Ethnographia • 1. évfolyam (1890)
II. TANULMÁNYOK - Balassa József: A székelyek nyelve
ETHNOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI NÉPRAJZI TÁRSASÁG ÉRTESÍTŐJE SZERKESZTI DR. RÉTHY LÁSZLÓ. I évf. 1890. juliuS 1. 7. szám. A székelyek nyelve. A székely-kérdés kritikájához. Irta : Balassa József. A székelyek eredetének kérdése, mint az «Ethmographia» eddig megjelent füzeteiből látszik, a Néprajzi Társaságnak legkedveltebb tárgyai közé tartozik. Elismerem e kérdés kiváló fontosságát, s én azért akarok én is hozzászólani nyelvészeti részéhez ; annál is inkább, mivel egy nagyon is meggyökerezett dalvéleménynyel kell szembe szállanom, mely azt állítja, hogy a székelyeknek és a hazánk nyugati részén lakó magyaroknak nyelvjárása ugyanaz. Ezt állította már Vass József 1860-ban a dunántúli nyelvjárásról írt munkájában, azóta is lépten-nyomon emlegetik, s legutóbb az «Ethnographia» 4. számában Nagy Géza igyekezett ugyanezt nyelvjárási adatokkal bizonyítani. Ha azonban e két vidék nyelvjárását tüzetes vizsgálat után állítjuk egymással szembe, mindjárt kitűnik, hogy mennyit építhetünk hasonlóságukra. Nagy Géza a magyar nyelvterületet 3 nagy csoportra osztja: egy zártabb, egy nyíltabb és egy diphthongizáló csoportra. Nem akarok sok szót vesztegetni arra, hogy ez osztályozás tarthatatlanságát kimutassam , annál kevésbbé, mivel maga Nagy Géza sem bizonyítja semmivel, csak állítja. Nemsokára úgy is lesz alkalmam a magyar nyelvjárások osztályozásával részletesen foglalkozni. Azonban helytelen az ő eljárásában az is, hogy a Tiszától nyugatra eső egész területet egy kalap alá fogja, pedig e területen 3 különféle s egymástól leglényegesebb tulajdonságaikban teljesen elütő nyelvjárást találunk. Az egyik a szegedvidéki ö-ző nyelvjárás, melyhez csatlakozik a kiskunsági és drávamelléki szintén ö-ző vidékek. És két nyelvjárást kell megkülönböztetnünk a Dunántúl területén is: a keletit és nyugatit. A székelyek nyelvével mindig ezt a nyugatit szokták egyezőnek tartani, melynek területe Sopron és Vasmegye, és Zalának déli része, belefoglalva Göcsejt, Őrséget és Hetest. Et/inographia I. 3C9 21