: a tanulmány négy nyelven és az említett 50 térkép-illusztráció papíron, a térképeket leíró katalógus és közel két és félszáz térkép elektronikus hordozón jelenhet meg. A könyv testvére lenne „A Duna fölfedezésé"-nek, és hasonló küllemben jelenne meg. Az eddig elnyert kevés pályázati pénz mindenesetre reményt ad a kiadásra. Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a kiadvány megjelentetéséhez! (Istvánffy) 2005. december 22. A Turulmadár Anonymus a Gesta hungarorum című munkában a következőképp írta le Álmos nagyfejedelem születésének történetét: „Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek,.. .Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Ónedbelia vezérnek Emese nevű lányát. Ettől fia születet, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy rászállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak. ..." Nos, ez kísértetiesen hasonlít Jézus Urunk születése történetéhez, amelyet Máté apostol evangéliumában (1:18-21) így mond el: „Jézus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert benne fogant élet a Szentlélektől van. Éva születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét a bűneitől." Tehát mind az egyik, mind a másik születéstörténetben az Úr, az Isten küldötte adja tudtára Emesének, illetve Máriának, hogy gyermekük, fiuk születik, aki népe nagy, elhivatott királya, - Jézus esetében - megváltója lesz. A turulmadár tehát az Isten hírnöke, küldötte, mint ahogy az angyal is az. Az angyal szerepét a keresztény tanítás fényében mindnyájan értjük és ismerjük, de a turulmadár mibenléte már sokkal rejtelmesebb. A turulmadarat illetően nem kaptunk, és fiataljaink ma sem kapnak lényegi tudnivalót az iskolai oktatásban. A régmúlt idők embere jelképekben gondolkodott, és beszélt. Napjainkban leginkább a székelység gondolkodásmódjában ismerhető fel. E jelképes gondolkodást és életfelfogást talán a legérthetőbben a Romulus és Rémus testvérpár történetével lehet megvilágítani. A monda szerint Romulust és Rémust egy anyafarkas nevelte fel. Mai ismereteink birtokában tudjuk, ha egy csecsemő, egy gyermek nem kapja meg a szülői, a társadalmi nevelést életének első három-négy évében, akkor egy életre szellemi fogyatékosként éli le életét. Hogyan lehetséges mégis, hogy az anyafarkas nevelte Romulus és Remus nemcsak hogy daliás legényekké nőttek, hanem Róma alapítói lettek? Úgy, hogy a testvérpár egy olyan nép gyermeke volt, amelynél az anyafarkas isteni jelkép volt. Az ősi időkben a láthatatlan isteneknek, szellemeknek, tündéreknek volt egy égi és egy földi jelképük. A főisten égi jelképe a Nap, míg annak földi jelképe egyik vagy másik állat volt, aszerint, hogy egy adott vidéken melyik állatot tartották a legalkalmasabbnak. A kiválasztott állatban egy kivételes tulajdonságot kerestek, melyet azonosítottak egy isteni tulajdonsággal. Az oroszlánt - az állatok királya - például hatalmas ereje miatt választották a Nap, azon keresztül főistenség földi jelképének. A szkítáknál, azaz a szittyáknál pedig a szarvast a gyorsasága emelte e szerepkörbe. A hunoknál, s mert Álmos Árpád népe hunivadéknak vallotta magát, valamelyik ragadozó madár, többek szerint a kerecsensólyom, vagyis a turulmadár töltötte be e szerepet. Mi a ragadozó madarak legfőbb jellemzője, tulajdonsága? Az éles látás. Isten mindent lát! Az olasz nyelvész, Mario Alinei Ősi kapocs: A magyar-etruszk nyelvrokonság (Etrusco: Una forma arcaica di ungherese) című könyvének 92. oldalán a következőt olvashatjuk: „A Turan nevet az etruszkológusok kezdettől fogva Vénuszhoz és Aphroditéhez hasonlítható szerelemistennőnek tulajdonították. A nyelvészeti és ikonografikus dokumentáció igen gazdag, főleg tükrökön, a turan atiatun képaláírástól kezdve, amely "Turan anyára" és "Adoniszra" utal, egészen a hercle menrva turan apui feliratig, mely "Herkulest, Minervát, Turant és Apollót" sorolja." Nem lehetetlen tehát, hogy a TURUL, mint istenjelkép, a termékenységi vallás istennőjéhez, nagyasszonyához, TURAN-hoz vezethető vissza. Ennek történeti eshetőségét alátámasztja Alineinek ama véleménye (468. oldal), miszerint egy keleti, lovasműveltségű, „halomsíros" nép - a magyar régészet zoki műveltség néven ismeri őket - Kr. e. 2000 táján meghódította, majd megszervezte a Kárpát-medence urnasíros népét, alaplakosságát. Nos, ezen halomsírosok, mint etruszkok jelentek meg Itáliában, és lerakták Róma alapjait. Lehetséges tehát, hogy eme halomsírosok az Aral-tótól keletre fekvő síkságról indultak el, melyet Turáni-alföld néven ismerünk, s melyet a turáni népek szülőföldjének tartanak. A turulmadár tehát őshitünk, ősszellemiségünk szent piacara, isteni jelképe volt, amely hírül adta Emesének, hogy fia, Álmos a magyarság elhivatott szent fejedelme lesz, aki megszervezte a vérszerződéssel foganatosított nemzetszövetséget, melynek eredményeként elfoglalták a Kárpát-medencét, és lerakták a magyar nagyhatalmiság alapjait az elkövetkező hatszáz évre. Nem csoda tehát, hogy a turulmadarat megtalálhatjuk a Kárpát-medencében számos emlékmű csúcsán, hirdetve a hajdani dicsőségünket. Radics Géza A mádéfalvi TURUL-emlékmű 1899-ben állították az 1764-es vérengzés székely áldozatai emlékére