Ethnographia • 3. évfolyam (1892)

I. Értekezések. Néphagyományok - Jankó János: Közlemények a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárából. Első sorozat: Halászati eszközök. 1. Új-Zeeland 321

A 4525. és 4526. számú horgok csaknem teljesen egyformák. A 4525. számúnak van egy 12­ cm. hosszú, szelíden hajlott, mind­két végén tompa faalapja tikfából, melynek domború oldala hen­geresen van simára faragva, míg belső homorú oldala lapos, sőt kissé bemélyített. E mélyedésbe van beékelve gyöngyházkagylóból kifaragott ugyanoly nagyságú és alakú darab, mely a fa mindkét végéhez a kenyérnövénynek (Arctocarpus incisa) rostjaival van odakötözve, de oly módon, hogy a kötés csomója egyáltalában nem látszik. A fa alsó végében a kagyló és a fa közé halcsontból való egy szakás horog van szálkájánál fogva beékelve s szintén gondosan bekötözve. E csonthorog nem kevesebb, mint 5 cm. hosszú, miből a szakára 1­2 c­m­ esik. A csont meglehetősen erős, átmérője (vastagsága) 6 mm. A horog alapfájának a felső végé­hez, ugyancsak a fa és kagyló közé van szorítva egy zsineg a Ceraeus gigantus nevű kaktusznak rostjából, mely azonban mind­össze néhány cm. hosszú és egy másik hosszabb zsineghez van kötve. Az összeköttetés módja teljesen olyan, mint azt Herman Ottó a Magyar Halászat Könyvé­ben (I. k. 265. 1., 150. ábra, 2. kép) „halászcsat" alatt bemutatja. A 4526. számú horogkészülék, melyet az előzőhez már fen­tebb teljesen hasonlónak jeleztem, alakilag valamivel karcsúbb, kissé hajlottabb is. 15 cm. hosszú: alul, hol a csonthorog van rá­akasztva, hegyben végződik s nem tompán, mint az előbbi ; maga a csonthorog is hosszabb, 6 cm. hosszú s a szakája tompább. E horogra nézve előttem rendkívül érdekes az, hogy a csonthorog beillesztési részénél finom kiálló tollrészek láthatók. Kérdés, hogy ezek a kötés szilárdságának biztosítására kerültek-e oda, vagy — feltéve, hogy csak csonkok,­­ esetleg ugyanazon czélt szolgál­ták-e, mint azt Herman­n, a tollas horgoknál leírja (i. h. 358. 1.), hogy a hal megcsalódjék, s azt tápláléknak tartva bekapja. Ez a két példány az őseredeti formának látszik. A 4527. számú horogkészülék ugyanazon mintára készült, mint az előbbiek, de már az európai czivilizáczió hatásainak bélye­gét viseli magán. Tény az, hogy a czivilizáczió az eszközt egy­szerűsítette. Ez már csak egy kagylódarabból áll, melynek hát­lapját gerinczként egy darab távirósodrony futja végig, mely alul egy könyökkel felfelé hajlik s hegyben végződve egyszersmind magát a horgot alkotja. Itt tehát a telegráf-drót helyettesíti egy­részt a horog erős faalapját, másrészt magát a csonthorgot is. A

Next