Ethnographia • 9. évfolyam (1898)

3. Néphit és népszokások - Somssich Sándor: Baranyai népszokások 375

e csoportban van a kiszemeltjük — oda mennek s megered a szó­beszéd . Ne bántsd édes hugám, majd én kifizetem, hol lakol rózsám? — Ózdon, hát maga? —• Én Baksán. — Tartsa Isten! — Veled együtt! (A legény a leányt tegezi, míg ez amazt magázza). A legény már szót vesz a leánynak, a legnagyobb poharat töltetve meg abból, közben ingerkedik vele : Adjon is téged nekem ! A leány hrulva-pirulva tekint a legényre s ha ez megtetszik neki, szól: Úgy engedje Isten ! Az odafurakodó anya vagy keresztanya mind­ezt figyelemmel kiséri, jól szemügyre veszi a leányt, a kit fia, keresztfia házastársul így kiszemel magának. Legény s leány e percztől kezdve, ha t. i. „összevág a szó­­”, folyton együtt vannak, összefogózva járnak (így az egymással már azelőtt „szót értett" mátkapárok is) s a mit a leánynak szeme-szája kivan, a legény megveszi neki; az elmaradhatlan „körutazást" is megteszi vele az ördög­hintán, аипак egyik alkalmatosságában egymás mellett ülve, a legény esetleg az egyik pejkóra veti magát. Innen a laczikonyhába mennek, ott együtt s egyazon tányérból megebédelnek, esetleg a legény részéről hozott hazaiból falatoznak. Mindezt követi a délutáni iszom és táncz, a korcsmában, illetve annak udvarán. Itt a legény minden áron ki akar tenni a magáért, mulat­tatja, kínálja itallal, tánczoltatja választottját, a­ki más legénynyel, valamint ez más leánynyal még csak nem is beszél, hozatja a sört, hozatja a czigány­nyal, rúgja a port, meg akarván mutatni, hogy ő legény a talpán. Mindez idő alatt folyton, jelen s jövendő életsorukról beszélgetnek. Midőn a leány látja, hogy pajtásai, a­kikkel jött, hazakészülődnek, odaszól a legénynek. Most már én is megyek. Ekkor a legény még egyszer megkínálja őt itallal, kikíséri s búcsúzásul — bármennyire szabadkozik — megöleli őt, fülébe súgva, aztán csalba ne hagyj­am ! Mert megtörténik az is, hogy a leány, bár elfogadja a legénytől az udvarlást, az ajándékokat, nem megy hozzá nőül, mert vagy „képutálásba" (csak színleg) történt mindazok elfogadása, mivel más, neki jobban tetsző legényre vár, s ez megjó érte ; vagy pedig a búcsú után „elbeszéli" valaki a legénytől — annak bizonyára irigye, •—• a­ki különben megtetszett neki. Mindezt a reménynyel teli legény csak akkor tudja meg, a midőn a búcsú után a leányhoz elküldi kérőit, a­kiken ott, az említett esetben, mindjárt az­ első alkalommal „kiadnak", mely esetben még csak székkel sem kínálják meg őket. De ha semmi közbe nem jön is, a kérőket első ízben még sem fogad­ják el, bár el sem bocsátják , hanem kitérő választ adnak nekik. Ez eset­ben biztos a kilátás arra, hogy a másodszori, esetleg harmadszori — néme­lyik t. i. igen rátartós — megkérésnél, a­mi sohasem nappal, hanem hajnalban, vagy este (kedd és péntek kivételével) szokott történni — „jó szót"

Next