Ethnographia • 1. évfolyam (1890)
I. TÁRSASÁGI ÜGYEK - Jókai Mór: üdvözlő beszéde
ÜDVÖZLŐ BESZÉD JÓKAI MÓRTÓL, szettel is foglalkozik. Ennyi alapos ismeretet igénylő szakmunkának helyes megszerkesztését csupán a megválasztott szakférfiakból álló bizottságok buzgó hazafias közreműködése teszi rám nézve elviselhetővé, aki mindezen tudományokban szaktudós nem vagyok. A magyar népismei társulatot tartozom üdvözölni, mint író és mint politikus. Többször kérdezték tőlem, hogy amidőn olyan sokat összeírok, nincs-e titokban valami munkatársam? Igenis van. Ez az eszmékben kifogyhatatlan munkatárs az ethnográfia. A legelső szárnypróbálgatásait a költői működésnek ez vezette nálam. A költő világában a népisme ugyanaz, ami az anyag világában a villamosság: az a világító, a mozdító, a közlő, a megkötő, a gyújtó erő. Ez köti össze a földet az éggel, a fantáziát a valósággal. A költészet tábora azonban nem csupán azokból áll, akik írnak, hanem azokból is, akik olvasnak. S a népisme a legérdekesebb olvasmány, mely mindenütt a legnagyobb közönséget bírta meghódítani. De sokszorosan fontossá válik a népisme Magyarországon, ha azt a politikus álláspontjáról tekintjük. Mindenekelőtt nekünk magyaroknak fölöttébb üdvös, egyrészt a velünk egy monarchiai kötelékben élő különféle népfajoknak egyediségével részletesen megismerkedni, másrészt a kerek földnek mind a nálunknál nagyobb, előrehaladottabb, mind a kisebb és elmaradottabb nemzetei világába belepillantani. Ez tanít meg bennünket saját értékünknek helyes megbecslésére, feltár előttünk sok reánk váró feladatot s megszüntet sok előítéletet. Ha valaha a világon bekövetkezik az örök béke, az az ethnográfia általános elterjedésének a munkája lesz De másodsorban az is szükséges, hogy saját hazánk népfajairól is olyan helyes ismertetések legyenek a külföld olvasóközönsége elé hozva, melyek helyreigazítsák azt a tömérdek balítéletet, amit részben szándékos rosszakaróink, de még nagyobb részben a hazánkat futtában megszemlélt jóakaróink felőlünk elterjesztettek. Magyarország szépségeit, magát a magyar nemzetet a külföldi közönség legnagyobb része csak az életlapok karikatúr alakjaiból ismeri, s azoknak még a hibái is hibásak. Nagy szolgálatot fog tenni nemzetünknek a magyar népismei társulat, ha azt az aranyhidat megépíti, amelyen keresztül a rosszul értesült vélemények a jobban értesült helyes tudattal kicserélhetik egymást. A népisme kincstára kifogyhatatlan, s az anyag egyre szaporodik és változik. A korszakkal, az új intézményekkel rohamosan alakulnak át maguk a népek is. Akik a század elején magyarhori typikus alakok voltak, manapság nem léteznek többé, sem viseletben, sem szokásokban.