Esztergom és Vidéke, 2006 (21. évfolyam, 1-52. szám)

2006-11-30 / 48. szám

244 A III. Ister-Granum Eurorégiós rajzverseny kiállítása Petrovics János képviselő köszöntőjében méltatta az immár har­madik alkalommal megrendezett, határokon átnyúló kulturális rendez­vényt és úgy fogalmazott, hogy ezt a rendezvényt együtt kell értékelni a szintén régiós vers- és mesemondó versennyel. Köszönetet mondott a szervezőknek, a pedagógusoknak azért az áldozatos munkáért, amit a gyermekeknek nyújtottak az alkotások elkészítése folyamán. Minden pályázó - sőt az versenyben résztvevő valamennyi iskola kü­lön is - elismerésben részesült: oklevelet, ajándékot vehettek át. Kategó­riánként az első három helyezett könyvásárlási utalványokat, CD-ket, DVD-ket, könyveket, édességeket kaptak. A különdíjakat, a fődíjakat a helyi civil szervezetek, klubok, egyesületek, vöröskereszt, alapítvány biztosította. Idén 342 rajz érkezet be a felhívásra, mégpedig 17 Magyar­országról és 6 felvidéki iskolából (Szalka, Zseliz, Nána, Köbölkút, Pár­kány két iskolája). Azoknak, akik személyesen nem tudtak jelen lenni, a következő napokban postán juttatják el az elismeréseket. A rendezvény védnöke Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere volt. (nati) November 25-én a Féja Közösségi Ház nagytermében nagy érdeklő­dés mellett nyílt meg a III. Ister-Granum Eurorégiós rajzverseny kiállí­tása. A megjelenteket Tóth Tamás igazgató üdvözölte és bemutatta a bí­rálókat, akik a beérkezett pályaműveket értékelték. A zsűri elnöke: Juhász Bálintné Erzsike, a Selyemfonal Képzőművész Kör vezetője, tag­jai: Szóda Tibor festőművész és Kontár János grafikus volt. Arckép: Dr. Székely János plébános, főiskolai rektor (­los) Mint arról már korábban hírt adtunk, dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspökké történt kinevezése után dr. Erdő Péter bíboros-prímás, érsek dr. Székely Jánost (fotónkon balra) nevezte ki a Szent Anna-plébániára és a Hittudományi Főiskola élére. Székely János Budapesten született (1964), ott érettségizett, majd a katonai szolgálat után szeminarista lett. Tanulmányait Esztergomban, Budapesten, Ró­mában és Betlehemben végezte. Káplán volt Érsekvadkerten, majd az erzsébetvárosi plébánián. Plébános lett Széphalmon és Hidegkúton, majd spirituális a Központi Papnevelő Intézetben. Legutóbb az Üllői úti Örök Imádás templom igazgatója volt, és docense a Pázmány Péter Egyetemnek, tanára a Sapientia Szerzetesi Főiskolának. Első találkozá­sunkkor mondta: „1984-ben kerültem először Esztergomba, a szeminári­umba, az akkori nulladik évfolyamba. Én, mint budai gyerek életemben ekkor végeztem először intenzívebb fizikai munkát. Ezen kívül nagyon lelkesen vetettük magunkat bele a tanulásba. Elkezdtük a héber és a gö­rög nyelvek tanulását, vonzott a teológia. A Szatmári Irgalmas Nővérek kápolnája volt akkor a mi szemináriumi templomunk, benne egy nagy kályhia, én pedig nagyon szerettem annak a közelében egy-egy órát eltölte­ni, így indult kapcsolatom 22 évvel ezelőtt Esztergommal. Most, hogy visszatérek a városba, szeretném, ha újra az akkori három pillér határoz­ná meg napjaimat: az ima, a munka és a tanulás. Nehéz dolog Kiss-Rigó László püspök feladatait átvenni, hiszen ő több mint húsz évig működött itt, szinte mindenkit ismert és rengeteget tett a templomért, az iskoláért, a városért. Díszpolgára Esztergomnak. Ezért kérem a testvérek türelmét és segítségét. Öröm számomra, hogy sok olyan munkát vehetek át, amelyek az egyház küldetésének szívét képezik: a katolikus iskolát, a cigányság evangelizálását, a Szent Adalbert Központot, mely híd akar lenni a felvi­déki magyarság és a szlovákság felé is. Isten áldását, erejét és az esztergo­mi Boldog Özséb közbenjárását kérem ehhez a szerteágazó feladathoz!" Esztergom és Vidéke ^A Magyar Tudomány Ünnepén: konferencia Esztergomban Az Esztergomi Vármúzeum