Ethnographia • 1. évfolyam (1890)
II. TANULMÁNYOK - Réthy László: A svájczi bunnok
nyival inkább megfontolandó, mert ismeretes előttünk az a tény, hogy fennálló tudományos intézeteink között nincsen egyetlen egy sem, mely egi önálló tudományszak fejlődő gyűjteményeinek helyet adhatna. Márpedig helyre okvetetlenül szükség van, már azért is, amit a néprajzi anyag rohamos pusztulásáról mondani bátorkodtunk. A «Néprajzi Társaság» szűkebb bizottsága a maga részéről azon volt, hogy az épület kérdését minden oldalról meghányja-vesse. Tekintetbe vette még azt is, vajjon nem a fővároshoz kellene-e fordulni, melynek egy néprajzi múzeum megteremtése nagyon is érdekében feküdnék, mert nem kis mértékben szaporíthatná az idegenek forgalmát. De a szűkebb bizottság végre is — és nagyon természetesen — abban állapodott meg, hogy nem óhajtandó, hogy egy ily fontos, művelődésünket kiegészítő intézményünk, kivonassék az állami közoktatás keretéből , s hogy elvégre is a csak az imént megalakult «Magyarországi Néprajzi Társaság mostani helyzetében nem is tehet mást mint azt, hogy kérő szavával oda fordul, a hol a néprajz iránt érdeklődést vett észre, s ahol ezenfelül megvan a kellő belátás és hatalom arra, hogy a fontos ügyet megoldás felé vezesse. (Anélkül, hogy más irányú elhatározásoknak praejudicálni akarnánk, inkább csak czélszerű például megemlíteni bátorkodunk, hogy a nemrég technológiai múzeumul szolgált úgynevezett Beleznay-kert helyiségeit lehetne legalkalmasabban ethnographiai múzeummá átalakítani.) Ilyen alapokon és az imént hangoztatott meggyőződésben állunk meg Nagyméltóságod kegyes színe előtt abban a biztos hitben és reményben, hogy Nagyméltóságod előterjesztésünktől jóakaró figyelmét nem tagadja meg. Kelt Budapesten, 1889. deczember hó 24-ikén. Nagy méltóságodnak tisztelő hívei (Aláírások.) A svájczi „hunnok". Dr. Réthy Lászlótól. Az 1888-ik évi nyár közepén, Délnémetországban tett tanulmányutam alkalmával Elzászból a franczia Svájczba utaztam, hogy Neuchâtel és Lausanne érintésével Wallis kanton főhelyett Sion és Siders városokat s az anniviersi- völgyet keressem fel, melyről e század eleje óta az a hir volt elterjedve, hogy apró falvaiban egy különös népfaj él, mely Attila hunnjainak maradéka.