Lovagtermének emeleti része adott helyet no­vember 24-én a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Duna Múzeum) rendezésében a „Katasztrófák és fejlődés" című tudományos konferenciának, melyen a szakma több jeles személyisége is jelen volt. Az előadókat, az érdeklődőket, a vendégeket, a sajtó képviselőit dr. Fehér László, a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum főigazgatója kö­szöntötte. Elmondta, hogy a Magyar Tudomány Napjából mára a Ma­gyar Tudomány Ünnepe lett. Országszerte ezt az ünnepet előadásokkal, tudományos rendezvényekkel töltik ki. Ennek a rendezvénysorozatnak része a mostani, esztergomi tudományos konferencia is. Az előadások témái a történe­lem során megtörtént és átélt ka­tasztrófák voltak. Minden előadó mondandója során azt emelte ki, hogy az emberiség ezekből a törté­nésekből mit tanult, milyen ta­pasztalatokat szűrt le, milyen in­tézkedéseket generált a megtör­tént esemény, hogy mindez ne is­métlődjön meg újra. Dr. Varga Benedek, a Semmel­weis Orvostörténeti Múzeum igaz­gatója, a világjárványok hatásáról és a közgyógyellátási­ hálózat fejlő­déséről foglalta össze az ismerte­ket. Kitért a megelőzések fejlődé­sére, történetére. Elmondta, hogy a közegészségügy terén, a járvá­nyok kezelésében 18. század dere­kán történt az első nagy lépés az orvostudományban. Összefoglalta a világot érintő himlő, (a fekete halál), a pestis, a kolera, az influ­enzajárványok történetét, megem­lítve az 1734-es, Egert érintő pes­tis­járvány történetét, következ­ményeit, és megemlékezett az 1919-20-as spanyolnátha ötven­millió áldozatára, valamint ennek megelőzésére tett világintézkedé­sekre. Kaján Imre, a Magyar Környe­zetvédelmi és Vízügyi Múzeum (Duna Múzeum, Esztergom) igaz­gatója az „1838 márciusi, nagy je­ges árvíz és Pest város építésügye" címmel tartotta előadását. A Pesti Szépítő Bizottmány történetének, működésének ismertetésén ke­resztül világosította meg az akkori tragikus helyzetet és az új építési elveket. A vetítettképes előadás során a nézők elé került az akkori árvíz pusztításának több képe. Ezeken felismerhetőek voltak a mai város­kép korábbi épületei. Már felis­merhetők voltak a térképeken a mai Budapest, az akkor kialakított utcahálózat, térrendszere, árvíz­védelmi hálózata. Az újjáépítési időszaktól kezdődtek, a mai érte­lemben is ismert építési engedé­lyek. A helyreállítás végén minősé­gileg új város született. Nem hagy­ta szó nélkül, hogy a korábbi árvi­zek figyelmeztető fenyegetése elle­nére sem tettek semmi védelmi in­tézkedést, így az 1830-as árvíz után sem. Csicsmann Gyula, a Tűzoltó Múzeum igazgatója a városi tűzvé­szek hatását elemezte a települé­sek építési szerkezetére vonatkoz­tatva, és szólt a szakmai szerveze­tek kialakulásáról. Beszélt a történelem folyamán megesett emlékezetes tűzesetek­ről, kezdve a római birodalomtól, majd a londoni, a francia tűzese­tek ismertetése után jutott el a gyöngyösi tűz­ sorozathoz, amikor a város többször is porig égett. Előadásában szólt az első szerve­zett tűzoltókról, akik a diákváro­sokban, a kollégiumokban élő diá­kok voltak. Itt, egy helyen voltak együtt azok a létszámok, amelyek szükségesek voltak az esetleges tűzoltási mozgósításhoz, így Deb­recen, Sárospatak, Selmecbánya, Sopron diákjai lettek a szervezett tűzoltók elődjei. A tűzvédelem fej­lődését az iparosodás, a technikai forradalom teremtette meg és gyorsította fel. A gyárak - a Ganz, az öntödék, a hídgyárak, a hajó­gyárak - saját tűzoltó szervezetek­kel rendelkeztek. Az előadó meg­említette, hogy 1816-ban Sopron­ban létesült az első tűzoltószer gyártó vállalkozás, az első tűzoltó laktanya pedig Budapesten, a mai Erzsébet híd Budai hídfőjénél léte­sült. Megemlékezett Széchenyi Ödönről (Széchenyi István fia),, mint a tűzvédelem harcosáról. Ő hozta Londonból az első tűzoltó si­sakot Magyarországra, és ő volt, aki megszervezte tűzvédelmi hálózatát. Törökország Jakus György, a Vízügyi Köz­pont igazgatója II. világháború utáni magyarországi árvizekről, az árvízvédelem fejlődéséről tar­tott vetített képes előadást. Eze­ken láthatók voltak a Magyaror­szágra érkező és távozó víz hálóza­ta, valamint a háború utáni tiszai, dunai árvizek képei. (így 1947: Ti­vadar, 1954, 1956, 1965: dunai ár­vizek, 1970: tiszai árvíz.) Előadá­sából megtudtuk az árvízvédelmi hálózat fejlődésének fokozatait: a legfontosabb ebben a hálózatban a gátőr szerepe, majd a vízi társula­tok, vízrendező társulatok, ár­mentesítő társulatok, vízszabályo­zási társulatok, a folyamszabályo­zó hivatalok következnek. Mind­ehhez kiegészítéskép csatlakozik a rádió vízállásjelentése. Összegzés­ként elmondta, hogy Magyaror­szágon európai szintű a vízgazdál­kodás. Dr. Rákóczi István, az ELTE Romanisztikai Intézet munkatár­sa az 1755. novemberi lisszaboni földrengésről és az azt követő újjá­építés következtében létrejött új városról szólt. Ez volt egész Euró­pa első katasztrófa „élménye": kétszázötven éve történt, de még mindig születnek publikációk a tragédiáról. A földrengés 8-as erősségű volt, nagyobb, mint Hiro­sima katasztrófája. Az esemény­hez szél, morajlás, cunami is páro­sult, ezt a jelenséget még Svédor­szágban is észlelték. A keletkezett tűz a kár 40-42 %-át tette ki. A tűz pedig abból keletkezett, hogy az esemény a halottak napján követ­kezett be, amikor a temetők, a la­kások, az imahelyek, a templomok tele voltak égő gyertyákkal, ezek okozták elsődlegesen a tüzet. A halottak számát közel négyszáz­ezerre teszik. Az előadó elmondta, napokkal korábban már voltak előjelek, mint például az állatok, a madarak, a föld alatti élőlények megváltozott viselkedése, az időjá­rás rosszra fordulása. A helyreállí­tás során új várost építettek, új vá­rospolitikai elvek alapján. Nagy tereket, széles utcákat terveztek a rajzasztalon vonalzóval, körzővel, majd ezeket építették meg. A konferencia végén lehetőség nyílt beszélgetésre és a témákhoz kapcsolódó hang és képi anyag megvásárlására. Nagy Tibor Megkerült egy ellopott Vaszary-festmény! Az ellopott „Beszélgetők " című mű - ami a festő életművében fon­tos helyet foglal el - 1907-ben készült. Az alkotást 2003 februárjában tulajdonították el ismeretlen tettesek a tatai Kuny Domokos Múze­um gyűjteményéből. A nyomozás nem vezetett eredményre, ám a na­pokban Törő István, a Mű-Terem Galéria tulajdonosa telefonon érte­sítette a múzeumot, hogy valószínűleg megkerült az eltűnt festmény. Az Art Magazin idei 4. számában Plesznivy Edit művészettörté­nész a Magyar Nemzeti Galéria tervezett kiállítása kapcsán felhívást közölt „Vaszary János lappangó képei" címmel. Egy magát megne­vezni nem kívánó neves műgyűjtő ezt olvasva döbbent rá, hogy a tu­lajdonában lévő Vaszary-festmény a leírás alapján kísértetiesen meg­egyezik az ellopottként jelzett műtárgyéval. Fotót a leíráshoz nem csatoltak, ezért a közvetítésre felkért Mű-Terem Galéria a múzeum munkatársaival közösen azonosította a festményt. A gyűjtő nemes gesztusának köszönhetően 2006. november 28-án, kedden 11 órakor a Mű-Terem Galériában (V kerület, Falk Miksa ut­ca 30.) kerül sor a festmény átadására. * Vaszary János alkotása 2006. december 13-tól ismét megtekinthe­tő a Kuny Domokos Megyei Múzeumban (Tata, Vármúzeum). 2006. szeptember 14. Meghívó December 1-jén 9.30 órától a Szent Adalbert Központban ke­rül sor a II. Magyar-szlovák ter­minológiai kérdések nemzetközi konferenciára, mely a „Régió­közi együttműködés egy eszter­gomi képzési szolgáltató köz­pont bázisán az Európai Felső­oktatási Térséghez csatlakozást és a munkaerőpiaci alkalmaz­kodást segítő képzési kínálat és minőségközpontú szolgáltatá­sok kialakítása" című projekt keretében valósul meg. Az egész napos fórumra, me­lyen jeles előadók szólalnak fel, minden érdeklődőt szeretettel várnak a rendezők!

Next